Az ​utolsó cézár 44 csillagozás

F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

„Az ​utolsó cézár messzemenően a legjobb hollywoodi regény, s az egyetlen, amely belülről ábrázolja ezt a világot (…) fényében érdemes újraolvasni A nagy Gatsby-t, mert kiviláglik belőle, mit akart Fitzgerald megvalósítani utolsó művében. Ha igaz is, hogy Az éj szelíd trónján írása közben folyton változott Fitzgerald koncepciója abban a tekintetben, hogy mi is voltaképpen a regény igazi témája, melynek következtében e lebilincselő mű egyes részei nem mindig illeszkednek egymáshoz, Az utolsó cézár-ról már bízvást elmondható, hogy csalhatatlan írásművészetével sikerült ugyanúgy megvalósítania a mű szilárd egységét, ahogyan az korábbi keltezésű elbeszéléseiben megmutatkozik. T. S. Eliot azt mondta e könyv kapcsán, hogy Henry James óta Fitzgerald tette meg az első fontos lépést az amerikai regényirodalomban. És ahhoz sem férhet kétség, ha beteljesítetlen maradt is a szándék, hogy az Az utolsó cézár is azon könyvek közé tartozik, amelyek mércéül szolgálnak” – írja előszavában Edmund… (tovább)

Eredeti mű: F. Scott Fitzgerald: The Last Tycoon

Eredeti megjelenés éve: 1941

>!
Európa, Budapest, 2012
244 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630793612 · Fordította: Bart István
>!
Kalligram, Pozsony, 2004
234 oldal · ISBN: 8071495875 · Fordította: Bart István
>!
Kalligram, Pozsony, 1994
226 oldal · ISBN: 8071490962 · Fordította: Bart István

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Hollywood


Most olvassa 2

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Gregöria_Hill
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Ebből lehetett volna egy remekmű. Egy igen nagy terjedelmű remekmű a Gatsbyhez képest. De még sajnos nagyon nem volt kész. Annyira kár! Viszont amit aligha olvashattunk volna rendes körülmények között, az F. műhelyjegyzetei. Amiből azért látszik, mennyire tudatos író volt. Olyan Író író… amit én szeretek. És mivel ezek a jegyzetek jobbára a karakterekről és a szituációkról szóltak, szóval ilyen jó értelemben vett iparosmunka lenyomatai, el se tudom képzelni, hol van ez a töredék még attól, amikor már a szövegbe nyúl bele és beleteszi a magáét… a hangulatba, a szóválasztásba, a szöveg dallamába, ami a Gatsbyben is annyira tökéletes volt. Amikor már a cselekmény kész, a karakterek élnek, de még „megzenésíti” és minden szó a helyén van. És a lírai részeknél jambusok vannak a prózában, mint egy dal, és amikor a szereplő utal valamire, akkor gyanakodhatunk, hogy tényleg utalt valakire. Hát nem kötelező észrevenni és élvezni a szöveg örömét, de szabad. Hát, mindegy most már.
Viszont amit megértettem ennyiből is, az a magány. Van benne egy autózós jelenet, amikor a Stahr nem akar hazamenni a luxusba, csak vezetne tovább, pont előtte az épülő új háza volt terítéken. Soha többé nem mondok olyat, hogy ejh, ennek is mindene megvan, úszómedence, nők, pénz, parti minden nap, mi gondja lehet, amitől így be kell fordulni. Mondjuk eddig se mondtam ilyet, de ezután már pláne :)

Nem része az értékelésnek: de hogy én hogy úúútálom ezt a hype-ot most a Gatsby miatt… remélem, hamar lemegy. Az a sok okos komment az interneten, hogy elsősorban ’isze nincs is benne cselekmény (vérfarkasharc, zombiapokalipszis, autósüldözés), és „nem szimpatikus az a léha, értéktelen világ” (mért nem tetszett a történelemnek másmilyennek lenni, a kutyafáját), és hogy az semmise (!), hogy tud írni és szép a szöveg, és jól van megírva, azért, mert… öööö…. miért is? miért is nem számít egy írásműnél, hogy hogy van megírva? nincs benne az izé, hordaharc vagy bármi, szóval olyan nyilvánvalóan óriási drámai összecsapás, ami kiböki a szemedet és észreveszed, hahó, helló, most megy a dráma! Nehogy kicsit is bele kelljen gondolkodni ám, hogy hol a dráma vagy bármi más! Kifakadás vége:)

4 hozzászólás
>!
mrsp
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Annyira hihetetlenül rossz érzés, amikor beleszeretsz egy író stílusába, teljesen oda vagy érte, elhatározod, hogy elolvasod minden könyvét, aztán szépen. lassan. egyre. távolabb. lök. magától. Mert ott volt A nagy Gatsby, ami a szívem csücske. Aztán a Benjamin Button, ami szintén. Aztán a Szerelem az éjszakában és az Azok a szomorú fiatalok, amik már nem annyira lettek kedvencek, de szintén tetszettek. Aztán jön az első pofon, Az éj szelíd trónján, amit annyira próbáltam szeretni, de annyira nem ment. Kétszer futottam neki, mindkétszer elbuktam. És akkor még naivan megveszem Az utolsó cézárt, mert hát csak Fitzgerald. És ezzel a könyvvel sem passzolunk. És elkezdek kételkedni: tényleg kell ez nekem? Kell, hogy a csodálatos olvasmányélményeimet, amit Gatsby és Benjamin Button jelentettek, elrontsam? Nem. De attól még még próbálkozni fogok.

Szóóóval. Az utolsó cézárral nem szenvedtem annyira, mint Az éj szelíd trónján-nal, de sajnos itt is a könyv közepére már zsongott a fejem – ki kicsoda, mit csinált, mit akar? Fitzgerald annyi jelentéktelennél jelentéktelenebb szereplőt vonultat fel, hogy akármennyire próbáltam, nem tudtam megjegyezni mindegyiküket, és össze is zavarodtam. Egyébként az elején tényleg nagyon tetszett, annyira örültem, jött az a misztikus, semmihez sem fogható, gondtalan régi amerikai hangulat, jöttek a szebbnél szebb szóvirágok, a gyönyörű és okos főszereplőnő, a heves érzelmek, a bonyolult viszonyok, az ocsmány titkok, de aztán valami elszakadt, és onnantól már nem tudtam élvezni. Nyáron még egyszer neki fogok ülni, jegyzetelni fogok, vagy nem tudom, de nem akarom elfogadni, hogy nekem csak ennyi, 2 könyv jutott a csodálatos és felülmúlhatatlan Fitzgeraldból. :(

>!
Youditta
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Igazi Fitzgerald regény lenne,ha befejezhette volna. Így nekem hiányoztak a Fitzgerald finomságok, amik átsejlettek ugyan a sorok között,de érezhető volt,hogy akart ezen ő még dolgozgatni. Hangulat,stílus,karakterfelépítés abszolút rávall és megint kezdett elvarázsolni,amikor egyszer bumm véget ért. Sajnos.. pedig biztos vagyok benne,hogy ez a regény is egy igazi Fitzgerald nagyágyú lett volna.
A nem kiteljesedett regényért nem tudok maximumot adni,bár tudnék,mert akkor azt jelentené, hogy befejezhette volna és biztosan egy zsenialis művet olvashatnánk illetve még több regényt tőle valószínűleg. Ha az idő hagyta volna még alkotni…
Az kezd kétségbe ejteni,hogy egyre kevesebb,amit olvashatok tőle,pedig igényem lenne rá…

>!
ervinke73
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Nem lacafacázok:zseniális!
A halál megakadályozta, hogy befejezze ezt a könyvét Fitzgerald, de nekem valahogy ettől még élőbb lett. Nagyon erős, igazi irodalom. Hemingway-t idézte, de ez dicséret!
Hollywood-i regényként tartják számon, de nekem a szerelmi szál tetszett igazán. Férfias!

2 hozzászólás
>!
kata__
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Fitzgerald olyan gyönyörűen tud írni. Persze, láttam én ezt már A nagy Gatsbynél is, de most aztán végérvényesen beleszerelmesedtem a stílusába.
Nagyon szomorú vagyok, hogy a halála miatt nem tudta befejezni a könyvet, mert már a jegyzeteiből látszik, hogy tényleg zseniális mű lett volna, – főleg, ha szokásához híven még a legapróbb részleteken is csiszol – bár tulajdonképpen még így háromnegyedes állapotában is bámulatos könyv.
Az író Hollywood aranykorába kalauzol el: Monroe Stahr, egy elbűvölő, számító és szinte mindenható producer életébe, aki szenved, mert bárki álmát képes valóra váltani- kivéve a sajátját. És aki amúgy bátran beállhat közvetlenül Mr. Darcy mellé „ a képzeletbeli karakterek, akikért sóvárgunk” sorba.

>!
almodozom
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Bevallom, nem tudtam, hogy a regény befejezetlen, és csalódás volt. (Így járnak a félműveltek.) Bár hidegen hagy az amerikai tömegfilm világa, szerettem volna megtudni, mi a szerepe Ceciliának, mivé áll össze ez a kicsit patchwork-érzetű történet, és hova futnak ki az apró utalások, félbemaradt szálak…
Az írói jegyzetek filológusoknak biztos különleges csemege, de én most bosszúból kihagytam őket.
A Kalligram-kiadás (1994) szerkesztői munkálatai pedig… azok is félbemaradtak, azt hiszem.

>!
Arianrhod MP
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Már nem emlékszem, olvastam-e előbb, vagy a filmet láttam. De ez azon ritka alkotások egyike, – (szerintem!) – melyek esetében mindkettő csoda. Arra viszont emlékszem, hogy a film után elolvastam, lehet, hogy újra.

>!
theroofcrash P
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Ha csak egy oldalt írt volna, akkor is a remekművek közé sorolnám. Fitzgerald azok közé tartozik, akinél nem zavar a romantika, sőt, egyfajta morbid igényem is van rá. Megkaptam a maga hollywoodi valóságában. Ne csak a Nagy Gatsby-t válassza mindenki tőle, ezt látatlanba üzenem azoknak akik hagyják kicsúszni a kezeik közül a többi remekművét az írónak!

>!
apple_pie 
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Scott Fitzgerald, nagyon, de nagyon sajnálom, hogy nem volt lehetőséged befejezni ezt a könyvet. Tudom, hogy a végén a jegyzeteidből és a másoknak elmesélt terveidből leírták, hogy mit terveztél megírni, de ez nem volt az igazi és egy kis hiányérzetet is hagyott.

A hiányérzet ellenére örülök, hogy olvashattam ezt a regényedet is. A stílusod, ahogyan írsz minden egyes alkalommal elvarázsol, és magával ragad. Ha író lennék, akkor arra vágynék, hogy a te legyél rám hatással és talán hozzád is hasonlítsanak.

Ez az ötödik regényed, amit elolvastam és sajnos az utolsó is, amit el tudok olvasni tőled. De remélem, hogy majd a jövőben még a novelláidat és a drámáidat is ugyanúgy fogom élvezni, mint a regényeidet.

A hiányérzet ellenére 5 csillag, nem tudtad befejezni, de ez nem a te hibád volt. Az amivel elkészültél az megérdemli.

>!
keiivile
F. Scott Fitzgerald: Az utolsó cézár

Olyan, mintha a kézirat elfogyott volna, mielőtt a történet elkezdődhetett volna. Nagy kár, mert az író pontosan úgy fogalmazta meg az apró félreértések szárnyain rebegő és eltéríthető benyomásokat a szerelemről, ahogy én is megélem őket általában. A jegyzetek a töredék végén egészen kiábrándító tárgyilagosságot és precizitást sugallnak, amiről eszébe jut az embernek, hogy könyvet írni valójában kemény munka, nem pedig annyi, hogy homlokon csókol valakit a múzsa, és akkor ír. Mivel a jegyzetek alapján a sztori zavaros kanyarokat kellett volna vessen, érdekelt volna, hogyan is néz ki ez kidolgozva.


Népszerű idézetek

>!
moni79

A legtöbbünket hiába filmeznének a megszületésünk napjától a halálunk órájáig, a belőle készült film unalmon és undoron kívül mást aligha váltana ki a nézőből. Olyan volna csak, mintha vakarózó majmokat néznénk.

232. oldal

1 hozzászólás
>!
Gregöria_Hill

Nem mondhatnám, hogy csinos lett volna, mivel Los Angelesben egyáltalában nincsenek csinos lányok – csinos a lány csak egyedül lehet, ha viszont legalább tucatnyi van belőlük, akkor az csak tánckar.

104. oldal

>!
Gregöria_Hill

Mind a három titkárnő meggyőződéses kapitalista volt, és Birdy eszelte ki azt a szabályt, hogy ha a gépírónőket hetente több mint egy alkalommal azon kapták, hogy közösen fogyasztják el az ebédjüket, már szedhették is a sátorfájukat. Akkoriban minden filmstúdió a tömegmozgalmaktól rettegett.

40. oldal

>!
apple_pie 

De tudod, az a helyzet, hogy a tudás olyan végtelen… és minél többet tud az ember, annál több tudnivalóról szerez tudomást, ami már éppen csak hogy karnyújtásnyira van és ez így megy folyvást.

169. oldal

>!
apple_pie

Valami nyugtalanság járta át a nyarat – augusztus eleje volt, bolond szerelmek és szenvedélyes bűnök ideje. Ilyenkor mindenki tudja már, hogy immár nem sokat tartogat számára a nyár, ezért megpróbálja mohón belevetni magát a jelenbe – vagy ha nincsen jelene, megpróbál teremteni magának valamit helyette.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: nyár
>!
Eden

Hollywood olyan, hogy végleg senki sem szokott megbukni, ha csak nem iszik vagy kábítószerezik.

20. oldal

>!
mrsp

– Vérbeli forgatókönyvíró – mondta. – Mindent tud, és ugyanakkor semmit sem tud.

22. oldal

>!
Eden

Nincs annál jobb, mint amikor az ember elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen épelméjű bolond egy diliházra való féleszű közt.

36. oldal

>!
getler 

Nincs annál jobb, mint amikor az ember elmondhatja magáról, hogy ő az egyetlen épelméjű bolond egy diliházra való féleszű között.

36. oldal

>!
getler 

Stahr és Kathleen tekintete találkozott és egymásba fonódott. Egy szempillantásnyi ideig úgy szeretkeztek, ahogy soha, senki sem meri majd utánuk csinálni. Pillantásuk lassúb volt, mint egy ölelés, de türelmetlenebb bármely kiáltásnál.

119-120. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk
Bertolt Brecht: Julius Caesar úr üzletei
Karel Čapek: Foltýn zeneszerző élete és munkássága
Franz Kafka: Az elkallódott fiú
Örkény István: Önéletrajzom töredékekben
Vladimir Nabokov: Laura modellje
Franz Kafka: Amerika
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Muraszaki Sikibu: Gendzsi regénye I-III.
Muraszaki Sikibu: Gendzsi szerelmei I-III.