A ​Dolgok Lelke 87 csillagozás

Anima Rerum
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

A ​Dolgok Lelke nem egy újabb holokauszt-könyv. Családregény, korrajz, történelmi dokumentum – páratlanul olvasmányos, érzékletes stílusban. Titka az a határtalan szeretet, ahogyan a 2015-ben 90 éves holokauszt-túlélő, Fahidi Éva az övéiről ír: az idillikus debreceni zsidó nagycsaládnak jólétet biztosító édesapa, a közös életet kormányzó szép és szerető édesanya, a sorstól ajándékba kért és kapott kishúg és még számtalan kedves rokon népesíti be a felhőtlenül boldog, mesébe illő gyermekkort. A könyv lapjain egy olyan kislány mindennapjai elevenednek meg, aki tizenhét éves koráig irigylésre méltó jómódban, boldogságban és szeretetben élt.

Gyönyörűek a lét apró-cseprő eseményei, a féltve őrzött emlékek: a papa és a mama regényes megismerkedése, a nagyszülői háznál töltött nyarak, a vidéki polgárcsalád életének mozzanatai, a nagymosások menete, a csodálatos sütemények vagy a szigorú koreográfiával eltett gyümölcslekvárok íze – mind-mind olyan közel hoz minket Fahidiékhoz, hogy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Ariel International, Budapest, 2015
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631214369
>!
Tudomány, Budapest, 2006
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638194545
>!
Tudomány, Budapest, 2005
288 oldal · ISBN: 9638194510

Enciklopédia 38

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 20

Most olvassa 11

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 151

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Fahidi Éváról az Athenaeum Kiadó Pesti nő című könyvében hallottam először, illetve olvastam el a vele készített riportot. Személyisége annyira magával ragadott, hogy már akkor elhatároztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, amit ő maga is említett az interjúban.

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Mert az elmondhatatlanról, az elképzelhetetlenről, a lehetetlenről, a kibírhatatlanról szól.

Arról, hogyan veszítette el a családját, arról, hogy ő hazajött. Auschwitzban volt. A családja ott maradt. A nagyszülei, a szülei, a kishúga, az unokatestvérei, a nagynénje. Fahidi Éva 18 éves volt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/fahidi-eva-anima-r…

ppeva P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Megint egy könyv, amitől elállt a szavam. Nem hivatásos írótól, egykönyves önéletrajzírótól ritka az ilyen jól megírt könyv. A legnagyobb érdeme talán – a személyes hitelén kívül – az a keresetlen szerkezet, ahol az események, történések nem időrendben követik egymást, hanem a békebeli idill, a boldog család, a felhőtlen gyerek- és ifjúkor leírásaiba váratlanul bele-belecsap a bomba. Hogy mi történt ezzel a boldog családdal, akik csak élték a saját kis életüket, és akik vakon-süketen hittek abban, hogy ha ők nem ártottak senkinek, nekik sem árthatnak.
Mélységes tiszteletem Fahidi Évának, aki közel a nyolcvanhoz megírta ezt a könyvet, az utókornak, a fiatalabb nemzedéknek. Hogy első kézből megismerhessük a 20-30-as évek vidéki Magyarországa életének egy kis szeletét, családtörténetestül, háztartási szokásostul, gyereknevelésestül, és főként hogy beleérezhessünk, milyen volt, milyen lehetett mindezt egyik pillanatról a másikra elveszíteni. Nem egy kicsit elveszíteni belőle, hanem nullára, sőt, mínuszra leírva elveszíteni. Hihetetlen elképzelni, milyen, mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy egy húszéves lány, egyszál egyedül, Auschwitz és kényszermunkatábor után, a családja elpusztítása után, otthona elvesztése után újrakezdje az életét. Pedig a sebeket egész életére magában hordozza. Magában hordozza azt is, hogy neki két élete van: volt egy Auschwitz előtti és van egy Auschwitz utáni. És Auschwitz, a fekete vonal, ami a kettőt elválasztotta, rányomta a bélyegét az egész életére.
Szép és bölcs könyv volt, szépen és bölcsen szól nagyon boldog és nagyon borzasztó dolgokról. Nagy érdeme még, hogy elkerülte a legtöbb csapdát, ami idősebb emberek visszaemlékezéseiben előfordul. Nagyon érdekesek voltak az 1990-es, 2000-es évek németországi találkozásainak történetei is. A fényképek pedig egészen közel hozták hozzám valamennyi szereplőt, egészen személyessé tették ezt a könyvet.
Olvassátok.

pikkupilvi P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Sorban a 17. holokauszt témájú olvasmányom – nem követtem a számokat, most néztem utána a molyon, hogy lássam, hány „élményemből” emelkedik ki Fahidi Éva írása. Nem nagyon lehet torokszorulás nélkül olvasni, nem csak a KZ-ben őt és társait ért méltatlan szenvedések, hanem az ezekkel mindegyre párhuzamba állított Auschwitz előtti életére való visszaemlékezések és a közelmúltra tett utalások miatt. Talán különösen fogékony vagyok a régen minden jobb volt szemléletre, de ez és az a mérhetetlenül szerető, időnként finom irónával átitatott elbeszélés a családjáról szaggatta a szívem.
Tudnék még sokat írni. Hogy milyen rossz ízű eszmélés volt pár éve, amikor először döbbentem rá, hogy nemhogy nem követték meg a táborokból visszatérő túlélőket, de továbbra is ellenségesen tekintettek rájuk, Nekem az lett volna logikus, hogy az akkori népek a bocsánatukért esedezve próbálnak valamit törleszteni feléjük, de minimum visszaengedik őket a korábbi életükbe és visszaszolgáltatják a tulajdonaikat.
Éva erről is ír, a hazánkban a holokausztról való beszélésnek, beszélgetésnek megkésve, lassan teret engedő politikáról, remélve egy jobb, múltjával szembenézni tudó nemzeti attitűdöt.

2 hozzászólás
pjutko >!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Lassacskán azért befoltozódni látszik a lyuk, melyet a magyarországi holokauszttal kapcsolatos ismereteimen éreztem.

Fahídi Éva önéletrajzának része a holokauszt, de ő inkább helyezi előtérbe csodaszép gyerekkorát és a talpraállást, mint a Soá (ezt a szót is most tanultam) borzalmait. Ezzel ez egy egyedülálló írás, és életem 2. könyvévé vált, de csak mivel az 1. hely már foglalt.

Azoknak ajánlom ezt a fantasztikus írást, akik olvasnának ugyan a holokausztról, de a borzalmak leírását annyira nem bírják. Letehetetlen, csodálatos olvasmány volt és azt hiszem, van még mi tennünk a témában!

4 hozzászólás
Bla I>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Még iskolaigazgató koromban találkoztam először személyesen Fahidi Évával, aki túlélte a munkatábort. A holocaustról való megemlékezés alkalmából tartott élménybeszámolót iskolánkban. Dermedtünk, hogy élőszóban hallhattunk a borzalmakról. Azt követően vásároltam meg a könyvet, melyet második találkozásunkkor a szerző dedikált is. Ezt olvastam most újra az évforduló emlékére. Jó egészséget és hosszú életet a szerzőnek!

2 hozzászólás
Sippancs P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Olvastam már nem egy holokauszt túlélő önéletrajzát, de számomra ez volt a csúcs, a legbensőségesebb. Biztosan nagy szerepet játszott ebben az is, ahogy az írónő – vagyis inkább Éva néni, én így gondoltam rá olvasás közben – mesélt a gyerekkoráról, a családjáról és a 20. század tanyavilágáról, ezek a részek ugyanis különösen kedvesek voltak a szívemnek. Kicsit bután hangzik, de bizonyos szempontból ellensúlyozták mindazt a rosszat, ami a könyv második felében olvasható, úgymint a deportálás, a tábor és a kényszermunka mindennapjait.
Emelem kalapom Éva néni előtt, és akinek csak tudom, ajánlom az élettörténetét, mert aki ilyen nyugalommal és szeretetteljesen tud mesélni, pontosabban emlékezni, az egy kivételes Ember. Pedig ha belegondolok, hogy csaknem 50 családtagja esett áldozatul a holokausztnak…

Éva_Bátka P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Aki megjárta Auschwitzot, annak van egy Auschwitz előtti és egy utáni élete…

Természetesen ez a könyv is leírja az ott töltött hónapokat, de ebben a könyvben pont az az értékes, ahogyan az előtte, és az utána lévő életről ír. Óhatatlanul is eszembe jut Edith Eva Eger, hiszen két igazán fantasztikus nő, hasonló traumával, és hasonló élni akarással. off

Ennek a könyvnek az az igazi tragédiája, hogy megismerjük azokat akiket aztán elveszítünk. Látjuk, hogyan lehet élni igazán. Szeretetben, értékekkel, erkölccsel, egymást becsülve. Egy olyan család regénye, amelyben bárki szívesen élne. És egy olyan család regénye, ami elveszik…

Szeretném hinni azt, amit Éva, hogy nincs kollektív felelősség… És szeretném hinni, hogy ilyen nem történhetne meg újra… Szeretném hinni… Szeretném…

7 hozzászólás
Tündérke P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Végre elolvashattam. Éváról akkor hallottam először, amikor az életéből készítettek előadást, Sóvirágok címen, amiben hihetetlen, de a kilencvenen felül is szerepel(t). Azóta tudtam, hogy valahogy meg kell szereznem ezt a könyvet.
Ahogy haladtam vele, megelevenedett szemeim előtt minden. A család és Éva debreceni és tanyasi életének pillanatai, az ő születésének igaztörténete (ami egyébként csodálatos volt, nagyon-nagyon szép), az emberek, akiket ismertek és szerettek…aztán amikor a debreceni gettóba költöztették őket. Hatott az érzelmeimre a könyv, ezt nem is próbálom tagadni, ezzel pedig már mindent el is ért nálam. :D Biztos, hogy újra fogom majd olvasni és soha el nem adom, nem cserélem semmire.

Gólyanéni>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Jó néhány holokauszt témájú könyvet olvastam már, közülük sok volt – ehhez hasonlóan- személyes élményeken alapuló visszaemlékezés.
Számomra ennek a kötetnek az egyediségét az adta, hogy tartalmas, részletes képet ad az elhurcolás előtti időkből családi életükről /nálam már ez a rész is „nyertes"/. Ám ezzel még fájdalmasabb, még élesebb kontraszt rajzolódott ki a két élet között. Éles vonal: előtte és utána. "1944. július elsején hajnalban, a birkenaui rámpán befejeződött a gyermekkorom. ”
Honnan? Hova? És hogy lehet ezt túlélni? És hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy lehet tovább lépni? A szerzőnek sikerült. Kikapaszkodott, felülemelkedett, most pedig mesélt. Köszönet érte!

Katja_Magnus P>!
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Kozel egy ev varakozas utan vegre a kezemben tarthatom es el is olvastam rovid ido alatt.
Ez a kotet nem kifejezettem Holokauszt konyv. Szerintem sokkal, de sokkal tobb annal. Melto emleket allit a szeretteinek, az orokkevalosagot es halhatatlansagot ajandekozta nekik azzal, hogy irt roluk. Nagyon kulonos kis konyv ez, mert a legszornyubb dolgokrol is humorral tud megemlekezni, viszont nagyon kemeny kritikat fogalmaz meg a mai magyar tarsadalomrol. Mondjuk teljes joggal. A masodik kotetet meg tartogatom, nem tudom, mikor lesz eleg erom azt is elolvasni.


Népszerű idézetek

MiNiki>!

Az egyik legnagyobb hazugság az a közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Sebe válogatja. Van olyan seb, amelyik soha, de soha nem gyógyul, nyitva marad, ég, sajog, csillapíthatatlanul vérzik.
Csak azt lehet megtanulni, hogy el kell viselni, és együtt kell vele élni.

Bea_Könyvutca P>!

Az öregember a gyermekkorába, az ifjúságába szeret visszamenni, amikor még birtokában volt minden képességének, amikor szülei voltak, akiknek fontos volt és törődtek vele, amikor ő maga még szép volt és romlatlan, mert az ifjúság önmagában gyönyörű, és tiszta lappal születünk valamennyien.

21. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Külön tanulmányt érdemel, hogy az embernek mire van szüksége ahhoz, hogy éljen.

159. oldal

KBCsilla P>!

(…) nem szégyen, ha az ember harmonikus családban nő fel. Csak nagyszerű.

25. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Mulatságos dolgok is történtek. Általában az volt a család felfogása, hogy megkövetelni mástól azt lehet, amit meg tudunk mutatni: Na, nézzed, így kell ezt csinálni! Ezért tudok kenyeret dagasztani, fejni, ökörre jármot felrakni, befogni, lovat felnyergelni, ostort fonni, sőt még pattogtatni is, mézet pergetni, ásni, kapálni, és még egy sor dolgot, amire a pesti Váci utcai lakásomban nap mint nap olyan nagyon szükségem van.

78. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Ki tudja elképzelni, hogy egyetlen tárgya sincs?

(első mondat)

Bea_Könyvutca P>!

A fácán, nyúl, bárány, malacka nyakába Vígh bácsi madzagot kötött, azon lógott kemény kis kartonlapon a debreceni címünk. Egyik nap feladta, másik nap megkaptuk. Pedig akkor is Magyar Postának hívták a postát. Csak akkor még működött.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bárány · fácán · nyúl
Bea_Könyvutca P>!

Ahhoz fogható mámorító érzés kevés van, mint amikor az ember ott áll a sík mezőn, körös-körül a végtelen szabadság, az ég összeér a földdel, egy-két villámsújtotta fa a láthatáron, tücskök ciripelnek, kányák köröznek.

63. oldal

Bea_Könyvutca P>!

Akkor már azt is tudtam, hogy akinek hite van, rózsaszirmokkal telehintett úton járja végig az életét, mindent, ami történik vele, meg tud magának magyarázni, minden szenvedésének értelme van, minden veszteségért kárpótolja egy életen át és még azon is túl a HIT. Akinek hite van, az boldog, csak irigyelni lehet.

42. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit
2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Nekem az Auschwitz előtti életemből kedvesen csengett az a szó, hogy marhavagon.

158. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Zsolt Ágnes: Éva lányom
Chava Pressburger: Bátyám naplója
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Pataki Éva: Ami elveszett
Sásdi Sándor: Fehér kenyér
Gárdos Péter: Hajnali láz
Michael Chabon: Ragyog a hold
Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl
Konrád György: Elutazás és hazatérés
Robert Graves: Én, Claudius