A világlíra 50 gyöngyszeme – Faludy György műfordításai
Erotikus versek 9 csillagozás
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 5
Kívánságlistára tette 6
Kiemelt értékelések
Igen alaposan, mondhatni behatóan foglalkozik a témával. Van itt mindenféle perverzség, van „normális” szerelem, tanácsadás kisfiúknak, nagyfiúknak, nagylányoknak…
Ó, hát Faludy György nagy szakértője volt a szerelem és szeretkezés mesterségének. Érzékeny lelkűeknek nem ajánlanám, néhol kicsit erős. Homofóboknak sem javasolt olvasmány.
Szeretem Faludy verseit, főleg a szerelmes verseit. Azért nem nagy baj, hogy ez a kötet, csak könyvtári, van ettől (több) nagyobb kedvencem Faludytól, ami a polcomon van.
Igazi kuriózum ez a kötet. Azt hiszem, hogy a téma szinte követeli magának a lírai finomságot, amiben itt nincs is hiány. Fordításokról van ugyan szó, de az olvasó nehezen tudja eldönteni, hogy az eredeti alkotók, vagy a fordító ennyire virtuóz(ak)? Mert ez az 50 gyöngyszem( Bátran kijelenthetjük, hogy a világ minden tájáról.) akár a fordító saját verse is lehetne.
Az univerzalitás nem csak földrészekre vonatkozik. Elvégre a szerelemnek- az erotikának igen csak sok fajtája lehet. Ezekről pedig bámulatos könnyedséggel, és nyitottsággal írnak ezek a lírai csemegék. mit csemegék? Nyalánkságok(!).
Népszerű idézetek
Ölelj meg, kedvesem, csókolj, szorongass,
lehelj belém, tüzesítsd át e testet,
adj még ezer csókot és még tízezret;
a szerelem nem számol s mindig szomjas.
PIERRE DE RONSARD: ÖLELJ MEG, KEDVESEM...
Ily fehér ingben égi angyalok
szállnak a földre; magaddal hozod
azt, mit Mohamed Paradicsoma
ígér nekünk, örök gyönyört,
noha a kísértet is vászoningben jár,
de tőled égnek nem a hajam áll.
JOHN DONNE: ELÉGIA A VETKŐZÉSRŐL
Már két hete udvarlok Alkippének
fehér leányszobájában, hogy adja
meg végre azt, mit oly hevesen kérek.
De fél. A szomszédban csücsül az anyja.
Levetkeztem végül minden szemérmet:
– „Nem bírom tovább” – suttogtam –, „te drága!
Felrobbanok, megveszem, úgy szeretlek.
Társalgás közben csússzunk be az ágyba,
úgysem látja, mit csinálunk kettesben.”
– „Hármasban” – szólt az ajtóban mamája.
MÁRKOSZ ARGENTÁRIOSZ: FEHÉR LEÁNYSZOBA
Míg szüleik aludtak a fiúk felfedezték
az ágyban
egymás testét
mint ezüst gyümölcsnedvet szívták a
másikából a
harmatot;
fogukat vacogtatta a mámor;
most reggelinél ülnek szüleik
és a lányok
közt s arra gondolnak,
hogy éjszaka mennyi újat
próbálnak majd egymáson
nem mernek összenézni
pedig nagyon kívánják
ezért inkább a rézsűt
nézik a ház előtt meg a pávákat
a kertben
csészéjükben a kását
mert attól félnek: másként mindjárt
feltör belőlük
duhaj, vad nevetésük.
AMÁRU: FIÚTESTVÉREK
A két leánytestvérhez osontam be az éjjel.
– „Csak testemen keresztül!” – áll az anyjuk elébem.
– „Helyes! Rajtad keresztül” – nevetek –, „kezdem máris”
Úgy viháncoltunk négyen, hogy felborul az ágy is.
LIU TEH-ZSEN: LÁNYOS CSALÁDNÁL
Köszöntelek, csodás barázda, kéjes
metszet két comb között, szeretők párnás
találkahelye, fürtös, duzzadt vágás,
te drága! Mit ér nélküled az élet?
PIERRE DE RONSARD: KÖSZÖNTELEK, CSODÁS BARÁZDA...
Vidulj fel, mert itt jövök, drágám
és kézben tartom farkamat.
Ki tudja, milyen holnap vár ránk,
de, még miénk a mai nap.
Egyszer csak rám szakad a vénség,
és kedvem-nedvem elapad.
Majd testem legvirgoncabb részét
férgek rágják a föld alatt
Testünk, mondják feltámad, bárha
egy dologról hallgat a pap.
Attól félek: a túlvilágra
nem viszem át farkamat.
FRANCOIS DE MAYNARD: VIDULJ FEL, MERT ITT JÖVÖK...
Az ég hajnali díszbe öltözött kútveder
dézsa és
szekér csörömpöl
ébren az egész falu de ő nem fél s mozdulni
sem tud az
eltűnt gyönyörtől
mit bánja férjét megjön hogyha megjön
s nem érdekli
ha barátnői látják
az éj elmúlt nem volt elég belőle őt
nézi most is benne
nincs szemérem
így fekszik ágyán s fiúszeretője
fejetlen kígyóját
tartja kezében.
ISMERETLEN SZANSZKRIT KÖLTŐ: TILTOTT SZERELEM
Urak, pórok átkoznak,
tisztes nők utálnak:
jaj a szegény lányoknak,
kik a sarkon állnak.
ISMERETLEN LATIN KÖLTŐ: LÁNYKA VOLTAM...
Ne várj udvarlást, szép kisasszony tőlem:
nem kurizálok néked nagybőgővel
két combod közt, s ablakodhoz sem állok
hegedűvel nyekegni szerenádot;
szívszaggató elégiát sem szerzek
Ámor nyiláról, mely halálra sebzett,
rühellem az új módit, mivel – ó jaj! –
ajkamon több mosoly fakad, mint sóhaj.
Nem epedek, táncolok, nem cifrázom,
ujjamból a szonettet ki nem rázom,
s nem hirdetem nagy gesztussal: – „Kegyetlen
úrnőm, figyeld, mint pusztít el szerelmem.”
Fogaid gyöngysoráról nem beszélek
s orcád rózsáiról; örök hűséget
sem esküszöm, de mellesleg és főleg
ígérem, hogy jóízűen meglőlek.
SIR JOHN DAVIS: ÓDIVATÚ SZERELMI VALLOMÁS
Hasonló könyvek címkék alapján
- Lőwy Árpád: Disznólkodni szabad 94% ·
Összehasonlítás - Weöres Sándor: Fairy Spring ·
Összehasonlítás - Szabó Kata: Lélek/Harcok ·
Összehasonlítás - Schilli Tímea: Szívtükrözés 91% ·
Összehasonlítás - Turczi István: Ezt a nőt nagyon ·
Összehasonlítás - Lőwy Árpád: Pajzán Múzsa ·
Összehasonlítás - Lator László (szerk.): Gyönyörök sötét kútjai ·
Összehasonlítás - Janus Pannonius: Pajzán epigrammák 85% ·
Összehasonlítás - Sajó László: Kujjon éneke szeretőjéhez ·
Összehasonlítás - Kovács Fanny: Van, aki még mindig forrón szereti ·
Összehasonlítás