Ezentúl ​lesz banán! 14 csillagozás

Novellák a rendszerváltásról
Ezentúl lesz banán!

1989-ben ​még nem volt Facebook, nem volt Instagram. Se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő. És még volt köztük fekete-fehér. Az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a magyar mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt.
És akkor, abban az évben még itt voltak az oroszok, a gyerekek közül sokan még kisdobosok, a nagyobbak pedig úttörők voltak. Abban az évben még csak egy párt volt Magyarországon a Parlamentben, és mindenki tudta, hogy nem érdemes szavazni. Úgysem változik soha semmi.
AZTÁN MINDEN MEGVÁLTOZOTT.
Most, 2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján felkértünk néhány szerzőt, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek vagy kamaszok, és saját, személyes élményük van ebből az időszakból, meséljenek arról, milyen volt nekik 1989.

A kötet szerzői: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi,… (tovább)

A művek szerzői: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél, Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála, Vörös István

>!
256 oldal · ISBN: 9789634104865 · Illusztrálta: Baranyai András

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Nicolae Ceaușescu


Most olvassa 6

Várólistára tette 29

Kívánságlistára tette 28

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, melynek szerzői a rendszerváltás és az ahhoz közeli idők során szerzett emlékeikről írtak, akik a 80-as 90-es években gyerekek, kamaszok, fiatalok voltak és saját személyes élményük alapján tudnak mesélni arról, hogy milyen volt 1989.
Mint a novellagyűjteményekre jellemző, ahány író, annyi stílus, vannak, akiknek konktrétabb emlékeik és élményeik maradtak, és vannak, akik még kicsi gyerekek voltak a rendszerváltáskor, ők inkább benyomásokról, érzésekről és környezetükről írtak.
Voltak történetek, amelyek közel álltak hozzám, és voltak, amelyek nem annyira, de ez egy több író által írt kötetnél talán természetes. Olvashatunk ellenállásról, disszidálásról, a berlini fal lebontásáról, Trabantokról, ndk-s turistákról, számomra ismerős dolgokról, megélt pillanatokról, amelyek egyrészt nosztalgikus emlékekeket idéztek fel bennem, másrészt pedig a felismerést, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, és mindig szükség lenne olyan változásokra, amik a kisembereknek is jók, nem csak 89-ben, hanem 2019-ben is.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/09/ezentul-lesz-banan.html

3 hozzászólás
>!
ddani P
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Értékelés helyett lesz hamarosan recenzió. Addig is egy személyes visszaemlékezés, de az csak a molyra :::

Amikor éppen a rendszerváltás volt, nekem eléggé kívül esett a politika az érdeklődésemen. A szüleim a barátaikkal mindig viccelődtek politikás dolgokkal, 9-10 évesen az ember innen is, meg mikor honnan valahogy csak tájékozódik a világ dolgaiban. Éppen tényleg rendszerváltás is lehetett, valamelyik este egy szállodaszoba tévéjén láttuk ahogy emberek falat bontanak valahol Berlinben – később pedig mintha választási plakátokat is észleltem volna, sokadjára, nagy és számomra érdektelen plakátok voltak ezek, és a sokkal érdekesebb autómatrica trendekhez passzoltak: eszdéeszes meg emdéefes, ez volt a két rivális csapat, és valamiért ez a felnőtteket érdekelte, mint annyi unalmas dolog. A szatellit csatornák nemrég kezdtek terjeszkedni a lakótelepi infrastruktúrában, és a vasárnap délelőtti rajzfilmblokkok mellett a CNN hírműsorai is felbukkantak a médiaprofilomban. Az Öbölháború közvetítései maradtak meg bennem mostanáig, bár csak később tudtam meg arról is hogy mekkora jelentősége volt, hogy először adtak így világszerte egyszerre színes, telegén és műsorrakész háborút élő adásban. Történelmet láttunk. Égtek a kuvaiti kutak, gomolygott a sűrű, fekete füst az olajmezők fölött, Wolf Blitzer jelentkezett be élőben a helyszínről.
És volt banán, bizonyára – de ezt az áldást a szigorú cukorbeteg diéta mellett csak sutyiban élvezhettem ki. Persze sokkal érdekesebb dolgok is voltak akkor is a világon, például a paleontológia. Nem voltam már akkor sem kifejezett hazafi.

>!
Teetee
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kicsit sokáig vártam az értékeléssel, a könyv pedig teljesen elhalványult már az emlékeimben.
1989-ben hatéves voltam, és ahogy ezeknek a novelláknak a hősei, én sem igazán értettem, hogy mi történik körülöttem, és talán még egy novellát vagy minimum egy tárcát is tudnék írni erről (de már részben meg is írtam egy másik könyv értékelésében: spoiler), de ezek most így annyira nem kötöttek le.
Valahogy nem vitt el a szöveg, mintha érződött volna rajtuk, hogy ezzel a céllal születtek, hogy majd egy ilyen antológia részét képezzék, és emiatt elfogyott az erejük.
A cím pedig elsőre tetszett, de minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé tetszik, mert ugyan ki tudhatta akkor, hogy ezentúl mi lesz vagy mi nem lesz?
Kíváncsi lennék, mit mond ez a könyv azoknak, akik 89-ben még nem is éltek, megértenek-e valamit belőle abból a korból, egy pillanatra megérzik azt a furcsán fojtogató légkört, ami észrevétlenül vette körbe az embert. Most így nem vagyok biztos benne.

>!
kedaiyun
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

A rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából jelent meg ez a könyv, és amikor a boltban belelapoztam, akkor egyből el akartam olvasni, mert igaz, hogy én még csak 5 éves voltam a rendszerváltás idején, és emiatt nincsenek ilyen élénk emlékeim róla, de több olyan dolog is szerepelt a könyvben, amit én is átéltem az iskolában. Az egyik az ügyeletesség, a másik pedig egy olyan jelenet, amit ki is írtam az idézetek közé. De ezeket majd kifejtem bővebben.
Szerencsére megvolt a könyvtárban a könyv, úgyhogy ki is vettem.

A kötetben kortárs írók novelláit olvashatjuk, melyek a rendszerváltás, illetve a 80-as, 90-es évek élményeit, életérzését mutatják be. A fülszöveg nem titkoltan a mai tizenéveseket szólítja meg, és nem azokat a felnőtteket, akik akkoriban voltak gyerekek, és emiatt valahogy úgy tűnik, egy mai fiatalnak már csak történelem, távoli múlt az az idő, amikor még nem volt Youtube vagy Instagram. Pedig nem is volt az olyan régen. Vagy csak nem vettük észre az idő múlását, de akkor is, furcsa érzés belegondolni, hogy sokaknak már történelem az, hogy csak az 1-es meg a 2-es csatorna volt, hétfőn adásszünettel.

Én a 90-es években voltam általános iskolás (1991-1999), és emlékszem, hogy hogy vártuk az esti mesét, aztán lett egy olyan műholdas csatorna, ahol egész nap(!) csak rajzfilmek mentek! Ez ma már egyáltalán nem szenzáció. Akkor minden menő volt, ami amerikai volt, baseball, szörf, baseball-sapka, minden, ami az amerikai filmekben volt látható. Legalább is alsó tagozatban, nekem a menőséget testesítette meg. Sőt azt mondtam, hogy ha nyílna McDonald's nálunk, akkor mindig ott ennék. Amikor egyszer voltunk a Régi posta utcai Mekiben, talán 1990-ben, 6 évesen, teljesen lenyűgözött, hogy habdobozban hozták ki a hamburgert, meg M-betűs volt a papírpohár is. Sőt később, amikor az énekkarral elmentünk Budapestre, még akkor is nagy szám volt a McDonald's-ban evés. Furcsa belegondolni, hogy ami ma már a mindennapok része lett, akkor még nem volt elterjedve, és még csak nem is volt olyan régen…

De vissza a könyvhöz. A novellák közül volt, ami kevésbé tetszett, volt, ami viszont nagyon is. Megragadják azt a hangulatot, ami akkor volt: balatoni NDK-turisták, disszidálás, átképzős orosztanárok, újgazdagok, egy rendszer összeomlása, ami valakinek jól jött, valakinek viszont kihúzták a lába alól a talajt.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás. Ebből a novellából kiírtam egy idézetet is. Amikor kikiáltották a köztársaságot, talán láttam a tévében, de biztosan beszéltünk róla otthon, és én mindig úgy képzeltem el a jelenetet, hogy Szűrös Mátyás kiállt az erkélyre, és szó szerint kikiáltotta, hogy „Emberek! Köztársaság van!”. A kiírt idézetben viszont egy olyan jelenet van, amin hangosan nevettem a csepeli héven hazafelé menet, ugyanis felidéződött minden olyan alkalom, amikor általános iskolában rámjött a röhögőgörcs. A novella lényege nem ez, de ezt én is átéltem, amikor valami unalmas vagy nagyon komoly előadásra kellett menni az osztállyal, és mindig arra gondoltam, hogy jaj, nehogy véletlenül eszembe jusson valami vicces, vagy hogy hangversenyen nehogy történjen valami vicces dolog, mert nem bírom ki. Vicces nem igazán történt, de mindig eszembe jutott valami, és végül kibírtam, de nehezen.
Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme. Ez a novella is nagyon tetszett, itt Romániából menekülnek Magyarországra a szereplők a Ceaucescu-rendszer bukása után. Ezzel kapcsolatban csak annyira emlékszem, hogy a tévében volt róla szó, és otthon is sokat emlegettük a „csaucseszkut”, bár nem tudtam, hogy ki az.
Magyari Péter: Sztrájk. Ebben a novellában az ügyeletesekről van szó, és amikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott, hogy én is voltam ügyeletes, bár nálunk önkéntes volt az ügyelet, és a kapunál voltam, ahol mindig a karbantartóval beszélgettünk a szünetben.
Szabó Borbála: Cecman és a többpártrendszer. A kötet befejező novellája, ami az egyik kedvencem lett, szerintem humoros volt.

A kötet illusztrációi is tetszettek. Összességében megérte elolvasni ezt a könyvet, bár nem tudom, hogy hogy értékeltem volna, ha semelyik részét nem élem át a rendszerváltás korszakának, hanem már a 90-es évek végén vagy a 2000-es években születek.

>!
pillangóutca
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Balaton, endékás lányok bikinifelső nélkül, menő! Minden novellában találtam izgalmas részleteket, alapvetően tetszett. Azért az írói tehetség kiemelkedőket is hozott, na, volt, ami különösen tetszett…

>!
Laszlo_Molnar_2
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

30 éve volt rendszervált(oz?)ás, te jó ég. Internet és mobiltelefon nem volt, voltak viszont kisdobosok, úttörők, szamizdat, bevásárlóturizmus, keletnémet nyaralók a Balatonon faldöntésig, Ceausescuék élőben közvetített kivégzése, forradalomból ellenforradalom, egypártból többpártrendszer. Vagy gyerekszemmel kék köpeny és nyugatról hozott csilivili cuccokkal villogás a suliban, november hetediki és április negyediki iskolaünnepélyek, izzadás a határellenőrzésnél, furcsa, felfoghatatlan változások (meghalt az a kedves öreg bácsi, a „király”, és mi most örülünk?). Saját emlékeimben (’89-ben 12 éves voltam; ja, nekünk akkor videónk és színes tévénk sem volt) még az úttörőtáborok, ahol hol az ország egy részének visszaadásán lamentáló, ostoba ruszkikról írtunk és adtunk elő jelenetet, hol a román-magyar határon átszökő testvéreinkről; a romániai események kirakott tévén követése még a templomban is, ahol a karácsonyi kóruskoncertünket tartottuk; persze előtte az ellenőrzőben inkább a szocialista ünnepeken való szereplésért kaptuk még a dicséreteket, én pedig szorgos kisdiákként kiolvastam a tanteremben fellelhető Lenin lámpácskáit

Ez a könyv időutazás ebbe a korba. Nagyjából velem kortárs írók visszaemlékezései vagy novellái – kicsit úgy érzem, ki inkább az előzőt, ki inkább az utóbbit választotta a célirányos felkérésre; nem baj, ad egy egységes ízt az egésznek, hogy akár kitalált, akár konkrétan megtörtént eseményekkel és szereplőkkel idézik fel a szerzők a kort, és egy-két kivétellel mindannyian egyes szám első személyben fogalmaznak, tehát akkor is lesz egy visszaemlékezés jellege az egésznek, ha nyilvánvalóan kitalált szereplőt állítanak a középpontba. A közös történelmi háttér adott (különösen jó a külső – romániai – nézőpont és talán a többinél drámaibb visszaemlékezés Mán-Várhegyi Réka részéről), és bár a cél az lenne, hogy a fiatalok megismerhessék, milyen volt egy generációval korábban lenni fiatalnak, pár kivétellel egyáltalán nem ifjúsági a megközelítés, nem is véletlen a 14+ korhatár-besorolás a könyv hátulján: bár minden írás olvasmányos, a sztorik bűvöletében élő általános iskolásoknak még egyszerűen az írások egy része nem lenne túl érdekes. Irodalomkedvelő középiskolások már élvezhetik, töriszakos irodalomtanárok is elgondolkodhatnak a könyv kötelezővé tételén, jó kis beszélgetések jöhetnek ki belőle. Felnőttként viszont kifejezetten élveztem az időutazást és az emlékek felfrissítését, a „tééényleg, ez így volt” élményeket.

Persze, a szerzők különbözők, a könyv színvonala nem egységes, és a szerkesztő által készített csoportosításon és többé-kevésbé logikus időrenden túl sem véletlen, hogy egy kis Arany-parafrázis után Lackfi János kezdi (jelképes sztorijával elemelkedve a valóságtól) és Szabó Borbála zárja a kötetet (az ő írása már-már kilóg a múltidézésből és valóban leginkább utószónak való, de annál ütősebb darab ütős zárómondattal, erősebben nem is zárulhatott volna a könyv), de alapvetően minden írás élvezhető és hozzáad az egészhez. Ráadásként a kötetet okosan illusztrálják Baranyai (b) András képei, amelyek a képregényeiben és gyerekkönyvekben tőle megszokott stílustól eltérnek: a rendszerváltás korát és szellemét talán leginkább idéző grafikai elem, a festékszórós graffitik világát idézik – nem is lehetne tökéletesebb formátumot találni, mint azt, amivel a közízlésre (évtizedek óta) leggyakrabban ráérző párt akkoriban még a logójában is élve bejutott a parlamentbe.

Összességében persze lehet, hogy nem irodalomtörténeti mérföldkő ez a kötet, de minden ízében nekem való, és remélem, általa egyszer majd a gyerekeimnek is tudok ízelítőt nyújtani gyerekkorom nem csak politikailag izgalmas világából.

>!
Redding
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Volt egy-két novella, ami személy szerint nem jött be, de a javát nagyon szerettem. Én már abba a generációba tartozom, amelyiknek már csak a szülei voltak részesei a rendszerváltásnak, és ők sem beszéltek túl sokat róla, és jó érzés volt visszaolvasni azt a keveset név szerint Mán-Várhegyi Réka novellájában, amiket ők is elmeséltek: az üres boltok, Ceauşescu, átkelés a magyar-román határon. Mindegyik történet adott valamit, mindegyikből megtudtam egy keveset az akkori világról, nagyjából az volt, amit vártam, és amire kíváncsi voltam.


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

De hogy egy átlagos kedd este egy kocsmányi ember tátott szájjal bámulja, ahogy a képernyőn valakik valamilyen betonfalat kalapálnak, annak nem sok értelme van.

56. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin tengely

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

>!
ddani P

Akkor már ott tartottunk, hogy nem oldalakat, hanem fejezeteket téptünk ki a tankönyveinkből. Azt mondod, nagy szám mostanában a Nyírd ki ezt a naplót!? Srácok, nálunk ez már megvolt 1989-ben, csak akkoriban ezt a projektet úgy hívtuk: Nyírd ki ezt a törikönyvet!

143. oldal Gévai Csilla: Komolyan mondom

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: 1989
>!
ddani P

– Ezentúl lesz banán… – mondom félájultan.
A szomszédék nagyszobájában vagyunk, a tévében a Ceausescu házaspár fekszik sárgán és holtan.

153. oldal Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: banán · Nicolae Ceaușescu
3 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

A fal ledöntésének eufóriája vett erőt rajtunk, és világosan éreztem, hogy csodálatos ez a zene, ami mögött nyilvánvaló módon valami csodálatos ügy állhat, és az emberek is csodálatosak, mert apám velük tart, és nem egyedül!

133. oldal, Bendl Vera: Apán, én meg a rendszerváltás

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

>!
Bea_Könyvutca P

Igen, Boldizsár tudta, hogy az anyja imádja őt, ő is imádta az anyját, de ez tökéletes akadálynak bizonyult kölcsönös megértésük útjában. Most is szeretetteljesen fölkacagott, kis butám, biztos Péter bácsiék miatt gondolsz a disszidálásra, de az régen volt, ma már nem szokás ilyesmit csinálni. Ez a hely itt különben is Magyarország. Anya, tudom.

32. oldal, Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

>!
Bea_Könyvutca P

Nekem mégis hiányérzetem van. Nem, nem a szocializmus hiányzik. Inkább az az ugrálós pillanat, mikor az egész ország lába a levegőben volt. Mert akkor mi magunk voltunk a változás, együtt cselezve ki egy pillanatra a gravitációt.

150. oldal, Gévai Csilla: Komolyan mondom

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

>!
kedaiyun

A végén a szakállas bácsi felemelte a hangját, valamit mondott, kikiáltott, fogalmam sem volt, mit, majdnem elaludtam, de a tévében az emberek tapsoltak, megszólalt a szózat, és fel kellett állnunk. A tömeg énekelt, és észrevettük, hogy van köztük egy operaénekes, aki viszi a szólamot, sokkal hangosabb, mint a többiek, és nagyon hülyén hangzik. Ki-kitört belőlünk a nevetés, és én komolyan próbáltam, hogy belőlem ne, de alig tudtam visszatartani. Amikor az operaénekes bácsi kicsit túlzásba vitte a „bölcsőd s majdan sírod is” részt, én meg a kék nejlonköpenyem piros-fehér szegélyét morzsoltam az ujjammal, a földet néztem, és az unokáimra gondoltam, akiknek azt mondhatom majd, hogy „nagyanyátok aznap, amikor az a bizonyos fontos dolog történt, állt, és nem röhögött…”, de elrontottam: hiába tartottam a kezemet a szám elé, egy pillanat alatt tört ki belőlem visszatarthatatlan erővel a csukló kacagás, a megállíthatatlan nevetőroham, és bár minden erőmmel küzdöttem ellene, a nevetéssel együtt a nyálam is kifröcskölt, elsősorban a kezemre, de a padra és a padlóra is. Óriási szerencse, hogy elnyomta a taps a tévében, és senki nem vett engem észre az előttem álló copfos lányt, Jutkát kivéve, akinek a nyakát sajnos egy kicsit leköptem.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás, 128-129. o.

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

>!
Bea_Könyvutca P

Látszólag nagyapám lottószelvényével szaladtam el a postára, de valójában fotókat készítettem a szomszédos villanytelepről a nyakamban lazán lógó Szmena 8-as fényképezőgéppel.

15. oldal, Lackfi János: Kémregény a pincében

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Hubai Gruber Miklós: Hajoljunk közelebb egymáshoz
Moldova György: A beszélő disznó
Bódy Gábor: Végtelen kép
Debreczeni József: Húsz év
Kérdések és válaszok a rendszerváltásról
Ács Margit: Kontárok ideje
Richter Anna: Ellenzéki kerekasztal
Para-Kovács Imre: A mamut dala
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Fekete István: Őszi vásár