A ​nagy Gatsby 1122 csillagozás

F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt mondod, hogy a múltat nem lehet újra élni? Miért ne lehetne?

Jay Gatsby, a titokzatos milliomos felemelkedésének, tündöklésének és bukásának története nemcsak a dekadens és túlhabzó „dzsesszkorszakot”, a húszas éveket jeleníti meg művészi tökéllyel, hanem az amerikai mitológia, „az amerikai álom” olyan örök témáit is, mint ambíció, pénz és hatalom bűvölete, a lehetetlen megkísértése és az újrakezdés lehetősége. A szegény sorból származó Gatsby beleszeret egy gazdag lányba, Daisybe; a háború elsodorja őket egymástól, s míg a fiatalember a tengerentúlon harcol, a lány férjhez megy egy faragatlan, ámde dúsgazdag emberhez, Tom Buchananhez. Hazatérése után Gatsby fanatikus akarással (és az eszközökben nem válogatva) vagyont szerez, hogy „méltó” legyen Daisyhez és újra meghódíthassa az asszonyt, akinek még a hangja is „csupa pénz”.

Eredeti mű: F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby

Eredeti megjelenés éve: 1925

>!
Alinea, Budapest, 2016
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155669019 · Fordította: Máthé Elek
>!
Európa, Budapest, 2014
236 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796330 · Fordította: Bart István
>!
Alinea, Budapest, 2013
170 oldal · ISBN: 9786155303104 · Fordította: Máthé Elek

9 további kiadás


Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Jay Gatsby · Nick Carraway · Daisy Buchanan · Jordan Baker · Mr. McKee · Tom Buchanan

Helyszínek népszerűség szerint

Long Island


Kedvencelte 208

Most olvassa 89

Várólistára tette 583

Kívánságlistára tette 384

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Vajon meghódítható-e az imádott nő mesés gazdagsággal, talmi csillogással, keserves erőfeszítések árán megszerzett kacsalábon forgó palotával? Koktélos pohara mögül kitekintve meglátja-e végre az őérte sóvárgó férfit, miközben a háttérben halkan duruzsol a dzsessz?
A regény fő témája a tengerentúli irodalom egyik visszatérő motívuma, az amerikai álom mítoszának kiteljesedése, majd látványos összeomlása. A főhős egy romlatlan közegből érkező tehetséges, ambíciózus fiatalember, aki szinte a semmiből építi fel birodalmát egy tátongó érzelmi ürességét káprázatos külsőségekkel leplező világ bűvöletében, amely látszólag befogadja, de később szükségszerűen a vesztét okozza.
Fitzgerald elegáns könnyedséggel ír, de a történet keserű szájízt hagy az olvasóban. Az átélt kiábrándulásért azonban a stílus és a megvalósítás tökéletessége bőségesen kárpótol.

10 hozzászólás
>!
Lara P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Fitzgerald 1915-ben ismerte meg Ginevra Kinget, akivel egymásba szerettek, és kapcsolatuk – ami később jórészt levelezésekből állt – két éven át tartott. Nem házasodtak össze. „Poor boys shouldn't think of marrying rich girls.” – talán Ginevra ugyanezt mondta Fitzgeraldnak, mint Daisy Gatsbynek. Az író nem csak Daisy Buchanan-t, hanem regényeinek sok más női alakját is róla mintázta. Zeldával való feszült viszonya miatt talán Fitzgeraldnak megfordult a fejében, hogy mi lett volna, ha első szerelmét veszi el, vagy ha nem igyekszik annyira azon, hogy biztos egzisztenciát teremtsen, akármilyen áron, csak azért, hogy egy olyan társadalmi réteghez tartozhasson, akik sosem fogják közülük valónak tekinteni – mintha ez a regény azért is született volna, hogy Gatsbyvel együtt ő is leszámolhasson régi szerelmeinek illúzióival; és nem csupán azzal: a morális tartalom nélküli egzisztencia ábrándjának felszámolása is ez a regény. Olyan emberek története, akik „összetörnek dolgokat és embereket, s aztán visszahúzódnak pénzükbe és nemtörődömségükbe.” és olyanoké, akiket mámoros nyári álmaik meggyőznek arról, hogy „milyen valótlan a valóság, és hogy a világ sziklaszilárdnak vélt biztonsága tündérszálakon nyugszik.”

7 hozzászólás
>!
n P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

A könyv kevésbé tetszett, mint a belőle készült filmek. A véleményem viszont hasonló, ezért (engedelmetekkel, és mert egy picit most lusta is vagyok értékelést írni :) ) a filmről néhány hete írt gondolataimat írom ide.

Megnéztem a film új változatát. Meglepett, mert tetszett. A régi változat élt bennem, és szinte az egész film alatt azt is láttam magam előtt. Mégis jó volt. DiCaprio mindent megtett, hogy hiteles legyen, és igaz, Robert Redfordnak jobban hittem annak idején, de igazi átalakulást mutatott a filmben és valódi könnyeket. „Pókember” :) pedig nagyon jó választás volt barátnak. Gatsby jól érezte, hogy kell mellé, egy igazi, jószándékú ember is, egy jóbarát. Talán remélt némi változást ettől a saját jellemében, de nem sikerült ezt elérnie. Nem is tudom, hogy lehet-e valakitől jobbá válni, de reménykedem, hogy létezhet ilyen hatás emberről – emberre. Remek volt az elején a mesebeli idill megjelenítése, a színek, a vörös, bordó, rózsaszín, élénkzöld és lila. A fák, a tenger, a fények. Ez vált át később, a szereplőkkel együtt egy matt, barnásszürke színné, és változunk át mi is, a mesebeli létből a realitásba. A zenék is kiválóak. Szinte adja magát a párhuzam a mostani gej, giccses, képmutató világ, a gazdagnál is gazdagabb, de üres lét megmutatására. Talán a 3D nem volt annyira lényeges arra pár hópehelyre és konfetti özönre, de most úgy tűnik, ez vonzza be a nézőket. Igaz, itt csak 10-en voltunk egy délutáni időpontban. Aki ezt megnézi, az nézze meg a film régi változatát is, és aki csak azt látta, az nézze meg ezt. Megéri. Az üzenete aktuális, nem csak amiatt, hogy a pénz nem boldogít (én nem kedvelem ezt a szólást egyébként), hanem az emberi értékek, a kiüresedésnek indult vagy feltételekhez kötött, érdekkapcsolatok miatt is. Lehet, keményen fogalmazok, de vannak használók és vannak használtak. Persze nem csak ez a kétféle létezik, ez sarkítás volt. Viszont egyre kevesebb az egymás felé való őszinte érdeklődés, a bizalom. Sok van ebben a történetben.

21 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Fogalmam sincs, hogy mi a titka, talán a stílusa? A mondatainak a ritmusa? Chandler és Hemingway és Mark Twain van még ilyen hatással rám.
Újraolvasás, 2014.
A sármos és szentimentális rosszfiú és a gátlástalan és butácska, de gyönyörű úrilány románca az 1920-as évek Amerikájában. Remekmű, egy kicsiny ékszerdoboz, a fülszöveg szerint mesteri szimbólumok, elegáns szerkezet, kristálytiszta próza, s a görög tragédiák sorsszerűségével kibontakozó cselekmény – ez szerintem tökéletesen igaz.
Két megjegyzést tennék még hozzá. Szerintem az ábrázolt világ, az amerikai felső tízezer hazug üressége kortól és országtól függetlenül jellemzőnek látszik, és ezért nem csak hitelesen ábrázolt jellemek érzelmi gazdagsága, és a főszereplők szenvedélyes érzelmei magával ragadóak, hanem a díszletek is ismerősek, a saját környezetünkkel behelyettesíthetők – ezért is élő ez a könyv.
A másik: Fitzgerald remekül oldotta meg a narrációt. Nick Carraway naivul tisztességes és kissé korlátolt figurája nem egy mindentudó elbeszélő szemszögéből írja le a cselekményt, és ezzel lehetőséget teremt az olvasónak a saját, privát olvasat kialakításához, ami személyes kötődést teremthet a könyv és szereplői felé. Én szeretem.

6 hozzászólás
>!
Bélabá P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Szerintem ez a könyv azért ilyen sikeres, mert az érzékekből vált ki erőteljes hatást. Mondhatni elég hatásvadász kisregény. Emiatt nekem is tetszett, de éreztem benne némi „túlkapást” is. Úgy értem, idővel sok lett az estélyekből, sznob emberekből, kicsit tömény volt ilyen szempontból. Habár kétségtelenül olyan világot ábrázol, és ezt élethűen, amely a korszak Amerikáját jellemezte. Azt olvastam róla, hogy részint önéletrajzi ihletésű, ez érdekessé teszi a regényt. Túl sok okosat nem tudok hozzáfűzni, nagyon sok dolog elhangzott előttem. A hangulat és stílus magával ragadó és érdekfeszítő, a történet talán lehetne jobban kidolgozottabb. A legeleje nagyon jól indult, abból a hangulatból, világból hiányoltam még egy keveset. Ezek miatt adok 4,5 csillagot (4,3 pont), nem volt rossz olvasmány, de egy kis fűszer még hiányzott nekem. A filme(ke)t még nem láttam, egyelőre most beérem a könyvvel, talán majd egy ihletett pillanatban filmezek is egyszer.

1 hozzászólás
>!
eme P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Hát ez… Na szóval… Az a helyzet, hogy magam sem tudom, hogy állok ezzel a könyvvel. Ritkán szokott ilyesmi megesni velem, de azért néha megtörténik. Szinte vitázom magammal, miközben azon morfondírozom, mitől is jó ez a könyv, meg mitől nem az. (Természetesen számomra.) Néha értem és érzem, máskor meg csak pislogok… mi volt ez? Sorra veszem az elbeszélőt, cselekményt, karaktereket és egyben az egész csomagot, és valahogy üresnek érzem, annyira üresnek, hogy már-már arra gyanakszom, ebben zsenialitásnak kell rejtőzni. De valahogy nem sikerül utolérni, megragadni, tetten fogni ezt a zsenialitást. Ha egyáltalán létezik, és nem szemfényvesztő csillogás, netán naiv romantika az, ami tévútra vezeti az olvasót.
Én sokáig nem adtam meg magam neki. Annyira távol állok ettől a világtól, hogy csak kívülről, hidegen, részvétlenül és az empátia nem sok jelével tudom szemlélni hihetetlenül üres figuráinak hihetetlenül üres életét. Azt hiszem, nekem Easton Ellis nyersen arcbavágós stílusa kell ahhoz, hogy súlyában is érezzem ezt a lebegő semmit, amely, úgy tűnik, egy évszázad alatt sem talált tőkesúlyra. Ami azóta kikopott belőle: a romantika, a naiv álom, amely Gatsbyt (és Fitzgeraldot) bizonyos olvasatban naggyá teszi/teheti. Mindenesetre kiemelheti a többi, felszínes, életével mit kezdeni nem tudó, tengő-lengő (egyébként jól megrajzolt) szereplő közül. Ettől függetlenül, valami hiányérzet támadt bennem olvasás közben. Talán nem kellett volna Gatsby nagyságát kizárólag a szerelmi szálra építeni. Egyébként is, túl későn kezdjük megismerni őt, mikor meg (az utolsó harmadban) összeállna a kép, olvadna az idegenség érzése a regénnyel, a sztorival, a főhőssel szemben, már túl késő. Az első oldalak cselekménytelen egyhangúsága, sivársága eltompítja a kíváncsiságot, egyfajta nemtörődöm unalomba ringat. Igaz, erre is szükség volt ahhoz, hogy a titokhoz való közeledés, a cselekmény felgyorsulása, a végkifejlet igazán hatni tudjon. De még így is nehéz, hiszen végig egyértelmű volt, hogy a Gatsbyk világa letűnőben, hogy az igazi emberi kötelékek szétfoszlóban vannak, pontosabban: elpattanni látszik az utolsó szál is, amely még embert emberrel köt össze. Talán az elbeszélő az, aki továbbéltetheti Gatsby és egy valaha volt álom emlékét. Talán. Azt hiszem túlontúl kijózanodtunk azóta, hogy a történet során akár egy pillanatig is hihessünk Gatsby álmának megvalósíthatóságában. Huszadik századi szélmalomharc ez, de bevallom, az jó öreg Don Quijotét jobban szeretem. Hozzá képest ez a történet túl édes, túl romanitkus. De kétségkívül elgondolkodtató.

16 hozzászólás
>!
meseanyu MP
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Jó a stílus, a hangulat, de a történet nekem eléggé vérszegény. Viszont ez a korszak nagy kedvencem, úgyhogy jön még Fitzgerald az én utcámba.

19 hozzászólás
>!
WindStorm
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Ha netán megítélnél valakit, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nincs mindenki olyan előnyös helyzetben, mint te.

Nem tudom miért, de imádtam!
Rövid, gyors, lényegre törő történet. S tele van érzelmekkel.
A stílus magával ragadó, lenyűgözött az 1920-as èvek világa és hűsège.
A karakterek szerethetőek, főleg a mi drága Gatsby-nk.

A vége, döbbenetes ès mérhetetlenül szomorú.

Felejthetetlen élményt kaptam, egy ilyen kis könyvbe zárva. Egy szó, mint száz, teljesen le vett a lábamról.

Köszönöm, Nick!

>!
Európa, Budapest, 2012
236 oldal · ISBN: 9789630794350 · Fordította: Bart István
>!
Csoszi P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Sok-sok évvel ezelőtt szereztem ezt a könyvet, és azóta állt olvasatlanul a polcomon. Talán nem véletlenül. Már néhányszor belekezdtem, de eddig pár oldalnál tovább nem jutottam. Ez egy nagy semmi volt. Untam. A szereplők ellenszenvesek voltak. Egyikük sem került hozzám közel. A filmhez sem hozta meg a kedvem.

>!
Zsuzsi_Marta P
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby

Fitzgerald 1925-ben megjelent regénye a 20-as évek csillogó Amerikáját tárja elénk.
Főszereplője Gatsby, egy szegény családból származó, pénztelen férfi; nagy álmokat dédelget, szeretne kitörni és gazdaggá válni, hogy meghódíthassa, méltó lehessen a gazdag Daisyhez, akibe beleszeret. Előbb még a katonaság, a front vár rá. Daisy viszont nem, eközben Tom Buchanan felesége lesz. Nem táplált mély érzelmeket sem a férje, sem Gatsby iránt, nekem személye abszolút szenvtelennek tűnt.
A mű cselekményét az író e szerelmi történet köré építi – lehet-e, érdemes-e reménykedni, újrakezdeni, vissza lehet-e térni a múltba és ott folytatni, ahol az abbamaradt?
Fitzgerald kiválóan ábrázolta azt a világot, amelyben a regény játszódik és valamennyi szereplőjét, életüket, melyet leginkább hűtlenség, árulás, csalás, hazugság, képmutatás jellemez.

Gatsby személyét és főként pazar, fényűző élete anyagi forrását sűrű homály fedi, kétes hírnevet sejtet, többen szeszcsempésznek hitték. A tengerparton vett és berendezett pompás villában él, ahol heti rendszerességgel ad fényűző, nagy létszámú partit – a résztvevők számát és személyét egy idő után már nem is követi.
Ez a pompás, csillogó, költekező élet azonban üres, érzelemmentes kapcsolatokat rejt, a hozzá érkezőket nem Gatsby személye iránti érdeklődés, barátság vonzza, csupán a gazdagság,a potya-parti. A regény olvasása közben is kirajzolódik ez a tény az olvasó számára, a mű lezárásakor meg szívbemarkolóan és fájdalmasan válik egyértelművé a főszereplő magára hagyatottsága, személye iránti érdektelenség.

Nagyon jó stílusban íródott a regény, magával ragadó, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Tetszett, ahogy Nick Carraway, Gatsby szomszédjává, majd később – talán egyetlen igazi – barátjává vált ifjú banki alkalmazott elmeséli, elénk tárja ezt a csillogó, ám szomorú történetet. Narrátorként mesél nekünk a könyv lapjain keresztül.

"Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre kinyújtjuk…. Hogy majd egy szép reggelen….
Így törünk előre, megyünk az árral szemben, mely szakadatlanul visszasodor a múltba."


Népszerű idézetek

>!
Adrienn_ka

Ha netán megítélnél valakit, jusson eszedbe, hogy ezen a világon nincs mindenki olyan előnyös helyzetben, mint te.

4 hozzászólás
>!
abstractelf P

– Tanuljuk meg, hogy barátságunkat más iránt akkor mutassuk ki, amíg él és nem a halála után.

Kapcsolódó szócikkek: barátság
5 hozzászólás
>!
ervinke73

– Harmincéves vagyok – mondtam. – Öt esztendővel vagyok idősebb annál, hogy hazudjak önmagamnak, s aztán ezt becsületnek nevezzem.

187. oldal

>!
Leda_Steinbeck

– Rendben van – mondtam –, örülök, hogy lány. Remélem buta lesz – a mai világban ez a legjobb sors egy leánynak, legyen csak szép kis hülye.

22. oldal

>!
clarisssa MP

Megértően – több, mint megértően mosolygott. Az a fajta ritka mosoly volt ez, teli örök érvényű megnyugtatással, amivel négyszer-ötször ha találkozunk egy életen át. Egy pillanatra úgy érzed, ez a mosolygás maga az öröklét, s aztán neked kedvező és ellenállhatatlan elfogultsággal – rád – összpontosul. Olyan mértékben ért meg, amilyen mértékben te kívánod, hogy megértsen, úgy hisz benned, ahogyan te szeretnél hinni önmagadban, és biztosít arról, hogy pontosan olyan benyomása van rólad, amit te legjobb tudásod szerint szeretnél nyújtani önmagadról.

44-45. oldal

>!
Chöpp

Gatsby hitt a zöld fényben, a mámorító jövőben, amely pedig évről évre mind messzebb távolodik tőlünk. Ha kisiklott is a kezünkből, mit számít? – holnap még gyorsabban futunk, s a karunkat még messzebbre tárjuk ki…
Hogy majd egy reggelen…
Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén a múltba érkezzünk.

197. oldal

1 hozzászólás
>!
Farby

Azt hitte rólam, nagyon sokat tudok, pedig csak más dolgokat tudtam, mint ő…

195. oldal

>!
abstractelf P

Így törjük a csapást, hajtjuk hajónkat előre, szemben az árral, hogy a végén mindig a múltba érkezzünk.

2 hozzászólás
>!
ervinke73

Nincs olyan tűz vagy frissesség, amely egyenértékű tudna lenni azzal, amit egy férfi szívében légvárként felépít önmagának.

99-100. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak
1 hozzászólás
>!
AeS P

Körülbelül egy hete részeg vagyok, és gondoltam, hogy kijózanodom, ha beülök egy könyvtárba.

51. oldal (Alinea, 2012)


Hasonló könyvek címkék alapján

Lev Grossman: A varázslók
Mickey Spillane: Egy magányos éjszaka
Lawrence Block: Döfés a sötétben
Anna Godbersen: Luxe girl
Toni Morrison: Dzsessz
Simon Adams: Jazz
Kerekes György: Jazzportrék I.
Geoffrey C. Ward – Ken Burns: A jazz története
Mark Helprin: Téli mese