Rhetorics ​of Fantasy 2 csillagozás

Farah Mendlesohn: Rhetorics of Fantasy

Transcending ​arguments over the definition of fantasy literature, Rhetorics of Fantasy introduces a provocative new system of classification for the genre. Utilizing nearly two hundred examples of modern fantasy, author Farah Mendlesohn uses this system to explore how fiction writers construct their fantastic worlds. Mendlesohn posits four categories of fantasy—portal-quest, immersive, intrusion, and liminal—that arise out of the relationship of the protagonist to the fantasy world. Using these sets, Mendlesohn argues that the author’s stylistic decisions are then shaped by the inescapably political demands of the category in which they choose to write. Each chapter covers at least twenty books in detail, ranging from nineteenth-century fantasy and horror to extensive coverage of some of the best books in the contemporary field. Offering a wide-ranging discussion and penetrating comparative analysis, Rhetorics of Fantasy will excite fans and provide a wealth of material for… (tovább)

>!
Wesleyan, 2008
336 oldal · ISBN: 9780819568687

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

Charbogardy_Jolán P>!
Farah Mendlesohn: Rhetorics of Fantasy

Tiszta szégyen, hogy ez a zseniális alapkönyv nincs meg magyarul. Pedig a fantasztikus irodalomról való gondolkodáshoz (is) nélkülözhetetlen lenne (arról nem beszélve, hogy most az irodalmi bakancslistámat is elég rendesen ki kellett bővítenem Mendlesohn példái miatt – bár az esetek legnagyobb részében azért tudtam követni a példáit). Mendlesohn a fantasztikum négy retorikai módját különbözteti meg (immerzív, invazív, portál-quest és liminális) – ezek nem a fantasztikus irodalom „alműfajait” jelentik, sokkal inkább azokat a szövegszerű stratégiákat, amelyek egy fiktív univerzum megismerését irányíthatják (azaz hogy honnan tudunk meg dolgokat az adott világról, és hogy nem tűnik fel természetellenesként az olvasó bevezetése az ismeretlenbe).
El kell mondanunk, hogy Mendlesohn nem tévedhetetlen – és persze hogy az ehhez hasonló négyes felosztások, legalábbis első pillantásra, arra valók, hogy módszeresen felrúgjuk őket. Csakhogy, és ez a legcsodálatosabb ebben a tipológiában, a szerző eleve hajlékony hálóként, és nem kemény fémdobozként hozta létre a kategóriáit, ami azt jelenti, hogy a fogalmai a maximális rugalmasságot engedik meg még az elemző potenciál megtartása mellett. Csak két példa: ha kijelentjük, hogy A Gyűrűk Ura immerzív fantasy, mert az egész egyetlen nagy, szépen kidolgozott univerzumban játszódik, nem nagyon jutunk előbbre a szöveg értelmezésével. Na de: Mendlesohn – egy kicsit kontraintuitív módon – pont nem immerzív fantasyként azonosítja A Gyűrűk Urát , hanem portál-quest fantasyként, ahol van egy belépési pont a fantasztikum világába, és ahová a hős azért hatol be, hogy egy küldetést végrehajtson. Vagy: Miéville Perdido Street Station-je szintén egész nyugodtan lehetne immerzív fantasy (így is kategorizálja a szerző), viszont ha belegondolunk, invazív elemek is vannak benne, ami által a „megszállt” világ racionálisabbként tűnik fel.

Nekem kicsit sántít a negyedik kategória, a „liminális”, mintha amolyan univerzális egyéb kategória lenne. Itt talán a példák sem olyan erősek.

Összességében azonban ez a szöveg megkerülhetetlen. Tényleg. Intelligens, összetett, gondolatébresztő. Nyilván rá lehetne törni a fantasztikus irodalomra az elemzői kőbaltánkkal (ami egyébként más kontextusban varázslatos módon karddá változik), de azért lehet sejteni, hogy vannak mások, akik jobb mentális fegyverzetet használnak. Farah Mendlesohn legalábbis egy számszeríjat kínál.

Thasaidon P>!
Farah Mendlesohn: Rhetorics of Fantasy

Iszonyat mélyen benne kell lennie az olvasónak a fantasyben ahhoz, hogy kellően értékelni tudja ezt a könyvet. A szerző a fantasy négy típusát határozza meg, továbbá a könyv végén teret hagy a hibrid típusoknak is. Voltaképpen a négy fő típus ismertetőjegyei már a bevezetőben kifejtésre kerülnek, ezért az olvasó csupán ennek elolvasásával is gazdagabb lesz és megérti a könyv lényegi gondolatait. A fejezetek voltaképpen csak azt taglalják, hogy egy-egy típus jegyei hogyan érhetők tetten különféle fantasy írásokban. A szerző összesen vagy 200 művet boncolgat ezen az alapon. Ha valaki nem vágja ezeket az írásokat (mint pl. csekélységem), akkor az olvasás elég nyögvenyelősen fog haladni. Aki viszont a szerzőhöz hasonlóan olvasott, az önfeledten fog lubickolni az irodalomelemzésnek ebben a végeláthatatlan tengerében. A horrorkedvelők számára elolvasásra ajánlott az intrusive fantasyről szóló harmadik fejezet, az abban tárgyalt írások jelentős része ugyanis voltaképpen a horror zsánerébe tartozik (pl. Lovecraftról is szó esik). Keményvonalas fantasyrajongóknak való könyv, számukra viszont, ha a zsánerelméleti kérdések érdeklik, megkerülhetetlen.
Számomra nagy falat volt a könyv, de ez a fantasyben való járatlanságomnak tudható be plusz annak, hogy én még jegyzeteltem is a tartalmát, ami konkrét, ráadásul számomra ismeretlen írások elemzésénél nem éppen hálás feladat. Ez természetesen nem befolyásolta a pontozásomat. Az már igen, hogy a könyv érdemi mondanivalója tényleg belesűríthető az egy szem bevezetésbe, a többi fejezetben a szerző beleveti magát a konkrét írásokba és tivornyázik a szövegükben. Ezért a fél pont levonás.


Hasonló könyvek címkék alapján

Lindsay Buroker: Forged in Blood I
Karen Marie Moning: Shadowfever
Yasmine Galenorn: Night Myst
Neil Gaiman: Death – The Time of Your Life
Sarwat Chadda: Devil's Kiss
Alisa Kwitney – Neil Gaiman: The Sandman: King of Dreams
Neil Gaiman: The Sandman Omnibus 1.
Jack Williamson: Darker Than You Think
Gerald Brom: The Child Thief
Richelle Mead: Blood Promise