Frida ​füveskönyve 86% 319 csillagozás

Azt gondolom, Haghenbeck egy varázslatos utazásra invitálja az olvasót, aki betekintést nyerhet Frida szenvedélyes életébe. Olvashatunk hosszú és viharos kapcsolatáról Diego Riverával és képet kapunk arról is, mennyire összetett és színes egyéniség volt ez a fantasztikus nő. Mert nem csak a művészete, de a személyisége is lenyűgöző. Az elbeszélés során megismerjük azokat az emberek is, akiket Frida nagyra tartott, véleményük fontos volt számára, ezért a könyvben szerepet kap Georgia O'Keeffe, Trockij, Nelson Rockefeller, Ernest Hemingway, John Dos Passos, Henry Miller, de még Salvador Dalí is.
Érdekes, fiktív leírás egy asszonyról, aki maga a végtelen szenvedély, a szenvedés, a művészet és a szerelem. A receptek pedig tökéletesen passzolnak Frida életének fordulópontjaihoz, legyen az esküvő, temetés, szerelem, árulás, politikai vagy művészeti vonatkozás.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2016/09/25/f_g_haghenbeck_fri…

Egy évvel ezelőtt olvastam a könyvet, és így mondhatom, hogy nagy hatást tett az életemre, és kinyitott egy kaput egy teljesen új világ felé.
A könyv Frida életéről szól, és próbálja nem csak hitelesen leképezni azt, hanem a Frida „világát” a misztikus, nem mindennapi történetekkel köríteni. Így a könyv egy része nem valós alapokra nyúlik vissza, ellenben segít jobban megérteni Frida gondolatait. Másrészről a könyv tartalmazza azokat a recepteket, amiket főzött, és amik kapcsolódnak egyes életszakaiszaihoz.
Frida élete az, amiről legnagyobb részben szól ez a könyv. Jól jeleníti meg a legfontosabb pontokat, bár az is igaz, hogy élete elejéről inkább szól a könyv, mint az élete végéről, ahol nyilvánvalón az események összesűrűsödnek (igazából kíváncsi lennékegy olyan könyvre, ami azt az időszakot dolgozza fel alaposan, amikor Dalíval és a többiekkel megismerkedik). Alapvetően tetszett ahogyan láthatjuk a különféle eseményeket, és ahogyan megértjük, hogy hogyan lett ilyen Frida.
Másrészről ott van a misztikus szál: a mexikói hagyományok, a szellemek világa, egyfajta teljesen új ízt hoz be a történetbe. Ettől a könyv nem életrajz lesz, hanem valami teljesen más: mélyebbre hatol azzal, hogy nem csak a tényket ismerteti, hanem valami misztikus, elképzelehetetlen furcsa világot is bemutat. Nem valós, ez érezhető, viszont Frida is szürrealista képeket festett, mely számára a valóság volt, és talán ezt célozta meg a könyv: a másfajta valóságot, amit Frida átélt.
Hogyha kellene mondanom valamit róla, akkor azt mondanám, a megtestesült nőiesség. Rengeteg szinten bontja ezt ki a könyv, és nagyon tetszett benne, hogy egy valós kapcsolódási pont ez. Emiatt is érdekes a receptek. Bemutatja magát a főzést, ahogy tanulta, és minden fejezetben lesznek receptek is, amik valamennyire a történethez is kapcsolódnak. Az ételek átszövik a történetet, és szintén egy másfajta képet mutatnak Frida életéről.
Mindenképpen érdekes volt ez a könyv, hiszen egyrészről első lépésként megismertem Fridát, és elkezdtem foglalkozni a művészetével, másrészről ott a kultúra, amiben élt, és amit egyre másra kezdtem feltárni magam is, haramadrészről a szürrelizmus, amit meg akartam ismerni.
Nekem ez egy fontos könyv volt úgyis, hogy nem egy hibája is van, és ezeket látva is azt mondom, nagyon jó és fontos kötet.

Nem sok mindent tudtam eddig Frida Kahlóról. Ez a könyv segített abban, hogy jobban megismerjem az életét, mely tele volt szenvedéllyel és fájdalommal. Frida kivételes személyiség volt, és megkedveltem őt. A férje, Diego viszont egyszerűen taszított. Sajnos az író stílusa nekem nem jött be, és emiatt lassan haladtam a könyvvel.

Frida olyan intenzív életet élt, mely fizikai és lelki gyötrelemmel van átitatva, de enélkül talán soha nem született volna meg az sok szívbemarkoló festmény. Egy csoda volt!

„Mert ami egyeseknek csak egy sóhaj, másoknak hosszú regények sokasága. Mindenki elmondja a maga történetét, akár nyúlfarknyi, akár hosszadalmas. Neki éppen elég volt. Pont, amennyi szükséges. Egy perccel sem több, egy perccel sem kevesebb. Hát így megy ez…{}”

Sokszor mondják, hogy a nő, az asszony a díszlet része egy sikeres férfi mögött. A puha vánkos, az otthon melege, a stabilitás. Való igaz, ez is egy asszony: háttérzaj a férfiak sarkos világában. Ugyanakkor kell, hogy individuális legyen, megkérdőjelezhetetlenül önmaga. Kell ez ahhoz, hogy számba vegye önmagát: hogy megéli, és használja nőiségét. Nem verseng a férfivel, alkotását, művészetét, bármiben is rejlő tehetségét nem a győzelemre, csupán önmaga kiteljesítésére, kifejezésére használja. Ezáltal nő nagyra. Emlékezetes, karakán, tiszteletre méltó, szeretetet érdemlő valakivé. Frida Kahlo ilyen asszony volt.

F. G. Haghenbeck érdekes felépítésű, igazi, mexikói recepteket is tartalmazó, magával ragadó regénye, a Frida füveskönyve, egészen részletesen, egészen szívbe markolóan tárja fel a festőnő szenvedéllyel és szenvedéssel teli élettörténetét a kicsiny gyermekkortól a viszonylag korán bekövetkező, fájdalmas haláláig. Ennek a kiemelkedő, makacs, önálló, érzelmes asszonynak nem csak a halála, de élete is nehéz, és megpróbáltatásokkal teli volt. Éveit végigkísérték gyermekkori betegségének, és súlyos balesetének utóhatásai: rettenetes fájdalmakat élt meg élete minden napjának minden percében. Mégis élni akart: csak még egy napot, csak még egy percet, csak még egy lélegzetvételnyit. Mindig csak még egy kicsit. Rettegett az életéért. Állhatatosan küzdött érte. Ő úgy hitte, a Halállal kötött egyezséget, és ehhez az eskühöz utolsó pillanatáig jellemesen tartotta magát. Ugyanúgy, ahogy minden máshoz: minden döntését, és az ezekből fakadó minden következményt méltósággal viselt. Mindennek megfizette az árát, zokszó nélkül. Felemelt fejjel élt egy olyan férfi mellett, aki gyermeteg zsarnokságával, és állandó, nem is titkolt hűtlenkedéseivel folyton bizonyította, mennyire nem méltó felesége szerelmére.

A regény sorain keresztül egy egyenes, kitartó, félelmekkel és érzelmekkel teli, rátermett asszony lelkivilága bontakozik ki szép lassan. A különös kislány, aki megküzd a halállal, és a különc, lázadó kamasz, aki másodjára is meggyőzi a Kaszást: maradni akar, bármi áron! Életet választott, nem örömöt. Tudta. Ezért tűrte olyan sztoikus, méltóságteljes nyugalommal mindazokat a csapásokat, amiket döntése mért rá. A szerelem nélküli életet. A gyermek nélküli életet. A csalódásokkal, veszteségekkel sűrűn megpakolt, keserves éveket. Kétszer vetélt el, mire beletörődött a megváltozhatatlanba, és kétszer szeretett, mielőtt belenyugodott megbízhatatlan férje melletti áldatlan házasságába. Olyan féktelenül, dühödten vágyta az életet, hogy lemondott minden lehetséges öröméről önként is, mert babonásan hitt abban, ha megszegi a Halálnak tett ígéretét, az eljön érte.

Frida Kahlo erős asszony volt. Egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, fenséges asszony. Szerelme nem ismert határokat, értelmét ő maga szorította bizonyos korlátok közé. Hisztérikusan festette önmagát, mintha újra akarta volna teremteni a nőt, aki végül lett belőle. Boldogtalan, de fénylő, dacos csillag. Érzéki, elegáns, zabolátlan szépség. Egy nő, akitől mi, a modern kor tévelygői, mi, akik youtube videókból, és influencerek segítségével próbáljuk megélni nőiességünket, amiről lassan azt sem tudjuk, mi fán terem, mi, akik vagy a házasság önfeláldozásában, vagy az önérvényesítés ridegségében vergődünk, tanulhatnánk. Tanulhatnánk arról, miként is lehet megalázottan is büszkén élni, tiszteletet, csodálatot kiváltani, elviselni önmagunkat, cipelni a sorsunkat. Félreértés ne essék, az önbüntetést, a céltalan, oktalan önostorozást nem tartom követendő példának. Ám az önérzet, az önbecsülés ennek a mexikói festőnőnek mégsem voltak ismeretlen fogalmak. A maga módján megélte, kiteljesítette őket. Teremtett valamit, ami megmásíthatatlanul, elvehetetlenül ő volt, és fennmaradt. Elleshetnénk tőle a fortélyt, hogyan kell soha fel nem adni. Akarni élni, mindenképpen, és kihozni a legjobbat abból, ami jutott, bármilyen kevés is legyen az. Felülemelkedni. Kitartani. Hinni valamiben, bármiben. A tevékeny női élet, a megélt, őszinte szexualitás, és a szuverén kiteljesedés szimbóluma tör át a sorokon, és megérint minket. Nyomot hagy. Remélhetőleg. Nyomot, mely kitörölhetetlen, és egy halovány sejtést: talán így is lehet.

Az eredeti bejegyzés a blogomon található:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/09/f-g-…

Az első róla olvasott könyv jobban elbűvölt, Andrea Kettenmann írása. Talán az újdonsága miatt.
Itt bővebben kifejtve kaphattunk információkat. Több recept is színesítette a kötetet.

A könyvből kiderül, hogy a mexikói író ismerte Frida műveit, még akkor is, ha kevés szó esik róluk. Mintha szavakba próbálta volna önteni Frida látványvilágát. Az eredmény nem egyértelmű: egy meglehetősen szubjektív, helyenként hosszúra sikeredett, cirkalmas leírásokkal tarkított regény, ami időnként a ponyva határait súrolja, színes receptekkel megspékelve.
Számomra Frida története nem ismeretlen. Tavaly olvastam egy albumát, ami dokumentum szinten, kissé szárazon taglalja életét, és középpontjában művei állnak: https://moly.hu/konyvek/gerry-souter-frida-kahlo. A Füveskönyv nem erről szól, sokkal inkább magánéleti viharairól, csapodár férjéről, összeomló egészségéről. Külön érdekességnek tekinthető a mexikói halálkultusz leírása. Talán náluk számít ez a legnagyobb ünnepnek, eleve két napos, és a temetőket megtöltik a vidám mulatozók, mivel hitük szerint ekkor halottaik visszalátogatnak az élők közé. Cukorkoponyákat és lakomákat készítenek ez alkalomra. Nem meglepő, hogy ebben a kultúrkörben Fridának is sajátos viszonya alakult ki a Halál nagyasszonyával, aki balesete óta kísérgeti őt.
Tetszett, hogy minden fejezet végén egy-egy izgalmas recept olvasható, ami rávilágít a mexikói konyha színességére, és felbukkan a fejezetben tárgyalt történet kapcsán. Ez néhol erőltetettnek tűnt, de szépen megoldotta az író azzal, hogy minden recepthez Frida személyes kommentjét kreálta.
És hogy valóban létezett-e Frida receptkönyve és tényleg jól főzött-e? @janetonic molytársammal nyomoztunk az ügyben, és sikerült is rábukkanni erre:link. Talán jobb lett volna ezt olvasnom a jelenlegi könyvnél, hiszen az alacsony csillagozás jelzi, hogy ízlésvilágommal nem egyezett, helyenként rettenetesen untam popularitásba hajló látásmódját.

Nálam a Frida- mánia akkor kezdődött, amikor először láttam a filmet Salma Hayekkel. Ez még bőven azelőtt volt, hogy pár éve boldog- boldogtalan Fridás polot kezdett el hordani.
Szóval azóta olvastam róla, mert nagyon érdekelt ennek a minden szempontból formabontó és úttörő festőnőnek az élettörténete. Még így is volt jó pár olyan életrajzi részlet, ami nekem új volt, pl. nagyon tetszett a Trockijjal való kapcsolatának a részletes elmesélése. Ízlelgettem a könyvet, így le- letettem, nem siettem el.
A könyv időrendben halad, és minden fontosabb fejezet végén ahhoz valamilyen módon kapcsolódó recepteket találunk, melyek állítólag festőnő saját receptjei ( melyeket többek között férje, Diego első feleségétől, Lupétől kapott).
A receptek közül szinte mindegyiket megkóstolnám (van, amit meg is fogunk csinálni), bár a chilik/ jalapenok mennyiségét megtizedelem majd, lévén hogy annyira azért nem bírom a csípőset :D.
Aki érdeklődik Frida élettörténete iránt, annak mindenképpen ajánlanám a könyvet.

Miután nemrégiben megnéztem a filmet, nem értek olyan óriási meglepetések, de mint a könyvek általában, sok érzelmi, gondolati hátteret tudott adni Frida élettörténetéhez. Egészen más szemmel tudom nézni a műveket, ha látom mögötte az alkotója érzelmeit, gondolatait. Nem botránkoztatott meg az életvitele, az érzései, a biszexualitása, bár valószínűleg, ha férfi lett volna mindezeket könnyebben elfogadják. Temperamentumos, magas hőfokon égő nő volt, sajnálatos, hogy az életét végigkísérte a szinte állandó testi kín, de nyilván a megélt intenzív fájdalmaknak és érzéseknek köszönhetjük az alkotásait. Az, hogy a regény kihangsúlyozza a mexikóiak különleges viszonyát a túlvilághoz, a halálhoz, különösen tetszett. A receptek többségéhez itthon nem lenne egyszerű minden alapanyagot beszerezni, de találtam olyat, aminek a kipróbálására még sor kerülhet :). Esetleg a kedvenc empanada után :).

Régóta terveztem, hogy szeretnék Frida Kahlo éleről olvasni, de lehet, hogy nem ezzel a regénnyel kellett volna kezdenem.
Az író misztikus kerettörténetbe foglalja a festőnő életrajzi eseményeit, de kevés tényt tartalmaz, nehezen követhető, hogy mi mikor történik. Leginkább Frida viharos magánéletére került a hangsúly.
Minden fejezet végén egy-egy ételrecept szerepel, ami csak érdekességnek jó, hiszen valamennyi, olyan különleges hozzávalót tartalmaz, ami nálunk beszerezhetetlen.
Különleges könyv, egy különleges nő szenvedéssel és szenvedéllyel teli életéről, de művészetéről keveset tudtam meg.