Rozmaring (Az angyalos ház 1,5.) 81% 97 csillagozás

Jó volt kicsit közelebbről megismerni Hajnal Imrét, és belelátni a fejébe, megtudni a gondolatait, a cselekedetei mögötti miérteket, de ettől függetlenül még mindig úgy gondolom, hogy ha mi ismernénk egymást a való életben, a lehető legmesszebbről elkerülném.
Maga a történet viszont – a rövidsége ellenére is – hozta az elvárt színvonalat, vagyis nagyon olvasmányos és hangulatos volt.

Minden előzmény nélkül vettem magam bele ebbe a kiegészítő novellába, és nagyon érdekes élmény volt.
A hangulata és a kor maga izgalmas, és szerintem ez adja az ízét az egésznek. Ha nem lenne ez a kor, akkor maga a történet se lenne, másrészről pedig mégis ez adja az izgalmat, ahogyan az ember felfedezi, hogy milyen volt ebben a korban élni.
Másrészről a történet emiatt kicsit furcsa volt: mindent bele kellett rakni ebbe a pici történetbe, és szerintem hogy átláthatóbb, és mindenki számára izgalmas legyen, egy kicsit hosszabb terjedelem sem ártott volna.
Mindent egybevéve nem volt rossz, kellemes kis kikapcsolódás, ha nincs sok időd olvasni.

Ajj, tényleg újra kellett volna olvasni Az angyalos házat! Sajnos, ez a novella így önmagában nem állta meg a helyét, egy nagy katyvasz volt számomra. Hajnal Imre kifejezetten ellenszenves szereplő. A kor, a néma filmek világa azonban tetszett, mint ahogy a magyar színészek vendégszereplése New York-ban.

Szerintem én vagyok az egyetlen, aki vonzó férfinak találja Hajnal Imrét. Már az Angyalos házban is így éreztem, ezért nekem tetszett ez a kis novella. Bár azt gondoltam több mindent megtudunk a művészúrról. De örülök hogy vissza térhettem az Angyalos ház hangulatába.

Szinte még el sem kezdődött és már vége is.
Tetszett, de azt hiszem, még jobban „ütött” volna, ha rögtön az Az angyalos ház után olvasom. Viszont Hajnal Imrét itt sem igazán tudtam megkedvelni.

Véletlenül olvastam el pont az Angyalos ház után. Nem gondoltam volna, hogy ennyire összetartozik a két történet. Így viszont nagyon jó volt olvasni. Megszokott stílusa most is kedves volt nekem, mert a történelmi események és híres emberek ügyes közvetlenséggel szövődnek bele a történetbe, ezt mindig nagyon díjazom ezekben a regényekben. Annak ellenére jó volt olvasni, hogy csak egy rövid epizódot, mondhatni közjátékot dolgoz fel ez a kisregény.

Ez a rövidke kis novella Hajnal Imre Amerikába történő kiruccanásáról egyáltalán nem tetszett. Igaz, az Angyalos házat már régen olvastam, (de visszakerestem, és arra is csak 3 és fél csilalgot adtam) de ettől függetlenül még lehetett volna jó, de olyan semmilyen kis történetecske volt, rendes befejezés nélkül. Meg is lepődtem, amikor lapoztam, és már a könyvajánló volt a következő oldalon. Erős hiányérzetem volt az egésszel kapcsolatban.

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy New Yorkba kalauzol a cselekmény, arra meg végképp nem , hogy a filmipar berkeibe téved az olvasó. Rövidsége ellenére nagyon tetszett.

Az Angyalos házat nem olvastam, sőt sajnos azt sem tudtam, hogy hozzá kapcsolódik ez a rövidke novella. Így számomra sajnos olyan kis semmilyen volt ez a történet. Ami viszont tetszet Amerika, a filmipar, a némafilmek világa, és a „hangos” filmek lehetősége…

Nyúlfarknyi történet, de kerek. Szokatlan a rövidsége, nyilván nem is tud benne annyi minden történni. Azt gondolom, aki kíváncsi Fábián Jankára, ebből megismerheti a stílusát.