Börtönversek ​1950-53 36 csillagozás

Az ávó pincéjében és Recsken
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Az ​itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisitő táboraiban, papir és irószer nem állt a rabok rendelkezésére. Igy ezeket a verseket „fejben csináltam”…
Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kivül hagytam. Ha az első négy sort elkészitettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tizszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és igy tovább, mig a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig irtam? száz sort, ötszázat, ezret…
A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Magyar Világ, Budapest, 1993
94 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637815546 · Illusztrálta: Kass János
>!
94 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637815065 · Illusztrálta: Kass János

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

    Hogy mekkora erőt adhat egy rabnak – több rabembernek, sokkal több jó embernek! – a szó, amit nem lehet elvenni tőle/tőlük, ezt már Radnóti Miklós: Bori noteszéből is tudhatom.

    De hogy azután még mindig van olyan helyzet Magyarországon – is! –, hogy a szabadságától, személyiségétől meg akarnak – és mert módjukban állt, meg tudtak – fosztani embereket!? Az életben maradáshoz, a borzalmas kínzások, meggyötretések túléléséhez, az ép ész meg a méltóság megóvásához, a fogvatartókkal szembeni mindenkori erkölcsi fölény megőrzéséhez is hozzásegítenek ezek a szinte imaként is mormolható szövegek.

    És hogy mementóként megmaradjanak az utókor számára, Radnóti Miklóst, a költőelődöt idézem ide:

s okulásul késő koroknak, csontjaim őrzi a táj.
                                            (Mint a bika)

Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint
ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik
bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap
már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt.
                                            (Első ecloga)

    Csak legyen, aki olvassa, forgatja szívében, megjegyzi, nem hagyja annyiban, ha valaha újból hasonló…

2 hozzászólás
Ibanez P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

„Sok itt a mártír, s rég nem figyel senki.”
    
A Villon-átköltések után egy „tiszta” Faludyt is szerettem volna olvasni, úgyhogy erre a kötetre esett a választásom. Természetesen a keletkezés körülményei erősen rányomják bélyegüket a kötetre, megrázó versek és ha a végén a jegyzeteket elolvassa az ember, még inkább elszomorodik. A kötetből nekem a Monológ életre-halálra (nem idéztem, mert már fent volt: https://moly.hu/idezetek/268705), valamint az Emlékezés egy régi udvarházra lett a kedvencem (az meg egyenesen borzongatós, mikor a végére érve kiderül, hogy egy olyan éjszakán írta, amikor a hajnali kivégzésére várt…). Ahogy az már lenni szokott, itt is volt pár gyengébb vers, de összességében egy mélabúságában is reményt adó kötet, olvassátok!
    
"Ha majdnem minden elveszett s nincs örömed, se kenyered,
s a zsarnok állam megkötött: annyi hatalmad és jogod
mindig marad, hogy szabadon választhass jó és rossz között
E választás a menedék, ahol megőrzöd lényedet,
a fellegvár benned, melyet az ellenség be nem vehet,
hiszen, ha tudná, micsoda, sem érne semmit ostroma.
S hogy mi a jó és mi a rossz? A kérdés itt kint nehezebb.
Benn egyformán mezítlenek voltunk, rabtartók és rabok.
A rossz? Egy csajka ételért szomszédaidat besúgod
s megfeketedik a pofád, mikor zabálod a babot.

S a jó? Őrizd meg emberi méltóságod s nyugalmadat!
Segíts, vígasztalj, bátoríts! Oly sok tennivalód akad!
Nagylelkű légy és jószívű! Meglátod, milyen kellemes
és könnyű! S ha nehéz neked: légy puszta önzésből nemes,
s értelmetlen életednek nagyhirtelen értelme lesz."
    

"Röhögjek vagy sírjak? A járdát néztem
az út túlján, hol nők és férfiak
mutatkoztak, kiket nem fogtak még el.
Idő kérdése csak."

    
"Valója már csak foszló férc, lidérc,
legendás váz, csalóka, elhaló;
lidérce lesz az érc, a sziklabérc,
örök legenda, nem haló való.
Nem látják ketten egymást újra itt:
alászáll ő – amaz meg fellebeg,
s helyére lépve, vándorútjait
örökké rója, mint a fellegek."

    
"Orvos-hugomat innen küldte
Szálasi a halálba. Most
Rákosi tart itt. Egy a csürhe:
a porkoláb is azonos."

Kek P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Szívszorító versek. Sokat ismertem korábbról, mégis megrendítő volt így egymás után olvasni őket. És a végén a Jegyzet bepillantást enged születésük, megjegyzésük mikéntjébe. Hogyan őrződhettek meg, egyben vagy részben, ha nincs notesz, csak az elme, mely éppoly sérülékeny és veszendő, rögzítésre ideig-óráig alkalmas, terjedelmében ugyanolyan korlátos valami csak. Megőrződtek – kettőt kivéve. És 27 évet kellett várni a kiadásukra. Talán ennyi szűrővel a ma szennyirodalom gyártása is elfogadható mennyiségűre és minőségűre változna egyből – ne adja Isten, hogy ilyen szűrőkre és ilyen mesterkurzusra legyen szükségünk!

KBCsilla P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Szembeugrott velem takarítás közben az egyik könyvespolcról, már nem is emlékeztem rá, hogy van nekem.
Némelyik vers könnyebb megértése érdekében felolvasóperceket „loptunk” magunknak a kolléganőmmel, és „kimondva” a vers szavait egészen más volt a hatásuk.
Legjobban a Havas Bandi tetszett.
Rendkívüli ötlet volt a betűrendbe szedés, és a végén olvasható ismertető is.
Hihetetlen, ahogy megőrizték „lakótársaival” együtt a papír és toll nélkül keletkezett verseket.
Tetszett a saját ötletem magamnak, hogy felolvasva értelmezzük a verseket, megtartom magamnak!!!

Coffee I>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Nem sírtam… De kicsit könnyes lett a szemem.

"Rég nem félek a haláltól
hadd ropogjak ha ölel
féltem tőle hosszútávon
nincs mit félnem ily közel
van még két egér barátom
ők táncolnak térdemen
amikor a deszka-ágyon
napi egyszer étkezem."

eme P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Mintha a Pokolbeli víg napjaimat olvasnám versbe szedve, merthogy én először a prózaváltozattal találkoztam. Csak Faludynak sikerülhet erről a nyomasztó témáról úgy írni, hogy közben ne lehangolódj, hanem ellenkezőleg: pozitív energiával töltődj fel. Mert Faludynak mindig sikerült legyőzni a rosszat, mint a mesékben. Mert hitt. Hitt a kultúra, a műveltség erejében. Lerótta tiszteletét az eszmei, irodalmi ősök előtt, sorsközösséget vállalt azokkal, akik a szabadságért vállaltak komoly áldozatokat. Rákóczy kurucai, az aradi vértanúk, a klasszikus irodalom világa lélekemelő, nemesítő hatása éltette. Az akarat, művészet, kultúra, az egymással való törődés erkölcsi magaslata révén a szellem diadalmaskodik az anyag, a test fölött. Magabiztosan, mély meggyőződéssel hirdeti ezt Faludy, fegyverként használva a terrorral szemben. Lehet, hogy ez a hit ma sokak számára szentimentalizmus, giccs – tény viszont, hogy anno Faludy sok társa a verseknek, sok verse pedig társainak köszönhetően élte túl a „poklot”. Valami igaza csak lehetett…

ddani P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

A borús borítókép és a börtönvers műfaji és politikai töltete ellenére (illetve mellett) sem nyomasztó vagy propagandajellegű kötetet olvashatunk. Egy gondolatkísérlet erejéig: ha Faludy kizárólag ezeket a verseit írta volna meg, már akkor is maradandót alkot. A mesteri kivitelezés (papír és toll segítsége nélkül, egyéb körülményekről nem szólva) eleve komolytalanná teszi a kísérletet, érződik minden soron a gyakorlat, a rutin. Költői és intellektuális túlélői gyakorlatok, megemlékezések, összegzések, számvetések ezek a versek. Gondolkodásra, értelmezésre is serkentenek, ugyanakkor értékelésre is: életmentő versek ezek, ennek ugyan különös jelentősége van, de épp hogy az élet, az életöröm és a felcsillanó értelem és humor szól belőlük – nyilván ezek nélkül nem lehet túlélni ilyen kínzással, kényszermunkával, terrorral tarkított börtönéveket.

serengeti P>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 5
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 4,5
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 4

Ez csodálatos élmény volt. Első könyvem Faludytól, eddig nem volt hozzá szerencsém. Micsoda lélek, micsoda lekierő az, ami felemeli a küszködő testet, fel, minden szenvedés fölé, amit, az ember azt hinné, már nem lehet elviselni… Köszönöm az élményt, le a kalappal a költő előtt.

Piintyő>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Ez csak egy szűk négyes…… jó, jó, hát milyen verseket is lehet írni börtönben? de ha meggondolom, hogy Radnóti milyeneket írt ? nekem azok sokkal jobban tetszenek, úgyhogy elégedjen meg Faludy a négyesalával :)

8 hozzászólás
Mandula8>!
Faludy György: Börtönversek 1950-53

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Az értékelésnél nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hol, milyen körülmények között születtek ezek a versek. Egy korszak margójára…


Népszerű idézetek

eme P>!

mert ott kezdődsz el igazán, amikor túlvagy magadon.

Búcsú Recsktől 4. (Budapest, 1954)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

Egy gondom van, mely éjjelente
a nyálkás priccsen felriaszt:
hogy nemcsak én írom e verset,
én is vagyok a kézirat.

Széljegyzet papír nélkül (Az ávó pincéjében, 1950 nyarán)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

Most, hogy a szörnyű államhatalom
úthengere mindent laposra nyom,
s kettő lehetsz csupán e présfej égbolt
          alatt: tetű vagy vérfolt,

most, hogy a jogot rongyként elvetik,
s ártatlant kötnek fel, ha kell nekik,
most már tudom, mi az, amiről ott fent
          beszélgettünk: a jogrend.

S mi a szabadság és testvériség!
Mikor barátok közt a lég is jég,
beszélni nem mersz, szájad íze vackor
          s remegsz a gondolattól,

mikor mindenből pelyva s ocsú lett,
és elsőnek veszett a becsület,
mert rőfről-rőfre árultuk ki, gyáván,
          az ember méltóságát.

31. oldal, Vámbéry Rusztem szelleméhez (Az ávó pincéjében, 1950 július)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

Mihelyt egy régi könyvtárt látok,
nem habozom és nekilátok,
lefekszem mellé a padlóra,
nem bánom, ki a ház gazdája,
és hívhat asszony, csenghet óra,
enyém az üdv, a hír, a pálya:
régész lettem, ki piramis-sírt
talált, és éppen bemegyen
az emberek neméről friss hírt
szerezni bűvös jegyeken.

81. oldal, A vadkacsa - Első rész

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

fióka P>!

Monológ életre-halálra

Úgy, mint az őrült szerető szeret
vizes fejjel, beomló ég alatt
taposni őszi fasor avarán:
e földön úgy szerettem járni én.
Vagy mint utas idegen városokban,
ki első este sétaútra megy,
ide-oda fut, néz, nem tud betelni,
megizzad s boldog révületben érzi,
hogy álmainak városába ért,
hol minden új: a kirakatok fénye,
a kávéházi italok színe,
a sok sétáló – mintha ünnep volna –
s a szabadság vad kakukfű-szaga
s vágyik maradni már itt mindörökre –
mint ő, úgy voltam e világgal én.

Én tudtam: itt minden új, meg nem térő,
páratlan, ritka s múló fenomén.
Ha lepke szállt, azt mondtam: „Jól megnézzed,
először és utólszor látod ezt.”
Ha jóbaráttal boroztam, oly szívvel
és szóval láttam, mintha reggelig
meg kéne halnom – és mindezt azért,
mert folyton féltem a hajnaltól, melyen
nem lesz barát, se bor, se ébredés.
Érez így más is, de agyába gyűri.
Ám én a homlokomban hordtam ezt.
Súgólyukából tudatom csak egyre
fenyegetődzött: „Minden elmúlik.”
S e szikra itt a nemlét vasfogói
között, a lét csodája, hogy vagyok,
a pusztulás fogatlan állat-ínyén
még felvillanó szentjánosbogár,
az ellentétek izzó sistergése
s az elmúlás örökös, csontig vájó
tudata: ezek adtak életemnek
ízt, színt, gyönyört, varázst és glóriát,
ezek tettek bolonddá, mámorossá
s ezek bűvöltek kacsalábon forgó
kastélyt a puszta létből énelém.

Ittasan a föld egyszeri borától,
reáfonódva, úgy öleltem át
minden fogalmat, tárgyat és személyt,
mint részegek a lámpaoszlopot.
Így lett világom szép. A csillagég
gobelinekkel tapétás múzeum,
a tér három dimenziója körben
élménybálákkal telt raktár, ahol
órám számlapja tizenkét személyes
terített asztal, s másodperceim
nehéz mézcseppek csöppenései.
Így lettem én a föld szerelmese,
a nagy rajongó, felhők Rómeója,
holt városok alatt a trubadúr,
gót csipkedíszek faragója rímben,
s éjféli fürdés pogány ünnepének
mezítlen papja, míg időm lejárt
s eltűntem én, a múló fenomén
a fenomének örök tengerén.

(Recsk, 1952)

63-64. oldal

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

Kapcsolódó szócikkek: forgó vár
eme P>!

Itt gondolkozhatom nyugodtan.
Attól lettem szabadabb, hogy
lezártak, s hogy oda jutottam
végül, hová való vagyok.

Széljegyzet papír nélkül (Az ávó pincéjében, 1950 nyarán)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

s megtudtam közben azt is,
hogy sok-sok tagú testem
titokban összeesküdt,
hogy megmenthessen engem –

engem, mondom, mert azt is
megtudtam, hogy míg élek,
ketten vagyunk: testembe
beletársult a lélek,
s bár minden porcikám jó
barát, fegyvertárs, testvér,
én nem vagyok az összeg,
mert több vagyok a testnél.

Búcsú Recsktől 2. (Budapest, 1954)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

Olykor pánik fog el, hogy éhen
veszek vagy elpusztít a fagy,
s mint érc beomlott bányamélyben,
e vers agyamban bennmarad.

De nem hagyom. A mestereknek
kezét csuklómon érezem,
s mint ordas eszmék éjén bolygó
embernek, ég a mécsesem:
sosem húnyó, de csak hunyorgó
szegényes mécs: az értelem.

S remény, a jóremény utószor,
hogy helyettem e pár futó sor
koromról s rólam vallani
révedbe ér, utókor. És ez
bús érdememre nem kevés lesz.

89. oldal, A vadkacsa - Harmadik rész

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

latinta P>!

Széljegyzet papír nélkül

Dögölj meg – sziszegte az ávós,
mikor e lyukba belökött.
Két és fél lépés. Itt sétálok
fel és alá négy fal között.

Ez nem panasz. Tudtam, mi vár rám,
és futhattam volna nyugat
felé, amikor még nem zárták
le drótsövénnyel az utat,

s később is, mikor jóbarátok
vezettek volna ki. De csak
maradtam. Mért? Kíváncsiságból.
Azért is, mert már túlsokat

bolyongtam, és mert ez a város
a hazám meg a földem, és
mert tudom, hogy a versíráshoz
jó ihlető a szenvedés,

és mert kell, hogy megörökítsem
azután, hogy kiismerem
e társaságot, mely mezítlen
képét mutatja idebenn.

Panasz helyett inkább dicsekszem,
hogy ellenségnek vesznek és
hogy költőink közt éppen engem
ért e megkülönböztetés.

Itt gondolkozhatom nyugodtan.
Attól lettem szabadabb, hogy
lezártak, s hogy oda jutottam
végül, hová való vagyok.

Mint máskor. Szájas humanistát,
lecsukatott a budai
basa. Nézem a tömlöc piszkát.
– Dögölj meg – szólnak csauszai.

Ezerhatszáz? hétszáz? vagy nyolcszáz?
Szabad szám messze elszaladt?
Mi a választék? Visz az osztrák:
börtön, hóhér vagy gályapad.

Világosra Spielberg, Lipótvár,
Buda? Ehhez képest egész
jó tömlöcök voltak. S Czuczornál
jobb verset írnom nem nehéz.

Orvos-hugomat innen küldte
Szálasi a halálba. Most
Rákosi tart itt. Egy a csürhe:
a porkoláb is azonos.

Sebaj! Mert megalázni engem
ily társaságban nem lehet.
Pofozhatnak, és én fejemben
tovább csinálom versemet.

Akármi – én vagyok az úr itt.
Kínzóim sírja összedől.
Rímeim élnek. Körben húrik
szállnak. Nem félek senkitől.

Egy gondom van, mely éjjelente
a nyálkás priccsen felriaszt:
hogy nemcsak én írom e verset,
én is vagyok a kézirat.

(Az ávó pincéjében, 1950 nyarán)

22-23. oldal (Magyar Világ, 1989)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken

eme P>!

S a jó? Őrizd meg emberi méltóságod s nyugalmadat!
Segíts, vígasztalj, bátoríts! Oly sok tennivalód akad!
Nagylelkű légy és jószívű! Meglátod, milyen kellemes
és könnyű! S ha nehéz neked: légy puszta önzésből nemes,
s értelmetlen életednek nagyhirtelen értelme lesz.

Búcsú Recsktől 4. (Budapest, 1954)

Faludy György: Börtönversek 1950-53 Az ávó pincéjében és Recsken


Hasonló könyvek címkék alapján

Szelestey László: Egy rab álmai
Arthur Koestler: Sötétség délben
Mindszenty József: Emlékirataim
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Ignotus Pál: Fogságban 1949–1956
Koestler Artúr: Napfogyatkozás
Gereben Ágnes: Beszélgetések a Gulagról
Romhányi József: Szamárfül
Gazdag Erzsi: Mesebolt
Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne