47. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Pokolbeli ​víg napjaim 295 csillagozás

Faludy György: Pokolbeli víg napjaim Faludy György: Pokolbeli víg napjaim Faludy György: Pokolbeli víg napjaim Faludy György: Pokolbeli víg napjaim Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Faludy György a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának megdöbbentő történetét írta meg Szolzsenyicin Gulágjához is hasonlított életrajzi regényében. A Pokolbeli víg napjaimban az Andrássy út 60. és Recsk poklát megjárt költő sorsát 1953-ig, a táborból való szabadulásig kísérhetjük figyelemmel.

Eredeti megjelenés éve: 1962

Tartalomjegyzék

>!
Alexandra, Pécs, 2015
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633700402
>!
Alexandra, Pécs, 2006
518 oldal · ISBN: 9789633700402
>!
408 oldal · ISBN: 9639075345

3 további kiadás


Enciklopédia 29

Helyszínek népszerűség szerint

Andrássy út 60., Budapest · Porte de Clignancourt, Párizs · Portugália


Kedvencelte 108

Most olvassa 46

Várólistára tette 316

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

1.
Ezt a könyvet mindenkinek kötelezően el kellene olvasni , emberségről és az embertelenségről, magáról pokolról és hogy hogyan lehet ott embernek maradni. Nagyon felkavar és megrázott Faludy realizmusa.
2.
Majdnem hat évvel, és egy pár hasonló könyvvel később.
Még mindig azt mondom, hogy kötelezően mindenkinek, és ha már Nobel akkor inkább neki adtam volna mint a Sorstalanságnak, a két könyv egyes részei szinte ugyanazokat a lényegi borzalmak tartalmazzák, néhányan mind a két helyen emberek tudtak maradni az embertelenségben.Faludy Kertésszel ellentétben, nem játszik szerencsétlen (ál)naiv áldozatot, pontosan felméri a lehetőségeit, hideg logikával számolja az éleben maradáshoz szükséges kalóriákat. Tömény történelem, elborzasztó korkép, de felemelő a tudat, hogy ezt is túl lehetett élni. Az irónia hatalmas fegyver, ami nem egyszer sült el a szemünk láttára.

>!
ABC Független, Budapest, 1987
544 oldal · puhatáblás
1 hozzászólás
>!
Lali P
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Egyértelműen kötelező olvasmánnyá tenném a középiskolában. És – bár vannak esetleg középiskolába kevésbé gondolt és ott tanítani szokott szerelmi leírásai a könyvnek – mindenképp egységes egészként, nem pedig gondosan válogatott részletekben.
Először is azért, mert a szellem erejéről szól. Másodszor azért, mert a szerelem erejéről szól. Harmadszor azért, mert a világ teljességének megéléséről szól. Negyedszer azért, mert ettől pontosabb leírása a magyar kommunizmusnak nincs. Ötödször azért, mert hihetetlenül érdekes. Hatodszor azért, mert példaértékű. Hetedszer pedig azért, mert kiváló a stílusa.
Nem tudom, van-e olyan szülő vagy tanár – magamat is beleértve –, aki azt meri mondani a gyerekének, diákjának, hogy legyen előtted példakép Faludy György. Egyben és nem részeiben.
Nehéz egy ilyet kimondani. De lehet, hogy kell.

3 hozzászólás
>!
Emerencia P
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Szenzációsan jó könyv. Most sajnálom igazán,hogy amikor kisvárosomban járt Faludy György , egyéb elfoglaltságaim miatt kihagytam a találkozási lehetőséget vele,amit már nem pótolhatok. Nagyon érdekes ,színes egyéniség volt , remek, finom humorával már az első oldalakon megnyert. Emberség,realitás remek stílussal .Zseniális.

>!
Maya
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Nem tudom értékelni ezt a könyvet. Májusban fejeztem be, azóta többször nekifutottam, de mindig töröltem, amit írtam. Gombóc van a torkomban, ha csak nekifogok. Ott volt végig, amíg olvastam.
Az ember sose menjen készakarva oly helyiségbe, amelyen belülről nincsen kilincs.
Egyesek bemennek. Tenni akarnak valamit azokért, akik már bent rekedtek. Vajon bentről, vagy kintről lehet többet tenni?

>!
szökött_csincsilla
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Ejha!
Sajnos az alázatot, amelyet e könyvvel szemben tanúsítani szerettem volna, kíméletlenül szétrázta az időhiány, a fáradtság, és az annak nyomában járó apátia. Nem tudtam kereket oldani a világ elől, hogy Faludy György eme csodálatos önéletrajzi könyvével eggyé vállhassak, annak minden szépségével és szörnyűségével, humorával, vagy időnként teret foglaló filozófiai mélységeivel.
Mégis, maradéktalanul átjött minden, az olvasáson túlra, átjött a kivágott szögesdrót-kerítésen, amelyet Gyurka bá metszett humanizmusával, elvi következetességével, és mindent átszövő, finom humorával.
Feldolgozta a feldolgozhatatlant, az embertelenség agyagából gyúrta emberré az ávóst, energiát és munkát fektetett rehumanizációjukba, megértésükbe, miközben saját korábbi traumáiról és veszteségeiről szemérmesen keveset írt.
A zsarnokság lényege a groteszk, ezt érezte és éreztette, az olvasó pedig afféle hullámvasúton találva magát, a megúszásra esélyt sem kapva volt kénytelen átadni magát a szembenézésnek.
A pokol pedig már felsejlik a 44-es jeges Duna-parton, az elveszített testvér halálában,vagy a hatvani vasútállomás váltókattogásában is, de az ember – természeténél fogva – mindig azt hiszi, hogy talán már rosszabb nem lehet, de aztán mindig jön valami szörnyűbb és elviselhetetlenebb, amiből pedig levezethető, hogy egyetlen elviselhetetlen dolog van csak, az pedig önnön halálunk.

A pofonok meg csak úgy csattannak, természetesen, mint a be-, és kilégzés, vagy a szívverés.
A gyilkosok ruhát váltanak időnként, nyilasból ávósok, ávósból pufajkások, majd munkásőrök és gárdisták lesznek, mert a csürhe a legéletképesebb túlélője a nagy fordulatoknak. Pofozták a zsidót, a burzsujt és a kulákot, mint a csizmaszárat, és vágtak le kövön napozó szalamandrát fejszével, ami jobban fájt az állati sorban tartott fogolynak, mint halálra éheztetett bajtársa elvesztése.
Aztán a kaukázusi vonatrablók alkonyával elmennek pihenni a keretlegények is, onnantól a madarak már szemérmetlenül énekelhetnek a csont-bőr csizmaszáraknak, köztük annak az entellektüelnek, aki akkor sírt utoljára, amikor fogvatartói a reszkető kezében tartott kenyér helyett, a sebes, kopasz fejére kenték a szikkadt, csomós lekvárt.
Ilyen ív ez: a sivatagi szamár-nepperektől, Marokkó hercegeitől a megalázott Somogyi Bélán át a recski parasztok szőlőskosaráig.
Meghajlok a mester nagysága előtt, és a magam hozzà nem értő, felelőtlen módján, de annál lelkesebben nevezem ezt a művet, az egyik legfontosabb XX. századi magyar írásnak!

>!
Míriel
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

A magyar irodalom számomra legkedvesebb, Mikszáth és társaihoz köthető anekdotázó hagyományának felidézésével már a legelső oldalon megvett kilóra ez a könyv, és innen aztán csak felfelé volt út, ugyanis megtalálta a másik dolgot is, amivel engem le lehet venni a lábamról, ez pedig bármiféle klasszikus műveltség látszata vagy ténye, említése vagy hatása. (Amely „klasszikus műveltséggel” kicsit úgy vagyok, mint szegény gyerek a cukorkabolttal, nevezetesen, hogy csak kívülről bámulja, de azt nagyon kitartóan.) Itt természetesen az utóbbiról van szó, Faludy nemcsak hihetetlen mennyiségű tényanyagot mozgat, hanem a legvégsőkig, a leghitelesebben képviseli mindazt, amit számára ez a műveltség, a tudás, a humanizmus vagy bármi más értéke jelent. Első olvasásra tehát számomra ez került fókuszba, hogy hogyan képes az értékeihez és önmagához megalkuvás nélkül hű maradni egy ember, illetve hogy mik is ezek az értékek pontosan. Azt hiszem kimondhatom, hogy nem csak egy bővülő várólistával gazdagodtam, hanem egy hiteles és követendő gondolkodásmód példájával.

>!
Tarja_Kauppinen I
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Recsk és az Andrássy út 60. kapcsán emlegeti mindenki ezt a könyvet, némiképp váratlanul ért hát, hogy mindez gyakorlatilag csak az utolsó harmada (mea maxima culpa, miért nem tájékozódtam előzőleg alaposabban). Az első kétharmadát márpedig fél szívvel olvastam. Nem világos előttem, hogy bizonyos epizódok, vagy az ismerősei által elmesélt anekdoták miért bírnak akkora jelentőséggel, hogy fel kellett őket jegyeznie a memoárjába. Látom, sokan csak az utolsó két részt olvasták el – nem vesztettek sokat, bár a hazatérése utánit azért érdemes.
Az ilyen-olyan táborok átvészelése az egyik címkéje lehetne az idei olvasmánylistámnak. Több naplóhoz, visszaemlékezéshez is volt szerencsém mostanában ebben a témában – mindenki más és más megküzdési stratégiát választ, Faludyt a költészete segítette át a megpróbáltatásokon, mert minden fejben dől el, amint azt ugyebár tudjuk.
Amiért nem adok öt csillagot, az az eleje: Franciaország, Marokkó, Amerika – itt maradhatott volna jobban a tárgynál. A magyarországi részek viszont érdekesek, szellemesek, sőt, gyakran még humorosak is – a cím tehát nem is egészen irónia.

>!
Balázs_Erőss
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Korábban direkt ellenszenves volt Faludy személye. Ne kérdezzétek miért, nem tudom megmagyarázni. (Dehogynem tudom, irigyeltem, hogy vénember létére milyen fiatalka felesége volt.)
Úgy tűnik, Faludynak tényleg vígak voltak a pokolbéli napjai. A könyv közel fele amolyan low-budget kalandnyaralásnak tűnik Franciaországban, Marokkóban, az USA-ban, végül a felszabadulás utáni Magyarországon… aztán persze beindul a sz*rszökőkút, irány az Andrássy út 60., Tarcsa, majd Recsk.
Továbbra sem értem azt, hogy még mi, magyarok sem vagyunk képesek szembenézni azokkal a bűnökkel, amiket ebben a korszakban elkövettek.
Nem durva könyv, nincsenek kielemezve benne a kínzási módszerek, de azért nem egy leányregény. Pont ezért üt nagyot. Olyan sztoikus nyugalommal mesél mindenről, mintha csak egy átlagos vasárnap délutánról írna.
Ideológiai agyhalottaknak kötelezően beégettettném a retinájukba, mindenki másnak, aki képes józan ésszel gondolkodni, erősen ajánlom.

>!
Magyar Világ, Budapest, 1989
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637815007
>!
lencsemate IP
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

másodszor olvastam el, de 24 éves fejjel lényegesen más hatással volt rám, mint 7-8 évvel ezelőtt. akkor csak egy elég jó könyvnek tűnt, izgalmas, érdekes történetekkel, szóval amolyan felső kategóriás kalandregénynek. most meg úgy vagyok vele, hogy talán a legfontosabb könyv a magyar irodalomban. nem csak a témák miatt, hanem azért is mert remekül van megírva. szeretek költőktől prózát olvasni. a hozzáállás, a reakciók, a kommentárok pedig külön zseniálisak. amikor pedig író és költőtársakról beszél, mint ismerősökről, barátokról, olyanokról, akiket mi csak irodalomóráról és könyvekből ismerünk, az talán a legkülönlegesebb része a könyvnek: Attila… persze lehet mondani, hogy jó korban született, hogy „szerencséje” volt, hogy mindezeket átélte, de én azt gondolom, hogy a feldolgozás módja irodalmi rangot ad a dolognak, mert bármilyen dilettáns alak nem tudott volna így nyúlni az anyaghoz.

>!
TiaRengia I
Faludy György: Pokolbeli víg napjaim

Zseniális, napok óta a hatása alatt vagyok. Az íróval kapcsolatos megítélésem vett egy 180 fokos fordulatot. Gyönyörű nyelvezet, egyetlen felesleges szó nem volt benne.
Végig az járt az eszemben, milyen szívesen leülnék Faludyval egy italra, ha még lehetne…

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Epilógus

Minden magyar mondatnak megvan az angol megfelelője. Pontosan le lehet fordítani, csak éppen reménytelenül mást jelent, és éppen a lényeg sikkad el a fordításban – a kép, a fogalom a szótári szó mögött.

217. oldal (Alexandra Kiadó, 2006)

>!
Frank_Spielmann I

A Père Lachaise temetővel szemközti, csúnya kis bisztróban telepedtünk le. Az volt a neve, hogy „Jobb, mint a túloldalon”

28. oldal

2 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Polgári nevén Tóth Gézának hívták; szemtől szembe Géza bácsinak szólítottuk, de háta mögött mindenki Északkeleti Betörésnek mondta. Az öregúr a Meteorológiai Intézet egyik vezetője volt. Letartóztatását és csúfnevét annak köszönhette, hogy az általa szerkesztett meteorológiai jelentésben másnapra „lágy nyugati szellőket” ígért, a következő két napra pedig „északkeletről, a Szovjetunió irányából közelgő fagyos légrétegek betörését” jósolta. Ha jósolta, kétségtelenül így volt, mert az öregúr millibár fokokban, szélsebességben és hasonlókban nem ismer tréfát. A következő napon elvitte az ÁVO, „a meteorológiai jelentésbe csempészett imperialista propaganda- és kémtevékenység” címén. Czebe Valér vezérkari százados, aki a katonapolitikai osztályon dolgozott, s akit rögtön Géza bácsi után tartóztattak le, azt állította, hogy a nevezett két napon, a fagyos légrétegekkel együtt, egy-egy szovjet hadosztály érkezett Magyarországra. E kínos koincidencia okozta, nézete szerint, Géza bácsi vesztét; de azért óvakodott, hogy e feltevését – mely az öreget végső kétségbeesésbe kergette volna – közölje vele.

327. oldal (Recsk)

2 hozzászólás
>!
Almost_Zed

A május elsejei felvonulás, melyet egyik régi barátommal néztem végig a Vorosilov útnak átkeresztelt Stefánia út széléről, sem volt vidítóbb. Nagy tömeg jött vörös zászlók alatt, táblákkal, melyeken Marx, Engels, Lenin és Sztálin felnagyított képeit hozták, meg a szovjet generálisokét. A menetben a szavalókórusok a köztársaságot éltették és halált követeltek a fasisztákra.
– Sokan vannak – fordultam kísérőmhöz.
– Az Olasz fasorban néztem a menetet, amikor Szálasit tették meg államfőnek a nácik – felelte. – Azok is sokan voltak. Legalább ilyen sokan.
– Igen – nyugtattam magamat, félhangosan. – De ezek mások.
– Nem – felelte barátom határozottan. – Ugyanazok az emberek.

183. oldal (Egyesült Államok - Magyarország)

Kapcsolódó szócikkek: Szálasi Ferenc
>!
Almost_Zed

Valamelyik szavazókörzet egy kis kormánypárti és két igen nagy ellenzéki faluból állt. A kis, kormánypárti faluban állították fel az egyetlen szavazóhelyiséget. Most már csak azt kellett megakadályozni, hogy a választás napján a két ellenzéki falut elhagyhassák a szavazók. Az egyik falut csendőrökkel vétette körül, azon a címen, hogy kolerajárvány tört ki. A másikkal is ez volt a terve, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem áll kellő karhatalom rendelkezésére. Részletes instrukciókkal egy öreg zsidó vigécet küldött a faluba. A vigéc kihirdette, hogy este, vonatindulás előtt, az állomáson tyúkszart vásárol, bármily mennyiségben, kosaranként két korona ötvenért. Senki sem volt bolond szavazni menni, amikor ennyi pénzt lehet keresni! Vonatindulás előtt százával álltak sorban az állomás előtt. A vigéc, hosszú, fekete zakóban elsétált a kosarak között. Pálcáját sorra beledugta mindegyikbe, megszagolta a pálca végét, és megcsóválta a fejét: „Kakasszar is van benne. Nem hallották, emberek, hogy azt mondtam: tyúkszart vásárolok?” A parasztok persze irgalmatlanul megverték a vigécet, de jelöltjük megbukott.

23. oldal (Franciaország)

1 hozzászólás
>!
Almost_Zed

Irreálisnak tartottam, hogy az ország leghírhedtebb börtönében jobban érezhessem magamat, mint egy számomra ugyan ellenszenves társadalomban, ahol aránylag tűrhető körülmények között éltem. És mégis, ezért éreztem jól magam. Oda jutottam, ahová kommunista államban való vagyok, a börtönbe. Részükről jogtalanság és ostobaság. volt, hogy lecsuktak; de engemet végre magamhoz méltó erkölcsi pozícióba juttattak. Véget vetettek méltatlan helyzetemnek, mely nemegyszer kényszerített arra, hogy ott hallgassak, ahol fel kellett volna emelnem szavamat, sőt olykor azt dicsérjem, amitől undorodom.

265. oldal (Andrássy út 60. - Kistarcsa)

>!
Almost_Zed

Magyar, e síron üdv, béke és áldás: itt fekszik Rákosi… Jenő.

>!
Almost_Zed

A halál – gondoltam elmenőben – ebben a városban a vendégek közt foglal helyet minden lakomán, és belefekszik a szeretők ágyába. Mindenütt jelenvaló, mint Hans Holbein Haláltánca metszetein, de mégsem olyan minőségben, mint Holbeinnál, vagyis hívatlan vendégként, kinek megjelenése vad riadalmat és hiábavaló kétségbeesést kelt. Itt nem gondolják, hogy a halál csapda, melyet az okos ember kikerül, nem rendezkednek be arra, hogy száz, és nem remélik, hogy ötszáz évet élnek. Itt ötvenéves korában senki sem festi feketére haját és szakállát, és nem tornászik reggelenként súlyzókkal, mert tudja, hogy az egészség sem véd meg a haláltól. Itt a halál hivatalos vendég a barátok asztalánál, és ha a szeretők ágya szélére ül, azért teszi, hogy még hevesebb szerelemre buzdítsa őket.
Az emberek egyszerűen tudomásul vették a pusztulás illatát, és nem az orrukat fogják be, mint Európában, hanem levonták a következtetést, és intenzívebben élnek; mohóbban és mégis nyugodtabban. Nem küzdenek a halállal, mert tudják, hogy a harc eleve elveszett: nem békülnek meg vele, mert sohasem voltak haragban a halállal; nem követelik meg orvosaiktól a kegyes hazugságot, mert nem félnek tőle, és ha fiatalon találkoznak vele, bátran szemébe néznek, öregen pedig lassan és méltóságteljes lépésekkel indulnak sírjuk, mint holmi kényelmes karosszék felé. Alighanem a halálról alkotott elképzelés is más, mint minálunk; nem vén, vicsorgó csontváz kaszával, mert ahol nincs rémület, fölösleges az ijesztgetés; ahol nincs ellenállás, fölösleges a kasza; inkább szép, fiatal fiú lehet, mint a görögök Thanatosza, akit Erósztól csak az különböztet meg, hogy lefelé fordítja fáklyáját.

92. oldal (Afrika)

>!
ppeva P

Hadd idézzem hetediknek Dantét, aki végtelen csigalépcsőhöz hasonlította az emigrációt, ahol kifullad az ember lehellete, minél magasabbra mászik az évek kegyetlen csavarvonalán. Hogy ezt érzékeltessen, le kéne írnom mindazt, ami hét éve történt velem – mint aludtam hajók fedélzetén, vonatok alatt, koncentrációs tábor istállójában, a sivatagban, homokdűnén, kasbában, tankon, jégen és hómezőn, repülőerődben, dzsungelben, szavannán, korallszigetek pálmafái alatt és vagy kétszáz ágyban, vagy talán háromszázban is; és hadd tegyem hozzá, hogy egész életemben arra vágytam, hogy egy és ugyanabban az ágyban aludjak évtizedekig; hogy könyvtáramat, mely Pesten maradt, és minden bizonnyal elveszett, új könyvtárral cseréljem fel, és diófát ültessek unokáimnak, mert ha kalandvágyam még mindig friss is és eleven, most arra a kalandra vágytam, hogy otthonom legyen, ahol szabadon élhetek és halhatok.

197. oldal

>!
Emerencia P

Amikor másnap sem kaptunk se élelmet , se utánpótlást , se parancsot , rádiónkon érintkezésbe léptem a csehekkel. Pozsony vidéki , magyarul beszélő csapatok álltak velünk szemben. Este csónakba ültem , és vacsorázni mentem az ellenséghez.

8. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Charrière: Pillangó
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Arthur Koestler: Sötétség délben
Rónai Ernő: Örök szégyen!
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Egy halottas-ház emlékiratai I-III.
Földváry-Boér Elemér: A kiszolgáltatottak
Ágoston Ilona: Eltűntnek nyilvánítva / Megjártam a hadak útját
Detrich László: Ifjúkorom a kistarcsai munkatáborban
Herta Müller: Lélegzethinta