A ​keresztes lovagok ezüstje (Idődetektívek) 10 csillagozás

Fabian Lenk: A keresztes lovagok ezüstje

Julian, Kim és Leon bűnözők nyomát kutatja a múltban. Ám az időutazások nem veszélytelenek… Ezúttal a virágkorát élő Velencébe, a lagúnák csodás városába „repíti” a bátor kis nyomozókat a félelmetes idő-tér, a Tempusz. Itt gyülekeznek a kereszténység legnagyobb bajnokai, a bátorságukról híres keresztes vitézek. A Szentföld felszabadítására készülő lovagok egész hadjárata veszélybe kerül, amikor kiderül, hogy ellopták az ezüstjüket. Ki lehet az áruló? Saját soraikban kell keresniük, vagy távolabb kell tekinteni? Míg a három jó barát és eszes macskájuk, Kija ki akarja bogózni az évszázados rejtélyt, úgy tűnik, nem mindenki szeretné, ha fény derülne a titokra. A város nagyura, a dózse is egyre ellenségesebbé válik…

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Scolar, Budapest, 2014
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632443645 · Fordította: Sárossi Bogáta · Illusztrálta: Almud Kunert
>!
Scolar, Budapest, 2012
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632443645 · Fordította: Sárossi Bogáta · Illusztrálta: Almud Kunert

Enciklopédia 4

Helyszínek népszerűség szerint

Velence · Canal Grande (Nagy Csatorna), Velence


Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Fabian Lenk: A keresztes lovagok ezüstje

Harmadikként olvastam a sorozatból, de eddig ez tetszett a legjobban. Kicsit szájba rágós, ahogy vissza-visszatér a 4. keresztes hadjárattal kapcsolatos tények ismertetésére (lásd: bevezető könyvtanulmányozás, záró történelmi összefoglaló), de maga a cselekményleírás mégis érdekesre, izgalmasra sikeredett. Lenyűgözően röviden és lényegre törően van összefoglalva a sorozat szereplőire és az időutazásra vonatkozó összes tudnivaló az első 2 oldalon – szinte azt mondanám, kár lenne rajta változtatni, a sorozat minden kötetének elejére ez kellene. Kicsit bosszantott ebben a részben a sok lefordítatlan – ám dőlt betűs, vagyis hátul a szószedetből kikereshető – olasz kifejezés és szó, de betudtam a könyv burkolt didaktikus céljának: nem csak történelmi, de művészettörténeti és nyelvi ismereteket is akar tanítani a könyvet olvasó gyerekeknek. Jól van, tegye! :) Megbocsájtatik neki. S mivel Zára révén mi magyarok is megemlíttetünk, a sorozat ezen részének ismeretét mindenképp javasolnám minden hazánkfia kiskamasznak.
És meg kell jegyezzem – mert megmosolyogtató –, hogy azért a nők (akarom mondani: lányok) itt is überelik a fiúkat bizonyos vonatkozásban, mert a velencei utcagyerekek fővezére ki más is lehetne: természetesen egy lány.


Népszerű idézetek

>!
Kek P

– Én… én képtelen vagyok kéregetni – vallotta be halkan Julian.
– Én sem vagyok képes erre – motyogta Kim. – Mindenképpen munkát kell találnunk!

41. oldal

>!
Kek P

Dandolo végül szokatlan ajánlatot tett a seregnek: ha a lovagok megtámadják az Adria-parti Zára városát, ingyenesen rendelkezésükre bocsátja a hajókat. Az akkortájt a Magyar Királyság fennhatósága alatt lévő Zára ugyanis erős konkurenciát jelentett Velencének a déli és keleti országokkal való kereskedelemben. A lovagok beleegyeztek, így a vallásháború kereskedelmi háborúvá változott, Velence érdekeinek megfelelően. Ince pápa hevesen tiltakozott, hiszen a keresztény lovagok támadása egy keresztény város, illetve keresztény állam ellen irányult.
     Két hétig ostromolták Zárát, míg végül 1202 novemberében bevették, és teljesen kifosztották. Velence a zsákmányolt kincseket a keresztesek adósságkiegyenlítésének tekintette. A pápa azonban másképp vélekedett: minden lovagot, aki részt vett a város leigázásában, kiátkozott. (Zára 1204-ben került ismét a magyar király fennhatósága alá.)

145. oldal (a mű végén található, negyedik keresztes hadjáratról szóló összefoglalóból)

Kapcsolódó szócikkek: Zára
>!
Kek P

A nyári szünetben a könyvtár csak napi három órán át tartott nyitva. Kora délután már bezárt, legalábbis a „normál” látogatók számára.

12. oldal

>!
Kek P

– A negyedik tűnik a legértelmetlenebbnek a hét keresztes hadjárat közül.

12. oldal

>!
Kek P

Kim résnyire nyitotta a történelem kapuját, csak olyan szélesre, hogy ő és a barátai oldalazva bebújhattak rajta. Mint mindig, most is kékes köd fogadta őket.

15. oldal

>!
Kek P

– Azért ez jobb, mint a romos ház padlása – állapította meg Julian. – Ki fog elsőként őrködni?
– Mindig az, aki kérdez – felelte Leon tárgyilagosan.
– Így van – nevetett Kim.

65. oldal

>!
Kek P

– Lépjetek be! – közölte az őr.
     A teremben csak néhány gyertya világított. Az idődetektívek a félhomályban egy törékeny testalkatú férfit pillantottak meg. Háttal állt nekik, kezében boros kupát tartva. Hosszú brokátköpenyt viselt, s fején a hatalom jelképét, a cornót – az arany- és ezüsthímzésekkel díszes bársonysüveg csodálatos drágakövekkel volt kirakva.
     Mikor meghallotta, hogy a vendégek beléptek a szobába, megfordult. A barátok megrémültek: az ezernyi ránccal átszőtt, ősöreg arcból tejfehér színű szempár meredt rájuk – mintha egy halott szeme lett volna… A lagúnák ura vak volt!

78-80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vak
>!
Kek P

– Félsz? Félsz, ugye? – kérdezte a vénember, s hangja olyan volt, mint a holló károgása. – Nem árt, ha néha fél az ember. Akkor legalább nem követ el könnyelműségeket.

84. oldal

>!
Kek P

– Hát ti meg mit ácsorogtok itt, idióták?! – ordított a parancsnok az embereivel, miközben undorodva törölgette arcáról a szétposszant szilvát.

102. oldal

>!
Kek P

– A Canal Grande! – lelkendezett Julian.
     A csatornán számtalan vízi jármű siklott – széles koggék, pompás hadihajók és tarka gondolák. Julian csak ámult. A jelenkorban csakis fekete színű gondolákat lehet látni, ám az 1202-es évben egyik gondola színpompásabb volt, mint a másik. Hasonló színkavalkádban pompáztak a hajóforgalmat szabályozó faoszlopok, melyek irányító jelzésként emelkedtek ki a habokból. A szemközti parton csinos palazzók sorakoztak egymás mellett. A velencei paloták csodálatos luxusépületek voltak, egyik szebb a másiknál: finom üvegezésű, keskeny, elegáns ablakok, széles erkélyek, a tetőkön játékos oromcsipkék. A pompás házak előtt a nemesi családok címerpajzsával ékesített masszív faoszlopok meredtek ki a vízből – ezek jelezték a kikötőmólókat. A lemenő nap aranyos fénybe vonta a hajókat és az épületeket. A sirályok rikácsolva buktak alá a vízbe, aztán egy topo, egy kis vitorlás halászhajó nyomába eredtek.

24-25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Barabás Tibor: Rákóczi hadnagya
Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
Dénes Gizella: Császármadár
Lengyel Balázs: A szebeni fiúk
Patrick J. Morrison: A Monarchia markában
Kevin Crossley-Holland: A látókő
Sarah Cohen-Scali: Max
Páskándi Géza: A szalmabábuk lázadása
Hegedüs Géza: A leghuszárabb huszár
Szabó Miklós: Erdélytől Floridáig