Hely ​a világban 34 csillagozás

Fabio Volo: Hely a világban

„Állva pisilek, és a nőket szeretem. Mit akarhatnék még az élettől?”

Michele a szülészet folyosóján várakozik. A megrögzött agglegény hamarosan apa lesz. Legényapa. Várakozás közben felidézi, mi minden jutott neki mozgalmas kamasz- és ifjúkorában: sok buli, sok pia, sok drog, sok szex és egy nagy barátság. Valami mégis hiányzott, és erre épp a barátja, Federico döbbentette rá, aki már nagyobb tétben akart az élettel játszani. Nagyobb tét, nagyobb kockázat, nagyobb nyereség. Vagy veszteség…
Federico belevágott, talált is magának egy helyet a világban, ahol otthon lehet benne, és azzal Michele sorsa is megpecsételődött.
Most pedig órákon belül megszületik a gyereke.
„Egy új élet. Vagyis kettő.”

Fabio Volo közkedvelt olasz színész, sztárriporter, író és újságíró. Magyarul eddig két regénye jelent meg: a Ráadásnap – amelyből a szerző főszereplésével film készült – és a Járok egyet.

Eredeti cím: Un posto nel mondo

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Európa, Budapest, 2015
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634051503 · Fordította: Barna Mária

Enciklopédia 5


Kedvencelte 5

Most olvassa 3

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 23

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timcsibaba77
Fabio Volo: Hely a világban

Fabio Volo a maga szókimondó, ami a szívén, ott a száján, eredeti lenyűgöző stílusával, vagy megszereted, vagy megutálod,ha olvastad.
Annyira lekötött, hogy oda kellett figyelnem az idő múlására, mert észrevétlen peregtek az órák, annyira belemerültem ebbe a frappáns írásba.
Férfi szemszögből az író taglalja a boldogságot, milyen szeretni, hogy élik meg a szerelmet, amit mi nők, egész másképpen érzünk, képzelünk. Felveti a kérdést, hogy nem az a nagy dilemma, hogy boldog-e az ember, hanem, ha az új érzésről van szó, ami valami titokzatoshoz köt, és vajon soha nem hagy el. Egyfajta jólét érzése. spoiler A főszereplő Michele legényapa lesz, és barátja Federico halála döbbenti rá, hogy az életet meg kell becsülni, mert sohasem tudhatja az ember, meddig tart, és amíg tart, meg kell élnünk minden egyes csodás pillanatát.
spoiler Michele fél megélni az álmait, időben nem jön rá, mikor érez igazán szerelmet. Fél a változástól, mert valami rosszat jelent. Azt jelentette, hogy az ember boldogtalan. Nagyon nehezére esett megszabadulni ettől a félelemtől, amely évekig megbénította. Nem a változást kereste, hanem a stabilitást. Ez a félelem uralta minden választását, ez az önnyugtatásra szolgált. Mindent az ellenőrzése alatt akart tartani. Kontrollt akart a munkájában, másokkal való kapcsolataiban, párkapcsolatában. A félelem miatt nem merte a saját életét élni. Nem engedte kiteljesedni a sorsát. Középszerűnek érezte magát.
Aztán ahogy lenni szokott, fordulatot vesz a sors, és a történetbe bele csöppen egy lány, akivel fejest ugrik a szerelembe. Apró meglepetésekkel hódítja meg a lány szívét, minden nő „olasz” álma veszi kezdetét a regényben. Engem is nő lévén lenyűgözött, ahogy csetlik botlik ez a szerencsétlen Michele, de csak eléri, hogy meghódítsa vágyai tárgyát Franchescát.
És a kérdés, amit fel tesz, vagy fel kellene tennie minden szerelmes embernek, hogy „boldog vagy?” helyett „Boldog vagyok én?”, mert valljuk be, oda kell figyelnünk kedvesünk minden rezdülésére, de a nagy kérdés, hogy adott kapcsolat minket boldoggá tesz e. Az egész élet egy színház, és a színházi darabnál nincs szebb a világon, mint maga az élet.spoiler Egy nagy közös felfelé zuhanást él át Michelle Francescával a szülőszobában, amikor is szerelmük gyümölcse világra érkezik. Mint az esőcseppek az ablakon, együtt, majd külön, mindenki a saját útját járva, csak hogy újra összeolvadjanak. Szerelmük is egy nagy civódás, mégis erősebb egymás iránti érzésük, így együtt maradnak. Valahol lehet nem is fehér lovon érkező szőke hercegre lenne szükségünk, hanem igazán földhöz ragadt, érző szívű férfiakra.
Hely a világban, mint a könyv címe …frappáns, a könyv végén kiderül, mit takar. Addig senki sem találja meg helyét a világban, míg fel nem ismeri a szárnyalás lehetőségét, a másik felét, akivel kiteljesedhet.

>!
entropic P
Fabio Volo: Hely a világban

Az önkeresés nagyon izgi, és szerintem az se baj egyáltalán, ha valaki még 30+ évesen is javában csinálja, mert még mindig fogalma sincs, mi akar lenni, ha nagy lesz és hogyan akar élni (vagy baj? hm, akkor bajban vagyok), de ez a regény itt Volo önimádó és teljesen banális önkeresésének új mélypontja.

Mint a másik két magyarul megjelent regényében, itt is egy 30 körüli elkényeztetett rinyagép férfi (sőt, szerintem kb. ugyanaz a rinyagép, csak más névvel – abba meg bele se gondolok, hogy lehet, hogy ez kicsit Volo-alteregó) a főszereplő (tök érdekes, mármint nekem, hogy amikor először olvastam Volót, 3 évvel ezelőtt, még szimpatikus volt ez a csávó, aztán legutóbb már kevésbé, most meg már hülyét kapok tőle), aki jaj, nem tudja, mit kezdjen magával, de biztos benne, hogy többre hivatott, mint a középszerű létezés (hogy honnan ez a meggyőződés, az rejtély), és jaj, nem tud normálisan kötődni emberekhez, és jaj, nehéz és tragikus gyerekkora volt, és jaj, emiatt még most is szenved és szorongások gyötrik. Szegény.

A regény egyébként nem azért siralmas, mert én nem csípem Michelét. Azért siralmas, mert ez nem is regény, hanem leginkább egy önimádó, magát a világ közepének képzelő és nem különösebben intelligens érzelmi analfabéta összevissza önelemzése/önsegítő könyve/terápiás irománya/250 oldalas magyarázkodása arról, hogy ő mekkora faszagyerek, s mert ez az egész kizárólag a saját érdekeit szolgálja.
A regényből megtudunk olyan kevéssé lényeges részleteket, mint hogy Michele szereti a bevásárlótáskából kikandikáló zellerszárat (milyen aranyos férfi, elolvadok!), meg olyan – viszonylag lényeges, mert Michele személyiségét megvilágító (de tuti nem olyan fényben megvilágító, ahogy ő azt gondolja) – részleteket is megtudunk, mint az, hogy Michele teljes lelkinyugalommal használ maga körül mindenkit, mert hiszen ő most önkeres, és végre életében először magával foglalkozik.
(Egyéb, elég fontos szereplőkről, mint pl. Francescáról, aki épp Michelével közös gyerekét szüli meg, nem sok minden derül ki – elég annyi, hogy Francesca először nem passzolt tökéletesen Micheléhez, de később már tökéletesen passzolt, és úgyis az a lényeg, hogy Micheléhez passzoljanak a dolgok.)

Ja, meg egyszer Michele ír egy könyvet, és arról elmélkedik, hogy jaj, de nehéz az író dolga, mert nehéz a cselekedeteiken keresztül jellemezni a szereplőket, és ő hajlamos inkább pár odadobott jelzővel elintézni a dolgot.
Én meg röhögök, mert Volo pont ezt csinálja. Meg még azt is csinálja, hogy Michele mély és elkínzott lelkivilágát azzal mutatja be, hogy Michele gyakran többoldalas önelemzésekbe bocsátkozik arról, hogy mennyire megviselte őt az anyja halála, meg arról, hogy egy kapcsolat kezdetén általában nem tud vécére menni a csaj lakásában, mert túlságosan szorong, és hogy amikor már kényelmesen érzi magát egy kapcsolatban, akkor már tud a csajnál is vécére menni. Tényleg? Ez olyan érdekes! Szerintem senki más nem érzi kényelmetlenül magát attól, hogy idegen helyen vécére menjen, és az efféle apró kis vallomásoktól tényleg úgy érzem, hogy Michele különleges alak, akinek történetét olvasva megtudok valamit az életről, amit eddig még nem tudtam.

Nem is tudom, mit mondhatnék még. Inkább hagyjuk.
(A Brooklyn-sokk kezelésére azért kiváló volt ez a regény.)
(És most megint készen állok valamire, ami tényleg mond valamit az életről, amit még nem tudok.)
(Vagy legalább szórakoztat. Mert ez a regény még azt se csinálta.)

9 hozzászólás
>!
robinson P
Fabio Volo: Hely a világban

Értettem a fiatalember gondjait, tipródásait, de ezen én túl vagyok. Nem nekem szólt. Előbb-utóbb felnő mindenki, be fog nőni a feje lágya, elfelejti a világmegváltást. Ha hamarabb nem, mikor gyereke lesz. Apává válik, és ráébred van más fontossági sorrend az életben, mint az „én”.

>!
egy_ember
Fabio Volo: Hely a világban

Ilyen ízesítéssel a Nyulat is megeszem, de azért nem lesz a kedvencem…

>!
csucsorka P
Fabio Volo: Hely a világban

Csirkefogó. Még az is jó tőle, ami nem a legjobb.
Sok volt a klisé, sok volt az életről való elmélkedés nekem. Kalandoroknak vagy azoknak, akik gyávák kalandornak lenni erősen ajánlott.

Minden férfinak, hogy lássák, hogyan lehet érezni egy nő iránt.
Minden nőnek, hogy lássák, vannak ilyen férfiak.

>!
minett
Fabio Volo: Hely a világban

Volo telitalálat, egyszerre nagyon humoros és egyszerre vannak világmegváltó, ugyanakkor nem elcsépelt gondolatai. Michele lelkivilága is egyetemes, mindenkinek részei a kétségei, bizonyosságai, nem akar több lenni, s lényege pont az egyszerűségében rejlik.

>!
Jako_Doro
Fabio Volo: Hely a világban

Hát hű.
Fabio Volo most lopta magát a szívembe. Mai és érthető fogalmazás, ami annyira közel van a mindennapi életünkhöz, hogy tényleg elhittem minden szavát. Plusz rengeteg év telt el azóta, amióta egy könyv nálam időben jött a gondolataival, mert pont választ jelentettek akkor, abban a pillanatban. Most ez a könyv is tele volt ilyenekkel.
… és most megyek a boltba, mert ennek ott a helye a polcomon! :)

>!
Színek
Fabio Volo: Hely a világban

Egy igazán jó könyvnek számomra 2 ismérve van.
Az első, hogy nagyon lassan olvasom, mondhatni ízlelgetem, akárcsak egy kortynyi bort. Ömbölygettve nyújtom a harmónia idejét, félek lenyelni, tovább lapozni nehogy eltűnjön a varázslat.
A második ismérv az, hogy egyre kíváncsibb leszek az írójára. Ki Ő? Hány évesen írhatta a könyvet, honnét a hatalmas ember ismeret?
Olvasom: színész, forgatókönyvíró,riporter, író és újságíró.
Helyére kerül bennem minden, Fabio Volo bármely tevékenységét nézve: az EMBER-é a főszerep.
Tetszett a történet életszerűsége, nyelvezete, nyitottsága, és nem utolsó sorban a Francescához az élethez kötődő bája.
Szeretnék még olvasni tőle!

>!
kratas P
Fabio Volo: Hely a világban

Én valami teljesen mást kaptam, mint amire számítottam, de ez abszolút nem baj. Azt hittem, hogy könnyű lesz, nagyon vicces, tele pasis humorral. Ezzel szemben érzelmes volt, megható, kedves és fájdalmas, szóval szép. Nem vártam ilyen szintű mélységet, mint amit néhol éreztem a szavak mögött, a fél csillag levonás azért jár, mert kicsit összevisszának tűnt a mű.

>!
Ildó P
Fabio Volo: Hely a világban

Tetszett ez a könyv, de mégis valami hiányzott belőle. Olvasás közben mindig valahogy vártam a nagy eseményt, hogy majd történik valami izgalmas, de igazából végig olyan egy sávon haladt, nem voltak kilengések, de ez kellemes volt.
A Ráadásnap jobban tetszett tőle, de nem fogom kihagyni az írásait a későbbiekben sem.


Népszerű idézetek

>!
Dün SP

Egyszer azt olvastam valahol, hogy a dinoszauruszok igazából azért haltak ki, mert senki sem simogatta őket.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz · simogatás
6 hozzászólás
>!
robinson P

– Szívesen nyitnék egy könyvesboltot. Imádok olvasni, és mindig is az volt az álmom, hogy egy könyvesboltban dolgozzak. Tudom is, hogy milyet szeretnék. Itt van megrajzolva a fejemben. Egy könyvesbolt, benne egy kis kávézóval.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvesbolt
9 hozzászólás
>!
szera

Ezt soha nem fogom megérteni: feleannyi idő alatt is el tudtam volna végezni a munkámat, de ha ezt teszem, megfelezik a fizetésemet. Tehát csaltam. Évekig én tartottam a pasziánszcsúcsot az irodai számítógépen.

11. oldal

10 hozzászólás
>!
szera

Azt mondják, az igazi gazdagság a nagylelkűség.

137. oldal

>!
Andrew_N_Bagman

Miért van az, hogy ha nem érdekel a másik, hihetetlenül laza tudsz lenni, viszont ha megtetszik valaki, meghülyülsz, és az agyad pürévé változik?

39. oldal

>!
szera

Huszonnyolc éves vagyok, és máris a villamosvezető-illúzióban élek…basszameg! Én nem hagyom magam ilyen könnyen.
– Villamosvezető? Szerintem te nem vagy jól…add ide a sört.
– Nem, te nem vagy jól, ha nem érted! Tudod te, Michele, hogy mit csinál a villamosvezető?
– Mindig beparázok, ha a nevemen szólítasz. Mégis mit csinálna…vezeti a villamost.
– Nem! Rossz válasz! Olyan, mintha a villamost vezetné, mintha ura lenne a járműnek, de valójában csak fékez és gyorsít. Ott a sín. Ő maximum a sebességet határozza meg, de még azt sem annyira, mert a megállók is előre meg vannak határozva, és be kell tartani a menetidőt is. Velünk is ez történik: középiskola, egyetem, munka, esküvő, gyerekek, végállomás! A végén nem dönthetünk másról, mint az időzítésről. Az élet minden gyönyörűsége, lefokozva két funkcióra: gyorsítás vagy lassítás. Ennyi. És az az illúziónk, hogy magunk irányítjuk az életünket.

19-20. oldal

>!
szera

Vajon én hogy vagyok elmentve mások telefonjában?

138. oldal

>!
szera

Magunkra gondolni nem feltétlenül egoizmus. Talán csak akkor, ha kizárólag magunkra gondolunk.

203. oldal

>!
szera

Hazamentem,és a fürdőszobában belenéztem a tükörbe.
"Ki vagy? Ki vagyok? És én mikor fogok meghalni? Mi vagyok én? Az arcom? A testem? A hangom? A kezeim? Miből áll egy ember? Abból, amit megtanult? A zenéből, amit hallgat? A könnyekből, amiket ejtett? A simogatásokból, amiket adott vagy kapott? A csókokból? Mennyi minden egy ember? Lehet, hogy mindez egyszer eltűnik? És hova tűnik? Hova költözik? Mi marad belőle?

119. oldal

>!
robinson P

Nem a változást kerestem, hanem a stabilitást.

29. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Silvia Avallone: Acél
Margaret Mazzantini: Újjászületés
Mario Puzo: A Keresztapa
Brunella Gasperini: Én és ők
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Angela Nanetti: Nagyapó a cseresznyefán
Niccolò Ammaniti: Én nem félek
Elisabetta Gnone: A Fény Hatalma
Luca Di Fulvio: A lány, aki megérintette az eget