Ráadásnap 116 csillagozás

Fabio Volo: Ráadásnap

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Giacomo ​megrögzött agglegény. Harmincöt évesen egyszerre kisfiú és macsó, nagydumás nőcsábász, afféle „érzelmi fogyatékos”, akinek minden nő tetszik – csak ne maradjon sokáig!

Egy napon munkába menet a villamoson megpillantja Michelát, aki épp az ellentéte: túlságosan komoly, igényes, neki senki sem elég jó. Menekülnek is előle a férfiak. Bár két hónapig együtt villamosoznak reggelente, Giacomo sem meri lerohanni, mi több, ez eszébe sem jut. Mikor végre összeismerkednek, kiderül, hogy a lány másnap Amerikába költözik. Giacomo attól fogva nem találja a helyét. Utánamegy New Yorkba. Kitalálnak egy játékot, hogy, úgymond, összecsiszolják kettejük igényeit. Kilenc napot fognak együtt tölteni a legkomolyabb szerelem és összetartozás jegyében. Kilenc nap édes élet, egy perccel sem több. Hosszú távra tervezni, komolykodni tilos!

Így indul ez a mai románc egy érzelmi fogyatékossal.

Fabio Volo ismert olasz színész, riporter, író és újságíró. Olaszországban eddig hat… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Európa, Budapest, 2012
236 oldal · ISBN: 9789630794565 · Fordította: Barna Mária
>!
Európa, Budapest, 2012
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794565 · Fordította: Barna Mária

Enciklopédia 7


Kedvencelte 19

Most olvassa 6

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 51


Kiemelt értékelések

Kovaxka P>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Nekem az olasz szerzők, különösen a kortársak általában nem okoznak csalódást, sőt! Most is így történt, pedig nem voltak elvárásaim a romantikus zsánerben. Őszintén szólva piszok irigy vagyok a kozmopolita főszereplőkre, akiknek nem okoz problémát az ország- és nyelvváltás, sőt a kontinensváltás sem. Én nem kaptam agybajt a pasastól, off, de mondom, hogy bírom az olaszokat. Jóval több volt egy romantikus mesénél, még ha irodalmi magaslatokba nem is jutott el. Tök jó, hogy ilyen megosztó, talán többen olvassák el emiatt. Engem szórakoztatott, még ha végét ki is találtam.

5 hozzászólás
zuna19>!
Fabio Volo: Ráadásnap

A legjobban az a szó jellemzi a könyvet, hogy érdekes.
Meglepően olvastatta magát a sztori. Igaz kedvencem nem lesz, sőt az sem biztos, hogy a közel jövőben olvasok még az írótól, de legalább nem éltem meg csalódásnak a könyvet. Már ez is haladás nálam. Nagyon elvétve szoktam férfiaktól olvasni. Ez kifejezetten üdítő, a maga humorával.

sztimi53>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Nem élvezem úgy ahogy vártam, azt hiszem a lelkem malacrózsaszín fele visszafordíthatatlanul feketedni kezdett. Ez kicsit gyászos, de semmiképp nem tragikus dolog. Nem baj, ezentúl úgy látszik majd több okos, kevesebb lomantikus könyvet olvasok.
Vicces egyébként meg jó ez, a kapcsolatelemző része, és a korosztályomnak nagy problémája hogy nem találja a társat, akivel életét leélhetné, netalántán azt, akivel családot alapítana. Ugyanakkor unalmas is meg közhelyes is, és néha rettenetesen nyálas, pláne egy férfi tollából. Hiába, ez déli pasas, érzelmes. Meg mondjuk szöget ütött a fejemben, amit a nő mond róla, hogy nőies. Talán mert az apafigura idejekorán lelépett és női befolyás alatt nevelkedett. Azt hiszem az is a bajom, hogy bármennyire fedeztem fel hasonlóságot Michelával mégsem volt szimpatikus, Silviát sokkal jobban kedveltem, ha már a nőket nézzük. A főhős nyálassága ellenszenves, de bélmozgásról írt sorai, a nagymama iránti szeretete meg a patikai jelenet pontos kínossága miatt ő mégis inkább a kedvelt kategóriába került. Hogy ötből mennyit érdemel? Tulajdonképpen hármat, de a patikás jelenet miatt adtam még jószívűen egy felet.

6 hozzászólás
IrodalMacska>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Modern mese, egy igazi „hangulatkönyv”, ami egész biztosan az őrületbe kerget, ha éppen életed legracionálisabb szakaszát éled és kézzel-lábbal tiltakozol a romantika ellen.

Első blikkre egy igazi romantikus mese, ami olykor soknak bizonyul és bevallom volt egy pont, ahol én is tartottam tőle, hogy félre kell tennem, ha Giacomo nem fejezi be ezt a keserves vernyogást. Aztán történt valami, elkapott a történet és nem tudtam letenni.

Félreértés ne essék, ez valóban egy pillekönnyű könyv, egyszerű a nyelvezete, semmi szépirodalmi mélység, de könnyedségében mégis hordoz olyan gondolatokat, olyan mondanivalót, ami miatt megéri elolvasni. A történet nemcsak a szerelemről szól, hanem az úgy általában emberi kapcsolatokról is; hogyan kötődünk, hogyan köteleződünk el és milyen visszatartó erők mozgatnak bennünket. Szól a megbocsátásról, arról, hogy merjünk felülemelkedni önmagunkon és dolgozni a jobbik énünkön.

Játékos, mégsem gyermeteg, cukros-romantikus, de nem émelyítő.

>!
Európa, Budapest, 2012
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630794565 · Fordította: Barna Mária
Marcsi P>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Senki se higgyen a fülszövegnek. Engem is becsapott. Ez sokkal inkább egy önismereti könyv, mint romantikus.
Olyan volt, mintha egy reptéren ragadtan volna egy ismeretlen sráccal és Ő elmeséli az előző 5 hónapját. Csapongva jelenből, múltba, egyik témából asszociálva a másikig.
Ha semmit sem tudtam volna erről a könyvről, a havi fizetésemet felteszem, hogy nő írta. Egy pasi nem gondolkodhat és érezhet így, ugye?! Hisz ők teljesen mások, mint mi!!! Vagy mégsem? Giacomo kivétel lenne? Az író tudta, hogy nagy részt úgyis nők veszik le a polcokról és becsapna? Vagy mi nők általánosítjuk a pasikat érzéketlen, ösztönlényekké?
Végig nagyon komoly kérdésekre keresi a válaszokat és közben megosztja velünk a saját véleményét az író. Sok helyen másként gondolom a dolgokat, mint Giacomo, de nagyon tetszettek az érvei és eszmefuttatásai.
A történetről felesleges beszélni. Ezt el kell olvasni, különben csak egy érthetetlen katyvasz lenne az összefoglalásom vagy ami még rosszabb, olyanra sikerülne, mint a fülszöveg, ami szörnyen felszínes lett a könyvhöz képest.
Viszont azt el kell mondanom, hogy Michela nem volt szimpi, valami sok és mégis kevés volt benne, de nem tudom megfogalmazni.

Nagyon tetszett a rengeteg fantasztikus zene ami felcsendül a könyvben és tényleg csodálatos Giacomo zenei ízlése. :) Külön plusz pont az írónak a különböző helyszínek érzékletes leírásáért, mert tényleg ott ültem az éttermekben, kis kávézóban és sétáltam New York utcáin. Pont a tökéletes helyekre szúrta be ezeket, hogy ne érezzem soknak az érzelmi kavalkádot! :)

meseanyu P>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Nem mondom, hogy zseniális, de határozottan okosan, elegánsan megírt történet ez, olyan mint egy jófajta film, szép képek, jó zene, szimpatikus szereplők, még ha olyan mély nyomokat nem is hagy, de kellemes élmény.

6 hozzászólás
seeeszti>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Egy nő. Egy férfi. Egy villamos. Összekapaszkodó tekintetek.

Giacomo New York-ba utazik Michale után, miután a lány közli vele sok együtt villamosozás után, hogy elköltözik.
Megkeresi a lányt, és eltöltenek együtt 9 napot.
9 napot úgy, hogy nem félnek. Nem félnek megtenni, kimutatni, kifejezni semmit. Mennyien vágyunk erre egy kapcsolatban? Hogy mindent átadjunk magunkból. Gondolatainkat, tetteinket. Vajon bátrabbak lennénk, ha lenne egy lejárati dátum? Ha tudnánk, hogy pár nap múlva megszakad minden és nem kell majd felelősséget vállalni? Mennyi ember találna így egymásra örökké, mert felfednek mindent magukból?

Giacomo és Michaela bevállalta. Elmondta, megtette és elmesélte, amit valószínű sokan akarunk, de félünk a következményektől.
És mi az ő történetükben a következmény? Minden vagy semmi?

Agatha>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Ez egy jó értelemben vett fura könyv volt.
Leírt egy csomó mindent, amit amúgy mindenki gondol, csak sosem mond ki, mert ez a fajta őszinteség zavarbaejtő lenne.
Volt benne fanyar humor, volt benne megható érzelem, jó sok csapongás, amikor az embernek az egyik gondolatból valami fura másik jut eszébe, és rengeteg olyan dolog, Michela szájából, amit akár én is mondhattam volna, és akkora boldogságot okozott nekem, hogy nem vagyok egyedül ezekkel a gondolatokkal!
Mindehhez a hátteret New York szolgáltatta, ami annyira élénken a történet része volt, hogy szereplőnek tekinthető.

Petrasek>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Bele lehet szeretni valakibe, akit nem ismersz, akit csak a mindennapi villamosok során látsz?
Ez olyan szép volt.
Egy könnyed olvasmány ami velejéig hű a valós élethez, mégsem tudtam egykönnyen letenni a kezemből.
Ki nem mondott titkokból, kérdésekből, gondolatokból áll, amik minden ember fejében megfordultak már, és ezt, mind úgy boncolgatja, mintha csak az időjárásról beszélnénk. Szerethető karakterekkel meg csak még jobb lehet egy ilyen könyv.
A romantika szál nem lett eltúlozva, épp annyira volt giccses, mint megható és lehetetlen. Komolyan, ki tette volna ezt meg a metrós lányért?…. na mindegy
És végre, egy könyv amiben megtalálható a fiú-lány őszinte barátság, félreértések, féltékenykedések nélkül a pasi szemszögéből.
Úgy olvastam volna még egy kicsit a szerelmespár életéről, csak egy kicsit, olyan nehéz lett volna megtoldani +15 oldallal vagy „pár évvel későbbi epilógussal" ? :D

6 hozzászólás
Henna88>!
Fabio Volo: Ráadásnap

Fúú az első rész nagyon lassú volt, vontatott, csapongó. Giacomo a sok megrögzött hülyeségével gyakran félelmetes volt, gyakran meg azt gondoltam, hogy ilyen berögződései minden embernek vannak, csak még magának sem vallja be, nemhogy még a nagyérdeműnek.
Azt hittem sose jutunk el New Yorkig.
A naplóval érkezett a cselekmény, és az emberi kapcsolatok elemezgetése.
Michaela fura megvilágításba helyezte a szerelmet és a társas kapcsolatot, de nem feltétlen idegen tőlem. A házassággal és a gyerekvállalással kapcsolatos gondolatai mindenképp átgondolandóak. Giacomo hozzáállásban már jóval sztereotipabb volt, még ha próbálták is komolynak beállítani. Nem csalódtam az olasz pasik szexközpontúságával kapcsolatosan.
Nagyon viccesnek találom egy olasz macsó szemszögéből ezt a fajta önvizsgálódás, kapcsolatainak felülvizsgálatát. De hát ezt is egy(-két) nő irányította… :)
Silvia csendes, de hatékonyan közreműködő mellékszereplő volt, mind Giacomo életében, mind pedig házassági tanácsadás területén.
Emellett nagyon tetszett a hétköznapi New York bemutatása, imádom a leírásokat a parkról, kajákról, éttermekről.
Nem mondhatni, hogy életem könyve volt, de nem is bántam meg.


Népszerű idézetek

Nikkincs>!

A szeptember az egyik kedvenc hónapom. Szeretem azokat a hónapokat, amikor séta közben keresed a napfényt. Amikor ha az utca egyik oldala árnyékos, a másikra meg süt a nap, átmegy az ember, hogy érezze. Sokkal jobb, mint amikor nyáron sétálsz és átmész az utca másik oldalára, hogy elkerüld a napsütést.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeptember
Zonyika P>!

Szeretem azokat a hónapokat, amikor séta közben keresed a napfényt.

12. oldal

Nikkincs>!

– Öregkorodban az emlékeidből élsz. Épp ezért kell minél szebbeket gyűjtened, amíg fiatal vagy.

97. oldal

szera>!

Az élet a legdurvább drog a világon.

187. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · kábítószer, drog
Petrasek>!

Tilos azt mondani, hogy „örökre". Az örökre egy illúzió. Túl kényelmes. Mi a mának élünk.

175. oldal

Petrasek>!

Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert elfelejtünk játszani.

195. oldal

Kapcsolódó szócikkek: játék
Petrasek>!

– Néhány pár igazán szomorú benyomást kelt. Miért nem szakítanak?
– Mert rossz nekik együtt, de egyedül gyakran még rosszabb. Kár, igazán szép dolgok is vannak a párkapcsolatokban.

177-178. oldal

sztimi53>!

Az egyetlen alkalom, amikor megláttam egy helyes csajt a pult mögött, és mégis magam elé engedtem a többi vásárlót, hogy inkább egy férfi kiszolgálóhoz kerüljek, a gyógyszertárban volt, akkor, amikor hashajtót kellett vásárolnom. Vannak néha szorulásos időszakaim. Az a lány túl helyes volt, és én szégyelltem magam. Így megvártam, hogy felszabaduljon a férfi gyógyszerész. Aki nagy hangon fogadott: – Tessééék!
Nem voltam felkészülve, így vele is zavarba jöttem.
– Van valami béltisztítójuk… a fiam számára?
– Adok egy mikroklizmát.
– Jó.
Ahogy azonban megláttam a mikroklizmát, rájöttem, hogy túl kicsi, és egyáltalán nem fog hatni.
– Tudja mit, most hogy belegondolok, viszek egyet édesapámnak is, mert őneki is…
– Tudok adni önnek egy hashajtó szirupot, laktulózzal.
– Oké.
A mellettem álló idős hölgy bekapcsolódott a beszélgetésbe:
– A szirup nem ér semmit! Higgyen nekem, én mindent kipróbáltam. Inkább egy jó kis klizma, 133 ml-es. Azzal biztosra mehet. Ha ez nem segít magának, akkor ajánlom a pezsgőkúpot, azt használja a nővérem is. Az aztán igazi bomba!
Én, aki rejtőzködve és diszkrécióban reménykedve érkeztem, ott találtam magam egy beöntésekről, pumpákról és fenékben feloldódó kúpokról szóló beszélgetés közepén. Amikor a végén a gyógyszerész odaadta a klizmát, és azt mondta: Tehát akkor ez a nagypapáé… – látszott rajta, hogy valójában nagyon is jól tudja, hogy énnekem kell.

33. oldal, A "nemvásárlás", Európa, 2012.

csucsorka IP>!

Nem az a kérdés, hogy mennyit kell várni, hanem hogy kire vár az ember.

Borító


Hasonló könyvek címkék alapján

Vi Keeland – Penelope Ward: Hate Notes – Adok-kapok
Elena Armas: Az amerikai szobatárskísérlet
Karina Halle: A lázadó herceg
Penelope Bloom: Her Muffin – Felfalnám
Vi Keeland: Hívatlan vendég
Colleen Hoover: Verity
L. J. Shen: Ruckus – Bajkeverő
Lexie King: Enyém lesz a szíved
Marilyn Miller: A felejtés útján
Ali Hazelwood: Eszméletlen szerelem