Mindennapi ​játszmáink 84% 61 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa Berne nyomán, neki néhol ellentmondva kezdi az alapoknál a játszma témakörét, Szendi Gábor szigorúan evolúciós-genetikai bal agyféltekés vonalon haladva bontja ki a témát, a játszmázást az emberi természethez szorosan tartozónak vallva.
Bagdy Emőke inkább a szűk interperszonális, leginkább férfi-nő társkapcsolat viszonyában ír a játszmákról, szerintem ehhez a témához kevésbé kapcsolódva. Kezdetben nagyon szimpatikus volt a stílusa és a mondanivalója, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy régi iskolát képvisel. off
Popper Péter elődása egy szórakoztató stand upra emlékeztetett. Kvintesszenciája: bár a játszmázás az élet elvesztegetése, az igazság vállalásában nem szabad tönkremenni. Ha az fenyeget, hogy tönkremegyek, elpusztulok, megbetegszem, megölnek, akkor inkább játszmázni kell. Ez, azt hiszem, megragad.

Kölcsönkaptam, mert egy kedves ismerősöm beleunt abba, hogy az akkori kapcsolatom nyűglődését figyelje. Most szakítottam rá időt, és végigolvastam.
Az elején igen gyakran hangzott el a fejemben az „Oh, bxxx xxg!”, ahol a hangsúly az Oh-n volt. Igen, felismertem a saját szitumat. Aztán, a végén a hangsúly átkerült a mondat második részére, mert oké, felismerem a játszmát mostantól (eddig is felismertem, csak nem tudatosult bennem), de a kezelésére nem, illetve nem sok segítséget adtak.
Ráadásul a négy szerző négy eléggé eltérő, némely esetben egymásnak ellentmondó sugalmazással élt.
Értem én, hogy ez egy mézesmadzag köny, ha érdekel a téma, járjak utána jobban! De vajon, ez már nem egy játszma egyből?
Érdekes felvetések, van min gondolkodni utána.

Érdekes, ha belegondolok az élet telis-tele van játszmákkal. Meg az is érdekes, hogy a különböző írók, szakemberek mennyire eltérő módon látják a jelenségeket, akár egymással teljesen ellentétesen is. Szendi Gábor része tűnt számomra a legkevésbé hitelesnek, szakmainak. Viszont Bagdy Emőke hozta a rá jellemző professzionalitást, emberséget, az ő műveit öröm olvasni.

Többen többféle nézőpontból próbálták (sikerrel) megértetni, hogy mit nevez a szakma játszmának, honnan és miért indul, miért működtetik a felek. Amit hiányoltam, de ettől még úgy tetszik a kötet, ahogy van, hogy a kiszállási módokat nem ecsetelték, nem tért ki senki a kóros játszmákra. Szendi Gábor szinte felmentette az emberiséget a gyarlóság bélyege alól, mondván, hogy evolúció.
Hogy ehhez miként kapcsolódik a hajdani barátnőm, de még sok más háziasszony által is űzött „Szidjuk a férjeinket” című játszma, az nem derült ki SzG gondolataiból. Pedig szerintem igazából ezek azok a játékok, ami miatt (és amire Berne tudománya kitér) a szó maga létrejött, és ez kevéssé menthető ki az evolúcióból fakadó késztetések magyarázatával.
Bagdy Emőke része annak ellenére kakukktojás, hogy egyetértettem vele és értettem őt, csak nem igazán illeszkedik a témához, illetve csak távolról, és csak ha nagyon akarom.
A szerkesztőnek köszönöm, hogy Popper Péter utolsónak került bele, így egyensúlyba került önmagamban az összes énem: a játszmás és a játszmát elutasító, a bosszúszomjas és az empatikus.
Azért maxolom az értékelést, mert mégsem akarom túlvitázni a könyvet, ennyi fért bele és ennyi résztvevőtől, tulajdonképpen mindenkinek igaza volt abban, amiről írt és amit állított: Mesterkurzus-fejezet végül is, nem tankönyv és nem is terápiás segédanyag. Kezdésnek jó, háttéranyagnak megfelelő az Emberi játszmákhoz.

Négy egyéniség, négy különböző megközelítése a témának – ettől érdekes a könyv. Persze, ez a laikusok számára is érthető, közönségbarát megközelítés, de ilyenre is szükség van. (Sőt!…)
Egyedül Bagdy Emőke előadása nem nyerte el a tetszésemet, ami természetesen szubjektív vélemény… De valahol már az is árulkodó, hogy egyedül ő tartja fontosnak használni a címeit – Prof. Dr. És sok állításával vitatkozni tudnék, – eleve nem szimpatikus, ahogyan általánosít. Pl. mikor azt mondja, hogy minden nőnek szükséges az alapvető biztonságérzetéhez, hogy végül feleségül vegyék. Szerintem itt egyértelműen saját magából indul ki (idősebb korosztály), ám teljesen hibás ezt kivetítenie az összes nőre. Az én nevemben legalábbis ne nyilatkozzon, ha kérhetem!… Nem minden nőnek szükséges a „biztonságérzetéhez” a papír (hacsak nem a vécén).

Szendi Gábor nem tetszett. Pedig azt hittem, fog.

Eric Berne: Emberi játszmák c. könyve után, ez a könyv már nem sok újat mond, de szerintem ez sokkal érthetőbb, ezáltal jobban is tetszett.

Rövid, de velős olvasmány. Érdekes négy szakember azért merőben más, eltérő értékelését olvasni a játszmákról. Tanultam belőle, a saját mintáim is beugrottak szinte egyből. Popper Péter rendkívül szórakoztató egyéniség lehetett.

Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a pszichológia.
Kicsit tömény, ugyanakkor nagyon olvasmányos.
Szendi, Popper, F. Varkonyi és Bagdy ír egy kisebb esszét a játszmákról, és mindannyian más aspektusból közelítik meg.
Szó esik a tudattalanunkban tarolt hiedelmekről, melyek igyekeznek minket igazolni, de kellő önismerettel kikapcsolhatók.
Szó van arról, hogy ki miért kezdeményez játszmát, kinek mi a gyenge pontja, amiért be kapja a horgot, és hogy szembesülnek valami totál mással.
Egészen belemegy abba, hogy a fogyasztói társadalom mennyire nem tud mit kezdeni a mássággal, könnyebb betegnek, kezelendőnek bélyegezni.
Fontos része a könyvnek, hogy mekkora szerepe van a szülőnek abban, hogy a gyermeke milyen sors könyvet ír magának: áldozatvállaló lesz-e, megcsinálja-e azt a nagy dolgot, amit várnak tőle, legyen az akár negatív is, mennyire hat a születési sorrend és hogy fiút vagy lányt vártak-e helyettünk.
De talán a legfontosabb:
“Az igazság vállalásában nem szabad tönkremenni. Ha az fenyeget, hogy tönkre megyek, elpusztulok, megbetegszem, megölnek, akkor inkább játszmázni kell. De csak azért nem, hogy a külvilág szépnek lássa az én családi életem, vagy a gyerekem viselkedése megfeleljen a normatív előírásoknak.”

A könyv olvasása közben nagyon őszinte voltam magamhoz és rájöttem, hogy bizony – sajnos – én is szoktam játszmázni és velem is szokszor megesik, hogy belekényszerítenek különféle játszmákba az élet szinte minden területén. De ezentúl tudatosan figyelni fogok arra, hogy én se kezdeményezzek és ha ha más kezdeményez játszmát, akkor azt elkerüljem és kimaradjak belőle. Mert Popper Péter szerint: „ Ez a játszma lényege: hazugság által hatalmat gyakorolni.”
Az egész könyv lényegét Bagdy Emőke foglalja össze legjobban Jung szavaival élve: „…kérlek, magad tedd meg először azt a lépést, amelyet a másiktól kívánnál!”