Férfiidők ​lányregénye 261 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263
>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · ISBN: 9789634337607
>!
Háttér, 2018
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155124525

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Körner Aladár (Aldó) · Wiener Klára (Süni)


Kedvencelte 57

Most olvassa 29

Várólistára tette 344

Kívánságlistára tette 302

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szomszédasszonyom azzal adta kölcsön ezt a könyvet, hogy nagyon jó, csak egy rész nem tetszett neki, és az szerinte nekem se fog. Igaza volt, az egy tényleg elég beteg és szerintem a történetbe nem illő jelenet. Ettől függetlenül ez egy nagyon szép, megrázó regény, a sztori, a stílus nekem Szabó Magdát juttatta eszembe. Mindig arra gondolok ilyenkor, amikor ezekről a vészterhes időkről olvasok, hogy ezekhez a sorstragédiákhoz képest nekünk nincs is igazán gondunk.

1 hozzászólás
Porcsinrózsa>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Összetett tartalom, sokrétű mondanivaló, tárgyilagosság és líraiság jellemzi ezt a regényt. A holokauszt áldozatainak , túlélőinek egyszerre állít emléket. Egymás számára kezdetben idegen emberek között alakul ki olyan elképesztően mély szeretetkapcsolat, mely megmentő és megtartó erővel bír a későbbi életük során, miközben a háttérben zajlik a történelem.
Az eseményekre fókuszálva erkölcsi kérdéseket vet fel a történet. Szükség van – e a túlélés érdekében a rendszer elvhű, avagy elvtelen kiszolgálására ? Vagy elegendő csak távol tartaniuk magukat a politika sarától, miközben, emberi méltóságukat őrizve, a félelem naponta, árnyékként kíséri a szereplőket.
A történet magával ragadott, lassan azon kaptam magam, hogy szinte valamennyi szereplőjével azonosulni tudok. Gyanítom, hogy többször újraolvasós kedvencet találtam.

2 hozzászólás
csucsorka P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Amit szavakba tudok önteni, azt nem mondhatom el,
a többire pedig nincsenek szavaim.

Tán még csak annyit, hogy van pár könyv az életemből, aminek a szereplői alkalomadtán eszembe jutnak, nem is olyan ritkán. Most lett még egy. Viszlek titeket tovább.

Mestermű, de az utóiratot biztosan kispóroltam volna belőle. spoiler
Egyebet nem tudok mondani, kérem kapcsolja le.

13 hozzászólás
Képopera P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Még nem tudom megfogalmazni az értékelést, jelenleg csak annyit tudok kibökni, hogy ha megvan az értő fül, akkor ez a legszebb dallam, ami beáramolhat rajta.

3 hozzászólás
Kapusi_Farmosi_Dóra P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A Férfiidők lányregénye szívszorítóan állítja színpadra azokat, akik akkor is képesek voltak megőrizni emberségüket, amikor minden körülmény azt üvöltötte az arcukba, hogy a magányos kis szigetükre ne engedjenek be senkit, mert az csak újabb fájdalmakhoz vezethez. Ha kötődsz, megsebezhetnek. Ha szeretsz, kitéphetik a szíved, hogy a testeden kívül dobogjon tovább. A II. világháborút, a holokausztot és az ezeket követő borzalmakat kevesen – talán senki – úszták meg ép lélekkel. Minden otthont felforgatott a veszteség, szinte kivétel nélkül minden házban ömlöttek könnyek az elszakított, meggyilkolt szerettekért. Annyian meséltek már erről az időszakról, annyiféleképpen, hogy tartottam attól, lehet-e ezt még új formában elénk tárni. F. Várkonyi Zsuzsa azonban képes volt egy olyan oldalról megragadni, olyan stlusban írni, hogy a regénye egyszerűen letehetetlenné vált.

A történelmi lélekregény egyik főszereplője, Klára, gyűlöl mindent és mindenkit. Haragszik a korra, amiben élni kénytelen, az emberekre, akik nem értik meg, és azokra, akik hátrahagyták őt, hogy nagynénjével, Olgival éljen. Persze ezt nem önszántukból tették, az elhagyatottság érzése mégis erősen él Klárában, senkit sem enged közel magához. Kőkemény burkot húz fel a szíve köré, majd dühvel ülteti tele, hadd burjánzon, eltakarva gyászát. Körner Aladár szintén sokat veszített, tulajdonképpen mindent, amiért úgy érezte érdemes élni, egy láthatatlan erő mégis köti a léthez, valahol mélyen talán érzi, még célja van.

Amikor ők ketten összetalálkoznak a férfi orvosi rendelőjében, valami megváltozik a lányban. Maga sem tudja miért, de a lábai visszaviszik az orvos közelébe, hogy aztán szépen, fokról-fokra a szeretet legtisztább, elszakíthatatlan hálója fonódjon köztük, amely Vekerdy Tamás szavaival élve: „…segít élni. Átélni és túlélni is”. Ugyan a nagynevű pszichológus ezt az élvezetes olvasással kapcsolatban mondta, de azt hiszem F. Várkonyi Zsuzsa regénye központi gondolatát is tökéletesen összefoglalja.
A Férfiidők lányregénye nagyon egyben van, tudja mit akar elérni az olvasónál, tudja, hogy akarja elérni azt, és mindezt végig is viszi. Egyszerre képes pörgős, keserédesen humoros, mégis érzékeny lenni. Roppant precíz módon találta meg az utat a lelkemhez, észrevétlenül bújt a bőröm alá a történet szerethető szereplőivel, Semmi manír. Lehetne kritikával illetni, hogy Klára sokszor bosszantó vagy idegesítő, de könyörgöm, melyik tinédzser nem az? Ahhoz képest, hogy milyen nehezen feldolgozható és mennyire mély gyász szakadt a nyakába, még ugyancsak tisztességesen képes felnőttként viselkedni. Vannak akik negyven évvel a hátuk mögött nem tudnák ezt végigcsinálni, nemhogy fél lábbal a gyermekkorban. Igen, néha úgy viselkedik, mint egy négyéves, de azt gondolom, hogy akinek eltiporták a családját, velük együtt pedig ellopták a gyerekkorát is és egy olyan életben kell megtalálnia a helyét, ami elképesztően távol áll a normális világrendről, ez nem is meglepő. Összezavarodott életkorokban élni olyan nehéz lehet, amit talán elképzelni sem tudunk: egyik pillanatban elesett gyermek, aki a szülei után sír, a másikban már majdnem kész nő annak minden bontakozó szexualitásával együtt. Nem képes éles vonallal megrajzolni magát, mert senki sem tanította rá, hogy kell felnőni.

Szerettem volna még többet kapni Klára és Aldó (Körner Aladár) történetéből. Olyan jó lett volna kettejük későbbi kapcsolatáról is részletesebben olvasni: hogyan bírkóznak meg a felnőtté válással, az elengedéssel, a kettejük közötti dinamika változásával. Elbírt volna még legalább százötven oldalt, nagyon sajnálom, hogy az első feléhez képest gyors lezárást kapott. Mindenképpen szeretném megnézni a belőle készült filmet is, bízom abban, hogy ezzel a kiegészítéssel el tudom majd engedni a történetet.

https://csakegypercre.blog.hu/2020/06/23/a_szeretet_gyo…

Flora_The_Sweaterist P>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Egy valódi óda ez a könyv a két szereplő különleges összetartozásáról, az emberi élet prózában megírt rapszódiája. Aki érzi ezt a regényt, az érti is – akkor feleslegesek is a dicsérő szavak, akkor nem arról fogunk beszélni, hogy milyen a strukturális felépítés, a karakterek jellemfejlődése, vagy milyen hűen mutatja be a pszichológus szerző a gyász-feldolgozást. Aki érzi ezt a történetet, az csak csendben elhallgat és hagyja, hogy betöltse a lelkét. Aki pedig nem tudja érezni, attól azt hiszem, nem lehet elvárni azt sem, hogy igazán megértse.

Bővebben: https://florathesweaterist.wordpress.com/2020/03/20/f-v…

Dors_Peabody>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A könyv közepén volt egy mozzanat, amitől kezdve már csak az volt bennem, hogy NEM. És innentől nem távolódtunk egymástól a könyvvel, hanem ellökődtünk.

20 hozzászólás
szofisztikáltmacska>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

F. Várkonyi Zsuzsa elsősorban pszichológus, ami azt kell mondanom, hogy gyönyörűen érződik az első regényén is – értsétek ez óriási pozitívumként. A téma elcsépelt is lehetne, de nem az. A téma kényes is lehetne, de nem az. A téma számtalan helyen átfordulhatna giccses borzalomba, de nem teszi. Ehelyett rendkívül finoman, érzékenyen és megragadóan ír egy fiatal lány és egy középkorú férfi kapcsolatán keresztül a gyászról, a feloldozásról, az elengedésről és a túlélésről.
Ez a könyv folyamatosan vasmarokkal szorította, facsarta a szívemet, minden második mondata könnyet csalt a szemembe, úgy, hogy közben ott volt minden sorában a mérhetetlen pozitívizmus és a jobb lesz-ígérete.
Ritkán mondok ilyet, de ebben a könyvben minden a helyén volt. Minden kimondott szó, történés, a belecsempészett levelek, a gyermeki- és a felnőtt szemszög váltakozása, az akkori korszak lefestése, a párbeszédek… Megvan az idei év második abszolút kedvenc könyve. Ne féljetek tőle, ez a könyv nem egy újabb holokausztos könyv, ez egy olyan történet, ami tanít, gyógyít, reményt ad.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2020/03/24/f_varkon…

2 hozzászólás
Gyöngyi69>!
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Kicsit csalódottan állok neki értékelést írni erről a könyvről. Tegnap, onnantól kezdve, hogy elkezdtem olvasni, le sem tudtam tenni, minden szabad pillanatomban ezt bújtam, és ha nem tudom, hogy ma észnél kell lenni a rendelésen, fenn is maradtam volna, míg ki nem olvasom. Vagy míg el nem érek a fordulóponthoz.
Az első rész annyira jóra sikerült, hogy folyamatosan összeszorult a torkom. F. Várkonyi Zsuzsa kitűnően hasznosította a szereplők karakterének kidolgozásakor, Süni megszelídülésének folyamatát végigvezetésekor, a főszereplők összeszokásának történeténél, a gyászfolyamatok leírásánál pszichológusi ismereteit, úgy, hogy ez nem volt kihallható belőle mégsem. Csak egy-két régebbi keserű tapasztalatom miatt fogtam magam vissza, hogy a könyv felénél ne kattintsak kedvencre, ajánlásra, öt csillagra, annyira tetszett. Egy dolgot kivéve, de ez egyéni heppem: megőrültem attól, hogy a férfi főszereplő a nevelt lányát „Babám”-nak hívta.
A IV. résztől jött a fordulat, ami a könyv utolsó harmadát jelenti: úgy éreztem, mintha innentől nem is ugyan az az ember írta volna tovább a történetet. Értem én, hogy közben eltelt a történetben 5 év, de mintha a megírásukban is ugyan ez az idő kimaradt volna, másnak éreztem a hangnemet, a karakterek személyisége is változott, ami ötven éveseknél már nehezen elképzelhető. A szereplők időnként vulgárisakká váltak, nem nagyon ugyan, de nem illett bele az első kétharmad után. Klára barátja, majd vőlegénye beíródott a sztoriba, de mintha az írónőnek idő kellett volna hozzá, mit is akar vele kezdeni – lett egyik, vagy másik elgondolása szerint hol jó, hol rossz.
Talán könnyebben viseltem volna, ha az eleje kevésbé jó, de a harmadától hozza az első rész színvonalát, így most bosszús vagyok, még akkor is, ha nem bánom, hogy elolvastam, és még így is – nagy puffogva – négy és fél csillag.


Népszerű idézetek

Maya>!

– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

201. oldal

Galambdúc>!

– Papele, ha nem egyezel bele, hogy összeházasodjunk, holnap csinálunk egy gyereket!
Kern úr megdöbbent a szabadszájúságnak ezen a mértékén, az ő „kicsi lányától”, de olyan nagyon nem bánta. Egy pillanatig gondolkozott, aztán megkérdezte:
– Tegnap még nem csináltatok?
– Nem – somolygott Ilona.
– Jó, mert akkor ma még agyonüthetlek. Az unokámat sajnálnám.

160. oldal

4 hozzászólás
fülcimpa>!

Mamus mindig azt mondja, ne beszéltess senkit olyasmiről, ami fáj neki.

25. oldal M-érték Kiadó Bp. 2004

Gyöngyi69>!

Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó.

144. oldal

shadowhunter1975 P>!

– Mi lenne, ha csütörtökön megcsinálnád a leckéidet, és utána bejönnél az árvaházba, ott játszhatnál a gyerekekkel, amíg én……..
– Nem! Árvaházba nem megyek! … Nem megyek az árvaházba! … Nem! Nem… Nem vagyok árva! Nem!
Egyre hangosabban kiabált. Üvöltött. Aldó megpróbálta átölelni, de ő, mint egy embrió, összekuporodott a földön. Csupa csont a háta. Csak a „Nem!”-et lehetett hallani, egy ideig még iszonyú erővel, aztán halkulva. Aldó felemelte a jajgató gyerekgombócot, és leült vele a fotelba. Amióta halkult a hang, érezte, hogy jó dolog történik. Mert a süni izmai lassan lazulni kezdtek, a könnyei békésen folytak Aldó ingére. Túljutott valamin, elhagyott egy birodalmat, ami csak hátrapillantva azonosítható. És amit most már mind a ketten ismertek.

71- 72. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél.... (Háttér, 2018)

bazsalikom P>!

És amikor már csak hang nélkül ültem mellette, órák hosszat, egyszer azt mondta: „Ha elmegyek, ne nézd többé a testem. Nem ott leszek már. De mindig a közeledben. És ha hívsz, kérdezel, válaszolni fogok. Hidd el, tudom, az enyémek is ezt teszik, mert szeretnek…”

314. oldal

Annamarie P>!

– A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő!

152. oldal

1 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

– Maga miért él?
– ….. Szokott lenni erre magyarázat?
– Hát kéne, hogy legyen!
– De nincs.
Csend. Megint Klára szólalt meg:
– Szerintem mi jártunk rosszabbul.
– Mint?
– Mint akik ….. elmentek. Engem egyszerűen itt felejtettek. Téged is?

14. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél..." (Háttér, 2018)

Papírtigris>!

A falakat plafonig beborító könyvszekrények a múltból itt felejtett díszletként vették őket körül. Már senkit nem érdekelt, mit mondanak a bölcsek és a széplelkűek.

92. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Kertész Imre: Sorstalanság
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Thomas Keneally: Schindler bárkája
Thomas Keneally: Schindler listája
Diane Ackerman: Menedék
Ottlik Géza: Hajnali háztetők