Eltékozolt ​évtized 15 csillagozás

Válogatott novellák
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

F. Scott Fitzgerald művei – legyen az regény, novella vagy színdarab – a ’20-as évek jazzkorszakáról szólnak, a nagyvárosi sodródásról, változásokról, azokról az egyéni problémákról, melyek egyedivé teszik az embert az egyre elszemélytelenedő és elidegenítő 20. században. A törtetők, az alkoholisták, a céltalanok és a modern sportladyk világa ez, melyről Fitzgerald sajátjaként, precízen és nem kevés iróniával ír.
Az Eltékozolt évtized a Fitzgeraldra oly jellemző témájú és stílusú rövidebb írásokat, többek közt első novelláskötete, a Flappers and Philosophes darabjait is tartalmazza.

Tartalomjegyzék

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
336 oldal · ISBN: 9789633666036 · Fordította: Ortutay Péter
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
356 oldal · ISBN: 9789633440421 · Fordította: Ortutay Péter

Kedvencelte 2

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 16


Kiemelt értékelések

Ákos_Tóth IP>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

F. Scott Fitzgerald irodalmi hagyatéka olyan, akár a darabokra tört ólomkristály: néhány nagyobb darab élesen visszaveri a fényt, ezzel válva az olvasók elsőszámú efszkott élményévé, néhány pedig már-már mikroszkopikus méretű kis szilánkocska csupán, amiken ugyanúgy megcsillannak a szobába vetülő napsugarak, és végső soron a talp alá kerülve is ugyanúgy vágnak és fájnak…
Ezek a fragmentumok nem okvetlen egyívásúak, pontosabban mindig mindegyikükben felfedezhető a fitzgeraldi idea, a jazzkorszak fiataljainak csillogó, bájos, de romlott és szomorú hétköznapjainak bemutatása, mégis: a kisprózák feltűnően sokszor nem látják annyira nyilvánvalóan borúsan az egyébként lehangoló életet, és felvillantják a szerző egy kevésbé nyilvánvaló tulajdonságát – miszerint tudott derülni is tulajdon generációja nyomorán és sérült mivoltán.

Az Eltékozolt évtized nálam nagyon erős versenyhelyzetbe érkezett meg: egyrészt imádom a kortárs Hemingway novellákat, másrészt imádom Fitzgerald időskori Pat Hobby-történeteit, amik a hollywoodi kínszenvedés nevettető szituációkkal körbeillusztrált emlékei voltak – talán mint nekünk az Ezen egy éjszaka, vagy az oroszoknak a Színházi regény. Az Eltékozolt évtizeddel szemben magasak voltak az elvárásaim, főleg annak tudatában, hogy az itt közölt novellák gyakorlatilag a Flappers and Philosophers című 1920-as gyűjtemény, az első Fitzgerald kispróza kiadvány írásai, kissé kibővítve. A Benediction című darabból mindjárt megkapjuk a teljes verziót és egy korai, újságban közölt prototípust is.
A novellák pedig jók – mondanám, hogy nyomokban túlírtnak tűnnek, de valójában érezhetően és magabiztosan fitzgeraldiak a szó egyfajta objektív értelmében. A szerző sosem a szikár stílusáról volt híres, de a párbeszédei például igen életszerűek, a sztorivezetésében pedig a bőbeszédűsége mellett is van egy kis hollywoodias, forgatókönyvírókra emlékeztető lényegre törő attitűd. A közölt művek közül különösen a Kalóz a szigeten kora kasszasiker mozija lehetett volna megfilmesítve, de hasonlóan a The Artist című filmhez, ma is tökéletesen megfelelne arra, hogy hommage jelleggel némafilmet forgassanak belőle kortárs alkotók – nagyon jellegzetes korképet és korhangulatot fest, mégis lenyűgözően ártatlan irányokba cseng ki, minden tekintetben egy megtestesült húszas évekbeli amerikai sztori.
A már említett kétféle variáció egy témára, A próba és a Papszentelés a szövegfejlődés remek mintapéldája, szívesen venném, ha többször kapnánk legalább érdekesség szintjén efféle evolúciós dokumentációkat – egyébként bevallom, nekem az első verzió jobban is tetszett. Kimondottan szerettem még a klasszikus társadalmi igazságtalanságokon lamentáló Dalyrimple rossz útra tér című darabot, a Bernice bubifrizurájáját, és Az alkoholbeteget.
Mivel mostanság már ritkán esik szó ezekről a kispróza gyűjteményekről, mellékesen jegyzem meg, hogy a szövegeket Ortutay Péter fordította, aki az elmúlt tíz évben a novellaíró Fitzgerald magyar hangja lett – általában véve elégedett vagyok a munkájával, bár úgy a szövegek gördülékenységén, mint a megfelelő szóhasználatokon lehetne még dolgozni. Nála is találkoztam például a nemrég Bartos Tibor Útonjában felfedezett borzalmas hencser szóval (a kanapé vagy heverő helyett), hát ott majdnem hangosan föl is nevettem.

Akit érdekel a flapperirodalom, annak számolnia kell Fitzgeralddal – bőven túl A nagy Gatsby-n is! A szerző nem fog csalódást okozni, sőt, ha a posztumusz megjelent műveket nem számoljuk, nála is Hemingwayhez hasonló tapasztalatokra fogunk szert tenni: néhány meghatározó regény mögött az efféle apróságok fogják majd a legélesebben illusztrálni a művész valódi céljait és irodalmi törekvéseit. Szorgalmaznám is egy Fitzgerald-összes novellagyűjtemény megjelenését, hisz az elmúlt másfél évtized termése szép lassan teljesen elérhetetlenné válik.

>!
Quattrocento, Budapest, 2013
336 oldal · ISBN: 9789633666036 · Fordította: Ortutay Péter
entropic P>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

A Nagy Gatsby meg az Éj szelíd trónján kábé örök idők óta a kedvenc könyveim közé tartoznak, de eddig egész jól elvoltam azzal, hogy újraolvastam a kettő közül valamelyiket, amikor Fitzgeraldot akartam olvasni. Na, de most már végre olvastam valami mást is tőle.

A kötet novelláinak jelentős részét 19 éves lányok és huszonpár éves fiúk népesítik be, többnyire olyanok, akik majd később Daisy és Tom Buchananek, meg Nicole és Dick Diverek lesznek, de most még nem azok.

Most még fiatal lányok, akik 16 évesen elsőbáloznak, 19 évesen már a társaság királynői, 21 évesen meg már halálosan unják a folyamatos agyatlan flörtölést meg a szerelmet, és meg akarnak állapodni, mert már vénnek érzik magukat.
Vagy fiatal fiúk, akiknek az a csajozós szövegük, hogy „magának milyen csókos a szája” – de egy pillanatra sem akarják, hogy a lány, akinek ezt mondják, komolyan vegye a dolgot.

Fitzgerald elég alaposan, mindenféle oldalról körüljárja ezt a rettentően üres fiatalság-érzést, ami a fentebb említett két regényében is megjelenik. Van például olyan novella (A jégpalota), amiben a város széplánya többre vágyik, életre, szórakozásra, meg ilyenekre, és el akarja hagyni a kisvárost, ahol felnőtt, s amit amúgy szeret, mert hite szerint ő nem arra született, hogy otthon punnyadjon meg – nem ám, hanem kalandokra, izgalmakra. Csak aztán rájön, hogy talán mégsem a kalandokra meg izgalmakra született, meg hogy végül is jobb neki otthon. (Laza popkultúrás-posztmodern húzásként idelinkelem ezt a remek dalt [EMA – California], ami szerintem nagyon jól visszaadja ezt a fitzgeraldos érzést, vagyis annak 2010-es évekbeli változatát: http://www.youtube.com/watch… )

Aztán van olyan novella is (Myra és a gazdag fiú esete), amiben a rém életunt 21 éves hősnő behálóz egy gazdag fiút, mert mi mást tehet az ember 21 évesen, jól kell férjhez menni, na – de aztán meg kölcsönösen jól hülyét csinálnak egymásból.

Meg van olyan is (Bernice bubifrizurája), amiben a népszerűtlen kis penészvirág hirtelen a város legkeresettebb lánykája lesz, miután megtanulja, hogy milyen témákról kell a srácokkal beszélgetni (én; te; mi), de ez a népszerűség eléggé törékenynek bizonyul.

Stb.

Eléggé meglepett egyébként, hogy sok novella milyen könnyed és humoros. (Még úgy is, hogy a mélyben mindig ott lappang a szomorúság – mert ugyan mire jó népszerű bálkirálynőnek lenni 19 évesen, és egyáltalán: mi az élvezet abban a népszerűségben, ami abból fakad, hogy valaki ügyesen tud szempillát rebegtetni meg butaságokat beszélni, ha közben amúgy az illető lány talán nem is szempillarebegtető tündérke a szíve szerint, hanem okos ember, aki értelmes társaságra vágyna.)

De azért nem mindegyik novella könnyed-vidám-fiatalos. Vannak olyanok is, amik már kb. olyanok, mint a későbbi regények: ott van bennük a minden-hiábavalóság; a nyughatatlanság; a kiábrándultság; meg az az érzés, hogy valami valamikor nagyon el lett cseszve, és ezen már nem lehet segíteni. Szóval – olyan „tipikus” Fitzgerald. (Ami hozzám véletlenül elég közel áll.)

(A fordítás amúgy elég sok kívánnivalót hagy maga után. Meg a szerkesztés is. Szóval nagyon kellett koncentrálnom, hogy Fitzgeraldra tudjak figyelni, és ne a rengeteg helyesírási meg ilyen-olyan hiba, meg az esetlen magyarítások miatt dühöngjek egyfolytában. Ez simán elvesz egy csillagot az értékelésből – ha esetleg felmerülne a kérdés, hogy miért csak háromfél.)

5 hozzászólás
AnZsu_01 P>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

Élmény volt olvasni, könnyed olvasmány hétköznapi életből vett sztorikkal. Hozzáad ugyan a történetekhez a kor, amelyben játszódnak, de igazából bármikor történhetnének. A szereplők fiatalok, akiknek a problémái tényleg évszámtól függetlenül hasonlóak. Az unalmas kisvárosból elvágyódó lány, aki aztán meghasonlik önmagával. Vagy amikor a szürke, unalmas csajszi válik ideig-óráig népszerűvé. Csábítások, csalódások, csajozások. Mindegyik novella, mint egy szappanbuborék, csodásan, színesen csillogva lebegnek, majd kipukkannak.

rekucimucika>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

Ez volt az első F. Scott Fitzgerald könyv, amit olvastam, de természetesen nem az utolsó. Magamtól valószínűleg nem vettem volna kézbe egyhamar, de ha már volt a közelben egy példány, még szép, hogy elolvastam. És milyen jól tettem! Nagyon szórakoztató, könnyű olvasmány. Ha egyszer elkezdi az ember, nem tudja letenni.

szvandaaa>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

Nagyszerű novellák, mint mindig! Azt hiszem ez F. Scott Fitzgerald igazi erőssége: a csattanóval végződő rövidke történet, mesterien alakítja a szálakat. Hihetetlen, hogy egy embernek ennyi eredeti gondolata legyen. A 4,5 csillagot csak amiatt kapta, mert a Benjamin Buttonös novellás kötet nekem jobban tetszett, ugyanakkor ebben is voltak nagy kedvenceim.

calmovato>!
F. Scott Fitzgerald: Eltékozolt évtized

Fitzgerald pontosan tudja a látszat mögötti tartalmak feltárását. Tudja az ember belső gondolatait, félelmeit, naivitásait. A hétköznapi élet cselekményeit irodalmivá tudja varázsolni. Metaforák és elvont utalások veszik körbe néha az írásait, és sosem tudhatod melyik részlet lesz igazán fontos a történeteiben. Lényegtelen hanyas évekről beszélünk, a szereplők élethelyzeteit 2014-ben is képesek vagyunk átdolgozni a saját valóságunkba. Érdemes őket forgatni.


Népszerű idézetek

forElle>!

A tenger felett az ég is kék, mint a kisbaba szeme. Az égbolt nyugati része felől a nap aranyos kis fényes érméket szór a vízre – és ha valaki feszült figyelemmel mereszti szemét, azt látja, hogy ezek a kis érmék az egyik kis hullámhegyről a másikra pattannak, és fél mérfölddel távolabb egyesülnek egy széles aranygallérral, hogy aztán káprázatos napnyugta legyen belőlük.

Kalóz a szigeten

forElle>!

Fehéren kéklő tatján meg azt látjuk, hogy egy ponyvatető alatt, fonott kanapén félig ülve, félig fekve egy fiatal sárga hajú lány heverészik és olvas. Történetesen épp Az angyalok lázadását Anatole France-tól.

vercsa>!

Tizennyolc éveseknél a meggyőződés egy domb, melyről körbe lehet nézni; negyvenöt éveseknél pedig egy barlang, melybe mindig vissza lehet húzódni.

vercsa>!

Hisz egész életünk egyetlen szó körül forog: „szeretlek.” Ez a szó egyre csak közelebb kerül, és ha már kimondtuk, akkor meg távolabb.

vercsa>!

Nem bízom azokban az emberekben, akik már kora reggel filozofálnak. Fölösleges, mint a reggeli pezsgőzés.

rekucimucika>!

Tudod, bennem két személy él. Az egyik az álmos, lusta nő, akit te is szeretsz. A másik viszont telis-tele van energiával, azzal az érzéssel, hogy vad dolgokat hivatott csinálni. S ez a tulajdonságom egyszer még hasznos lehet, velem marad akkor is, amikor már nem leszek szép, és senkinek sem kellek.

58. oldal, 2. fejezet - A jégpalota (Quattrocento, 2013)

rekucimucika>!

Én azt hittem, hogy ebben az országban szesztilalom van – mondta Ardita megvetően. – Milyen körömlakkot ivott?

13. oldal, 1. fejezet - Kalóz a szigeten (Quattrocento, 2013)

rekucimucika>!

»Evelyn, olyan ajándékot akarok neked adni, amely olyan nehéz, mint a természeted, s éppolyan szép, éppolyan üres és éppolyan átlátszó, mint te.«

93. oldal, 3. fejezet - A kristályváza (Quattrocento, 2013)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jiří Marek: Bűnözők panoptikuma
Jiří Marek: Prága város panoptikuma
Moldova György: A beszélő disznó
Mihail Solohov: Idegen vér
Vanczák János: Dolgos emberek világa
Mihail Solohov: Emberi sors
Bánffy Miklós: Bűvös éjszaka
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek
Zilahy Lajos: Halálos tavasz
Ernest Hemingway: Vándorünnep