A ​Dolgok Lelke 47 csillagozás

Anima Rerum
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

A ​Dolgok Lelke nem egy újabb holokauszt-könyv. Családregény, korrajz, történelmi dokumentum – páratlanul olvasmányos, érzékletes stílusban. Titka az a határtalan szeretet, ahogyan a 2015-ben 90 éves holokauszt-túlélő, Fahidi Éva az övéiről ír: az idillikus debreceni zsidó nagycsaládnak jólétet biztosító édesapa, a közös életet kormányzó szép és szerető édesanya, a sorstól ajándékba kért és kapott kishúg és még számtalan kedves rokon népesíti be a felhőtlenül boldog, mesébe illő gyermekkort. A könyv lapjain egy olyan kislány mindennapjai elevenednek meg, aki tizenhét éves koráig irigylésre méltó jómódban, boldogságban és szeretetben élt.

Gyönyörűek a lét apró-cseprő eseményei, a féltve őrzött emlékek: a papa és a mama regényes megismerkedése, a nagyszülői háznál töltött nyarak, a vidéki polgárcsalád életének mozzanatai, a nagymosások menete, a csodálatos sütemények vagy a szigorú koreográfiával eltett gyümölcslekvárok íze – mind-mind olyan közel hoz minket Fahidiékhoz, hogy… (tovább)

>!
Ariel International, Budapest, 2015
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631214369
>!
Tudomány, Budapest, 2006
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638194545
>!
Tudomány, Budapest, 2005
288 oldal · ISBN: 9638194510

Enciklopédia 7

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz


Kedvencelte 6

Most olvassa 7

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 93

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Fahidi Éváról az Athenaeum Kiadó Pesti nő című könyvében hallottam először, illetve olvastam el a vele készített riportot. Személyisége annyira magával ragadott, hogy már akkor elhatároztam, hogy elolvasom ezt a könyvet, amit ő maga is említett az interjúban.

Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia. Mert az elmondhatatlanról, az elképzelhetetlenről, a lehetetlenről, a kibírhatatlanról szól.

Arról, hogyan veszítette el a családját, arról, hogy ő hazajött. Auschwitzban volt. A családja ott maradt. A nagyszülei, a szülei, a kishúga, az unokatestvérei, a nagynénje. Fahidi Éva 18 éves volt.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/05/fahidi-eva-anima-r…

>!
ppeva P
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Megint egy könyv, amitől elállt a szavam. Nem hivatásos írótól, egykönyves önéletrajzírótól ritka az ilyen jól megírt könyv. A legnagyobb érdeme talán – a személyes hitelén kívül – az a keresetlen szerkezet, ahol az események, történések nem időrendben követik egymást, hanem a békebeli idill, a boldog család, a felhőtlen gyerek- és ifjúkor leírásaiba váratlanul bele-belecsap a bomba. Hogy mi történt ezzel a boldog családdal, akik csak élték a saját kis életüket, és akik vakon-süketen hittek abban, hogy ha ők nem ártottak senkinek, nekik sem árthatnak.
Mélységes tiszteletem Fahidi Évának, aki közel a nyolcvanhoz megírta ezt a könyvet, az utókornak, a fiatalabb nemzedéknek. Hogy első kézből megismerhessük a 20-30-as évek vidéki Magyarországa életének egy kis szeletét, családtörténetestül, háztartási szokásostul, gyereknevelésestül, és főként hogy beleérezhessünk, milyen volt, milyen lehetett mindezt egyik pillanatról a másikra elveszíteni. Nem egy kicsit elveszíteni belőle, hanem nullára, sőt, mínuszra leírva elveszíteni. Hihetetlen elképzelni, milyen, mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy egy húszéves lány, egyszál egyedül, Auschwitz és kényszermunkatábor után, a családja elpusztítása után, otthona elvesztése után újrakezdje az életét. Pedig a sebeket egész életére magában hordozza. Magában hordozza azt is, hogy neki két élete van: volt egy Auschwitz előtti és van egy Auschwitz utáni. És Auschwitz, a fekete vonal, ami a kettőt elválasztotta, rányomta a bélyegét az egész életére.
Szép és bölcs könyv volt, szépen és bölcsen szól nagyon boldog és nagyon borzasztó dolgokról. Nagy érdeme még, hogy elkerülte a legtöbb csapdát, ami idősebb emberek visszaemlékezéseiben előfordul. Nagyon érdekesek voltak az 1990-es, 2000-es évek németországi találkozásainak történetei is. A fényképek pedig egészen közel hozták hozzám valamennyi szereplőt, egészen személyessé tették ezt a könyvet.
Olvassátok.

>!
Bla IP
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Még iskolaigazgató koromban találkoztam először személyesen Fahidi Évával, aki túlélte a munkatábort. A holocaustról való megemlékezés alkalmából tartott élménybeszámolót iskolánkban. Dermedtünk, hogy élőszóban hallhattunk a borzalmakról. Azt követően vásároltam meg a könyvet, melyet második találkozásunkkor a szerző dedikált is. Ezt olvastam most újra az évforduló emlékére. Jó egészséget és hosszú életet a szerzőnek!

2 hozzászólás
>!
Gólyanéni
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Jó néhány holokauszt témájú könyvet olvastam már, közülük sok volt – ehhez hasonlóan- személyes élményeken alapuló visszaemlékezés.
Számomra ennek a kötetnek az egyediségét az adta, hogy tartalmas, részletes képet ad az elhurcolás előtti időkből családi életükről /nálam már ez a rész is „nyertes"/. Ám ezzel még fájdalmasabb, még élesebb kontraszt rajzolódott ki a két élet között. Éles vonal: előtte és utána. "1944. július elsején hajnalban, a birkenaui rámpán befejeződött a gyermekkorom. ”
Honnan? Hova? És hogy lehet ezt túlélni? És hogy lehet ezt feldolgozni? Hogy lehet tovább lépni? A szerzőnek sikerült. Kikapaszkodott, felülemelkedett, most pedig mesélt. Köszönet érte!

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Kicsit vártam az értékeléssel, mert úgy éreztem, ülepednie kell.
Ismét egy történet a kedvenc koncentrációs táboraimról, a zsidókról, a háborúról.
De ez most valahogy más volt.
Emberközelibbnek, pontosabban megfogalmazva magamhoz közelibbnek éreztem, amikor kiderült, hogy a „hősnő” felmenői olyan településekről származnak, amelyektől néhány km-re nőttem fel én is. Igaz, jócskán később.
Ebbe a sok borzalomba belegondolni is fáj.
Valamikor régen – még középiskolásként – én is jártam néhány táborban, valószínűleg ezek az élmények is hozzájárultak ahhoz, hogy most ilyen történeteket olvasok.
Ráadásul nagyon kellemes a könyv tapintása, finomak, selymesek a lapok.
Csak a mérete, a formája az olyan, hogy ezt a könyvet nem lehet az utcán, menet közben olvasni.
Igaz, a szereplőkre nézve is bántó lenne, ha csak úgy hurcolásznám az utcán.
Ezzel a könyvvel, ezzel a „szép” történettel le kellett ülni, egyedül, csendben, és közben sokat gondolkodni.
Megérte.

>!
Szencsike MP
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Auschwitz előtt, és Auschwitz után… Miért, csak ez jár az eszemben. Nagyon szép, megindító könyv egy családról, egy régi világból, ahol voltak értékek, becsület, eszmék, ábrándok, majd jött a háború és mindennek vége lett. A fiatal lányból pillanatok alatt felnőtt lett pusztán a vallása miatt. Mi, akik csak ilyen leírásokból ismerjük meg a második világháborút, remélhtőleg sosem kell szembenézni ilyen kifordított világgal, mint ami akkor volt.

>!
minett
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Tragikus családtörténet, s a borzalmak ellenére is hihetetlen életigenléssel

>!
Richárd_T
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Ilyen könyvet még nem olvastam.Mindenkinek ajánlom.
Ha valaki megérett egy ilyen dologgal szembenézni,elolvasni a túlélő Fahidi Éva könyvét és egy kicsit magába nézni akkor szerintem egy olyan érzést visz magában az ember, ami egy életen át megmarad.

>!
Ildikó_Nagy_2 P
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Soha nem olvastam még csak hasonló könyvet sem a holokausztról. Még iskolás koromban jártam Auschwitz-ban, de akkor még fel se tudtam fogni, hogy milyen szörnyűségek történhettek ott. Egy család történetén keresztül ismerhetjük meg mindazt a borzalmat, amit át kellett élniük. Fantasztikusan jó könyv, mindenkinek el kell olvasni.

>!
jolanka2
Fahidi Éva: A Dolgok Lelke

Hú, igazi hullámvasút ennek a könyvnek az olvasása. Düh. Drukk. Szimpátia. Értetlenkedés. Elborzadás. Megindultság. Csalódás. Ez a történet nem hagyhat senkit hidegen, annak ellenére, hogy valószínűleg – ahogy az írónő is ezt támasztja alá – lehetetlen a megélt borzalmak visszaadása. A békeidők történeteit a gázkamrák borzalmai követik, majd Fahidi Évát egy munkatáborba szállítják. A horrorisztikus körülmények között a szereplők kitartanak, és egymást támogatják. Megtanulnak embernek maradni az embertelen körülmények közepette, életre szóló barátságokat kötnek. És a történetek után több mint ötven évvel is tartják a kapcsolatot, és összejárnak. Innen kívánok nekik még sok baráti összejövetelt!


Népszerű idézetek

>!
MiNiki P

Az egyik legnagyobb hazugság az a közhely, hogy az idő begyógyítja a sebeket. Sebe válogatja. Van olyan seb, amelyik soha, de soha nem gyógyul, nyitva marad, ég, sajog, csillapíthatatlanul vérzik.
Csak azt lehet megtanulni, hogy el kell viselni, és együtt kell vele élni.

>!
Bea_Könyvutca P

Az öregember a gyermekkorába, az ifjúságába szeret visszamenni, amikor még birtokában volt minden képességének, amikor szülei voltak, akiknek fontos volt és törődtek vele, amikor ő maga még szép volt és romlatlan, mert az ifjúság önmagában gyönyörű, és tiszta lappal születünk valamennyien.

21. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Külön tanulmányt érdemel, hogy az embernek mire van szüksége ahhoz, hogy éljen.

159. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Ahhoz fogható mámorító érzés kevés van, mint amikor az ember ott áll a sík mezőn, körös-körül a végtelen szabadság, az ég összeér a földdel, egy-két villámsújtotta fa a láthatáron, tücskök ciripelnek, kányák köröznek.

63. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Ki tudja elképzelni, hogy egyetlen tárgya sincs?

(első mondat)

>!
Bea_Könyvutca P

Nekem az Auschwitz előtti életemből kedvesen csengett az a szó, hogy marhavagon.

158. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Mulatságos dolgok is történtek. Általában az volt a család felfogása, hogy megkövetelni mástól azt lehet, amit meg tudunk mutatni: Na, nézzed, így kell ezt csinálni! Ezért tudok kenyeret dagasztani, fejni, ökörre jármot felrakni, befogni, lovat felnyergelni, ostort fonni, sőt még pattogtatni is, mézet pergetni, ásni, kapálni, és még egy sor dolgot, amire a pesti Váci utcai lakásomban nap mint nap olyan nagyon szükségem van.

78. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

A fácán, nyúl, bárány, malacka nyakába Vígh bácsi madzagot kötött, azon lógott kemény kis kartonlapon a debreceni címünk. Egyik nap feladta, másik nap megkaptuk. Pedig akkor is Magyar Postának hívták a postát. Csak akkor még működött.

60. oldal

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P

Nem szégyen, ha az ember harmonikus családban nő fel.
Csak nagyszerű.

25. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Az EMBER ott áll az Appelplatzon, anyaszült meztelenül. Semmi, de semmi nincs a földön, ami az övé. Egyáltalán, mi az emberé? Személyisége, kisugárzása, tudatalattijában az emberi tartás, tudatában a remény, hogy gyorsan elmúlik, ami van, hogy kap még öt korty löttyöt, és hogy a jó oldalra szelektálják.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chava Pressburger: Bátyám naplója
Oliver Lustig: Lágerszótár
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Kertész Imre: Sorstalanság
Robert Merle: Mesterségem a halál
Primo Levi: Ember ez? / Fegyvernyugvás
Wiesław Kielar: Anus Mundi
Edith Eva Eger: A döntés
Garai András Júda: Az ördög vigyorgott a lángokból