„Ahhoz, hogy valami hagyománnyá váljon, rendszeresnek kell lennie. Minden évben meg kell tartani, méghozzá nagyjából ugyanabban az időpontban.”
A szépen fejlődő Füreden él Györöky Kálmán leányával, Ilkával. Édesanyja gyermekágyi lázban halt meg, így egyedül neveli lányát, akiből egy vadóc, de csupaszív teremtés lesz. Összebarátkozik Horváth Krisztinával, akinek szülei egy különleges bált rendeznek. Itt Krisztinának megkérik a kezét és ezen a bálon jelen van három férfi, akik Ilka számára sem közömbösek…
Fábián Janka regénye egy kiváló történelmi alapokon nyugvó kettős fejlődésregény. A történet főhőse Ilka, aki a történet kezdetén félárva leányként egy magának való lány benyomását kelti, aki nagyon szeret lovagolni. Nem is igazán gondol a férfiakra, inkább barátként tekint apja barátjának fiára, Oliverre és ki nem állhatja Kemenes Ferkót, akit apja fogad fel titokzatosan lovászfiúnak. El kell viselnie azt is, hogy édesapjáról egy rosszindulatú pletykát terjesztenek, aztán pedig is ő is céltábla lesz. Egy igazi barátnője akad, Horváth Krisztina, aki a következőt mondja Ilkának:
„Téged nem lehet egykönnyen elfelejteni, Ilka. Nem is tudod, milyen különleges vagy. Ha valaki találkozott veled, az élete végéig emlékezni fog rád.”
Láthatjuk, ahogy ez a lány édesapja halálával megkomolyodik és átveszi a birtok irányítását, majd elkapja őt is a nők sorsa és férjhez megy egy rossz emberhez. Átérezhetjük, milyen helyzetbe kerül a rossz házasságban, amit szinte csak a gyerekek tartanak össze. Egyúttal Szentgyörgyi Zsiga személyében megismerhetjük az igazi negatív karaktert a 19. századból, aki uralkodni akar a feleségén, bántalmazza, megcsalással gyanúsítja és nagyon maradi gondolkodású, főleg a színházzal kapcsolatban. A háttérben pedig ott nézi végig a rossz házasságot Ágh András, aki mindig mindenhol ott van, mintha ő lenne Ilka őrangyala. Vajon az őrangyal tud valahogy segíteni a rossz házasságba került Ilkának?
Ilka jellemfejlődése mellett végignézhetjük, ahogy az egykoron üres Balatonfüred egyfajta központ lesz a Balaton partján előkelő nyaralóvendégekkel, a korszakban először megrendezett bállal és a felépülő színházzal. Külön érdekesség az olvasónak a település fejlődéséről olvasni, ha már egyszer napjainkban körbejárta azt egy kirándulás alkalmával. A vége felé pedig Oliver Storz kiválóan foglalja össze a település szépségét:
„Sokat beszéltem a családban arról, milyen gyönyörű ez a táj, a hatalmas tóval, a lankás dombokkal, a gyógyvízzel és a bálokkal, a színielőadásokkal a bálteremben vagy a szabad ég alatt…”
A cselekmény mellett kiváló történelmi hátteret kapunk, amely a történelmet szerető olvasó számára tovább emeli az olvasás élményét. Időben 20 évet ölel fel a regény, 1816-ban, a rendkívül reakciós I. Ferenc fémjelezte abszolutizmus kellős közepén kezdődik a történet, egy gazdasági válsággal, amikor nem volt nyár. Átérezhetjük milyen, amikor újra megnyitják a rendi országgyűlést, amelyről egy érdekes párbeszéd zajlik le két szereplő között:
„– Már lassan két esztendeje húzódik ez a diéta, de sehogyan sem tudnak zöld ágra vergődni. Noha sok javaslat már kilencvenkettőben is szinten változatlan formában került a rendek elé, másokat alig módosítottak. Mintha megállt volna az idő, szavamra! Idén már 1827-et írunk, de szinte ugyanott toporgunk, mint Lipót császár idejében.
– Ha Lipót akkor nem hal meg, talán előbbre tartanánk… és ha az átkozott Martinovicsék esete nem lehetetleníit el a párbeszédet az udvarral. Évtizedekre.”
A meginduló reformkor mellett végigkövethetjük, ahogyan a Horváth-család megszervezi és megrendezi az Anna-bált, amelyben a későbbi aradi vértanú, Kiss Ernő feleségül kéri a házigazda lányát és ahol az Ilka életében jelentős szerepet játszó férfiak is felbukkannak. Végigkövethetjük hogyan lesz ebből a bálból rendszeres esemény. Tanúi lehetünk a Kisfaludy kezdeményezte színház elkészültének, ahol csak magyarul szabad darabot előadni. A történetben epizódszerepben felbukkan pár korabeli fontos szereplő, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István és Wesselényi Miklós, az ő megjelenésüket az írónő nagyon pazar jelenetekben illusztrálja. A történetből nem hiányozhat az 1831-es kolerajárvány sem, amelyben az írónő még a főhősöket sem kíméli.
A kötet szövege rendkívül olvasmányos, köszönhetően az írónő gördülékeny stílusának. A nagyon szép táj és történelmi alakok ábrázolása mellett nem hiányoznak a mélyebb gondolatok sem, melyek közül szerintem ez a legszebb:
„Az emberi szívnek annyi megpróbáltatást kell negyven-egynéhány éves koráig kiállnia, hogy csoda, ha nem szakad bele.”
A fentebb leírtakból következik, hogy a történet könnyen beszippanthatja az olvasót és szinte észre sem veszi, már a végére is ért. Kötelező darab azok számára, akik a 19. század első felének Magyarországáról szeretnének egy letehetetlen regényt olvasni!
