Isten ​hozott, Prücsök! (Elmwood Springs 1.) 40 csillagozás

Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Fannie ​Flagg, a Sült zöld paradicsom írónőjének új regénye a kisvárosi Amerika családias és zárt közegéből a New York-i médiacirkusz kellős közepébe ugrik. A fiatal tévériporter, Dena ígéretes jövő elé néz, érzelmi élete azonban romokban hever, múltja titkokat rejt, melyekkel szembe kell néznie, hogy a szerelem újra megtalálja. Mint minden valamirevaló New York-i, ő is pszichológushoz fordul, aki halálosan beleszeret, átminősítve ezzel a „terápia” fogalmát… A komikus rádiósztártól, Dorothy asszonytól (aki saját nappalijából látja el háztartási tanácsokkal és jó hírekkel az egész Közép-Nyugatot) Ira Wallace-ig, a New York-i tévétársaság velejéig romlott elnökéig, szinte mindenki megfordul a regényben, aki számít, vagy aki „számítani szeretne”. Fannie Flagg a New York Times sikerszerzője, tehetséges színésznő és forgatókönyvíró, akinek romantikus, kifejezetten női olvasóknak szánt regényeiből felejthetetlen mozifilmeket is forgatnak. Az immár örök klasszikus Sült zöld paradicsom… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
574 oldal · ISBN: 9789632540405 · Fordította: Vágó Anikó

Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

White13>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Párszor úgy éreztem, hogy vagy falhoz vágom, vagy csak simán leteszem… De milyen jól tettem, hogy kitartó voltam! Tetszett, olvastatja magát, és igazán szívhez szól. A történet nem egyedi, vagy nagyon különleges, mégis érdekes volt, emberileg. Valamiért Cold Case hangulatom volt a könyv olvasása közben, pedig nem volt benne gyilkosság, de rejtely annál inkább.

márti>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Kétségtelen, hogy Fannie Flagg remek mesélő és azt is elismerem, hogy a könyv nem volt rossz. Annyira viszont jó sem. Az elég szerencsétlen cím és a borító alapján meg voltam róla győződve, hogy a történet egy kislányról szól, a fülszöveget elolvasva aztán meglepődtem, hogy nem, majd kiderült, hogy mégis…
A történet egy aprólékos kirakójátékhoz hasonlít, amelynek a kerete Dena Nordstrom élete, a játék darabkáiért pedig ide-oda utazgatunk a térben New York és Elmwood Springs, az időben pedig a negyvenes és a hetvenes évek között. Van pár puzzle-darab, ami egyelőre nem passzol sehova, azokat egy időre félretesszük, majd váratlanul megtaláljuk a helyüket. Ezzel eddig nincs is semmi baj, az is tetszett, hogy mikor ellaposodott a történet, egy nyomozás újra fellendítette. Volt azonban jópár dolog, amivel nem voltam kibékülve. Ilyen volt például a főszereplő: Dena Nordstrom, a feltörekvő, karrierista szép fiatal nő, akinek a könyv elején csakis a rossz tulajdonságait hangsúlyozza F. F., észrevétlenül megszűnik törtetővé lenni. Valahogy úgy éreztem, mintha egy mese elején leszögeznénk, hogy a boszorkány gonosz, de aztán a továbbiakban semmi gonoszat nem csinálna. Nem tetszett O'Malley doktor figurája sem, kicsit úgy tűnt, mintha egy tudathasadásos pszichiáterrel lenne dolgunk.
Véleményem szerint rengeteg „üresjárat” van a könyvben, olyan fejezetek, amelyek nem viszik előbbre a cselekményt, inkább csak időhúzásra jók (találkozás Tennessee Williams-szel, látogatás Sookie-nál, Norma véget nem érő beszélgetései Macky-vel és Elner nénivel). Sookie – ahhoz képest, mennyire keveset tesz hozzá a történethez – túl sokat szerepelt, bár ez magyarázható azzal, hogy ő Dena egyetlen barátja.
A fenti dolgok ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert az időben és térben ide-oda ugráló szerkezett tetszett, csak pár dolgot kihagytam volna belőle, mert az volt az érzésem, mintha Fannie Flagg arra törekedett volna, hogy legalább olyan vastag könyvet írjon, mint a Sült zöld paradicsom.

painperduu>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

A „Sült zöld paradicsom” feltette a mércét, de ez is nagyon tetszett. Azon kevés könyvek egyike, amik képesek megríkatni.

1 hozzászólás
Koncz_Judit>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Aranyos könyv, kicsit néha úgy éreztem, mintha egy hétvégi matiné film forgatókönyvét olvasnám, de pihenéshez, ejtőzéshez ideális.

Salsita>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Kedves kis történet, némi – szerencsére nem túl émelyítő – cukormázzal.

Galagonya33>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Igazi Fannie Flagg-történet.
Aki szerette a Sült, zöld paradicsomot, ezt a könyvet is kedvelni fogja.
Viszont a borító katasztrófa, egyáltalán semmi köze a tartalomhoz.

l2njpx>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Végre egy zseniális, tökéletes könyv, aminek minden sorát faltam és imádtam. Hús-vér, „érezhető” szereplők, tökéletes hangulatkeltés, imádnivaló környezet. A tragédia meg hát döbbenet, ma azért már nem így élünk és ítélünk…..remélem. Nehéz ez 2014-ben megérteni.

zeany>!
Fannie Flagg: Isten hozott, Prücsök!

Aranyos volt ez is, bár itt a főszereplőt nem szerettem, de Fannie Flagg nagyon ért a nosztalgia megteremtéséhez, olvasás közben mindig elmerengek a saját emlékeimen, érzéseimen is.


Népszerű idézetek

márti>!

– Uram, kérlek, ne vedd őt magadhoz! Még csak most kezdett élni, de szegény kis teremtést már eddig is annyi csapás érte! Ha egy családtagot akarsz, válassz engem! Én már alig várom, hogy találkozzunk, s úgysincs más tervem, mint hogy elrakok még egy-két befőttet. Ettől eltekintve bármikor a rendelkezésedre állok!

436. oldal

Dorabella>!

– Gyakran lőnek le pszichiátereket?
– Ó, hogyne, mindig meg kell motoznom a betegeimet.

226. oldal

Dorabella>!

Néha elfogott egy-egy tovasuhanó autóból áradó dallamot; a jármű fényszórói bevilágítottak az ablak díszes vasrácsain, s a szoba hirtelen varázsos zene- és fényszínházzá változott. Tele volt álmokkal, kíváncsisággal. Eltűnődött, hová tarthattak ezek az emberek, s merre járhattak korábban – gyönyörű helyekről álmodozott, melyekre egy nap ő is eljuthat majd. Arra vágyott, hogy egyszer majd ő is egy olyan fehér házban élhessen, mint amilyet néha álmaiban látott. Fehér ház a zöld gyepen, és az édesanyja, amint mosolyog.

151. oldal

Dorabella>!

– Elner néni – kérdezte –, szereti az embereket?
– Ó, egek, hát persze, hogy szeretem, lelkecském! Ha jobban belegondolok – hajtotta oldalra a fejét –, úgy is mondhatom, hogy az emberek az én kis háziállataim. Halálra nevettetnek. Nincs is tündéribb egy csapat cserkészlánynál vagy tejfelesszájú cserkészkölyöknél, vagy egy asztalnyi vénségnél. Régebben átvitettem magam Normával és Mackyvel Miss Alma teázójába, és figyeltem, ahogy a koránjövők betoppantak vacsorázni – nézett fel Elner néni a nyugat felől szürkülő égre, miközben továbbhaladt a soron.

Hát persze, hogy szeretem az embereket. Az igazat megvallva a legtöbbjüket sajnálom. Olykor a szemem kisírnám értük… Szegény kis emberi teremtmények: kilökök őket ide a világba anélkül, hogy halvány fogalmuk lenne róla, honnan jöttek, mihez kezdenek itt magukkal, s meddig kell itt maradniuk. Vagy hogy hova kerülnek utána. De – egyem a szívüket – a legtöbbje mégis felkel minden reggel, s próbál valami értelmet adni az életének. Hát nem szeretetre méltó? Nem is értem, hogy nem bolondul bele mind.

549-550. oldal

Carmilla >!

Atyaég, akadt még egyáltalán olyan taxis New Yorkban, aki beszél angolul?

42. oldal (Ulpius-ház, 2007)

Carmilla >!

Szex: talán, barátság: természetesen, de szerelem? Kösz, nem.

45. oldal (Ulpius-ház, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Colleen Hoover: November 9.
J. D. Robb: Halhatatlan a halálban
Vi Keeland: Nagy játékos
Vi Keeland: Szerelmi háromszög
Danielle Steel: Boldog születésnapot!
Danielle Steel: Az esküvő
Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak