A ​tábornok nyugdíjba megy 5 csillagozás

Válogatás Vietnam novellaterméséből. És akkor máris rátérnék a könyv legfőbb negatívumára, hogy ennél többet nem tudunk meg a tartalmáról, ugyanis a novelláknál nincs ott a keletkezés éve (tippre az utóbbi két-három évtized termése), és az írókról sincsen egy szó sem (még az sem, hogy férfi vagy nő, márpedig aki nem ismeri a vietnami neveket, az nem fogja tudni). Ilyen szempontból tehát eléggé igénytelen válogatás, de kárpótolnak minket maguk a művek, amik viszont általában elég jók.

Dan Van Sinh: Ta Giang holdfényes éjszakája – Mesés-legendás szerelmi történet, szokásos távol-keleti stílusban, de van benne valami plusz… talán hogy egy kicsit mintha európaibb lenne a szokásos ázsiai történetekhez képest? Mindenesetre tetszett. 4/5

Nguyen Quang Thieu: Két asszony – Itt kezdődik a válogatás fő vonala, az a végtelen negativizmus, szenvedés és nyomor, ami a legtöbb történetben megtalálható. Ezúttal két asszony várja vissza férjét a – Vietnam 20. századi történelmét ismerve szinte végtelen – háborúból. Sajnos a logikát feláldozta a nagyobb drámaiságért, és így épp a drámaiság veszett el belőle. 3/5

Nguyen Minh Chau: Újhold – Háborús-szerelmes történet, kicsit propaganda-ízű, amiben a hős teherautósofőr (mármint katonai ellátmányt szállít, tehát ezért hős) és a szintén hős, kissé túlidealizált lány egymásra találnak az amerikaiak bombázása közben. Nagyjából ez az egyetlen pozitív kicsengésű történet a kötetben, ugyanakkor a propagandaíz is itt a legerősebb. Ettől függetlenül tetszett. 4/5

Bao Ninh: Szilaj szelek – Szerelem és háború, de ezúttal az áll a középpontban, hogy milyen tragikus hatással van az utóbbi az előbbire. Eléggé szívszorítóra sikeredett, és közben a háború napi valóságából is kapunk ízelítőt. 5/5

Nguyen Huy Thiep: A tábornok nyugdíjba megy – A címadó novella már továbblép a háborútól, annak utóhatásaival foglalkozik. A címszereplő tábornok szinte még gyermekként lép be a hadseregbe, hogy utána ott töltse el gyakorlatilag a teljes életét. Amikor aztán nyugdíjba megy, családjához költözik, és látni kezdi a mindennapi életet. Lehet tippelni, hogy milyen vége lesz. 5/5

Phan Huy Duong: Szerelemre halál – s a világ lelked köde-hamva – Hohó, micsoda cím! Egy Baudelaire idézet egyébként, az Útravaló című versből. Ezúttal a helyszín Párizs, az ott élő vietnamiakkal a középpontban. Maga a történet is jó, de sok érdekesség kiderül magáról a vietnami közösségről is – ami gyakorlatilag nincs is. 5/5

Nguyen Ngoc Tu: A végeláthatatlan mező – Nem a legkönnyebb kategória, de talán ez a legkegyetlenebb történet ebben a kötetben. Egy kamasz lány és öccse az apjukkal járják a vidéket, libákat terelnek, és megpróbálnak valahogy túlélni. Fokozatosan ismerjük meg életük történetét, hogy miért nincs anyjuk, hogy miért veri őket az apjuk, hogy miért tekintenek megváltóként egy prostira, vagy hogy milyen csapás az ő helyzetükben a madárinfluenza. És miután jól agyonrugdosott minket az író, és már épp tápászkodnánk fel a földről, akkor jön egy brutális mélyütés. 5/5

Quy The: Orvosi véna – A fiatal, nagy hivatástudatú orvos, és a mogorva rab találkozása, orvos-beteg viszonylatban. Erősen tanmese jellegű. 3/5

Nguyen Thuy Anh: A blogger – Ezúttal moszkvai vietnamiak között járunk, ahol a fiú a bloggerkedésen keresztül fedezi fel hazája kultúráját és történelmét. Nem tudtam eldönteni, hogy ez tanmese akart-e lenni, vagy valami egyebet akart-e ezzel mondani az író. 3/5

Thanh Huong: A vén festőművész – Egy excentrikus festő és a szerelme. Avagy Vietnamba és eljutott a modern művészet, annak szokásos alakjaival együtt. 4/5

Can Van Khanh: Az ajtórés mögött – Egy kis irodalmi kísérletezés, három szemszögből láthatjuk egy megcsalás történetét. A nem túl egyedi írói eszköztől eltekintve elég gyenge, kezdő szintű fogalmazvány. 2/5

Dang Thieu Quang: Az első hazugság – Hazugságra épülő szerelem (?), szintén kisiskolás szintű fogalmazvány, ennek megfelelő szintű „csattanóval”. 1/5

Phan Thi Vang Anh: Némajáték – Tragikusnak szánt, de inkább csak béna rövidke az apa-lánya viszonyról. 2/5

Nguyen Thi Thu Hue: Monszun – Egy öreg (?) nő egy régi, saigoni szerelemről mesél, de nem igazán értettem, hogy mit is akar mondani (azon kívül, hogy régen szerelmes volt). 3/5

Nguyen Quang Than: A bili tánca – Nehéz az értelmiségiek sorsa, hát még az ál-értelmiségieké, akiknek kb. mindent be kell vállalni, hogy boldoguljanak. Talán erről szólt. 3/5

Bui Ngoc Tan: A hangyaterelő – Egy vállalatigazgató ártatlanul börtönbe kerül, ahol folyamatosan megalázzák, és ettől szabadulása után sem tud szabadulni. Hát, ezt sem annyira értettem. 2/5

A vége felé található értékelések csalókának tűnhetnek, mert bár sok a negatív, de ezek 4-5 oldalas rövidkék, a kötet általános jó megítélését különösebben nem befolyásolják. Szerintem ez egy jó keresztmetszet a kortárs vietnami irodalomból, és bár témái rendkívül negatívak, szívesen olvasnék más válogatást és regényeket is ebből a körből.

Nagyon vegyes volt ez a kötet… Pedig elnézőbben olvastam, mint amúgy tettem volna, mégiscsak második kultúrámból származó írások ezek. Másfelől talán éppen ezért az egzotikum nálam nem mentette azt, hogy ezeknek a novelláknak legalább fele bizony legjobb esetben is csak közepes, és egy-két fogcsikorgatóan didaktikus mű is becsúszott (Blogger, Orvosi véna). A Szerelemre halál, a Monszun és A bili tánca viszont jó volt, és akadt két novella, ami talán jobban bejött volna (A végeláthatatlan mező, A tábornok nyugdíjba megy), ha nem akaszt ki annyira az, ami benne szerepel… Mert többségükben szomorú és lehangoló novellák ezek, borzalmas nehézségekkel küszködő emberekről, szegénységről, kegyetlenségről.
Ismerkedésnek mindenképpen jó a vietnami novellairodalommal, de csak kulcslyukon átleskelődés ez, nem tárt kapu rá.

Egyetemista tankörünkben volt egy vietnami csoporttársunk. Magyarítva nevét, Csillagnak hívtuk. A srácok bomlottak utána, mert csodaszép volt, és mindnyájan ámultunk a szigorú erkölcsein. Csodás testi valója tündérmozgásaként nem a szerelmetes párjával való érintkezésekről szólt, hanem hogy Csillagként kinek-minek, rászorulónak tud segítségére lenni kelet-európai ösztöndíjasként.

Csillag igazi ragyogó csillag volt. Koleszosként sokak számára segített (meglepő módon, a kilencvenes évek elején, még a hazai diákok is belegyalogoltak olykor vállalhatatlannak tűnő feltételekbe. De Csillag szempontjából nem ez volt a fő tevékenységi kör.)

Választott területén alapos ismereteket szerezve, diploma után azonnal visszatért hazájába. Hogy megszolgálja taníttatását, és boldoggá tegye népét.

Fölidézve Csillaggal történt beszélgetéseinket, nem túl meglepő számomra ez a könyv. Sok éve már, hogy hallottam ezeket a történeteket, ha nem is így, és nem is pontosan ezekkel a szereplőkkel. De akinek volt a nyolcvan-kilencvenes években vietnami diáktársa, annak számára ismerősek a mesék. De vajon a többiek hogyan reagálnak mindezekre?!

Számomra Nguyen Quang Thieu: Két asszony c. novellája volt a kedvenc ebből a kötetből.

Egy kihívás kapcsán került a kezembe ez a könyv, így legalább találkozhattam egy számomra kevésbé ismert nép irodalmával is. A kötet 16 novellát tartalmaz, amelyek eltérő korokban játszódnak, más-más témát feldolgozva. Mégis van egy közös vonásuk: mindegyik szomorú. Sajnos a történetek visszatérő elemei a tragédiák, csalódások, árulások, erőszak, hűtlenség. Irodalmi és kulturális szempontból tetszettek az írások, de lelkileg meglehetősen depresszív hangulatot árasztanak, ezért egy idő után már nyomasztóvá vált olvasni. Sajnálom, hogy a vietnami embereknek ennyi rosszat kell(ett) megélniük, mert gondolom nem ok nélkül születtek ezek az alkotások. Bár az is igaz, hogy talán a keleti világ műveire jobban jellemző a melankolikus, tragikus hangulat. Mégis érdemes lett volna egy kicsit vegyesebben válogatni, mert így olyan érzése van az embernek, mintha minden vietnami boldogtalan lenne, pedig ez biztos nem így van.