Sorsdöntő ​találkozások 35 csillagozás

Szülők és gyermekek
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Szülő ​és gyermek találkozása – sorsdöntő találkozás, melynek lenyomatai egy életre ott maradnak a személyiségünkön.
Vajon min múlik, hogy ez a kapcsolat szerencsésen alakul-e, vagy éppen szerencsétlenül? Hogy kiapadhatatlan erőforrást jelent-e számunkra, vagy ellenkezőleg, inkább mély fájdalmat és szinte lerakhatatlan terheket? Mi lehet az oka annak, hogy ebben a legalapvetőbb kapcsolatban gyakran hiába szeretnénk jól szeretni egymást, valahogy mégsem találjuk az utat a másikhoz?
A kötet szerzői szellemi kalandozásuk során számos érdekes kérdésre kitérnek. Mi történik, ha a megszülető gyermek karaktere nem felel meg a szülő tudatos vagy tudattalan várakozásainak, reményeinek? Hogyan hatnak a kapcsolat és az életút alakulására a különböző kötődéstípusok és nevelési attitűdök, a határtartás sajátosságai? Miként alakul a nem várt, nem tervezett gyerekek sorsa? Hogyan jelennek meg a kapcsolatban a szülő saját gyermekkori tapasztalatai, traumái? Miféle sérüléseket okozhat… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nyitott Akadémia

>!
Kulcslyuk, Budapest, 2020
ISBN: 9786155932236
>!
Kulcslyuk, Budapest, 2017
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155281457
>!
Saxum, 2005
ISBN: 9637168273

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 5

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 82

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

”Manapság rendszeresen elhangzik a jó tanács, hogy lépj túl rajta, engedd el! Túllépni, elengedni azonban akkor lehet, ha először elfogadom az érzést, ha megélem a sérülékenységemet, a fájdalmamat, a veszteségemet.”

A Sorsdöntő találkozások az életünkben a legfontosabb és legmeghatározóbb kapcsolattal foglalkozik, a szülők és a gyermekek kapcsolatával. Ha a szülők nem tudnak a gyerek igényeire megfelelően reagálni, vagy épp saját sérüléseiket adják tovább, az ugyanis többek között súlyos hatással lesz a felnövő gyerek kötődésére és önbizalmára.

A Nyitott Akadémia egyik legkedveltebb kötete Dr. Ranschburg Jenő előadásával kezdődik, aki az első találkozásokra, a születésre és az utána következő néhány évre helyezi a hangsúlyt, a különböző szülői magatartásokra, illetve megemlít egy nagyon fontos jelenséget, a társadalom apátlanságát is. A zárszó volt számomra a kiadvány legpozitívabb üzenete, mely szerint nem végzetesen determinált az életünk, igenis képesek vagyunk új irányt adni neki. Utána Dr. Vekerdy Tamás gondolatai következnek, aki a szülői nevelés mellé beemeli az óvodát és az iskolát is, mint a gyermeket jelentősen formáló intézményeket, mely Dr. Popper Péter előadásában is visszaköszön, többek között az angolszász és a német típusú iskolák különbségeire hívva fel a figyelmet. Míg az első három előadás inkább gyermeküket nevelő szülőknek hasznos, addig Orvos-Tóth Noémi generációs szemléletéből az is sokat magával vihet, aki felnőttként akarja megérteni saját gyerekkorát, így nekem ez lett a kedvencem a kötetből. Végül, de nem utolsó sorban F. Várkonyi Zsuzsa a gyereknevelés különböző hiányait tárja fel, sokat foglalkozik az apa- és az anyahiánnyal, akárcsak az örökbefogadással. Egy nagyon komplex kiadványt kapunk tehát, amit mégis főleg kisgyermeket nevelőknek és szülői szerepre készülőknek ajánlanék, hiszen számukra lesz mindez a leginformatívabb.

Annamarie P>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

A Sorsdöntő találkozások kötetben öt neves pszichológiában jártas szakember mutat rá arra a tényre, hogy a szülők nem véletlenül kapták ajándékba pont azt a gyereket,akit.
Az utódok kiválasztottságának fontos szerepét járja körül a téma.
Ennek a sorozatnak pont az az érdeme, hogy különböző oldalról láttat egy témát. Ez alkalommal viszont úgy éreztem, mintha mindenki ugyanazt a dolgot mondaná. Talán az előadók is elég egyforma körből jöttek most, vagy ebben az ügyben mindenki véleménye ennyire egyforma lenne?
Mindannyian a gyerekek szerepét mutatják be, hogy egy-egy családban, milyen titkolt feladattal kell világra jönniük. Aki picit is foglalkozott családdinamizmussal, pszichológiával, annak ismerős lesz mindez. A gyerek világra jöttének egyetlen oka az ajándék lét kellene lennie, ehhez képest bőven fel vannak címkézve szegény kis jövevények.
Ezen kívül ismét csak feljött a kötődéselmélet, mely alapvetően meghatározza az emberi kapcsolatainkat.
Talán ez alkalommal Popper Péter hangja tetszett a legjobban, hagy benne elég helyet a misztikumnak, és ez most jól esett. Az elméletekkel mindig az a baj, hogy idővel lehet csak igazán levonni a konzekvenciát. A kötet utolsó írása F. Várkonyi Zsuzsától származik, aki az örökbefogadott gyerekekkel kapcsolatos akkoriban újnak számító, amerikai modellre hivatkozik. Az eddigi kudarcok okán keressük az újabb utakat, ez teljesen világos, de például az akkor jónak számító modell vizsgálatát is csak hat évre visszamenőleg lehetett ellenőrizni. Ezért gondolom azt, hogy hagyni kell egy kis szabadságot is a lehetőségeknek, nem kell mindig mindig valamilyen csoportba besorolni, kategorizálni. Hagyjunk helyet a misztikumnak, a lehetnek, a talánnak.

Az egyik történetet most elviszem magammal a következő tanévnyitóra, a pedagógusoknak szóló csoportfoglalkozásomra. Kulcsmondatát itt hagyom nektek az értékelésem végén:

„Egy orvos vagy mérnök sem bírná elviselni, ha naponta minden megnyilvánulását pontoznák, értékelnék.” (Popper Péter -Ősök és utódok)

Sz_Léda_22>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Idén olvastam (Férfiidők lányregènye)F. Várkonyi Zsuzsàtól, de nem tudtam hogy pszichológus. Ez elsőre meglepett. Orvos T.N. könyvei szerintem annyira felkapottak, hogy nincs aki nem olvasta vagy hallott róla. Nekem nagyon tetszettek, ha lehet ilyet mondani egy (Kettő)könyvre ami mélyen elgondolkodtat család szinten, hogy honnan is jövünk, mit hozunk magunkkal, ès elég félelmetes vissza/belegondolni családunk múltjàra, miközben a válaszokat keressük. Vekerdyt nem lehet nem szeretni, mindig van egy megfogadandó tanácsa. Olvasnék sok ilyen könyvet, ahol egy témát több(okos) ember boncolgat. Viszont én azt vártam kezembe vételkor, hogy kimondottan az első “találkozásról” fog szólni a könyv.

Leah P>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Épp aktuális témákat hozott fel. Mindegyik nagyon jó volt, kellően szakmai, de érthető megfogalmazásban.

Deák_Nikoletta>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Szórakoztató, érdekes és kellően szakmai. De ez a kötés borzalmasan zavaró, nem lehet rendesen kinyitni és nehéz tartani.

Lummina P>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Jó volt olvasni ezeket az írásokat, még ha sok újat nem is nyújtottak számomra. Ranschburg és Orvos-Tóth hozta a szokásos színvonalat, Vekerdy viszont nekem unalmas volt. Aki meglepő módon nagyon megfogott ezzel az előadásával, az Popper Péter volt. Ez lett a kedvencem a kötetből.

kotrocsilla>!
F. Várkonyi Zsuzsa – Orvos-Tóth Noémi – Popper Péter – Ranschburg Jenő – Vekerdy Tamás: Sorsdöntő találkozások

Nagyon erdekes es tanulsagos kis konyv. Ez a kiadas viszont tenyleg nem tul kenyelmes olvasas szempontjabol, mindig attol tartottam, hogy kettetorik a konyv ahogy lapozok. :/


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Az identitásunk alakításában, úgy tűnik, nem a boldog pillanatok játsszák a legfontosabb szerepet, hanem a küzdelmeink, kínlódásaink, nehéz belső vívódásaink.

176. oldal, Orvos-Tóth Noémi (Kulcslyuk, 2017)

Málnika P>!

– Nézzék, kollégák, ha az én órámon hangosan felröhög két gyerek, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig úgy ítélik meg, hogy fegyelmezetlenek.

122. oldal, Dr. Popper Péter (Kulcslyuk, 2017)

Málnika P>!

[…] nem végzetesen determinált az ember élete, agykérgünk többet ér, mint azt eddig hittük. Képesek lehetünk és vagyunk is arra, hogy bizonyos negatívumainkon úrrá legyünk, és más irányt adjunk az életünknek.

55. oldal, Dr. Ranschburg Jenő (Kulcslyuk, 2017)

Málnika P>!

Az iskola bizony – és mai formájában különösen, amikor számtalan dolgot elfelejtett – árt. Azt kívánja – mert autoriter rendszerekben fejlődött ki és vált ilyenné –, hogy legyél olyan, amilyenné én akarlak tenni téged.

90. oldal, Dr. Vekerdy Tamás (Kulcslyuk, 2017)

Tigrincs P>!

Jómagam a Berzsenyi Dániel Gimnáziumba jártam, ott elvből nem csaptak ki gyereket, másképp intézték el a dolgokat. A háború után szét volt lőve a fél iskola, mi egy épen maradt tanterembe jártunk. Egy alkalommal, amikor jött Holenda tanár úr – hozta a műszereit a fizikakísérlethez, és elkezdte szerelni –, berohant a Fábián nevű osztálytársam:
– Tanár úr, tanár úr! A Popper azt mondta, hogy menjek az anyám …-jába!
Kimondta. Akkoriban nem szoktunk trágárkodni, pláne felnőtt jelenlétében. Az osztályban néma csend lett. Fábián várt, tekintetét a tanárra szegezve. De Holenda tanár úr nem szólt semmit, szerelt tovább. Ha Fábián elég intelligens, elkullog, mert látja, hogy a tanár nem akar reagálni. De nem volt, hát állt tovább, nagy, várakozó szemekkel. A tanár úr meg – látva, hogy mégis meg kell oldania a helyzetet – mély, dörmögő hangján így szólt:
– Fiam, most nem mehetsz sehova! Fizikaóra lesz.

129. oldal, Ősök és utódok

Tigrincs P>!

Manapság rendszeresen elhangzik a jó tanács, hogy lépj túl rajta, engedd el! Túllépni, elengedni azonban akkor lehet, ha először elfogadom az érzést, ha megélem a sérülékenységemet, a fájdalmamat, a veszteségemet. Mi, emberek egészen irreális mértékig tudjuk torzítani a fájdalommal kapcsolatos nézeteinket, és siettetni a továbblépést. Az a fiatal lány például, akit a szülei hoztak el hozzám, mert két héttel a bátyja halála után még mindig (!) nem tudta feldogozni a testvér elvesztését, a legszívbemarkolóbb példája ennek az össznépi tévedésnek.

145. oldal, Generációk ajándéka

Tigrincs P>!

Főleg alsó tagozatban káros a türelmetlenség. Hát nem mindegy, mikorra tanul meg bizonyos dolgokat a gyerek? A lényeg, hogy mire felsőbe megy, már tudja azokat. Alsó tagozatban nem kell osztályozni, nem kell piros és fekete pontot adni. Békén kell hagyni a gyereket! Nem lehet állandóan a siker és a kudarc feszültségében élni. Egy orvos vagy mérnök sem bírná elviselni, ha naponta minden megnyilvánulását pontoznák, értékelnék.

132. oldal, Ősök és utódok

Tigrincs P>!

Válunk. A korábban már szobatiszta gyerek újra bepisil, éjszakánként rémálmok gyötrik, romlik az iskolai teljesítménye vagy kezelhetetlen lesz. Ilyenkor a legkönnyebb azt mondani, hogy szegényt annyira megviselte a válás. De nem a válás viseli meg a gyereket, hanem mi.
Mert a feje fölött ordítunk, mert szerepeket osztunk neki is, mert betanítjuk, hogy mit mondjon a kirendelt pszichológusnál, mert elvárjuk tőle, hogy segítsen utálni a másik szülőt.
A gyerek azonban lényéből fakadóan nem választhat a szülei között. Ő abból a két acsarkodó emberből van. Ha választ, önmagának egy részét lesz kénytelen megtagadni.

164. oldal, Generációk ajándéka

Kapcsolódó szócikkek: válás
Evna>!

Aztán elkezdtem a svédet kivinni iskolákba, tantestületi értekezletekre, de mindig botrány lett a vége. Egyszer például elvesztette a türelmét, és azt mondta:
– Nézzék, kollégák, ha az én órámon hangosan felröhög két gyerek, én örülök, hogy jól érzik magukat. Maguk pedig úgy ítélik meg, hogy fegyelmezetlenek. Ez egy alapvető szemléleti különbség.
Azt mondja erre egy honi pedagógus:
– És honnét tudhatom, hogy nem rajtam röhögnek?!
Hát, sakk-matt. Mert a paranoiát nem az iskolában kell orvosolni, hanem a pszichiátrián.

121-122. oldal, Dr. Popper Péter: Ősök és utódok (Kulcslyuk, 2017)


Hasonló könyvek címkék alapján

Csernus Imre: Ki nevel a végén?
Martin Seligman: Az optimista gyermek
Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa
Sarah Napthali: Buddhizmus kisgyerekes anyáknak
Nicholas Kardaras: A képernyő rabjai
Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei
Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés
Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve
Kádár Annamária: Mesepszichológia