Anima ​Rerum 38 csillagozás

A Dolgok Lelke
Fahidi Éva: Anima Rerum Fahidi Éva: Anima Rerum

A ​Dolgok Lelke nem egy újabb holokauszt-könyv. Családregény, korrajz, történelmi dokumentum – páratlanul olvasmányos, érzékletes stílusban. Titka az a határtalan szeretet, ahogyan a 2015-ben 90 éves holokauszt-túlélő, Fahidi Éva az övéiről ír: az idillikus debreceni zsidó nagycsaládnak jólétet biztosító édesapa, a közös életet kormányzó szép és szerető édesanya, a sorstól ajándékba kért és kapott kishúg és még számtalan kedves rokon népesíti be a felhőtlenül boldog, mesébe illő gyermekkort. A könyv lapjain egy olyan kislány mindennapjai elevenednek meg, aki tizenhét éves koráig irigylésre méltó jómódban, boldogságban és szeretetben élt.

Gyönyörűek a lét apró-cseprő eseményei, a féltve őrzött emlékek: a papa és a mama regényes megismerkedése, a nagyszülői háznál töltött nyarak, a vidéki polgárcsalád életének mozzanatai, a nagymosások menete, a csodálatos sütemények vagy a szigorú koreográfiával eltett gyümölcslekvárok íze – mind-mind olyan közel hoz minket Fahidiékhoz, hogy… (tovább)

>!
Ariel International, Budapest, 2015
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631214369
>!
Tudomány, Budapest, 2006
288 oldal · ISBN: 9638194545
>!
Tudomány, Budapest, 2005
288 oldal · ISBN: 9638194510

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Fahidi Éváról az Athenaeum Kiadó Pesti nő című könyvében hallottam először, illetve olvastam el a vele készített riportot. Személyisége annyira magával ragadott, hogy már akkor elhatároztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, amit ő maga is említett az interjúban.

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Mert az elmondhatatlanról, az elképzelhetetlenről, a lehetetlenről, a kibírhatatlanról szól.

Arról, hogyan veszítette el a családját, arról, hogy ő hazajött. Auschwitzban volt. A családja ott maradt. A nagyszülei, a szülei, a kishúga, az unokatestvérei, a nagynénje. Fahidi Éva 18 éves volt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/fahidi-eva-anima-r…

>!
ppeva P
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Megint egy könyv, amitől elállt a szavam. Nem hivatásos írótól, egykönyves önéletrajzírótól ritka az ilyen jól megírt könyv. A legnagyobb érdeme talán – a személyes hitelén kívül – az a keresetlen szerkezet, ahol az események, történések nem időrendben követik egymást, hanem a békebeli idill, a boldog család, a felhőtlen gyerek- és ifjúkor leírásaiba váratlanul bele-belecsap a bomba. Hogy mi történt ezzel a boldog családdal, akik csak élték a saját kis életüket, és akik vakon-süketen hittek abban, hogy ha ők nem ártottak senkinek, nekik sem árthatnak.
Mélységes tiszteletem Fahidi Évának, aki közel a nyolcvanhoz megírta ezt a könyvet, az utókornak, a fiatalabb nemzedéknek. Hogy első kézből megismerhessük a 20-30-as évek vidéki Magyarországa életének egy kis szeletét, családtörténetestül, háztartási szokásostul, gyereknevelésestül, és főként hogy beleérezhessünk, milyen volt, milyen lehetett mindezt egyik pillanatról a másikra elveszíteni. Nem egy kicsit elveszíteni belőle, hanem nullára, sőt, mínuszra leírva elveszíteni. Hihetetlen elképzelni, milyen, mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy egy húszéves lány, egyszál egyedül, Auschwitz és kényszermunkatábor után, a családja elpusztítása után, otthona elvesztése után újrakezdje az életét. Pedig a sebeket egész életére magában hordozza. Magában hordozza azt is, hogy neki két élete van: volt egy Auschwitz előtti és van egy Auschwitz utáni. És Auschwitz, a fekete vonal, ami a kettőt elválasztotta, rányomta a bélyegét az egész életére.
Szép és bölcs könyv volt, szépen és bölcsen szól nagyon boldog és nagyon borzasztó dolgokról. Nagy érdeme még, hogy elkerülte a legtöbb csapdát, ami idősebb emberek visszaemlékezéseiben előfordul. Nagyon érdekesek voltak az 1990-es, 2000-es évek németországi találkozásainak történetei is. A fényképek pedig egészen közel hozták hozzám valamennyi szereplőt, egészen személyessé tették ezt a könyvet.
Olvassátok.

>!
Bla IP
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Még iskolaigazgató koromban találkoztam először személyesen Fahidi Évával, aki túlélte a munkatábort. A holocaustról való megemlékezés alkalmából tartott élménybeszámolót iskolánkban. Dermedtünk, hogy élőszóban hallhattunk a borzalmakról. Azt követően vásároltam meg a könyvet, melyet második találkozásunkkor a szerző dedikált is. Ezt olvastam most újra az évforduló emlékére. Jó egészséget és hosszú életet a szerzőnek!

2 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Jó néhány holokauszt témájú könyvet olvastam már, közülük sok volt – ehhez hasonlóan- személyes élményeken alapuló visszaemlékezés.
Számomra ennek a kötetnek az egyediségét az adta, hogy tartalmas, részletes képet ad az elhurcolás előtti időkből családi életükről /nálam már ez a rész is „nyertes"/. Ám ezzel még fájdalmasabb, még élesebb kontraszt rajzolódott ki a két élet között. Éles vonal: előtte és utána. "1944. július elsején hajnalban, a birkenaui rámpán befejeződött a gyermekkorom. ”
Honnan? Hova? És hogy lehet ezt túlélni? És hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy lehet tovább lépni? A szerzőnek sikerült. Kikapaszkodott, felülemelkedett, most pedig mesélt. Köszönet érte!

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Kicsit vártam az értékeléssel, mert úgy éreztem, ülepednie kell.
Ismét egy történet a kedvenc koncentrációs táboraimról, a zsidókról, a háborúról.
De ez most valahogy más volt.
Emberközelibbnek, pontosabban megfogalmazva magamhoz közelibbnek éreztem, amikor kiderült, hogy a „hősnő” felmenői olyan településekről származnak, amelyektől néhány km-re nőttem fel én is. Igaz, jócskán később.
Ebbe a sok borzalomba belegondolni is fáj.
Valamikor régen – még középiskolásként – én is jártam néhány táborban, valószínűleg ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy most ilyen történeteket olvasok.
Ráadásul nagyon kellemes a könyv tapintása, finomak, selymesek a lapok.
Csak a mérete, a formája az olyan, hogy ezt a könyvet nem lehet az utcán, menet közben olvasni.
Igaz, a szereplőkre nézve is bántó lenne, ha csak úgy hurcolásznám az utcán.
Ezzel a könyvvel, ezzel a „szép” történettel le kellett ülni, egyedül, csendben, és közben sokat gondolkodni.
Megérte.

>!
Szencsike MP
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Auschwitz előtt, és Auschwitz után… Miért, csak ez jár az eszemben. Nagyon szép, megindító könyv egy családról, egy régi világból, ahol voltak értékek, becsület, eszmék, ábrándok, majd jött a háború és mindennek vége lett. A fiatal lányból pillanatok alatt felnőtt lett pusztán a vallása miatt. Mi, akik csak ilyen leírásokból ismerjük meg a második világháborút, remélhtőleg sosem kell szembenézni ilyen kifordított világgal, mint ami akkor volt.

>!
minett
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Tragikus családtörténet, s a borzalmak ellenére is hihetetlen életigenléssel

>!
Richárd_T
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Ilyen könyvet még nem olvastam.Mindenkinek ajánlom.
Ha valaki megérett egy ilyen dologgal szembenézni,elolvasni a túlélő Fahidi Éva könyvét és egy kicsit magába nézni akkor szerintem egy olyan érzést visz magában az ember, ami egy életen át megmarad.

>!
Ébenfaló
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Nos, igen! A Dolgoknak Lelkük van. Mekkora segítség lenne egy ekkora tragédia, ennyi szenvedés után, ha kapaszkodni lehetne beléjük. Megérinteni őket, azokat, melyeket a szeretett személyek is érintettek.
Hogyan lehet egy életet ép ésszel úgy leélni, hogy minden nap a testvérét várja az ember, hátha akkor lép be? Amit nem tudunk biztosan, ott még maradt remény, és bizony Éva hisz és remél.
Kegyetlen, hogy minden illat, hang a borzalmas lágerre emlékeztet…

A könyv sokkal megrázóbb, mintha az ember „csak” a kész tényeket olvasná, mert pontosan megismerjük mindazokat, akikkel történik. Megszeretjük őket, tiszteljük őket, és az életszemléletükkel azonosulni tudunk. Talán mindenki elégedett lenne ilyen meleg, szerető családi fészekkel, ilyen szülőkkel, rokonokkal…

>!
Ildikó_Nagy_2 P
Fahidi Éva: Anima Rerum

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

Soha nem olvastam még csak hasonló könyvet sem a holokausztról. Még iskolás koromban jártam Auschwitz-ban, de akkor még fel se tudtam fogni, hogy milyen szörnyűségek történhettek ott. Egy család történetén keresztül ismerhetjük meg mindazt a borzalmat, amit át kellett élniük. Fantasztikusan jó könyv, mindenkinek el kell olvasni.


Népszerű idézetek

>!
MiNiki P

Az egyik legnagyobb hazugság az a közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Sebe válogatja. Van olyan seb, amelyik soha, de soha nem gyógyul, nyitva marad, ég, sajog, csillapíthatatlanul vérzik.
Csak azt lehet megtanulni, hogy el kell viselni, és együtt kell vele élni.

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Az öregember a gyermekkorába, az ifjúságába szeret visszamenni, amikor még birtokában volt minden képességének, amikor szülei voltak, akiknek fontos volt és törődtek vele, amikor ő maga még szép volt és romlatlan, mert az ifjúság önmagában gyönyörű, és tiszta lappal születünk valamennyien.

21. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Külön tanulmányt érdemel, hogy az embernek mire van szüksége ahhoz, hogy éljen.

159. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Nekem az Auschwitz előtti életemből kedvesen csengett az a szó, hogy marhavagon.

158. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Ki tudja elképzelni, hogy egyetlen tárgya sincs?

(első mondat)

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Ahhoz fogható mámorító érzés kevés van, mint amikor az ember ott áll a sík mezőn, körös-körül a végtelen szabadság, az ég összeér a földdel, egy-két villámsújtotta fa a láthatáron, tücskök ciripelnek, kányák köröznek.

63. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Mulatságos dolgok is történtek. Általában az volt a család felfogása, hogy megkövetelni mástól azt lehet, amit meg tudunk mutatni: Na, nézzed, így kell ezt csinálni! Ezért tudok kenyeret dagasztani, fejni, ökörre jármot felrakni, befogni, lovat felnyergelni, ostort fonni, sőt még pattogtatni is, mézet pergetni, ásni, kapálni, és még egy sor dolgot, amire a pesti Váci utcai lakásomban nap mint nap olyan nagyon szükségem van.

78. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P

Nem szégyen, ha az ember harmonikus családban nő fel.
Csak nagyszerű.

25. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

Az EMBER ott áll az Appelplatzon, anyaszült meztelenül. Semmi, de semmi nincs a földön, ami az övé. Egyáltalán, mi az emberé? Személyisége, kisugárzása, tudatalattijában az emberi tartás, tudatában a remény, hogy gyorsan elmúlik, ami van, hogy kap még öt korty löttyöt, és hogy a jó oldalra szelektálják.

15. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke

>!
Zsófi_és_Bea P

A fácán, nyúl, bárány, malacka nyakába Vígh bácsi madzagot kötött, azon lógott kemény kis kartonlapon a debreceni címünk. Egyik nap feladta, másik nap megkaptuk. Pedig akkor is Magyar Postának hívták a postát. Csak akkor még működött.

60. oldal

Fahidi Éva: Anima Rerum A Dolgok Lelke


Hasonló könyvek címkék alapján

Gerald Jacobs: Szentjátékok
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Heller György: Auschwitz napló
Jehuda Koren – Eilat Negev: Lélekben óriások voltunk
Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem
Karen Levine: Hana bőröndje
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Eörsi László: Angyal István (1928-1958)
Dieter Schlesak: Capesius, az auschwitzi patikus
Katona Ferenc: Túlélés