Az 1920-as évek „elveszett nemzedékének” képviselője, a dzsesszkorszak előfutára, névadója és terméke, Francis Scott Key Fitzgerald (1896-1940) fedezte fel az irodalom számára a viktoriánus morált és az egész amerikai életformát megváltoztató, bálványromboló ifjúságot. Merőben új típusok jelentkeztek már első írásaiban is: a felső középosztály elkényeztetett fiai és lányai, egyetemi aranyifjak, „vampok”, „flapperek”.
1920-ban megjelent, s mindjárt óriási sikert aratott első regénye, Az Édentől messze kissé wertheri világfájdalmú, de modern impresszionista stílusú és felépítésű mű, amely egy érzékeny, tehetséges fiú jellemnevelő iskoláját, botladozásait és önmagára találását mutatja be. Amory Blaine, a kiábrándult princetoni diák, leszerelt katona és csalódott szerelmes a regény végén eljut az önismeretig, és meghirdeti az új nemzedéket: „Íme, az új nemzedék, ajkán a régi csatakiáltások, s hosszú napokon és merengve átvirrasztott éjszakákon át tanulja a régi hiteket; és várja… (tovább)
Az Édentől messze 28 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1920
Kedvencelte 2
Most olvassa 7
Várólistára tette 53
Kívánságlistára tette 45
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
F. Scott Fitzgerald első regényében már előrevetíti mindazt, ami évekkel később, A nagy Gatsby-ben végső, letisztult formát ölt: a ’20-as és ’30-as évek kíméletlen kritikáját, a nagy amerikai álom átalakulását és megsemmisülését.
Amory Blaine alakján keresztül figyelemmel kísérhetjük az úri osztály összes felvett pózát, a látszat mindenek feletti uralmát, mely jelen van a mindennapos gesztusokban, a hivatali életben, az iskolákban, a gondolkodásban – még a szerelemben is. Senki sem lehet önmaga, elvárt szerepeket kell beteljesíteni, a fiatalokba nevelik a kötelezően felöltendő személyiséget, melyből kitörni nehéz, ráadásul senki nem is vágyik rá. Hiába rejtőzik az önimádó egoista képe mögött egy reformer idealista, könnyebb a szokott elveket vallani, és beilleszkedni a megfelelő rétegbe, mint megismerni és megváltoztatni saját magát.
Fitzgerald komoly iróniával és kritikával ábrázolja kora embereit, gyakran inkább érzéseket kelt a leírások helyett, még drámai formával is megpróbálkozik, ám a regény mégis túl terjengősnek érződik. Hiányoltam azt a líraian érzelemdús kifejezésmódot, ami A nagy Gatsby-ben olyan magával ragadó volt, jóllehet ettől függetlenül az érdekes meglátásokban gazdag olvasmány, érdemes elolvasni.
Tetszett, bár 20-as évekről nem túl pozitív a kép, amit a könyv bemutatott. Színpadias gesztusok, túl dramatizált érzelmek. Kötelező életérzés a cinizmus és a depresszió. Állandó az önanalízis és a legfontosabb kérdés, mit gondolnak mások. A főszereplőt végigkíséri a céltalanság.
hihetetlen önkritika és önirónia… szinte hihetetlen mennyire képes ezt a végletekig vinni. egyáltalán nem érződik rajta, hogy elsőkönyv, bár sokat is dolgoztak rajta. közel sem akkora remekmű mint A nagy Gatsby, de már benne volt a tollában és ez jó. Igazából vbégig úgy éreztem, hogy 4 csillag, viszont a második könyv első 50-60 oldala, amit dráma műfajban írt meg annyira zseniálisra sikerült, hogy kapott még egy fél csillagot. Örülök, hogy az Európa kiadja sorban minden művét, de kérem, kissé kevesebb elgépeléssel, minimum 10et találtam, az egyik ráadásul értelmetlenné tette a mondatot, percekbe telt mire kibogoztam… kár… amúgy szép kiadás.
Kicsit túlírt könyv, nem is teljesen áll össze egy regénnyé. Érdekes ez a világ, amit Fitzgerald ábrázol: a 20. század elejének amerikai arisztokráciája, az egyetemi élet (vad bulizások és öncélú, giccses versek), az első világháború, majd alkoholtilalom. Ebben a környezetben próbálja kialakítani az identitását és megtalálni magát Amory, akiről nehéz megmondani, hogy milyen, és azt sem könnyű megállapítani, hogy az író őt bemutatva mikor komoly és mikor ironizál. Elég igazságtalan a hősével, amikor már gyerekként egoistának nevezi (pedig senki sem tehet a gyerekkoráról), de abban igaza van, hogy Amory felnőttként sem lesz hiteles és értékes ember. Az egyik legironikusabb rész, amikor elszegényedve a szocialista eszmékkel barátkozik, miközben valójában irtózik a munkásoktól és a munkától.
Népszerű idézetek
Nincs veszedelmesebb méreg, amit az utókorra hagyhatnánk, mint néhány hangzatos közhely.
242. oldal
…és attól is óvakodnod kellene, hogy magad által készített skatulyákba gyömöszöld az embereket; tapaztalni fogod, hogy folyvást azzal bosszantanak majd, hogy átugrálnak az egyik skatulyából a másikba,…
165. oldal
Akár száz más dolgot is meg tudnék tenni, ami azután a következő lépés után következnék, de éppen ebbe az egybe nekem is mindig megbotlik a lábam.
3. Az egoista tűnődései
Az ifjúság olyan, mint egy nagy tál sütemény. A szentimentális ember azt képzeli, hogy szeretne visszatérni abba a tiszta és romlatlan állapotába, amikor még érintetlenül állt előtte a süteményestál. Pedig ez nem így van. Valójában arra az élvezetre vágyik, hogy újra elfogyaszthassa az egész tál süteményt.
375. oldal
A nyárnak nincs ünnepnapja. Nyári szerelemről tehát szó sem lehet. Annyian próbálkoztak már vele, hogy mára teljesen banális lett. A nyár csupán a tavasz beváltatlan ígérete. Szemfényvesztő sarlatán a balzsamos, langymeleg éjszakák helyett, melyről áprilisban álmodozik az ember. Szomorú, élettelen évszak…ezért is nincs ünnepnapja.
336. oldal
Az a helyzet, hogy hinni akarunk. A diákok a klasszikusokban, a választópolgárok a képviselőikben, az országok az államférfiakban, ámde nem tudnak hinni bennük. Mert nagy a hangzavar, és a sok kusza, önellentmondó és meggondolatlan bírálat közt nem tudnak eligazodni. Az újságok esetében még rosszabb a helyzet. Bármely gazdag, reakciós párt, ha kellőképp áthatja a pénzügyi zsenialitásnak nevezett kapzsiság és bírvágy szelleme, bízvást szert tehet egy újságra, amely aztán lelki tápláléka lesz sok ezer fáradt és űzött embernek, akit annyira lefoglal az úgynevezett modern élet, hogy már csak előemésztett eledel fogyasztására képes. A választó két rongyos centért politikai meggyőződést, előítéletet és filozófiát vásárolhat magának.
[Rosalind] Egy ízben azt a kijelentést tette anyja barátnőinek gyülekezete előtt, hogy nőkre csak azért van szükség, mert kell valami zavaró körülmény, ami felzaklatja a férfiakat.
252. oldal
Ezt a könyvet itt említik
Hasonló könyvek címkék alapján
- Alice Walker: Kedves Jóisten 92% ·
Összehasonlítás - Alice Walker: Bíborszín 91% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: Pont – ellenpont 91% ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: A végzet bábjátéka ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Különös társaság ·
Összehasonlítás - Aldous Huxley: Pont és ellenpont 83% ·
Összehasonlítás - Ernest Hemingway: Fiesta 82% ·
Összehasonlítás - Michael Cunningham: Az órák 82% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Édentől keletre 94% ·
Összehasonlítás - Mario Puzo: A Keresztapa 94% ·
Összehasonlítás