Férfiidők ​lányregénye 94 csillagozás

F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. Csak meg kell hallani a gyógyító szavakat. 1948. Mindenkinek mást jelent. Én például a születésemmel voltam elfoglalva. Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól? Nekem hivatásom is ez lett. Ugyanerről írok pszichológiai könyveimben is. Csak ez most egészen más. Személyes.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634337263
>!
Libri, Budapest, 2020
328 oldal · ISBN: 9789634337607
>!
Háttér, 2018
316 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155124525

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Körner Aladár (Aldó) · Wiener Klára (Süni)


Kedvencelte 21

Most olvassa 15

Várólistára tette 174

Kívánságlistára tette 143

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Képopera P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Még nem tudom megfogalmazni az értékelést, jelenleg csak annyit tudok kibökni, hogy ha megvan az értő fül, akkor ez a legszebb dallam, ami beáramolhat rajta.

3 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Kicsit csalódottan állok neki értékelést írni erről a könyvről. Tegnap, onnantól kezdve, hogy elkezdtem olvasni, le sem tudtam tenni, minden szabad pillanatomban ezt bújtam, és ha nem tudom, hogy ma észnél kell lenni a rendelésen, fenn is maradtam volna, míg ki nem olvasom. Vagy míg el nem érek a fordulóponthoz.
Az első rész annyira jóra sikerült, hogy folyamatosan összeszorult a torkom. F. Várkonyi Zsuzsa kitűnően hasznosította a szereplők karakterének kidolgozásakor, Süni megszelídülésének folyamatát végigvezetésekor, a főszereplők összeszokásának történeténél, a gyászfolyamatok leírásánál pszichológusi ismereteit, úgy, hogy ez nem volt kihallható belőle mégsem. Csak egy-két régebbi keserű tapasztalatom miatt fogtam magam vissza, hogy a könyv felénél ne kattintsak kedvencre, ajánlásra, öt csillagra, annyira tetszett. Egy dolgot kivéve, de ez egyéni heppem: megőrültem attól, hogy a férfi főszereplő a nevelt lányát „Babám”-nak hívta.
A IV. résztől jött a fordulat, ami a könyv utolsó harmadát jelenti: úgy éreztem, mintha innentől nem is ugyan az az ember írta volna tovább a történetet. Értem én, hogy közben eltelt a történetben 5 év, de mintha a megírásukban is ugyan ez az idő kimaradt volna, másnak éreztem a hangnemet, a karakterek személyisége is változott, ami ötven éveseknél már nehezen elképzelhető. A szereplők időnként vulgárisakká váltak, nem nagyon ugyan, de nem illett bele az első kétharmad után. Klára barátja, majd vőlegénye beíródott a sztoriba, de mintha az írónőnek idő kellett volna hozzá, mit is akar vele kezdeni – lett egyik, vagy másik elgondolása szerint hol jó, hol rossz.
Talán könnyebben viseltem volna, ha az eleje kevésbé jó, de a harmadától hozza az első rész színvonalát, így most bosszús vagyok, még akkor is, ha nem bánom, hogy elolvastam, és még így is – nagy puffogva – négy és fél csillag.

>!
Galambdúc
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Szókimondó írás a háború okozta sérülések gyógyulásáról, avagy sem. Ki hogyan olvassa. A fülszöveg ellenére mégsem mindig a szép-emberi kap helyet ebben a csodálatos regényben. Mert az ember nem csak olyan. És még a főhősök jelleme sem fekete-fehér. Családját vesztő nőgyógyász doktor és bakfis története.
Van benne egy olyan féloldalnyi dramaturgiai fordulat, amin még sokáig kattogni fogok, nem tudom a helyére tenni. Látszólag nem kap a szüzsében kiemelt helyet, de engem felborzolt, odavágott. Külön jó, hogy az egész úgy van megírva, mintha filmet néznénk. Tele sodró erejű és feszültséggel teli, pontosan megfogalmazott dialóggal. Nem érdemes soká elnyújtva olvasni, és nem is nagyon lehet.
A sok-sok levél még különlegesebbé teszi a könyvet: különböző szempontok tanúi, érzésvilágok, mélyre ásott sérülések mindentudói.
Egyedi színfolt az idei palettá(mo)n.

4 hozzászólás
>!
Valcsa P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

spoiler
Minden várakozásomat fölülmúlta a könyv. Nagyon olvasmányos, szépen megfogalmazott történet, az ilyenek miatt szeretek magyar (szép)irodalmat olvasni. :) Külön örvendetes dolog számomra, hogy végre egy ilyen történetet is olvashattam: ami nem a borzalmakra fókuszál, hanem a túlélésre, az újrakezdésre. Ez minden helyzetben erőt adhat az olvasónak is, gyönyörű példa rá, hogy még a legkilátástalanabb helyzetből is van kiút, egyenesbe jöhet minden. Ígéri mindezt úgy az írónő, hogy közben nem csap át gejles tündérmesébe a könyv, végig a valóság talaján marad.
Abban is különleges a könyv, hogy nem a holtakra helyezi elsődlegesen a hangsúlyt, hanem azokra, akik életben maradtak. Hogy milyen iszonyúan nehéz lehetett egy hozzátartozónak megküzdeni azzal, hogy 20-30 fős „szűk” családjából pl. nem ritkán csak egymaga élte túl a borzalmakat… Hogy a szerettei életét nem egy véletlen baleset vagy betegség vette el, hanem az emberi gonoszság. Csupán mert valakinek kedve támadt Istent játszani… Ártatlan emberekkel…
Kezdettől fogva viszolyogtam is kicsit a történettől. Nagyon tartottam attól, hogy spoiler Szerencsére ez végül alaptalannak bizonyult spoiler. Süni és Aldó kapcsolata nagyon szívmelengető volt, ahogy (átvitt értelemben) a szeretteik sírjától a saját sírjukig kísérték egymást… A szeretet tényleg csodákra képes.

A könyvről az írónő beszélt nemrég egy műsorban, akkor figyeltem fel rá, és döntöttem el, hogy el fogom olvasni. Akkor még azt sem tudtam, hogy film is készült belőle „Akik maradtak” címmel, amit Oscar-díjra is neveztek. És igen, azóta belefutottam a neten számtalan fújolóba is, hogy „már megint holokausztos filmmel akartunk Oscart nyerni”, „unalmas”, „bezzeg xy témáról nem készül benevezhető film, csak erről”, stb… De ha valaki tényleg ismerné a történetet, tudná, hogy ez ennél jóval többről szól, és a Holokauszt „csak” a kiindulási pontja. (Ugyanúgy szó van benne a szovjet megszállás borzalmairól is, sőt, erről még több szó is esik, mint amarról, tekintve, hogy a regény cselekménye 1948 és ’67 között játszódik… Viszont még mindig nem ez a könyv lényegi része, hanem ami a sorok között van. De ehhez olvasni/nézni kell.)
Egy szó, mint száz: én nagyon ajánlom a könyvet, és amint lehetőségem lesz rá, szívesen megnézem a filmadaptációját is.

>!
ppeva P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Néha nem is belehalni nehezebb… A túlélő az átélteken, a veszteségeken, a gyászon kívül még a bűntudatot is magával cipeli. Miért ők, és én miért nem?! Mérhető-e az, aki ennyi borzalmat átélt, ugyanazzal a mércével, mint a többiek? Vajon elegendő-e bennünk a megértés, az empátia a túlélőkkel? Mennyi idő kell a feldolgozáshoz, beletörődéshez, elfogadáshoz? Mert feledésről persze nem beszélhetünk. És van, amit az idő se old meg.
Szép és nagyon szomorú történet gyászról, szeretetről, identitásról, elfogadásról, emberségről. Sok-sok ilyet szeretnék még olvasni.

>!
Maya
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Ismét egy könyv, amit találomra vettem le a könyvtárban a polcról, mert nem találtam azt, amiért mentem. És megérte hazahozni. Szinte le sem tudtam tenni. Csodálatosan van leírva, ahogy a sérült emberek egymásra találnak és meggyógyítják egymást, vagy magukat. Ahogy kitartanak egymás mellett. Eddig gyerekneveléssel kapcsolatos könyveit olvastam az írónőnek, nem is tudtam, hogy mást is ír. Hát ha úgy vesszük ez a legszebb gyereknevelési tanácsadó, amit valaha olvastam. Ahogy a makacs 17 éves lányt ráveszi a tanulásra a „pótpapa” és közben neki is sikerül meggyógyulni mellette, az egyszerűen példaértékű.

5 hozzászólás
>!
Réka_Ványai
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Az életről szól ez a könyv. A túlélésről. Az elfogadhatatlan elfogadásáról. A szeretet gyógyító erejéről. Az összetartozásról. Egymás támogatásáról. Arról, hogy mindent túlélünk, ha van kivel és kiért.
Gyönyörű. Fájdalmasan valóságos. Mint maga az élet.

>!
NikoLetti P
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Lélekgyógyító könyv.
Rengeteg empátia, szeretet, olyan „túl csordul a szíved pillanat” van benne és egyfajta sajátságos humor… vagy valami olyasmi :
" – A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő! "
„Pali szerzett egy pakli kártyát, és attól fogva esténként huszonegyeztek . Pali azzal érvelt, hogy az ostrom alatt állatólag ezt játszották a pincében az otthonmaradottak. ( Ő ugyan nem ott volt, mert épp Dachauban akadt fontos dolga. )”

De valahogy olyan pont jól jött ki . Olvasmányos lányregény, sok érzelemmel és megjelenik benne a Férfi, hogy milyen is lehett akkoriban egy férfi, hogy úgy érezték az nők, hogy ha ő velük van akkor minden rendben lesz, Isten is mellettük.
„Isten azt hallotta meg, amíg hallott….”

>!
fülcimpa
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye

Katartikus. A háttérben a holokauszt, majd a háború utáni történések, nyilasok, ÁVO-sok, ne szólj szám, nem fáj fejem… eközben a fő szál a gyógyulás, a múlt elengedése a szeretet erejével. Nagyon szépek, meghatóak a levelek, a cselekményleíró naplórészletek.
Megnéztem magamnak F. Várkonyit, roppant szimpatikus nő. Természetes, hogy kiváló regényt kaptunk tőle!


Népszerű idézetek

>!
Maya

Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.

201. oldal

>!
fülcimpa

Mamus mindig azt mondja, ne beszéltess senkit olyasmiről, ami fáj neki.

25. oldal M-érték Kiadó Bp. 2004

>!
Galambdúc

– Papele, ha nem egyezel bele, hogy összeházasodjunk, holnap csinálunk egy gyereket!
Kern úr megdöbbent a szabadszájúságnak ezen a mértékén, az ő „kicsi lányától”, de olyan nagyon nem bánta. Egy pillanatig gondolkozott, aztán megkérdezte:
– Tegnap még nem csináltatok?
– Nem – somolygott Ilona.
– Jó, mert akkor ma még agyonüthetlek. Az unokámat sajnálnám.

160. oldal

4 hozzászólás
>!
Annamarie P

– A gyerekek? – kérdezte Aldó.
– Jól vannak, hála Istennek… Velük csak annyi a gondom, hogy nem tudom, mire neveljem őket. Besúgó akarsz lenni, kislányom, vagy deportált lágerlakó? Válassz, gyönyörű pálya mindkettő!

152. oldal

1 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

… – Mi lenne, ha csütörtökön megcsinálnád a leckéidet, és utána bejönnél az árvaházba, ott játszhatnál a gyerekekkel, amíg én……..
-Nem! Árvaházba nem megyek! …. Nem megyek az árvaházba! … Nem! Nem… Nem vagyok árva! Nem!
Egyre hangosabban kiabált. Üvöltött. Aldó megpróbálta átölelni, de ő, mint egy embrió, összekuporodott a földön. Csupa csont a háta. Csak a „Nem!”-et lehetett hallani, egy ideig még iszonyú erővel, aztán halkulva. Aldó felemelte a jajgató gyerekgombócot, és leült vele a fotelba. Amióta halkult a hang, érezte, hogy jó dolog történik. Mert a süni izmai lassan lazulni kezdtek, a könnyei békésen folytak Aldó ingére. Túljutott valamin, elhagyott egy birodalmat, ami csak hátrapillantva azonosítható. És amit most már mind a ketten ismertek.

71- 72. oldal, I. "Azért jöttem, hogy örüljél.... (Háttér, 2018)

>!
Gyöngyi69

Mindegy, hogy az ember apját azért ölik-e meg, mert zsidó, vagy csak megölik, és történetesen zsidó.

144. oldal

>!
bazsalikom P

És amikor már csak hang nélkül ültem mellette, órák hosszat, egyszer azt mondta: „Ha elmegyek, ne nézd többé a testem. Nem ott leszek már. De mindig a közeledben. És ha hívsz, kérdezel, válaszolni fogok. Hidd el, tudom, az enyémek is ezt teszik, mert szeretnek…”

314. oldal

>!
Maya

– Maga mindig egyedül van itt?
– Mindig.
– Akkor miért akar hazaküldeni?
– Egyedül jobb.
– Most hazudik?
– Mindig.
– Most is?
– Most is.
– Akkor nem mindig hazudik!
– Mit?!
– Ha most is hazudná, hogy mindig hazudik, akkor ugye nem mindig hazudik. Ha viszont igaz lenne, amit mond, hogy mindig hazudik, akkor most mégsem hazudik, szóval akkor sem mindig hazudik!

12. oldal

>!
Papírtigris

A falakat plafonig beborító könyvszekrények a múltból itt felejtett díszletként vették őket körül. Már senkit nem érdekelt, mit mondanak a bölcsek és a széplelkűek.

92. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Ottlik Géza: Hajnali háztetők
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1.
Gárdos Péter: Hajnali láz
Moldova György: Sötét angyal
Spiró György: Tavaszi Tárlat
Asperján György: Csapataink harcban állnak
Száraz Miklós György: Apám darabokban
Karinthy Ferenc: Budapesti ősz
Bertha Bulcsu: A bajnok élete
Németh László: Gyász