Férfiidők ​lányregénye 51 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
M-érték, Budapest, 2011
316 oldal · ISBN: 9786155113291

Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Gyöngyi69
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Kicsit csalódottan állok neki értékelést írni erről a könyvről. Tegnap, onnantól kezdve, hogy elkezdtem olvasni, le sem tudtam tenni, minden szabad pillanatomban ezt bújtam, és ha nem tudom, hogy ma észnél kell lenni a rendelésen, fenn is maradtam volna, míg ki nem olvasom. Vagy míg el nem érek a fordulóponthoz.
Az első rész annyira jóra sikerült, hogy folyamatosan összeszorult a torkom. F. Várkonyi Zsuzsa kitűnően hasznosította a szereplők karakterének kidolgozásakor, Süni megszelídülésének folyamatát végigvezetésekor, a főszereplők összeszokásának történeténél, a gyászfolyamatok leírásánál pszichológusi ismereteit, úgy, hogy ez nem volt kihallható belőle mégsem. Csak egy-két régebbi keserű tapasztalatom miatt fogtam magam vissza, hogy a könyv felénél ne kattintsak kedvencre, ajánlásra, öt csillagra, annyira tetszett. Egy dolgot kivéve, de ez egyéni heppem: megőrültem attól, hogy a férfi főszereplő a nevelt lányát „Babám”-nak hívta.
A IV. résztől jött a fordulat, ami a könyv utolsó harmadát jelenti: úgy éreztem, mintha innentől nem is ugyan az az ember írta volna tovább a történetet. Értem én, hogy közben eltelt a történetben 5 év, de mintha a megírásukban is ugyan ez az idő kimaradt volna, másnak éreztem a hangnemet, a karakterek személyisége is változott, ami ötven éveseknél már nehezen elképzelhető. A szereplők időnként vulgárisakká váltak, nem nagyon ugyan, de nem illett bele az első kétharmad után. Klára barátja, majd vőlegénye beíródott a sztoriba, de mintha az írónőnek idő kellett volna hozzá, mit is akar vele kezdeni – lett egyik, vagy másik elgondolása szerint hol jó, hol rossz.
Talán könnyebben viseltem volna, ha az eleje kevésbé jó, de a harmadától hozza az első rész színvonalát, így most bosszús vagyok, még akkor is, ha nem bánom, hogy elolvastam, és még így is – nagy puffogva – négy és fél csillag.

>!
Galambdúc
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szókimondó írás a háború okozta sérülések gyógyulásáról, avagy sem. Ki hogyan olvassa. A fülszöveg ellenére mégsem mindig a szép-emberi kap helyet ebben a csodálatos regényben. Mert az ember nem csak olyan. És még a főhősök jelleme sem fekete-fehér. Családját vesztő nőgyógyász doktor és bakfis története.
Van benne egy olyan féloldalnyi dramaturgiai fordulat, amin még sokáig kattogni fogok, nem tudom a helyére tenni. Látszólag nem kap a szüzsében kiemelt helyet, de engem felborzolt, odavágott. Külön jó, hogy az egész úgy van megírva, mintha filmet néznénk. Tele sodró erejű és feszültséggel teli, pontosan megfogalmazott dialóggal. Nem érdemes soká elnyújtva olvasni, és nem is nagyon lehet.
A sok-sok levél még különlegesebbé teszi a könyvet: különböző szempontok tanúi, érzésvilágok, mélyre ásott sérülések mindentudói.
Egyedi színfolt az idei palettá(mo)n.

1 hozzászólás
>!
Maya
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Ismét egy könyv, amit találomra vettem le a könyvtárban a polcról, mert nem találtam azt, amiért mentem. És megérte hazahozni. Szinte le sem tudtam tenni. Csodálatosan van leírva, ahogy a sérült emberek egymásra találnak és meggyógyítják egymást, vagy magukat. Ahogy kitartanak egymás mellett. Eddig gyerekneveléssel kapcsolatos könyveit olvastam az írónőnek, nem is tudtam, hogy mást is ír. Hát ha úgy vesszük ez a legszebb gyereknevelési tanácsadó, amit valaha olvastam. Ahogy a makacs 17 éves lányt ráveszi a tanulásra a „pótpapa” és közben neki is sikerül meggyógyulni mellette, az egyszerűen példaértékű.

5 hozzászólás
>!
ppeva P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Néha nem is belehalni nehezebb… A túlélő az átélteken, a veszteségeken, a gyászon kívül még a bűntudatot is magával cipeli. Miért ők, és én miért nem?! Mérhető-e az, aki ennyi borzalmat átélt, ugyanazzal a mércével, mint a többiek? Vajon elegendő-e bennünk a megértés, az empátia a túlélőkkel? Mennyi idő kell a feldolgozáshoz, beletörődéshez, elfogadáshoz? Mert feledésről persze nem beszélhetünk. És van, amit az idő se old meg.
Szép és nagyon szomorú történet gyászról, szeretetről, identitásról, elfogadásról, emberségről. Sok-sok ilyet szeretnék még olvasni.

>!
fülcimpa
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Katartikus. A háttérben a holokauszt, majd a háború utáni történések, nyilasok, ÁVO-sok, ne szólj szám, nem fáj fejem… eközben a fő szál a gyógyulás, a múlt elengedése a szeretet erejével. Nagyon szépek, meghatóak a levelek, a cselekményleíró naplórészletek.
Megnéztem magamnak F. Várkonyit, roppant szimpatikus nő. Természetes, hogy kiváló regényt kaptunk tőle!

>!
Papírtigris
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Sokszor hittem azt, hogy a holokausztról már nem akarok, nem tudok többet olvasni, hogy már mindent elolvastam, amit tudni lehet és amit képes vagyok befogadni, gyerünk tovább… Aztán véletlenül a kezembe került ez a könyvtári könyv, és talán közelebb hozta az egészet, mint bármelyik másik, amit addig olvastam. Hogy már nem csak a számok vannak, hogy hány ember halt meg, hanem az emberek mögötte – és utána, akik maradtak! – egyesével, akiknek a bőrébe most belebújhattam. Nagyon szép könyv, köszönöm.

>!
Miestas
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F Várkonyi Zsuzsának sikerült megírni az emberit a szépet, csodálatos könyv a szeretetről , a gyógyulásról. Ami talán a legjobban tetszett ebben a könyvben, hogy nincs ítélkezés a múlt felett, nincs őrült düh, gyilkos indulat, csak a békességre , a szépre, jóra vágyás, a gyógyulni akarás.

>!
anni_olvas
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szép és emberi. Realisztikus és valóságos. Személyes és gyógyító erejű. Örök érvényű. Kedvenc.

1 hozzászólás
>!
Wish P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Nagyon szép és szívszorító történet. Remélem tudok majd amikor kell én is kellő empátiával fordulni azok felé, akik rászorulnak, akár a vér szerinti sarjaim, akár nem.


Népszerű idézetek

>!
Maya

Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

201. oldal

>!
Galambdúc

– Papele, ha nem egyezel bele, hogy összeházasodjunk, holnap csinálunk egy gyereket!
Kern úr megdöbbent a szabadszájúságnak ezen a mértékén, az ő „kicsi lányától”, de olyan nagyon nem bánta. Egy pillanatig gondolkozott, aztán megkérdezte:
– Tegnap még nem csináltatok?
– Nem – somolygott Ilona.
– Jó, mert akkor ma még agyonüthetlek. Az unokámat sajnálnám.

160. oldal

4 hozzászólás
>!
fülcimpa

Mamus mindig azt mondja, ne beszéltess senkit olyasmiről, ami fáj neki.

25. oldal M-érték Kiadó Bp. 2004

>!
Gyöngyi69

Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó.

144. oldal

>!
bazsalikom P

És amikor már csak hang nélkül ültem mellette, órák hosszat, egyszer azt mondta: „Ha elmegyek, ne nézd többé a testem. Nem ott leszek már. De mindig a közeledben. És ha hívsz, kérdezel, válaszolni fogok. Hidd el, tudom, az enyémek is ezt teszik, mert szeretnek…”

314. oldal

>!
Maya

– Maga mindig egyedül van itt?
– Mindig.
– Akkor miért akar hazaküldeni?
– Egyedül jobb.
– Most hazudik?
– Mindig.
– Most is?
– Most is.
– Akkor nem mindig hazudik!
– Mit?!
– Ha most is hazudná, hogy mindig hazudik, akkor ugye nem mindig hazudik. Ha viszont igaz lenne, amit mond, hogy mindig hazudik, akkor most mégsem hazudik, szóval akkor sem mindig hazudik!

12. oldal

>!
Papírtigris

A falakat plafonig beborító könyvszekrények a múltból itt felejtett díszletként vették őket körül. Már senkit nem érdekelt, mit mondanak a bölcsek és a széplelkűek.

92. oldal

>!
Papírtigris

– Mi vagyunk a klórok?
– Ühm. És meg is találtuk egymást…
Aldó nem gondolta volna, hogy Klára valaha lekörözi gyászában. De hát a gyerekek gyorsabban gyógyulnak. Ha egyszer belefognak.
– Te tudtad csak, mit kell csinálni, én nem – és még mindig simogatta a haját.
Süni egészen odasimult Aldóhoz:
– Jó, de te meg engedted.
– Nagy kegy! – mosolygott Aldó. – Mi, férfiak mindig azt gondoljuk, nincs jobb megoldás, mint kibírni.

89-90. oldal

>!
Papírtigris

Ők meg azt mesélték, Jutka milyen szépen nyugszik meg, amióta Bözsi rájött, hogy azért lett hirtelen sokkal sírósabb a kicsinél, amikor összekerültek, mert neki nyolcéves kora óta nem volt szabad gyereknek lennie. Hiszen Panni azóta csüngött rajta csecsemőként. Most végre Jutka is lehet újra kicsi. Amióta ezt megértették, először mindig Jutkát veszik ölbe, és a napi többszöri zokogás heti egy-kettőre ritkult.

99-100. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Závada Pál: Természetes fény
Palotai Boris: A férfi
Ember Mária: Hajtűkanyar
Zsolt Ágnes: A piros bicikli
Gárdos Péter: Hajnali láz
Várdy-Huszár Ágnes: Mimi
Bruck Edith: Ki téged így szeret
Zsolt Béla: Kilenc koffer
Csobánka Zsuzsa: Majdnem Auschwitz
Flóri Anna: Érkezési oldal