Mi ez a valósághoz képest? 2 csillagozás

Kérdések és válaszok Jókai, Mikszáth és Krúdy olvasása közben

Három klasszikus életmű – három külön univerzum, hiszen ezek az írók szinte mindenről írnak: életről és halálról, családról és magányról, otthonosságról és idegenségről, politikáról és kertészkedésről, városról, vidékről és természetről, öltözékekről, fényképekről, beszélgetésekről, olvasmányokról … Mi ez a valósághoz képest? Kevesebb is, több is: válogatás, kiemelés – beláthatatlanul gazdag életismeret. Fábri Anna az életművek sok évtizedes, folyamatos újraolvasásának, vizsgálatának tapasztalataival ered e kérdés nyomába.

19. század 20. század életmű irodalomesztétika irodalomtudomány kritika magyar nyelvű magyar szerző műelemzés tanulmány

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kortárs tanulmány Kortárs

Kortárs, Budapest, 2013

200 oldal · ISBN: 9789639985445

Fülszövegek 1Borítók 1 Új kiadás Új borító Új fülszöveg Új címke

Kiemelt értékelések

Bolondkandúr

2017. július 8., 10:46

Fábri Anna: Mi ez a valósághoz képest? Kérdések és válaszok Jókai, Mikszáth és Krúdy olvasása közben

Bátor gondolat ilyen agyzsibbasztó kánikulában irodalomtörténetet olvasni, de Jókai, Mikszáth és különösen Krúdy neve elég meggyőző volt. Szerencsére nagyrészt nem száraz tudományt kaptam, Fábri Anna érdekes, ritkán felmerülő témákat választott. Legjobban a Ki beszél(t) itt latinul? című írás tetszett, amely a latin nyelv szerepét vizsgálja a magyar életben és irodalomban. A XIX. század elején még a latin volt a hivatalos nyelv Magyarországon, majd a magyar nyelv törvényi bevezetésével fokozatosan háttérbe szorult. Mindez megjelent az irodalomban is, Jókainál még virgonckodnak a hosszú latin idézetek a szereplők és a narrátor író szájából, a huszonkét évvel fiatalabb Mikszáth műveiben már inkább nevetséges a (gyakran hibás) latinsággal villogni kívánó, idejétmúlt alak.
Nagyon jók a Krúdyval foglalkozó részek is, különösen a Krúdy-művek Budapestjéről szóló (ezt olvastam is korábban máshol). Ezzel szemben voltak olyan fejezetek is, amelyek kellő hangulat hiányában bizony álmosítottak, például a különböző kertek, növények Jókai vagy Mikszáth írásaiban való felbukkanásának részletezése. Ez nyilván ízlésfüggő, összességében a kötet nagy erénye, hogy kedvet csinál a három író kevésbé ismert műveinek felfedezéséhez vagy régi kedvencek újraolvasásához.

Új hozzászólás

Népszerű idézetek

Bolondkandúr

2017. július 8., 10:00

Ekkor, 1824-ben a latin a közélet szinte minden területén felette állt a magyarnak (ahogy a különféle nemzetiségek nyelveinek is), az államnyelv szerepét töltötte be. A törvényhozás (az országgyűlési tanácskozások) nyelve ugyanúgy a latin volt, mint a jogalkotásé vagy a felsőbb bíróságok előtt folyó pereké. Az egyetemen latin nyelven, latin könyvek alapján tanultak, az orvosi oktatásban például még 1840 körül is megoszlott a professzorok véleménye a magyar oktatási nyelv bevezetéséről: a többség elutasította az indítványt, amely hamarosan törvénnyé lett. Az egyébként hazafias érzelmű fizikus (a dinamót és a szikvízfröccsöt feltaláló) Jedlik Ányos szerint például a latinról való lemondás elszakítja a magyarságot a művelt nemzetektől, ezért a jó megoldás: latinul és magyarul is oktatni.

40. oldal (Ki beszél(t) itt latnul?)

Fábri Anna: Mi ez a valósághoz képest? Kérdések és válaszok Jókai, Mikszáth és Krúdy olvasása közben

Új hozzászólás

Bolondkandúr

2017. július 8., 10:07

Feltűnően sok a téli város- és utcakép a Krúdy-művekben, s tanúságuk szerint a télnek (és különösen a havazásnak) erőteljes izoláló hatása van, s nemegyszer mesebeli hangulatokat kelt. […]
A hóesés kiszakítja az embereket a valóságos időből, s visszavezeti őket az egyszerű örömökkel teli, megelégedett élethez. A hó elvágja az utcák, városrészek kapcsolatát, lehetetlenné teszi a modern közlekedést, a villamosok és automobilok helyén szánkák tűnnek fel, s visszatér a régi – elveszettnek hitt – világ hangulata.

168. oldal ("Mit lehet írni Pestről?)