A ​német lány (A német lány 1.) 84% 238 csillagozás

Ó, hogy ez mennyire jó volt!
Gyakorlatilag fura, h nem olvasok gyakrabban FJ könyveket, pedig az eddigiek mind tetszettek.
A misztikus vonalon kívül a Jéghegyek népéhez tudnám hasonlítani azzal hogy családregény, hogy nem csak egy generáció története, és hogy a múlt is megvan magyaráva, hogy érthetôbb legyen a jelen vagy a jövô.
Tetszik, h Janka nem csak az országokkal, hanem a kultúrákkal is játszik, és gyakorlatilag a magyar-francia-német vonallal az én családomat is belevarázsolta a történetben. (Pl a nagynéném Chantal, és Párizsban lakik, mint a könyvben)
Kíváncsian várom Rose történetének folytatását.

Olvastam már az írónőnek egy másik regényét, az nem az én könyvem volt. Ez viszont most tetszett. Szerettem a sok helyszínt, a pergő cselekményt, a nagyon is eleven, színes karaktereket. Keretként a történelmi eseményekből sem ad túl sokat, élvezhető az olvasása.
Nem tetszett viszont az, ahogyan a férfi főszereplőt kiiktatta. Számomra az lett volna az igazi, ha végig „szerepben hagyja” őt, hisz vele indul, és sokáig rá épül az eseménysor. Azt sem szerettem, ahogyan a női főszereplő sorsát alakította. A tapasztalatlan vakarcsból a végére könnyű vérű kis francia kokott lesz? Nekem ez nem egészen illik így a képbe. Túl rámenős, túl szabados, nagyon is tudatosan „vétkező” lesz a férjét mélyen gyászoló nőből. Amolyan víg özvegy. A lezárásnál pedig már maga sem tudja igazán, hogy mit is akar nagy jódolgában. Mindezekért levontam az egy csillagot.
Összességében azonban kellemes olvasmány volt , nagyon élvezhető hangulati elemekkel, csavarokkal, jó és gonosz figurákkal .

Úgy tűnik, hogy mostanában sikeresen beleválasztok azon könyvekbe, amelyeknek az eleje nem igazán köt le. Ennek a könyvnek is az első 100 oldala maga az erőltetett menet, aztán ahogy Rose megjelenik Sepp életében, mint egy csettintésre, beindul a történet.
Vérbeli Fábián Janka regény ez, az írónőtől megszokott stílusjegyekkel. Hangulatában és helyszíneiben nagyon tetszett, a szereplők közül viszont nem tudnék mondani egyet sem, aki igazán közel került a szívemhez. Mivel olvastam az Emma trilógiát, ezért a szerelmi szál „családon belüli” bonyolódása annyira nem lepett meg, na de hogy Jean-Philippe Catherine-nal, a saját spoiler?! Bah!
Mindenesetre muszáj lesz folytatnom az olvasást, már csak a Saint-Martin testvérek miatt is.

Komoly, egyre komolyabb. Igaz, visszafelé olvasom Janka könyveit, de élmény. A sztálingrádi csata bőséges és alapos, leírása és Cecil lányának története szórakoztató és érdekes olvasmány volt. Cseppet sem lányregény, nem is cukros. Remek mese, amihez Párizs remek háttér, a többi szereplőnek is. Antoine figurája és Jean-Phillipe markáns alakok, míg a gonoszt Pitou képviseli. Lulu pedig igazi kis sértett sz.. kavaró nőci.
Ja! A fotózásról, képekről írt rész különösen tetszett. Végig gördülékeny, szórakoztató a mese. Csak Seppet „írta ki” hirtelen a történetből Janka. Ott volt némi hiányérzetem, és a régi levelek elégetése olvasatlanul…
Azért az „apahiányt” orvosolandó, majd utána a fiát is megkaparintó Rose-ra kíváncsi vagyok mi vár a folytatásban. Jó kis történet volt!

Szeretem az írónő könyveit, de ez most nem tetszett. Szerintem nagyon túl lett bonyolítva, túl sok információ, túl sok szereplő. A történelmi szál rendben volt, ahogyan megszokhattuk tőle.
Nálam van a folytatás, el is fogom olvasni, talán még tartogat meglepetéseket…

Most olvastam először Fábián Jankától. Megérte, mert végig izzott a történet. Finoman beépült a történelem, és az emberi viszonyok újabb és újabb fordulata következett. Pillanatig sem vált unalmassá a cselekmény. Lehetett aggódni, bosszankodni, elképedni, drukkolni, szomorkodni. Jó a könyv, ha ennyi mindent okoz. Szerencsére sok könyvét terveztem elolvasni Fábián Jankának. Örömmel veszem sorra a többit is.

Sárosi Felícia történetei már korábban elvarázsoltak, ezért megfogadtam, hogy megint fogok Jankától olvasni. Erre a könyvre esett a választásom, mert pont a második világháborúról tanulunk a suliban, így úgy éreztem, haza kell hoznom ezt a könyvet.
Nem is csalódtam, már az elején izgalmas volt belelátni, hogyan gondolkozik egy német (de magyar származású) katona, és hogy alakul a sorsa a háború alatt majd után. Kellemes olvasmány, én szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekelnek a történelmi regények. :)

Már régóta kiváncsi voltam egy Fábián Janka könyvre, de ennél jobbra számítottam. Nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Volt, amikor érdekesnek találtam, magával sodort, de aztán megint jöttek olyan részek, amik ellaposodtak, volt ahol indokolatlanul kevés volt a részletezés, máshol mégis magával ragadott .. vegyes érzéseim vannak. Nem tudom még, megpróbálkozom e mással tőle.

Hiába! Úgy látszik ez nem az én műfajom. Bár mindenevőnek tartom magam olvasás terén is, mégsem tudok megbarátkozni az írónővel. De el kell ismernem, hogy sokat fejlődött az Emma óta. Mégis …
Zavar a sok közhelyes, banális mondat, a jellemábrázolás sekélyessége, a történelmi háttér ábrázolásának iskoláskönyv jellege. Sőt az előadásmód nagyon emlékeztet egy-egy kiváló iskolai fogalmazásra, vagy egy szappanoperára. Bizony volna még mit tanulni a jó öreg Jókaitól!
A szerelmi jelenetekre továbbra sem találok a bugyutánál jobb szót.
Mielőtt azonban a rajongók megköveznének, bevallom, most mégis jólesett olvasni. Mert most épp ilyen habkönnyű, értelemmel és érzelemmel egyaránt takarékosan gazdálkodó, ám cselekményes könyvre volt szükségem, hogy elterelje a figyelmemet fájó és szomorú dolgokról.

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire tetszeni fog. Egy kicsit Ádámtól és Évától kezdődik a sztori, és ilyen esetben felléphet az a probléma, hogy miután megismerem a szereplőket, megszeretem őket, puff, már ki is lépnek a történetből. Mint pl. Sepp. Vele kezdődik a könyv, aki egy jóindulatú, kedves pasas, nem lehet nem szeretni, aztán olyan hirtelen tűnik el, hogy az már fáj. De oké, Rose-ról szól a könyv, Sepp-re már nincs szükség (ahogy Borbála nénire, Pali bácsira, és Péterre se). Rose élete fordulatos – mocskos szájú árvából, kissé lusta tini, majd fiatal feleség lesz egy csöppet fura családban. Érdekes módon hiába játszódott a sztori a 60-as években, vmiért Rose sulis jeleneteit, Lulu és családjával való jeleneteit inkább az 1800-as évek vége, vagy 1900-as évek eleje stílusában láttam magam előtt :D . Hm, de ez már legyen az én gondom :D :D