Soha ​sehol senkinek 90 csillagozás

Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Doria ​tizenöt éves. Egy betonkocka toronyház ötödik emeletén él Párizs egyik rossz hírű negyedében. Apja, a „vén szakállas” egy reggelen taxiba ült, és faképnél hagyta családját. Visszament Marokkóba, hogy feleségül vegyen egy fiatalabb és termékenyebb nőt. Mert fiút akart. „Akire majd büszke lehet, aki továbbviszi a nevét, mert ezt követeli a család becsülete, és biztosan volt még egy csomó ilyen hülye szempontja. De csak egy gyereke született. Egy lány. Én. Fogalmazzunk úgy, hogy nem mindenben feleltem meg a vevő kívánalmainak. A gond csak az, hogy ez nem úgy megy, mint a Carrefourban vagy a Tescóban: itt nincs reklamáció.” Doria egyedül marad írástudatlan édesanyjával, aki a negyed egyik lepukkant szállodájában takarít éhbérért. A nyílt eszű és érző szívű kislánynak nagy lelkierőre van szüksége, hogy helytálljon a mindennapokban.
És az élet mégis szép… Mert Doria képes rá, hogy nyitott szemmel és nyitott lélekkel figyelje a környező világot, és a sok baj, nyomorúság,… (tovább)

Eredeti mű: Faïza Guène: Kiffe kiffe demain

Eredeti megjelenés éve: 2004

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
230 oldal · ISBN: 9789639752368 · Fordította: Takács M. József

Enciklopédia 3


Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 11


Kiemelt értékelések

>!
Teetee
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Nekem ez tetszett, az esetleges egyenetlenségeivel vagy helyenkénti didaktikusságával is.
A narrátor a 15 éves Doria, marokkói származású, az anyjával él, mert az apja visszament Marokkóba, hogy feleségül vegyen egy olyan nőt, aki fiút szül neki.
Doria és az anyja a bevándorlók által lakott Paradicsom-telepen él, ami minden, csak nem paradicsomi. Doria hasonló problémákkal küzd, mint akármelyik más 15 éves lány, esküvőről álmodozik, a szexi Jarod miatt nézi a Kaméleon című sorozatot (ezzel a ponttal különösen tudtam azonosulni), definiálhatatlanul érez néhány fiú iránt, szeretné, ha az anyja boldog lenne – de közben lépten-nyomon szembesül azzal is, hogy ő más: szegény, arab, nem ide tartozó.
Voltak annyira keserűen ironikus sorok, hogy a Problemszki szállodának is dicséretére vált volna, és persze voltak túlságosan naiv megjegyzések – de nem vagyok hajlandó ezen felakadni: a narrátor 15 éves, a szerző 17 volt, amikor írta, ilyennek kell lennie egy kamaszlánynak. Hiteles volt, sokszor vicces, néhol mellbevágóan szomorú.
Doria a sajátja mellett sok másik sorsot is felskiccel – például Juszefét, aki valami piti ügy miatt egy évre börtönbe kerül, és ott már csak a vallás érdekli, pedig korábban olyannyira nem volt bigott muzulmán, hogy még a szalonnás chipset is megkóstolta.

Egyébként most olvasok egy könyvet arról, hogyan kell olvasni úgy, mint egy professzor – majd lesz erről is értékelés –, hogyan vegyük észre mindenben a szimbólumokat. (Mintha egy könyv nem állna másból, csak a szimbólumokból, kicsit zavar ez a hozzáállás, de ez most mellékes.) Megmondom őszintén, én sokkal jobban szeretem azt, amikor egy talán-nem-is-szimbólumnak-szánt dolog visszamenőleg kap(hat) különös értelmezéseket: ebben a könyvben (2004-ben íródott, és 2007-ben jelent meg a magyar fordítás) Doria írástudatlan anyja, amikor már kezd megtanulni olvasni, még egy francia újságot is vesz: a Charlie Hebdót, mert abban sok a kép…

>!
egy_ember
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Bevándorlóregény á la Emile Ajar: Előttem az élet. Csak nem olyan jó. Mindenesetre a kiadás még abból az időből származik, amikor az Ulpius még rendes, kortárs társadalmi problémákkal is foglalkozó könyveket is kiadott.

>!
Miestas
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Nagyon szerettem ezt a 15 éves marokkói kislányt Dorint, aki keresi a helyét új hazájában Franciaországban. Pontosabban annak egy Paradicsom nevű telepén. Apja nagy szegénységben hagyja el őt és édesanyját. Szociális munkások, nyomor, kábítószer és a gyermeki tisztaság. A felnőtté válás útján megtalálja-e vajon Dorin a hitet a jövőben?

>!
tgorsy
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Tizen évesen 5 csillagot adtam volna, húszas-harmincas éveimben négyet, stb

>!
Nusii
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Furcsa, tipikusan francia. Az eleje nagyon nem tetszett, a főszereplő dühös volt és sértett, egy kamasz, akit nem értenek meg. Ahogy haladtunk előre, úgy nyugodott meg ő is.

>!
Lady_Hope I
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Átlagosnak találtam.
Nem volt benne semmi plusz, semmi érdekes. Csak egy könnyed kis olvasmány, még nem is gondolkoztam el rajta.
A címet nem értem. A főszereplőt ha a valóságban is ismerném utálnám. Nincs célja, nyöglődik, amit a fülszöveg mond, hogy nyitott lelkű, meg nyílt szívű, az szerintem baromság.
Akit érdekel a muzulmán kultúra, az ne olvassa el, mert nem arról szól.

3 hozzászólás
>!
Ildő
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Nagyon aranyos, egyik kedvenc könyvem. Szociológiai érzékenységemet is megnyugtatja. :-)

>!
Pixelhiba
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

„Francia” kamasz szerzőként inkább olvasnék még tőle regényt, mint Brasme kisasszonytól, érdekes és ambivalens módon a szomorúságával együtt volt szórakoztató, amolyan kicsit forgatókönyvszerű, filmet is forgathatnának belőle, már látom is a lakótelepi totálokat a kavargó porral együtt.

>!
Lovely
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Se rossz, se jó, olyan elmegy. Az Előttem az élet összehasonlítások miatt olvastam el. Azzal se voltam teljesen kibékülve, ez a könyvecske pedig igazán alatta maradt a várakozásaimnak. Sajnáltam.

>!
Roziboszi
Faïza Guène: Soha sehol senkinek

Tetszett a történet, a stílus. Néhol szívszorító volt, hogy a főhős Doria, lazasága és flegmasága mennyi fájdalmat, kisebbrendűségi érzést, gyökértelenséget palástolt. A könyv egy kamasz szemszögéből mutatja be hitelesen a Franciaországban letelepedett muszlim bevándorlók cseppet sem irigylésreméltó, szürke, sokszor kilátástalan életét. Valójában egy önéletrajzi írás, hiszen Faiza Guéne kamaszként írta meg ezt a könyvet, a saját életéből merítve. A könyv olvastatja magát, alig vártam a következő fejezetet, holott semmi különleges történés nincs benne, viszont mégis kíváncsi voltam Doria mindennapi életére. Örülök, hogy kezembe került a történet.


Népszerű idézetek

>!
lizke

…a gyerek őszinte, spontán, olyan igazi. A gyerek az egyetlen, aki becsületes tud maradni ebben a képmutató, korrupt társadalomban.

126. oldal

>!
Nusii

Talán éppen ez a dolog lényege: mindig megőrizni egy kis reményt, és nem félni attól, hogy veszíthetünk.

160. oldal

>!
Panelmacska

Amikor fiatalabb voltam, arról álmodoztam, hogy nekem olyan férjem lesz, aki mellett az összes többi férfi bénának és lúzernek tűnik majd. Az olyan átlagos pasik, akiknek két hónap kell ahhoz, hogy összeszereljenek egy elemes könyvespolcot, vagy kirakjanak egy huszonöt darabos, ötéves gyerekeknek való puzzle-t, nos, ezek a pasik nem érdekeltek. Inkább egy MacGyver típusú fazont tudtam elképzelni magamnak. Egy olyan férfit, aki egyetlen nyamvadt kólásdobozzal felszerelkezve is képes megszüntetni a dugulást a vécédben, aki golyóstollal javítja meg a tévét, és aki be tudja szárítani a hajad pusztán azzal, hogy rálehel. Tehát egy élő svájci bicskáról álmodoztam.

48. oldal (Ulpius, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: MacGyver
>!
utazó

Amikor a lyukon bedobott üvegek összetörtek a tartály alján, ez olyan pokoli zajjal járt, hogy az egész lakótelep megtudta, hány üveg sört eresztett le apám a torkán. Az ő jóvoltából annyi üveg került újrahasznosításra, hogy azért igazán megérdemelt volna valamilyen köztársasági érdemérmet, vagy megtehették volna őt a zöldpárt kabalafigurájának.

148.

>!
lizke

Az, hogy „érdekes”, nem jelent semmit. Egy totál jelentéktelen dolog is érdekes éppen a jelentéktelensége miatt.

56. oldal

>!
Nusii

Miután mama letette a kagylót, egy kicsit beszélgettünk, de néha a szavak nem tudják kifejezni, amit érzünk.

80. oldal

>!
utazó

Ráadásul anyám olyan, mint a lóverseny: „Sokat lehet nyerni vele.” Mama főz, mos, takarít, és még kötni is tud. Lefogadom, hogy még soha senki nem kötött jégeralsót a főpolgármester úrnak, akit ezúton szeretnék tájékoztatni,hogy… Soha többé nem fázna télen.

201.

1 hozzászólás
>!
utazó

Most éppen az izotópokról tanulunk. Nabil a tunéziai akcentusával „zizitop”-nak mondja, mintha arról a híres rockbandáról beszélne, amelyikben azok a szakállas, napszemüveges vén fazonok nyűvik a gitárt.

96-97.

>!
ellinor

A mi nemzedékünknek az a szerencséje, hogy megválaszthatja, hogy kit fog egész életében szeretni. Vagy egész évben.

49. oldal

>!
ellinor

Werbert úr, a földrajztanárunk, amikor a középkorról tanultunk, azt mondta, hogy a templom volt, a maga festett üvegablakaival, a szegények Bibliája, azoké, akik nem tudtak olvasni. Ma pedig számomra a tévé a szegények Koránja.

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Timothée de Fombelle: Ábrándok könyvtára
Valeria Screwy: Miss Screwy csavaros árvái
Szabó Magda: Tündér Lala
Jessica Townsend: Csudamíves
R. J. Palacio: Az igazi csoda
Anna Woltz: Tess és én – Életem legfurcsább hete
Sara Pennypacker: Pax
Böszörményi Gyula: Árnyvadászok
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
John Flanagan: Észak varázslója