Szépek ​és átkozottak 70 csillagozás

F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​zsákmány felfalja a győzőt.

A dzsesszkorszak nagy írójának második regénye (1921) a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története. A szerelemből házasság lesz, s apránként derül ki, milyen gyenge akaratú, határozatlan és gyáva Anthony, milyen önző, elkényeztetett, hiú és makacs Gloria. Szerelmük az évek múlásával megkopik; pénzük elfolyik a kezük közül; nem képesek az élettel szembenézni, mulatnak, isznak, erkölcsileg egyre süllyednek, szétforgácsolódásuk és kiégésük egymástól is eltávolítja őket. A lazán szerkesztett regény már az új nemzedék vereségét jelzi. „Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben… Aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között… És ebből megtanultam, hogy az ember… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1922

>!
Európa, Budapest, 2010
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790154 · Fordította: Gieler Gyöngyi
>!
Háttér, Budapest, 1993
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9637455760 · Fordította: Gieler Gyöngyi

Enciklopédia 1


Kedvencelte 21

Most olvassa 4

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Hát, ez annyira nem. A Nagy Gatsby jobban tetszett. Ez a könyv Nekem kicsit unalmas volt. A szereplőket nagyon nem szerettem, Gloriát kimondottan utáltam. Megint az jött be, mint már sokszor, hogy a kevesebb több lett volna. Ahogy az is, hogy ha megszerzünk valamit, vagy valakit, utána is tenni kell érte, mert különben elveszítjük. Ez történt ebben a könyvben is. Egyenlőre hanyagolom az írót, majd talán kicsit később.

fezer>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Nehéz megmondani, mennyi különféle érzelmet váltott ki ez a könyv olvasás közben, azonban ezen a sok-sok oldalon át egy fix pont volt, méghozzá a regény iránti töretlen rajongásom: az első fejezetnél leesett az állam, hogy ahogy Fitzgerald ír, az maga a csoda, az utolsó fejezet – annak ellenére, hogy nem tartogat igazi meglepetést – pedig olyan erős, hogy még most is csak hadoválni tudok össze-vissza. Éreztem még nagyon sok mindent, mint pl.: szánalmat, dühöt, megértést, de legfőképpen sajnálatot.
Még elemezgetni is lenne kedvem nekiállni – pedig azt igazán nem szoktam –, h mennyiben hibásak a saját jellembeli gyengeségeikért a főhőseink, és mennyiben a társadalom, de ehhez azért már fáradt vagyok.
A könyv közepe környékén viszont sokszor eszembe jutott egy, az egyetemista koromban a barátokkal sokat citált coelhói magasságokat döngető életbölcseletünk – számos akadt a tarsolyunkban, de ez az egy vág jelen esetben ide – : „A rossz döntés még mindig jobb, mint a nem-döntés.”

11 hozzászólás
délibáb>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Andalító. Ahogy az utcák szendergő álomba burkolóznak, Gloria szemében meg apró hullámok fodrozódnak és villájával átdöfi egy érte rajongó articsóka szívét. Hát aki így tud írni, annak kacagását én is az ajtóig kísérném. Kedvem szottyant nekem is egy napfénytócsában üldögélni.

formanella>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Nagyon-nagyon! Szerettem minden mondatát, a képi világát, meg az „ásítozó taxi” kifejezést is mindannyiszor, amikor használta. (Az elején a Tajtékos napok hangulata is gyakran beugrott.) Az pedig különösen finom irónia volt, amikor az Édentől messze című Fitzgerald művet a saját szereplője kritizálta csúnyán! A történet gyakorlatilag napjainkban is játszódhatna – érdemes elolvasni.

1 hozzászólás
Youditta>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

…és így múlik el a világ dicsősége…

Először is a könyv valami csodaszép.. A borító, a lapok tapintása, illata szóval úgy az egészért köszönet az Európa kiadónak.
Másodszor ez a könyv fantasztikus. Hangulatteremtés csillagos ötös. Nem hiszem, hogy olvastam eddig olyan könyvet, ami ennyire átadott volna egy hangulatot, egy életstílust. Annyira megbénított Anthony és Gloria viselkedése,természete a könyv végére, hogy azt éreztem, hogy tehetetlenségük engem fojtogat. Legszívesebben odamentem volna és felpofoztam volna őket.
Harmadszor pedig más befejezésre számítottam egy kicsit, de igaza volt Fitzgeraldnak. Mindenben. így kell írni. Kicsit bő lére eresztette, de megérte.

pufirizs>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Én már régóta mondom. Fitzgerald egy zseni. Úgy játszik a szavakkal, úgy repít vissza a dzsesszkorszakba, úgy fest le karaktereket és tesz jövőbelátó megállapításokat, mint senki más. Sajnos, ha egy időben éltünk volna, nagyon nehéz lett volna választanom, hogy ő vagy Ady Endre legyen a férjem. (Bármelyik esetben borzalmas életem lett volna, nyilván.)
Ezzel a könyvvel csak az volt a baj, hogy a többi írása nagyon-nagyon-nagyon magasra tette a lécet, így számomra ez a túlságosan is bő lére eresztett (szenvedés)történet elmaradt mögöttük. Mert szenvedés volt. Persze nem tűnik ám feltétlen annak a csillogó helyszínek, gyönyörű emberek, a végtelen party-k forgatagában, de belül rohadnak a szereplőink.
A láthatólag nem túl népszerű női főszereplőt, Gloriát én kifejezetten kedveltem, (vessetek meg, de) számos gondolatával tudtam azonosulni. Bár a könyv háromnegyedénél már én is a hajamat téptem a tehetetlenségük miatt, dehát ez az igazi elveszett nemzedék. Sok biográfiai elem is előkerült; folyt az alkohol, megjelent a filmezés, az anyagi problémák, a világháború, az írás, a széteső kapcsolatok, az őrület.
Ha meg szeretnénk ismerni a korszakot, de csak egy könyvet olvasunk róla, ez tökéletes. Maga a cselekmény nem volt különösebben fordulatos, de Fitzgerald írásmódja és gondolatai lenyűgözőek. Nem is tudok nem szuperlatívuszokban beszélni az íróról, na.

Véda P>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Baromi jó, csak ne lett volna ennyire bő lére eresztve és ne kellett volna ennyit szenvednem a két főszereplő bénultságba dermedt tehetetlenségétől! Különösen Gloria ment az idegeimre…brrr…Nem lehet kibírni!

3 hozzászólás
Filippino P>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

A könyv olvasása közben néztem meg filmen A nagy Gatsbyt. Úgy érzem a film nélkül nem tudtam volna úgy értelmezni a könyvet, ahogy utána. Teljesen magával ragadott ez a korszak. Rajzoltam, jegyzeteltem, írtam róla, sőt, még álmodtam is vele. (Bővebben kifejtem majd egy blogbejegyzésben.)

Lily_Sz>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

A nihil értő leírása. Mindenki azt kapja, amit megérdemel – vagy mégsem? A kiváltságért, hogy ne kelljen beállni a sorba, a külső szépség nem elég fizetség, mert „A zsákmány felfalja a győzőt.”
A nagy Gatsby után nem volt kérdés, hogy egyszer csak mást is olvasok a szerzőtől. Meglehet, hogy nekem az túl magasra tette a mércét; e regény kevésbé tudott megnyerni magának, talán azért, mert azzal szemben, itt sajnos egy rokonszenves szereplő sem akadt, és ezt erősen hiányoltam.
Két kiemelkedő jelenet számomra: Maury Noble éjszakai szónoklata a mariettai állomáson, Gloria próbafelvétele.

>!
Európa, Budapest, 2010
576 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630790154 · Fordította: Gieler Gyöngyi
viidori I>!
F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak

Fitzgerald annyira gyönyörűen rendezgeti egymás mögé a szavakat, hogy ha a műanyag dobozok szakszerű csomagolásáról írt volna ebben a könyvben, azt is imádnám. De azért örülök, hogy a szép csomagolás mellé tartalmas belső is járt, amin azt hiszem még sokáig fogok töprengeni.


Népszerű idézetek

apple_pie>!

A boldogság – jegyezte meg egyszer Maury Noble – nem több, mint egy különösen elviselhetetlen nyomorúság megszűnését követő egy óra.

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
4 hozzászólás
judkacag>!

Azt hiszem volt egy időszak az éltemben, mikor bizonyos korlátok között bármit megszerezhettem volna, de én csak azt az egyetlen dolgot akartam igazán lázasan. Istenem! És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak. Olyan ez, mint amikor a napsugár ide-oda cikázva játszik a szobában. Itt-ott megpihen, és bearanyoz egy jelentéktelen tárgyat, és mi szegény bolondok, megpróbáljuk megragadni, de amikor kinyújtjuk utána a kezünket, a napsugár továbbillan, és nekünk csak a jelentéktelenség marad, de a csillogás, ami kívánatossá tette, már tovaszállt…

441-442. oldal

Enola87 P>!

– És te megbocsátasz?
– Nem is tudom. Élünk tovább.

530. oldal

Enola87 P>!

Az ember először a lehető legszebb képet festi magáról, a csillogó végterméket blöffökkel, hamissággal és humorral javítgatja fel. Aztán a másik több részletet kíván, és az ember fest egy második portrét, aztán egy harmadikat – lassan eltűnnek a szép körvonalak –, és végül feltárul a titok. A képek síkjai egybemosódnak, és kirajzolják igazi valónkat, és habár egyre tovább festjük és festjük a képet, többé már nem tudjuk eladni.

148. oldal

Litauszki_Katalin>!

„A költészet fog meghalni legelőször. Előbb vagy utóbb magába szívja a próza.[…] A költészetnek, ha fel akarja magára hívni a figyelmet, küszködnie kell, hogy szokatlan szavakat találjon, nyers, földhöz ragadt szavakat, amiket még soha senki nem tartott szépnek.”

542. oldal

2 hozzászólás
Enola87 P>!

Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag. Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben, Dot. Aztán, amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között.

441. oldal

Enola87 P>!

[…] annak a nőnek, akit nem szeretnek, nincs életrajza, csak története.

86. oldal

Enola87 P>!

Azt hiszem, nagyon kevés ember van, aki valaha is gondolkozik, úgy értem, hogy csak úgy leül, töpreng, és aztán szép sorban jönnek a gondolatai.

47. oldal

Enola87 P>!

A klasszikus […] olyan sikerkönyv, amely túlélte a rákövetkező korszak vagy nemzedék reagálását. Aztán már biztonságban van, mint egy építészeti vagy bútorstílus. Divatos voltát felváltja valami festői méltóság…

65. oldal

Enola87 P>!

Egy nőnek képesnek kell lennie arra, hogy gyönyörűségesen megcsókoljon egy férfit, anélkül hogy arra vágyna, hogy akár a felesége, akár a szeretője legyen.

150. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Libba Bray: Lair of Dreams – Álmok mélyén
John Dos Passos: Nagyváros
John Dos Passos: Manhattani kalauz
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
E. L. Doctorow: Ragtime
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Ira Levin: Rosemary gyereket vár
Michael Cunningham: Az órák
Edith Wharton: A vigasság háza
Natasha Lester: Mr. Fitzgerald csókja