Hollywoodi ​történetek 15 csillagozás

F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

Fitzgerald ​1939-40 között keletkezett 17 novellájának főhőse Pat Hobby, az egykor sikeres némafilmforgatókönyv-író, aki megkopott hírnevéről igyekszik az utolsó utáni bőrt is lehúzni. Dolgozni nem szeret, ötletei sincsenek, ugyanakkor előszeretettel vadássza azokat a helyzeteket, amelyekből – még ha nem is a legtisztességesebb módon, de – haszna származhat. A háborús idők Hollywoodjában azonban már csak megtűrt figura, egy régi bútordarab, aki valódi sikereket képtelen elérni. A kötet novellái fordulatosak, és az olvasó inkább mosolyogva hümmög a szélhámos szemtelen kísérletein, a megfakult életművész próbálkozásain, mintsem elítéli őt, annál is inkább, mert próbálkozásai rendszerint visszafele sülnek el, újabb kínos, kényelmetlen helyzeteket szülve. Bolyong a filmstúdió díszletei között, kilincsel a semmivel: túlélés hétről hétre. Fitzgerald felhasználta saját hollywoodi élményeit is, Pat Hobby portréjában jelen van az önirónia és a nosztalgia is. A novelláskötet nemcsak… (tovább)

Pat Hobby történetei címmel is megjelent.

Eredeti cím: The Pat Hobby Stories

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
192 oldal · ISBN: 9789633666067 · Fordította: Szabó Nóra

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 9

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

Most megint az az állapot állt elő, amikor értetlenül vakarom a fejem: miért kapott ez a könyv mindössze 74 százalékot? Rossz a fordítás, nem elég olvasmányos, elnagyolt, hibádzik benne valami? Ezek a kérdések nem csak a molyoknak, hanem a Goodreads olvasótáborának is szólnak – ők is megszórták egy méltatlannak tűnő 3,6-os átlaggal a Pat Hobby történeteket.

De sejtem én, mi a gond: talán nehéz szembesülni azzal, hogy a mitikus köntösbe öltöztetett, örökké világfájdalmat érző Fitzgeraldnak volt humoros oldala is, sőt, kimondottan jó érzéke volt a humorhoz, és ha pénzkereseti célzattal is, de kihasználta ezt az adottságát. A helyzet ugyanis az, hogy a Pat Hobbyról szóló történetek, bár baromira nem illenek össze semmivel, amit Francis Scott bármikor korábban papírra vetett, a maguk műfajában tökéletesek. Humorközpontú novellák, a komédia, a fekete humor és a szatíra stílusjegyeivel játszadozó szkeccsek, amikben egy kiégett, nyomorúságos, önmaga méltóságát páros lábbal taposó forgatókönyvíró próbálja a felszínen tartani magát. Igazi kabaréba illő főhős: mindig van egy terve, de végül mindig akad egy nála okosabb ember, aki keresztülhúzza a számításait. Lop, csal, hazudik, könyököl, ahol csak tud, mégis mindig belezuhan a másnak ásott verembe. Mindezzel együtt szerethető jellem, pontosan azért, mert következetesen folytatja a tisztességtelen játékait, hogy aztán következetesen pofára essen – amíg a világ rendje ebben a mederben folyik, az efféle fószerek szórakoztatóak és bizonyos szempontból sajnálatra méltóak.
Ha tehát elvonatkoztatunk attól, hogy ezeket a sztorikat a nagy és szomorú Fitzgerald vetette papírra, nincs okunk panaszra. Ha mindenáron bele akarunk látni a történetekbe valami mélységet, két irányból indulhatunk el: egyrészt, Hollywood a harmincas évek végén tele lehetett efféle alakokkal, és nem kétséges, hogy tele van még most is. Másrészt lehet a sztorik mögött nem kevés önreflexió is. Különösen annak fényében, hogy Francis Scott már Hemingway ábrázolásában is egy önbizalom-hiányos, komplexusos, az alkoholt nem bíró alkoholista volt, akinek ráadásul fel kellett dolgoznia egyetlen komoly párkapcsolatának kisiklását is (bár legyünk realisták – Zelda és Francis Scott házassága nem kisiklott, hanem lezuhant egy hídról és még a levegőben fel is robbant): nem tűnik tehát elképzelhetetlennek, hogy úgy tekintett saját magára, mint egy Pat Hobby kaliberű használhatatlan, lézengő, ihlettelen és tehetségtelen figurára, aki régi, de haszontalan bútordarabként kallódik a padlás egy sötét sarkában, mielőtt felaprítanák és eltüzelnék. Annak ellenére is, hogy Fitzgerald valószínűleg nem ilyen személyiség volt.

Szerintem a Pat Hobby univerzum igenis vicces – amennyiben stílusgyakorlat, jól működik, amennyiben önreflexió, akkor groteszk módon biztató, elvégre alkotója még képes nevetni saját nyomorúságán, hiába alkot magáról menthetetlenül torz képet. Bárhogy is legyen, akit elrettent a 74 százalék, nem tudja, mit veszít – én mindenkinek merem ajánlani.

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
192 oldal · ISBN: 9789633666067 · Fordította: Szabó Nóra
1 hozzászólás
entropic P>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

A fülszövegben – meglepő módon – viszonylag pontos képet adnak erről a könyvről, de persze úgysem állom meg, hogy ne írjak le mindent a magam módján (is).

Kezdjük mondjuk ott, hogy elgondolkodtam a könyv magyar címén. Az eredeti cím az, hogy The Pat Hobby Stories (vagyis történetek Pat Hobbyról), a magyar meg ugye az, ami. A magyar cím mintha általánosítana – mintha ilyesmi történetek bárkivel megeshetnének Hollywoodban. És lehet, hogy tényleg. (És talán nemcsak Hollywoodban.) Na mindegy.

Szóval, Pat Hobby régi hollywoodi motoros, pontosabban egy 49 éves, alkoholista, lecsúszott forgatókönyvíró, aki már jó régóta nem ír semmit, maximum kicseréli az „Igen” szót arra, hogy „Bizonyára” valaki más forgatókönyvében – utána pedig kétségbeesetten küzd azért, hogy a forgatókönyvön az ő neve is szerepeljen. Ez általában nem jön össze neki – bár olyan is van, hogy az igazi munkát végző író, akivel Pat együtt dolgozott, végül annyira kiakad a kész filmtől, hogy azt mondja, ő aztán ehhez nem adja a nevét, s ilyenkor Patnek része lehet abban a – jelen esetben eléggé kétes értékű – dicsőségben, hogy nyomtatásban/a stáblistán lássa a nevét.

S hogy miről szólnak a történetek? Főleg Pat tragikomikus szerencsétlenkedéseiről, meg arról, hogy hogyan próbál hétről hétre talpon maradni Hollywoodban, ahol már rég nem terem számára babér. Bár Pat annak idején, még a némafilmes korszakban sztáríró volt, s akkor volt is pénze dögivel, meg volt úszómedencés háza, meg volt három felesége (nem egyszerre), mostanra mindebből nem maradt semmi – a férfi a stúdiófőnökök kegyeinek kiszolgáltatva, ügyeskedve, magát megalázva, kölcsönökből élve igyekszik fenntartani magát, de igazából az élete olyan, hogy mindig csak egyetlen lépésre van a teljes ellehetetlenüléstől.

Persze ha kegyetlenek vagyunk, akkor gondolhatjuk azt, hogy úgy kell neki, meg hogy magának köszönheti ezt az egészet, mert annyi azért kiderül a történetekből, hogy Pat – bármilyen zseniális volt is fiatalon – most már csak egy ingyenélő (ingyenélni próbáló) piás fazon, egy teljesen link alak, aki egyáltalán nem tesz semmit azért, hogy „tisztességesen” boldoguljon. Ahogy már írtam is – Pat mások műveit igyekszik a magáénak (is) feltüntetni; nyugodt szívvel lopja el bárki filmötletét, hátha tud belőle majd írni valamit; és mindig igyekszik úgy intézni a dolgokat, hogy legyen valami kis pénze, de lehetőleg ne kelljen dolgoznia egy percet sem – jobb szeret lóversenyre járni meg piálni, na.

De szerintem fölösleges kegyetlennek lenni. Mert igazából ez a könyv – mint az általam ismert összes Fitzgerald-mű – nagyon szomorú. Bár elvileg amúgy ezek kicsit humoros-féle történetek, ezekben is ott van (talán külön-külön nem, de az összhatásban mindenképpen) a szokásos fitzgeraldi elcseszettség. Nem tudom – vajon ő mindig arról írt, hogy az emberek lecsúsznak, és mindig minden rosszabb lesz, és hogy ez ellen nem tehetünk semmit? Szerintem ez rém szomorú. És el tudom képzelni, milyen lehet az, amikor valaki jó valamiben (mint Pat Hobby a némafilmírásban – jóindulatúan feltételezem, hogy talán abban tényleg jó volt), aztán hirtelen az az egy dolog, amiben nagyon jó, már nem kell senkinek. Következésképpen ő sem kell senkinek. És meg tudom érteni, hogy utána már egész életében nem tud magával mit kezdeni.

Olívia>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

Pat Hobby karácsonyi kívánsága

Mindenki karácsonyi ajándékot apróságot ad a másiknak, de Pat Hobby, hogy ne kelljen a titkárnőjének ajándékot adni, előtte lévő nap kirúgja. Épp az új titkárnőt várta, s gondolta, hogy Ő biztos nem vár első nap ajándékot. Miss Kagle az új titkárnő megérkezett, s beszélgetésükkor kiderül, hogy Pat főnökének titkárnője volt, Harry Gooddorfé.

!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:

spoiler

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Így hirtelen elolvasva az jutott az eszembe, hogy: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.” Sose felejtsük el, hogy ne legyünk telhetetlenek, inkább kevesebbet kérjünk, s nagyobb eséllyel megkapjuk, minthogy a csillagokat is lekívánjuk az égről.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Az ember, aki útban volt

Pat Hobbynak nincs semmi ötlete, pedig anélkül nem kap fizetést. Próbál Jack Bernernek a lelkére hatni, hogyha kap egy ötletet és akivel dolgozhat, akkor megírja a jó szövegkönyvet. Berg vissza utasítja, hogy nem tud embert adni, s a nagy semmire sem tud fizetni. Per próbálja tolni, halogatni a dolgot, hogy ebédeljenek együtt, addig biztos kigondol valamit, Berg vissza utasítja, hogy már betáblázták. Később elindul Berg irodája felé, de gondolja betér máshová, s leül kicsit pihenni, a végén a Priscilla Smithhez lesz szerencséje, aki közli vele, hogy a névtáblát még nem cseréltek le. Beszélgetnek, egy képről, s közben kiderül, hogy Ő is író. Telefont kap, Per elhagyja az irodát.

!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:

spoiler

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nem szép dolog másnak az ötletével, tervével vissza élni, előbb utóbb megüthetjük a bokánkat, főleg ha egy barátunkról van szó, akkor egy barátot is elveszíthetünk, megéri?

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

„Forraljatok vizet, de sokat!”

Pat Hobby egy orvosi filmen dolgozott, de csak egy jó mondat jutott eszébe „Forraljatok vizet, de sokat!”, mikor a folyosón össze futott a társával, akkor közölte társa Max Learn, hogy valódinak, hitelesnek kell lennie a forgatókönyvnek. Elment az orvoshoz, de nem volt bent, elhívta a nővért ebédelni, hátha tud neki segíteni.

!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:

spoiler

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Nem biztos, hogy jó, ha közbe lépünk egy olyan szituációban amiről nem tudunk semmit, esetleg csak sejtjük, nagy valószínűséggel mi fogjuk a rövidebbet húzni. Ez inkább az általánosság. Persze más a helyzet egy balesetnél ott minden perc és minden segítség életet menthet.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Zsenik egy csapatban

Jack Berners munkát kínál Pat Hobbynak, hogy segítsen René Wilcoxnak aki ért a baletthez, de filmet még nem írt. így társszerzők lesznek. A filmdrámaíró, közölte, hogy még nem is olvasta el a forgatókönyvet amit folytatni kéne, majd távozott, hogy dolga van. Patnak még annyi ideje marat, hogy elmondja ötletét: mi lenne, ha a balettosokat elküldenénk a háborúba mint vöröskeresztes ápolók. Végtére később Wilcox megkéri, hogy ne beszéljen a háborúról, két fivére is a nemzetőrségnél szolgál.

!! NE NYISD MEG !! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE !! „majdnem” a történet vége:

spoiler

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Sose tudhatjuk, hogy a másik miért nem segít mikor kéne / feladata, járjunk inkább utána, s ne ítéljünk meg valakit elsőre mikor még nem is tudunk róla semmit, hiszen lehet, hogy Ő lesz az aki a végén Nekünk fog segíteni.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A könyv még tartalmaz jó néhány rövid kis történetet. Mindegyik tanulságos a maga módján, érdemes elolvasni s okulni belőlük.

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
192 oldal · ISBN: 9789633666067 · Fordította: Szabó Nóra
iniesta>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

Van ez esetben egy lényegi aspektus – sőt, annak fényében, hogy ezt megelőzően ha jól látom, itt erre senki nem hívta fel a figyelmet, olybá tűnik nekem, hogy kifejezetten felkiáltójeles ezt kiemelni –, amit kivételesen nem volna szabad lehántani az egészről, nevezetesen az életrajzi vonatkozásokat, pontosabban azok kihatásait, azaz: Fitzgerald „közébe halt” ezeknek a történeteknek. Nem a mű töredékességét akarom ezzel sugallni, hanem bizonyos értelemben sokkal többet: a bizonytalanságot, hogy nem is lehet tudni igazából, hogy ez töredék-é avagy sem.

Az igazság talán valami ritkán művet látott irodalmi senkiföldje: több, mint töredék, de kevesebb, mint kerek egész; lett légyen bármi is a végső cél (novelláskötet, prózaformájú helyzetkomédia, regény?).

Ezt szem előtt tartva érdemes olvasni. Merthogy érdemes, minden könnyedsége ellenére, sőt, éppen ezért is; nagyon is. Merthogy ettől a nem-egészen-befejezettségtől függetlenül Fitzgerald a szokott, de mindig frissen megcsodálható, mesteri és mesterien szerkesztett egyszerűséggel, mély, de mégis mintha értelmét vesztett empátiával, egyidejűen szomorkás szellemességgel és tört vidámsággal tud írni – és tud is mit írni – kiégésről és kiábrándultságról, gyarlóságról és lébecolásról; egy nagyon is jelen lévő elmúlt korról; egy olyan karaktertípus válságáról, amely bizonyos értelemben egy századot határozott meg, de ide ez a befejezett múlt nem is igazán jó, valami magyar present perfect kellene, merthogy a dolog még ma is kísértetiesen aktuális: a képzelt és vágyott, de eredendően elvesztett csillogás és annak hajszolása lényegét tekintve mit sem változott.

3 hozzászólás
rekucimucika>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

Kevésbé tetszett, mint az Eltékozolt évtized. A végére picit már elegem lett Pat Hobby-ból. De ettől még nem voltak rosszak a történetek, csak maga a karakter fárasztott le idegileg.

viidori I>!
F. Scott Fitzgerald: Hollywoodi történetek

A novellákban Hollywood egykori sikeres írója Pat Hobby próbálja életéből menteni, ami menthető, és ezt lehetőleg a legkevesebb munkával igyekszik megtenni. Ugyanaz a „fitzgeraldi hangulat”, szomorkásság lengi be ezeket a történeteket, amit eddig olvasott más műveiben is találtam és amit imádok.

Bővebben: http://lornyon.blogspot.hu/2014/04/f-scott-fitzgerald-h…


Népszerű idézetek

Eszter_Szabo>!

Ahhoz, hogy az ember a lehető legtöbb méltósággal tudjon pénzt kölcsönkérni valakitől, igen jól kell megválasztani a helyet és az időpontot. Nehéz ügy, mindenféle tekintetben, de különösképpen olyan esetekben, amikor az, aki kölcsönkér, éppenséggel kancsal, himlőhelyes vagy egy feltűnő monokli éktelenkedik a szeme körül. Az előnytelen körülmények sorát a végtelenségig lehetne sorolni, de röviden így lehetne definiálni a problémát: kölcsönkérni olyankor a legnehezebb, amikor az embernek rendkívül nagy szüksége van rá.

Pat Hobby mindent megtesz

Eszter_Szabo>!

Na mármost az egyéniség elvesztése mindenképpen felelőtlen dolog. Ám egy ellenség – vagy legalábbis a minket érő sorozatos balszerencse bűnbakjának kikiáltott egyén – miatt elveszíteni azt felettébb nehéz dolog

60. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Twain: A lóvá tett város
Michael Moore: A provokátor
Kuczka Péter (szerk.): Robur 8.
Philip K. Dick: Különvélemény
Az elátkozott kert
Vi Keeland: Enyém leszel
Woody Allen: Tollatlan jószág
Kurt Vonnegut: A hamvaskék sárkány
Mark Twain: Emberevés a vonaton
Mark Twain: Nemzetgazdaságtan