Érdemes ​élni 30 csillagozás

Fanny Flagg: Érdemes élni

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Amikor egy asszony eljutott a változás korába, rohamos hízásának indult és néha már az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, csak a csoda adhatja vissza az életkedvét.
Vagy egy csodás találkozás. Amilyen Evelyn Couch-nak megadott.
Evelyn, a hízásnak indult háziasszony, megismerkedik egy nagyszerű öregasszonnyal, s rajta keresztül egy népes dél-amerikai család történetével, a század elejétől napjainkig. A kedves és humoros történet középpontjában egy leszbikus pár, Ruth és Idgie áll. Ők vezetik Alabamában a családias kis kávéházat, melynek ételkülönlegességeiről a könyv végén talál recepteket az olvasó. A könyv egésze viszont magához az élethez nyújt receptet. Szeretethez és szerelemhez, melyeket megismerve Evelyn végül mégiscsak úgy dönt:
érdemes élni!
„Próbáld meg abbahagyni a nevetést – nem fog menni” – írta a regényről egy tekintélyes amerikai könyvkritikus. Sült zöld paradicsom címen a könyvből sikeres film is készült.

Sült zöld paradicsom címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1987

>!
Delej, 1994
360 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637696261 · Fordította: Szekeres Gábor

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

csöves (hobó)


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 28

Kívánságlistára tette 20


Kiemelt értékelések

szallosas P>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Annyira bájos ès szívemnek kedves ez a könyv, hogy biztosan sokáig vissza, vissza fogok lapozni benne.
Nehezen fogom tudni elengedni a szereplőket, mert èn is törzsvendèg lettem a Whistle Stop Kávèházban.

vargajudit P>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Olyan, mint egy hollywoodi családi mozi forgatókönyve. Felszínes és hatásvadász.

Valcsa P>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Ezt a könyvet még anno „Sült zöld paradicsom” címmel néztem ki, hogy szeretném majd egyszer elolvasni. Aztán időközben teljesen véletlenül hozzám került egy példány ebből az Érdemes élni-ből, és meglepődtem, hogy ez igazából ugyanaz, mint a másik, csak egy korábbi kiadás, más címmel és más fordításban (és egyébként rémesen pocsék kötés-minőségben, mert nálam 1 olvasás után szinte lapjaira hullott a könyv, de ahogy láttam, más is így járt vele…).
Jókat hallottam róla, de nem fűztem túl nagy reményeket ahhoz, hogy túlzottan levegyen a lábamról – mégis ez történt. :) Nagyon élveztem a könyvet, tetszett a történet, kedveltem a szereplőket, és jók voltak a csavarok is benne – nagyon sok mindent belekevert ugyan az írónő, mégsem éreztem ezt kapkodónak, vagy hogy túl sok mindenről akarna szólni és katyvasz lesz a végére (pedig jártam már így könyvekkel…). Ninny-ből kaphattunk volna kicsit többet, az ő élete is lehetett volna egy fokkal talán még kalandosabb, mert így szinte minden csak másokkal történik a kötetben, mások történetét meséli Evelynnek, spoiler (Bár az élni akarása, kedvessége és csupaszívűsége, valamint spoiler miatt nyilván benne is jócskán van mit tisztelni és tőle is van mit ellesni, egészen kivételes karakter ő is a könyvben, csak valahogy nem éreztem központinak, róla sokkal kevesebb szó esett… :/ Inkább talán Idgie (és Ruth) történetszála lett középpontba állítva és kihegyezve…
Mulatságos volt látni, ahogyan Evelynt kezdetben csak untatja a flepnisnek tartott, levakarhatatlan idős hölgy kéretlen szövegelése… :D spoiler
Nagyon tetszett a déli környezet, Alabama – filmben is mindig ad egy plusz ízt, ha ott játszódik egy sztori. :) (Valószínűleg a Reese Witherspoon-os „Mindenütt nő” is épp ezért az egyik kedvenc filmem, már kb. a megjelenése óta. :)) A főcímdalával együtt… :D)
Top legidegesítőbb karakter címre Dot Weems nyugodtan pályázhatna, a „cikkei” nekem már inkább unalmasak és irritálóak voltak, eleve nem értem, hogyan válhatott újságíró egy ilyenből… :D „életem párja” így meg úgy… Szívem szerint ezeket a részeket úgy ahogy van, átugrottam volna – de nem mertem, mert azért ezek is adtak (olykor…) plusz információkat a történethez… (Na jó, némelyik megnyilvánulása tényleg vicces volt, de nagy mennyiségben kapva már kicsit lerágott csont…)
Kedvenc részt nem is nagyon tudnék kiemelni, de ha mégis csinálnék egy listát belőlük, akkor az a jelenet, mikor spoiler ezek biztosan előkelő helyen szerepelnének rajta. :)

Nagyon kedvemre való történet ez, nem is gondoltam, hogy ennyire az lesz majd… :) Feltétlenül újraolvasós. (És addig megpróbálom valahogy megragasztani a kötetet, hogy kényelmesen olvasható legyen… Nem mondom, ez is megérne egy újrakiadást… :/)

U.i: Sült zöld paradicsom címmel ’91-ben film is készült a könyvből, amit időközben meg is néztem. Elég sok mindent kihagytak a filmből, komplett szereplőket is, akiknek a könyvben elég nagy szerep jutott vagy egy-egy dolog végkifejletéhez tevékenyen hozzájárultak, ráadásul a karaktereket sem ismerjük meg annyira a filmben, mint a könyvben, így nem kerültek annyira közel hozzám, abszolút csak külső szemlélő maradtam… :/ Így hát ezerszer inkább a könyvre szavazok. A film nekem sótlan és túlságosan lecsupaszított, leegyszerűsített, a könyvhöz képest…

gingalló>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Egy könyv az életről és arról, hogy mindnyájan meghalunk. Egy könyv az elfogadásról, a másságról, a vidámságról, a boldogságról és a fájdalomról.Egy könyv a jókról és a gonoszokról, a bátrakról és a gyávákról. Egy könyv a hazugokról és az igazakról.Hogy mi a műfaja? Családregény? Krimi? Bontsátok le róla a fóliát és olvassátok örömmel!

erta>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Tetszett, elvarázsolt, nevettem, könnyeztem, elgondolkoztam.
Ninny és Evelyn barátsága a Rose Terrace Szeretetházban a 80-as években.
A Threadgoode család élete az alabamai Whistle Stopban a 30-as és 50-es években.
Egy kisváros, egy kávéház, összetartó fehér család, színes bőrű alkalmazottak, emberszeretet, mindemellett szegénység, fogyatékosság, baleset, halál, gyilkosság, mégsem szomorú könyv. Egy elmesélős régi történet rengeteg bölcsességgel, humorral és tanulsággal, mellette párhuzamosan egy új barátság szövődik egy újabb világban.
Szerettem! Megnézem a filmet is!

desertangelable P>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Bármennyire is hangzik közhelyesen, a könyv elolvasása után az ember valahogy tényleg úgy érzi, hogy érdemes élni! Mindenkinek ajánlom, mert azon túl, hogy egy nagyon kedves, szép történetet mesél el, folyamatos újraolvasásra ösztönöz.

Pancsurka>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Ez a könyv simogatja a lelkemet. Rég olvastam már olyan könyvet, ami ennyire nagy hatással lett volna rám. Még most is könnyes a szemem, de közben mosolygok. Biztos, hogy néhányszor el fogom még olvasni, tényleg jót tesz a léleknek. Ninny stílusa pedig egyszerűen elragadó.

Zsuzsa_Czékus P>!
Fanny Flagg: Érdemes élni

Még mindig tetszik. Még mindig az életigenlésről tanít ez a történet.
Most már mind a kettő kiadást/fordítást elolvastam. Ami szembetűnően más az a fülszöveg. Bármilyen furcsa, ebben a régebbi kiadásban leszbikus párt ír, a későbbi kiadásban árnyaltabban fogalmaz a fordító. Pedig gondolnánk idővel felvilágosultabbak, elfogadóbbak lettek az emberek, de nem.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    Éva megengedhette magának az élettől kapható legnagyobb luxust, hogy egyáltalán ne törődjön vele, mit beszélnek az emberek.

91. oldal (Delej, 1994)

Carmilla >!

Aki a leginkább szenved, mindig az beszél a legkevesebbet.

313. oldal (Delej, 1994)

Valcsa P>!

Mulatságos, hogy gyerekként mindnyájan azt hisszük, sose jár le az időnk, de miután betöltjük a huszadikat, az idő úgy nekilódul, mintha a Memphisbe tartó gyorsvonaton lennénk.

9. oldal

Panelmacska>!

A legtöbb embert elszomorította volna egy fogyatékossággal született gyermek, de én úgy gondolom, a Jóisten szándékosan teremtette ilyennek, hogy soha ne kelljen szenvednie. Nem is tudta soha meg, hogy gonosz emberek is élnek a földön. Mindenkit szeretett, és őt is mindenki szerette. Én hiszek abban, hogy egy igazi angyal volt, akit az Úr küldött le hozzám. Néha bizony alig tudom kivárni, hogy a mennybe kerüljek, és találkozzak vele. A pajtásom volt, és nagyon hiányzik…

138-139. oldal (Bp.: Delej, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: fogyatékosság
Carmilla >!

Mr. Dunaway mesélte nekem, hogy amikor kórházban volt, miközben operálták, a poharából lopták ki a műfogsorát. Most mondja meg, milyen ember az, aki ellopja egy öregember műfogsorát?

73. oldal (Delej, 1994)

Carmilla >!

[…] A Biblia tanulmányozásáról tanácskoztak, arról, hogy miként is lehetne könnyebben érthetővé tenni. „Noé és bárkája” volt a téma. Az, hogy: „Miért engedett két kígyót a hajóra, ha lehetősége nyílott rá, hogy egyszer és mindenkorra megszabaduljon tőlük?”

74. oldal (Delej, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: Noé bárkája
Carmilla >!

[…] Mielőtt a Nagy Sárga Anyus ölébe ültetik őket, biliárdgolyó simaságúra borotválják a fejüket. Egyetlen szőrszálat sem hagynak a testükön, teljesen lecsupaszítják őket, amilyenek születésükkor is voltak. Aztán hideg sós vízbe mártott szivacsot dugnak a sapkájuk alá, mert a víz jobban vezeti az elektromosságot. A legutolsó „sütésnél”, amit láttam, hétszer kellett nekifutni, és mindenki rém dühös volt Altmore-ban, mert az áramingadozás miatt nem tudták hallgatni a rádióműsort. Aztán az orvosnak egy tűt kellett szúrnia a néger szívébe, hogy meggyőződjön róla, hogy meghalt.

158. oldal (Delej, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: villamosszék
Carmilla >!

Egyik napról a másikra élek, megpróbálom a lehető legjobbat tenni, ennyi az összes lehetőségem.

166. oldal (Delej, 1994)

Carmilla >!

    Evelyn azt mondta, hogy vannak időszakok, amikor a férjét is gyűlöli, mert csak ücsörög és a rögbimeccseket nézi vagy telefonál. Ő pedig legszívesebben szétverné a fejét egy baseballütővel. Szegény kis Evelyn, azt hiszi, hogy ő a világon az egyetlen, akinek ilyen gondolatok fordulnak meg a fejében. Mondtam is neki, hogy az ő problémája teljesen természetes az olyan házaspároknál, akik már régóta együtt vannak.

227. oldal (Delej, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: baseballütő
Carmilla >!

    Mindig is liberálisnak tartotta magát. Soha nem ejtette ki azt a szót, hogy néger. De a feketékkel való kapcsolata olyan volt, mint általában a fehér középosztályé a hatvanas évek előtt – jobbára csak a saját és barátai szolgálóit ismerte.
    Kiskorában néha apjával tartott, amikor bejárónőjüket hazaszállította a város déli részébe. Mindössze tízperces autóút volt az egész, de neki úgy tűnt, mintha másik országba utaztak volna. A zene, a ruhák, a házak… minden különbözött.

270. oldal (Delej, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: néger

Hasonló könyvek címkék alapján

Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Virginia Woolf: Clarissa
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Michael Cunningham: Az órák
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Szabó Magda: Régimódi történet
Stephen King: Kedvencek temetője