Férfiidők ​lányregénye 295 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263
>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · ISBN: 9789634337607
>!
Háttér, 2018
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155124525

2 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Körner Aladár (Aldó) · Wiener Klára (Süni)


Kedvencelte 67

Most olvassa 29

Várólistára tette 364

Kívánságlistára tette 322

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

„Én nem vagyok erősebb nálad. Csak én úgy csinálom, hogy arra gondolok, ami nagyon szép volt, és erről mesélek magamnak. Próbáld meg te is így!”

A Férfiidők lányregénye két ember különös kapcsolatán át mutatja be a túlélők magányát és bűntudatát. A 16 éves Klára és a 42 éves Aladár is elvesztette családját a második világháborúban, szívükben tátongó űrrel találkoznak, majd kapaszkodnak egymásba. A koravén kislány és a doktor úr között igen fura viszony alakul ki, amely számomra kezdettől fogva megnehezítette az írás befogadását. A regény végig ambivalens érzéseket keltett bennem, egyrészt nagyon jól megragadja a veszteségeket és a nyomorúságot, a második világháború utáni életet és az 50-es évek besúgóhálózatát, ugyanakkor egy olyan kapcsolatot legitimál, amely számomra befogadhatatlan. Süni és Aldó, ahogy egymást szólítják, közötti kötődés már a történet elejétől fogva kérdéseket vet fel, bizonyos ponton pedig igazán bizarrá válik. A feldolgozás, a törődés és a továbblépés regénye, amely a szeretet gyógyító erejének egy igen furcsa változatát mutatja be.

5 hozzászólás
meseanyu P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szomszédasszonyom azzal adta kölcsön ezt a könyvet, hogy nagyon jó, csak egy rész nem tetszett neki, és az szerinte nekem se fog. Igaza volt, az egy tényleg elég beteg és szerintem a történetbe nem illő jelenet. Ettől függetlenül ez egy nagyon szép, megrázó regény, a sztori, a stílus nekem Szabó Magdát juttatta eszembe. Mindig arra gondolok ilyenkor, amikor ezekről a vészterhes időkről olvasok, hogy ezekhez a sorstragédiákhoz képest nekünk nincs is igazán gondunk.

1 hozzászólás
DaTa>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsát csak pszichológusi munkássága által ismertem eddig, több tranzakcióanalízissel kapcsolatos könyvét is olvastam korábban, de hogy regényt is írt ő, eléggé meglepett. Nem nagyon tudtam, mire számítsak. A világégés után árván maradt, testileg-lelkileg megnyomorított emberek évtizedeken átívelő történetét olvashatjuk itt, ahogyan a nyilas, náci terror okozta trauma romjain építkezve, a kommunista ÁVO rémuralma alá jutva mégis, úgy-ahogy, élnek, túlélnek, s közben a múlt rémségei, a jelen rettegése ellenére újra megszületik bizalom, feléled hit és születik újjá család. F. Várkonyi szépen ír, nagyon érezhető, hogy pszichológus, remekül tudja bemutatni a lélektani hátterét az eseményeknek. Nagyon szomorú és egyben nagyon szép regény.

Porcsinrózsa>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Összetett tartalom, sokrétű mondanivaló, tárgyilagosság és líraiság jellemzi ezt a regényt. A holokauszt áldozatainak , túlélőinek egyszerre állít emléket. Egymás számára kezdetben idegen emberek között alakul ki olyan elképesztően mély szeretetkapcsolat, mely megmentő és megtartó erővel bír a későbbi életük során, miközben a háttérben zajlik a történelem.
Az eseményekre fókuszálva erkölcsi kérdéseket vet fel a történet. Szükség van – e a túlélés érdekében a rendszer elvhű, avagy elvtelen kiszolgálására ? Vagy elegendő csak távol tartaniuk magukat a politika sarától, miközben, emberi méltóságukat őrizve, a félelem naponta, árnyékként kíséri a szereplőket.
A történet magával ragadott, lassan azon kaptam magam, hogy szinte valamennyi szereplőjével azonosulni tudok. Gyanítom, hogy többször újraolvasós kedvencet találtam.

2 hozzászólás
csucsorka P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Amit szavakba tudok önteni, azt nem mondhatom el,
a többire pedig nincsenek szavaim.

Tán még csak annyit, hogy van pár könyv az életemből, aminek a szereplői alkalomadtán eszembe jutnak, nem is olyan ritkán. Most lett még egy. Viszlek titeket tovább.

Mestermű, de az utóiratot biztosan kispóroltam volna belőle. spoiler
Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja le.

13 hozzászólás
Képopera P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Még nem tudom megfogalmazni az értékelést, jelenleg csak annyit tudok kibökni, hogy ha megvan az értő fül, akkor ez a legszebb dallam, ami beáramolhat rajta.

3 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A Férfiidők lányregénye szívszorítóan állítja színpadra azokat, akik akkor is képesek voltak megőrizni emberségüket, amikor minden körülmény azt üvöltötte az arcukba, hogy a magányos kis szigetükre ne engedjenek be senkit, mert az csak újabb fájdalmakhoz vezethez. Ha kötődsz, megsebezhetnek. Ha szeretsz, kitéphetik a szíved, hogy a testeden kívül dobogjon tovább. A II. világháborút, a holokausztot és az ezeket követő borzalmakat kevesen – talán senki – úszták meg ép lélekkel. Minden otthont felforgatott a veszteség, szinte kivétel nélkül minden házban ömlöttek könnyek az elszakított, meggyilkolt szerettekért. Annyian meséltek már erről az időszakról, annyiféleképpen, hogy tartottam attól, lehet-e ezt még új formában elénk tárni. F. Várkonyi Zsuzsa azonban képes volt egy olyan oldalról megragadni, olyan stlusban írni, hogy a regénye egyszerűen letehetetlenné vált.

A történelmi lélekregény egyik főszereplője, Klára, gyűlöl mindent és mindenkit. Haragszik a korra, amiben élni kénytelen, az emberekre, akik nem értik meg, és azokra, akik hátrahagyták őt, hogy nagynénjével, Olgival éljen. Persze ezt nem önszántukból tették, az elhagyatottság érzése mégis erősen él Klárában, senkit sem enged közel magához. Kőkemény burkot húz fel a szíve köré, majd dühvel ülteti tele, hadd burjánzon, eltakarva gyászát. Körner Aladár szintén sokat veszített, tulajdonképpen mindent, amiért úgy érezte érdemes élni, egy láthatatlan erő mégis köti a léthez, valahol mélyen talán érzi, még célja van.

Amikor ők ketten összetalálkoznak a férfi orvosi rendelőjében, valami megváltozik a lányban. Maga sem tudja miért, de a lábai visszaviszik az orvos közelébe, hogy aztán szépen, fokról-fokra a szeretet legtisztább, elszakíthatatlan hálója fonódjon köztük, amely Vekerdy Tamás szavaival élve: „…segít élni. Átélni és túlélni is”. Ugyan a nagynevű pszichológus ezt az élvezetes olvasással kapcsolatban mondta, de azt hiszem F. Várkonyi Zsuzsa regénye központi gondolatát is tökéletesen összefoglalja.
A Férfiidők lányregénye nagyon egyben van, tudja mit akar elérni az olvasónál, tudja, hogy akarja elérni azt, és mindezt végig is viszi. Egyszerre képes pörgős, keserédesen humoros, mégis érzékeny lenni. Roppant precíz módon találta meg az utat a lelkemhez, észrevétlenül bújt a bőröm alá a történet szerethető szereplőivel, Semmi manír. Lehetne kritikával illetni, hogy Klára sokszor bosszantó vagy idegesítő, de könyörgöm, melyik tinédzser nem az? Ahhoz képest, hogy milyen nehezen feldolgozható és mennyire mély gyász szakadt a nyakába, még ugyancsak tisztességesen képes felnőttként viselkedni. Vannak akik negyven évvel a hátuk mögött nem tudnák ezt végigcsinálni, nemhogy fél lábbal a gyermekkorban. Igen, néha úgy viselkedik, mint egy négyéves, de azt gondolom, hogy akinek eltiporták a családját, velük együtt pedig ellopták a gyerekkorát is és egy olyan életben kell megtalálnia a helyét, ami elképesztően távol áll a normális világrendről, ez nem is meglepő. Összezavarodott életkorokban élni olyan nehéz lehet, amit talán elképzelni sem tudunk: egyik pillanatban elesett gyermek, aki a szülei után sír, a másikban már majdnem kész nő annak minden bontakozó szexualitásával együtt. Nem képes éles vonallal megrajzolni magát, mert senki sem tanította rá, hogy kell felnőni.

Szerettem volna még többet kapni Klára és Aldó (Körner Aladár) történetéből. Olyan jó lett volna kettejük későbbi kapcsolatáról is részletesebben olvasni: hogyan bírkóznak meg a felnőtté válással, az elengedéssel, a kettejük közötti dinamika változásával. Elbírt volna még legalább százötven oldalt, nagyon sajnálom, hogy az első feléhez képest gyors lezárást kapott. Mindenképpen szeretném megnézni a belőle készült filmet is, bízom abban, hogy ezzel a kiegészítéssel el tudom majd engedni a történetet.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/06/23/a_szeretet_gyo…

Dors_Peabody>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A könyv közepén volt egy mozzanat, amitől kezdve már csak az volt bennem, hogy NEM. És innentől nem távolódtunk egymástól a könyvvel, hanem ellökődtünk.

20 hozzászólás
tonks>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Ritkán olvasok olyasmit, ami a magyar kortárs szépirodalom határát súrolja (sőt, át is lépi), de ez a könyv is olyasféle könyvbekattanás volt, ami azonnal kellett, fel kellett kelnem az ágyból, hogy rögtön az éjjel megrendeljem, pedig előtte még csak várólistára sem került, a filmet sem láttam. (Érdemes egyébként megnézni?)
A stílussal meg kellett küzdenem, mert nem tudom gördülékenyen olvasni a fél-egy oldalas, de szűkszavú dialógusokat, sokszor megálltam, hogy kihámozzam a lényeget, ez később már könnyebben ment. Az viszont tetszett, hogy az írónő nem ragadt le egy-egy történésnél, vagy időszaknál, sokszor ugrott hónapokat, akár éveket, vagy épp visszatekintett a múltba. Karakter központúság terén öt csillagos ez a regény, a történések során volt olyan, ami már nem tetszett, de a hangulata – ez a szomorú, fáradt hangulat, a szürke korszak, amibe szépen lassan kék és zöld és sárga szálak vegyültek – végig nagyon erős, nem ereszt. Elgondolkodtat. És ez jó, a gondolkodás, a felejtés pedig rossz, és emiatt érzem fontos regénynek ezt: igenis meg kell emlékeznünk erről a szörnyűséges korszakot követő komor évekről, tanulnunk kell belőle és soha ne hagyjuk visszatérni.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Maya >!

– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

201. oldal

Galambdúc>!

– Papele, ha nem egyezel bele, hogy összeházasodjunk, holnap csinálunk egy gyereket!
Kern úr megdöbbent a szabadszájúságnak ezen a mértékén, az ő „kicsi lányától”, de olyan nagyon nem bánta. Egy pillanatig gondolkozott, aztán megkérdezte:
– Tegnap még nem csináltatok?
– Nem – somolygott Ilona.
– Jó, mert akkor ma még agyonüthetlek. Az unokámat sajnálnám.

160. oldal

4 hozzászólás
fülcimpa>!

Mamus mindig azt mondja, ne beszéltess senkit olyasmiről, ami fáj neki.

25. oldal M-érték Kiadó Bp. 2004

Gyöngyi69>!

Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó.

144. oldal

shadowhunter1975 P>!

– Mi lenne, ha csütörtökön megcsinálnád a leckéidet, és utána bejönnél az árvaházba, ott játszhatnál a gyerekekkel, amíg én……..
– Nem! Árvaházba nem megyek! … Nem megyek az árvaházba! … Nem! Nem… Nem vagyok árva! Nem!
Egyre hangosabban kiabált. Üvöltött. Aldó megpróbálta átölelni, de ő, mint egy embrió, összekuporodott a földön. Csupa csont a háta. Csak a „Nem!”-et lehetett hallani, egy ideig még iszonyú erővel, aztán halkulva. Aldó felemelte a jajgató gyerekgombócot, és leült vele a fotelba. Amióta halkult a hang, érezte, hogy jó dolog történik. Mert a süni izmai lassan lazulni kezdtek, a könnyei békésen folytak Aldó ingére. Túljutott valamin, elhagyott egy birodalmat, ami csak hátrapillantva azonosítható. És amit most már mind a ketten ismertek.

71- 72. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél.... (Háttér, 2018)

shadowhunter1975 P>!

– Maga miért él?
– ….. Szokott lenni erre magyarázat?
– Hát kéne, hogy legyen!
– De nincs.
Csend. Megint Klára szólalt meg:
– Szerintem mi jártunk rosszabbul.
– Mint?
– Mint akik ….. elmentek. Engem egyszerűen itt felejtettek. Téged is?

14. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél..." (Háttér, 2018)

bazsalikom P>!

És amikor már csak hang nélkül ültem mellette, órák hosszat, egyszer azt mondta: „Ha elmegyek, ne nézd többé a testem. Nem ott leszek már. De mindig a közeledben. És ha hívsz, kérdezel, válaszolni fogok. Hidd el, tudom, az enyémek is ezt teszik, mert szeretnek…”

314. oldal

Annamarie P>!

– A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő!

152. oldal

1 hozzászólás
Papírtigris>!

A falakat plafonig beborító könyvszekrények a múltból itt felejtett díszletként vették őket körül. Már senkit nem érdekelt, mit mondanak a bölcsek és a széplelkűek.

92. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Kertész Imre: Sorstalanság
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Kékesi Dóra: A holnap érintése
Fábián Janka: A könyvárus lány
Szabó Magda: Pilátus
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Kondor Vilmos: Budapest noir
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság