Faludy György Rotterdami Erasmusról írt életrajzi regénye Londonban jelent meg 1970-ben, majd három évvel később németül is kiadóra talált. Az eredeti kézirat viszont elveszett a költő odusszeuszi vándorlásai során, így a magyar olvasóközönség a mai napig nem találkozhatott a regénnyel. Pedig a maga nemében páratlan műről van szó – Faludy a szó leghagyományosabb értelmében vett biográfiát írt, mégis egy kalandregény lebilincselő izgalmasságával volt képes bemutatni Erasmus életét. A művet most az angol kiadás alapján Szőcs Noémi Imola fordította magyarra, a szöveget a Költőfejedelem tanítványa, Orbán János Dénes gondozta.
Rotterdami Erasmus 7 csillagozás
Eredeti cím: Erasmus of Rotterdam.
Eredeti megjelenés éve: 1970
Róla szól: Rotterdami Erasmus
Enciklopédia 3
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek
1532. november 30-án levelet kapott Francois Rabelais-tól, de lehetséges, hogy titkára soha meg sem mutatta neki, mert különben nehéz elhinni, hogy nem válaszolt volna rá. „Atyámnak nevezlek – írta Rabelais –, és anyámnak is neveznélek, ha ezt baráti érzületből megengednéd nekem… Ami vagyok és amennyit érek, mind neked köszönhetem.“
264. oldal
Több mint negyven éven keresztül a saját modorában kutatta a legdöntőbb fontosságú kérdéseket, beleértve sok olyat is, amelyet kortársai számba sem vettek. Ezeket a problémákat óvatosan vizsgálta meg, sokkal gyakrabban használván a „talán”, „lehet” és „valószínűleg” szavakat, mint bármelyik más szerző a klasszikusok óta. Ennek az intellektuális őszinteségnek köszönhetően ellenségei közül sokan cinikusnak és szkeptikusnak nevezték, holott Erasmus hajtóereje a megrendíthetetlen optimizmus volt. Tudta, hogy mindegyik kérdés sokoldalú, és legjobb tudása szerint igyekezett megvizsgálni és kitapogatni azok minden aspektusát. Ellenfelei makacsul ragaszkodtak elvükhöz, miszerint minden jelenségnek egyetlen arculata van, mégpedig amelyet épp észrevettek, vagy amelyet épp látni akartak. Ez az egyik oka annak, hogy bárki, aki a megváltoztathatatlan és örök igazság letéteményesének mondta magát Árisztotelésztől Szent Tamásig és Savonarolától Lutherig, feltétlenül gyanút és ellenszenvet keltett Erasmusban.
57. oldal
Erasmus rendkívüli könnyedséggel és gyorsasággal írt, időnként harminc-negyven oldalt is papírra vetett naponta, sőt többet is, ha vitairatról volt szó. Állva dolgozott, a felolvasóasztalnál, hogy éber maradjon, és látszólag élvezte az írás aktusát, hozzáidomulván – ettől a korszaktól egészen az élete végéig -a nyomógépek sebességéhez.
Könnyen elcsodálkozhatunk azon, hogy Erasmus néhány héttel harminchetedik születésnapja előtt öregnek érezte magát. Nem kell megfeledkeznünk arról, hogy abban az időben ha valaki 37 éves volt, akkor már jócskán előrehaladottnak számított a középkorúságban. Erasmus aki neuraszténiás és gyenge volt (olyan virgonc kortársai mellett, mint Arepino, Kolumbusz, Michelangelo és Luther), és azonkívül hiperérzékeny és kissé hiú is, az öregséget olyan menedéknek tekintette, ahol tudása, bölcsessége és higgadtsága legalább helyénvalónak tűnik a világ szemében.
119. oldal
Miközben Erasmus egyetlen alkalmat sem szalasztott el, hogy összebékítse a katolikusokat a protestánsokkal – ha nem is azért, hogy egy közös doktrínát teremtsenek, de legalább keressenek egy modus vivendit –, Luther Erasmus elleni rágalmazásai még inkább eldurvultak. Egy gúnyiratban Erasmust pelagiánus eretneknek nevezte, amiért nem fogadta el a kizárólag a hit által való üdvözülés doktrínáját, és ariánus eretneknek, a II. Gyula pápáról írt szatírája miatt. Erasmus könyveit kitiltotta az összes lutheránus iskolából, és azt terjesztette, hogy Erasmus Krisztust Priaposzhoz hasonlította, és hogy ő, Luther Márton, látta a humanistát, amint Rómában karonfogva sétált a Sátánnal. Mindezek után Luther levelet írt Erasmusnak, hogy felajánlja barátságát. (Luthernek az volt az egyik érdekes tulajdonsága, hogy szokásában állt mindig kegyesen megbocsátani azoknak, kiket megrágalmazott.) Mondanunk sem kell, hogy Erasmus elutasította az ajánlatot.
226. oldal
Giovanni Pico della Mirandola (1463-1494) úgy vonta magára Európa figyelmét, ahogy elődei közül senkinek sem sikerült.
[…]
Az ember – hirdette Pico – önmaga célja és eszköze.
[…]
Az emberi gondolkodás egy kérdésnek hol az egyik aspektusát, hol a másikat fejtegeti. Ezek első látásra összeférhetetlennek tűnhetnek, de valójában kiegészítik vagy feltételezik egymást: csupán különböző síkjai a valóságnak, melyek egyesülnek az emberben, a világegyetem eme csomópontjában.
81-82. oldal
A De voluptate-ban, amely egy dialógus, Valla azt bizonygatja, hogy az élvezet a derűs lélek mozgása, a munka jutalma és a szépség egy megjelenése, akárcsak az Istené. Azt vallotta, hogy az aszkéták és a sztoikusok is eltorzítják az igazságot azáltal, hogy a világegyetemben semmi mást sem látnak, mint az érzékiség és az értelem, a test és a lélek, a fekete és a fehér közötti háborút. Ez, erősködött, a manicheus eretnekség szélsőséges dualizmusa, a természet mindenek fölött való tisztaságának és örök harmóniájának rágalmazása.
48-49. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Berényi Anna: Richter 97% ·
Összehasonlítás - Irving Stone: Michelangelo 96% ·
Összehasonlítás - Cselenyák Imre: Áldott az a bölcső 95% ·
Összehasonlítás - Konrád György: Elutazás és hazatérés 95% ·
Összehasonlítás - Bogáti Péter: Édes Pólim! 96% ·
Összehasonlítás - Pataki Éva: Ami elveszett 94% ·
Összehasonlítás - Izolde Johannsen: Gránátok a becsületért 96% ·
Összehasonlítás - Cs. Szabó Sándor: Az út 95% ·
Összehasonlítás - Ghyczy-Dráveczky Zsuzsa: Asszony a fáraók trónján 93% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Kutya Mandovszky 94% ·
Összehasonlítás