Férfiidők ​lányregénye 499 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

1948 ​nyarán Körner Aladár nőgyógyásznál egy kétségbeesett asszony jelenik meg egy hallgatag, fiatal lánnyal. Klára, aki a háború során szüleit és testvéreit is elveszítette, tizenhat éves, kórosan sovány, olyan, mintha nem akarna felnőni. A férfi, aki családjából egyedüliként élte túl a vészkorszakot, hamar felismeri a lány szótlansága és kamaszos dühe mögött azt a magányt és elképesztő szeretetvágyat, amellyel neki is nap mint nap meg kell küzdenie.
Aladár és Klára között rövid idő alatt különleges, mások számára nehezen értelmezhető barátság szövődik. Egy barátság, amely felette áll minden társadalmi normának, és segít, hogy a háború elmondhatatlan szörnyűségei után e két ember újra megtanuljon élni és szeretni. Megmaradhat egy ilyen kapcsolat eredendő tisztaságában, vagy végül maga alá gyűri a történelem?

F. Várkonyi Zsuzsa megejtő szépségű regénye első megjelenése óta töretlenül népszerű az olvasók körében, filmadaptációja, a 2019-es Akik maradtak pedig… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263
>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · ISBN: 9789634337607
>!
Háttér, 2018
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155124525

4 további kiadás


Enciklopédia 18

Szereplők népszerűség szerint

Körner Aladár (Aldó) · Wiener Klára (Süni) · Olgi


Kedvencelte 100

Most olvassa 33

Várólistára tette 384

Kívánságlistára tette 343

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Málnika>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

„Én nem vagyok erősebb nálad. Csak én úgy csinálom, hogy arra gondolok, ami nagyon szép volt, és erről mesélek magamnak. Próbáld meg te is így!”

A Férfiidők lányregénye két ember különös kapcsolatán át mutatja be a túlélők magányát és bűntudatát. A 16 éves Klára és a 42 éves Aladár is elvesztette családját a második világháborúban, szívükben tátongó űrrel találkoznak, majd kapaszkodnak egymásba. A koravén kislány és a doktor úr között igen fura viszony alakul ki, amely számomra kezdettől fogva megnehezítette az írás befogadását. A regény végig ambivalens érzéseket keltett bennem, egyrészt nagyon jól megragadja a veszteségeket és a nyomorúságot, a második világháború utáni életet és az 50-es évek besúgóhálózatát, ugyanakkor egy olyan kapcsolatot legitimál, amely számomra befogadhatatlan. Süni és Aldó, ahogy egymást szólítják, közötti kötődés már a történet elejétől fogva kérdéseket vet fel, bizonyos ponton pedig igazán bizarrá válik. A feldolgozás, a törődés és a továbblépés regénye, amely a szeretet gyógyító erejének egy igen furcsa változatát mutatja be.

23 hozzászólás
Simon_Ziti>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Többszöri nekifutással talán most sikerül.

Két dolog miatt tudom, hogy egy könyv mély benyomásokat tett bennem:
1. nem csak akkor tölti ki az agyamat, amikor olvasom, hanem akkor is, amikor álmodom. A könyv szereplői az álmamim szereplői lesznek.
2. életkorban hozzám közelálló szereplők sorsa az én sorsom is mikor olvasok.

Még egy gondolat eszembe jutott a könyv kapcsán, ami a szerzőhöz és történethez is szól. Nem tudom ki a jó szerző. Azt viszont igen, hogy egy megrázó történethez jó szerző kell, aki nem csak a rosszat láttaja velünk.F. Várkonyi Zsuzsát én most ilyennek ismertem meg.

Talán ideje lenne ráternem a valós ertékelésre, de nehéz nem belevinni az élményeimet is.
A könyv a felgyógyulásról szól, a lelki felgyógyulásról, ami nehezebb mint barmelyik testi felépülés. Szépen bemutatja azt lépésről lépesre. Laikus szemmel furcsának, sok(k)nak itélheti meg az olvasó, de itt minden fontos szerepet játszik. A főszereplő talán mindig gyerek marad. De van olyan személy aki nem? Nem is ínrék többet a történetről, olvasd el és megtudod, átéled!

Gyakran jövök ezzel, ahogy most is. Én szívesen látnám ezt a KÖTELEZŐ háziolvasmányok listáján! Mégpedig azért, mert sokan, köztük én is, a történelmet nem szeretem, nem tudom hogyan éltek akkor. Viszont ebből akarva, aratlanul is arra kellett rájönnöm, hogy hiába a sírás-rívás, hogy milyen rossz nekünk, mert a vírus így meg úgy. Voltak ennél sokkal rosszabb idők is, amikor azt semtudtak ki a barát és ki az ellenség. Amikor a tanuláshoz is erőfeszítéseket kellett tenni, nem volt ennyi lehetőség, de volt aki így is próbálkozott. Ma már semmi dolgunk csak tanuljunk, használjuk ki a felkínálkozó lehetpségeket, hiszen meg vannak teremtve. Nekünk azzal már nem kell foglalkozni.

Végszóként csak annyit, hogy elcsatangoltam az értékeléssel ezerfele, s gratulálok, ha eljutottál eddig :))! MIndenesetre ez számomra kedvenc könyv lett, amelyet melegszívvel ajánlok bárkinek!

4 hozzászólás
meseanyu P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szomszédasszonyom azzal adta kölcsön ezt a könyvet, hogy nagyon jó, csak egy rész nem tetszett neki, és az szerinte nekem se fog. Igaza volt, az egy tényleg elég beteg és szerintem a történetbe nem illő jelenet. Ettől függetlenül ez egy nagyon szép, megrázó regény, a sztori, a stílus nekem Szabó Magdát juttatta eszembe. Mindig arra gondolok ilyenkor, amikor ezekről a vészterhes időkről olvasok, hogy ezekhez a sorstragédiákhoz képest nekünk nincs is igazán gondunk.

1 hozzászólás
DaTa P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsát csak pszichológusi munkássága által ismertem eddig, több tranzakcióanalízissel kapcsolatos könyvét is olvastam korábban, de hogy regényt is írt ő, eléggé meglepett. Nem nagyon tudtam, mire számítsak. A világégés után árván maradt, testileg-lelkileg megnyomorított emberek évtizedeken átívelő történetét olvashatjuk itt, ahogyan a nyilas, náci terror okozta trauma romjain építkezve, a kommunista ÁVO rémuralma alá jutva mégis, úgy-ahogy, élnek, túlélnek, s közben a múlt rémségei, a jelen rettegése ellenére újra megszületik bizalom, feléled hit és születik újjá család. F. Várkonyi szépen ír, nagyon érezhető, hogy pszichológus, remekül tudja bemutatni a lélektani hátterét az eseményeknek. Nagyon szomorú és egyben nagyon szép regény.

Szösszenet P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Ez egy csodálatos regény, megemlékezés, amely emléket állít az „ elmenőkről és a maradottakról”, a holokauszt áldozatairól, a túlélőkről.
Van-e annál nagyobb lelki fájdalom, mint amikor a szeretteinket veszítjük el? Amikor úgy érezzük nem marad már nekünk senki? Amikor nincs kit szeretni és nincs aki szeressen? És történik ez mindazért, mert annak születtünk, akik vagyunk!
Ebben a regényben nemcsak a veszteségekről, fájdalmakról olvashatunk, hanem az emberi természet csodálatosságáról. Arról a bennünk lévő csodáról ,ami segít túlélni; és a fájdalmas veszteségek sokaságában képesek vagyunk megtalálni önmagunk és másokat. Mindegy minek nevezzük, fájdalomnak vagy túlélő ösztönnek.
Szükségünk van a szeretet csodás megtapasztalására, a valakihez és valahova tartozáshoz. Nemcsak a vérségi kapcsolatok által érezhetünk szeretetet, törődést, figyelmet. Nem akar itt senki pótolni senkit. „ Csak ” élni, emberhez méltóan.
Egy kamasz lány, aki útkeresésben van, egy férfi ,aki gyászában vegetál, egymásra találnak és tanítják egymást. Csodálatos fejlődésen mennek át, új értelmet nyer életük.
Zseniális regény,csodás emberekkel, tele nagyon fontos tanításokkal, tanulságokkal.

1 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Összetett tartalom, sokrétű mondanivaló, tárgyilagosság és líraiság jellemzi ezt a regényt. A holokauszt áldozatainak , túlélőinek egyszerre állít emléket. Egymás számára kezdetben idegen emberek között alakul ki olyan elképesztően mély szeretetkapcsolat, mely megmentő és megtartó erővel bír a későbbi életük során, miközben a háttérben zajlik a történelem.
Az eseményekre fókuszálva erkölcsi kérdéseket vet fel a történet. Szükség van – e a túlélés érdekében a rendszer elvhű, avagy elvtelen kiszolgálására ? Vagy elegendő csak távol tartaniuk magukat a politika sarától, miközben, emberi méltóságukat őrizve, a félelem naponta, árnyékként kíséri a szereplőket.
A történet magával ragadott, lassan azon kaptam magam, hogy szinte valamennyi szereplőjével azonosulni tudok. Gyanítom, hogy többször újraolvasós kedvencet találtam.

2 hozzászólás
Nono_ P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

– Szerintem mi jártunk rosszabbul.
– Mint?
– Mint akik ….. elmentek. Engem egyszerűen itt felejtettek. Téged is?

Szerintem egy páratlan gondolat volt az írónőtől, hogy a szereplőket 1948-ban ismerhetjük meg, 3 évre rá, hogy hazatértek a haláltáborokból.
Egyrészt vonzott ez a téma és szerettem a könyv lelki mélységét. Másrészt taszított a két főszereplő: a 42 éves Aladár és a 16 éves Klára különös, egymás iránti ragaszkodása.
És végül ez a kicsit sem mondható apa-lánya kapcsolat húzta le a csillagozásomat. Pontosabban az a bizonyos jelenet.
Nagyon sajnálom, de a kettejük egymás iránti imádatát nem tudtam elfogadni, bármennyire is fantasztikusan ábrázolta az írónő a háború utáni gyászt, félelmet és könnyeket.
Összességében nem hittem volna, hogy ezt fogom valaha írni, de nekem a film jobban tetszett.

4 hozzászólás
csucsorka P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Amit szavakba tudok önteni, azt nem mondhatom el,
a többire pedig nincsenek szavaim.

Tán még csak annyit, hogy van pár könyv az életemből, aminek a szereplői alkalomadtán eszembe jutnak, nem is olyan ritkán. Most lett még egy. Viszlek titeket tovább.

Mestermű, de az utóiratot biztosan kispóroltam volna belőle. spoiler
Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja le.

13 hozzászólás
adrienn_szucs P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Ez a könyv igazán különleges olvasmányélményt nyújt. Ahogy az írónő is fogalmaz a fülszöveg elején, ő a szépet akarta megírni. Az, hogy a II. világháború, zsidóüldözés, majd a kommunizmus idején valaki(k) ilyen derűs(ek) tud(tak) maradni, egészen biztosan embert próbáló volt, ehhez nekem kétség nem férhet. A történet erőssége nálam abban rejlik, hogy annak ellenére, hogy ez a borzalmas korszak lüktetően jelen van a történetben, a szereplőkben él, nyitott sebként tátong bennük, mégis Aldó és Süni párbeszédeit hallgatva a visszafogott humor, irónia, sziporkázó észjárás és egymás óvatos megismerése az, ami mentén halad a történet, melyet a egyre masszívabb szeretet ölel át. Értem azokat, akik kifogásolták ezt a nagyon furcsa férfi- lány, majd férfi- nő kapcsolatot, és ha kívülről szemléli (szemlélheti) az ember, valóban megtévesztő lehet; szerintem én is másfajta kapcsolatra gondolnék először, ha fültanúja lennék egy-egy ilyen beszélgetésnek, mint ami köztük zajlott. Azonban mégis el tudom hinni, örök naív álmodozóként, spoiler.
Gyönyörű, kerek egész történet, nekem szívet nyugtatóan lezárva. Örülök ,hogy olvashattam.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Maya>!

– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

201. oldal

Galambdúc>!

– Papele, ha nem egyezel bele, hogy összeházasodjunk, holnap csinálunk egy gyereket!
Kern úr megdöbbent a szabadszájúságnak ezen a mértékén, az ő „kicsi lányától”, de olyan nagyon nem bánta. Egy pillanatig gondolkozott, aztán megkérdezte:
– Tegnap még nem csináltatok?
– Nem – somolygott Ilona.
– Jó, mert akkor ma még agyonüthetlek. Az unokámat sajnálnám.

160. oldal

4 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

– Maga miért él?
– ….. Szokott lenni erre magyarázat?
– Hát kéne, hogy legyen!
– De nincs.
Csend. Megint Klára szólalt meg:
– Szerintem mi jártunk rosszabbul.
– Mint?
– Mint akik ….. elmentek. Engem egyszerűen itt felejtettek. Téged is?

14. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél..." (Háttér, 2018)

Valcsa P>!

Aztán Klára rövid keresgélés után levett egy könyvet a polcról, és felkucorodott vele a díványra. Szerb Antal, Utas és holdvilág. Nem korai-e, gondolta először a doktor, aztán legyintett magában. Az élet is korai, mégsem cenzúrázza senki.

(1948. augusztus-november)

Gyöngyi69>!

Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó.

144. oldal

fülcimpa>!

Mamus mindig azt mondja, ne beszéltess senkit olyasmiről, ami fáj neki.

25. oldal M-érték Kiadó Bp. 2004

bazsalikom P>!

És amikor már csak hang nélkül ültem mellette, órák hosszat, egyszer azt mondta: „Ha elmegyek, ne nézd többé a testem. Nem ott leszek már. De mindig a közeledben. És ha hívsz, kérdezel, válaszolni fogok. Hidd el, tudom, az enyémek is ezt teszik, mert szeretnek…”

314. oldal

Annamarie P>!

– A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő!

152. oldal

1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

– Mi lenne, ha csütörtökön megcsinálnád a leckéidet, és utána bejönnél az árvaházba, ott játszhatnál a gyerekekkel, amíg én……..
– Nem! Árvaházba nem megyek! … Nem megyek az árvaházba! … Nem! Nem… Nem vagyok árva! Nem!
Egyre hangosabban kiabált. Üvöltött. Aldó megpróbálta átölelni, de ő, mint egy embrió, összekuporodott a földön. Csupa csont a háta. Csak a „Nem!”-et lehetett hallani, egy ideig még iszonyú erővel, aztán halkulva. Aldó felemelte a jajgató gyerekgombócot, és leült vele a fotelba. Amióta halkult a hang, érezte, hogy jó dolog történik. Mert a süni izmai lassan lazulni kezdtek, a könnyei békésen folytak Aldó ingére. Túljutott valamin, elhagyott egy birodalmat, ami csak hátrapillantva azonosítható. És amit most már mind a ketten ismertek.

71- 72. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél.... (Háttér, 2018)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Gárdos Péter: Hajnali láz
Böszörményi Gyula: Szer'usz világ
Kertész Imre: Sorstalanság
Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban
Szabó Magda: Pilátus
Fábián Janka: Emma évszázada
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Kékesi Dóra: A holnap érintése