Ezentúl ​lesz banán! 33 csillagozás

Novellák a rendszerváltásról
Ezentúl lesz banán!

1989-ben ​még nem volt Facebook, nem volt Instagram. Se Youtube, se Google. Telefon csak vezetékes volt, a tévék pedig akkorák voltak, mint ma egy sütő. És még volt köztük fekete-fehér. Az amerikai filmek még hónapos, éves késéssel jutottak el a magyar mozikba, a tévében pedig csak két csatorna volt.
És akkor, abban az évben még itt voltak az oroszok, a gyerekek közül sokan még kisdobosok, a nagyobbak pedig úttörők voltak. Abban az évben még csak egy párt volt Magyarországon a Parlamentben, és mindenki tudta, hogy nem érdemes szavazni. Úgysem változik soha semmi.
AZTÁN MINDEN MEGVÁLTOZOTT.
Most, 2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján felkértünk néhány szerzőt, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek vagy kamaszok, és saját, személyes élményük van ebből az időszakból, meséljenek arról, milyen volt nekik 1989.

A kötet szerzői: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi,… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A művek szerzői: Bendl Vera, Gerőcs Péter, Gévai Csilla, Győri Hanna, Karafiáth Orsolya, Kiss Judit Ágnes, Kiss Noémi, Laboda Kornél, Lackfi János, Magyari Péter, Mán-Várhegyi Réka, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Szabó Borbála, Vörös István

Tartalomjegyzék

>!
256 oldal · ISBN: 9789634104865 · Illusztrálta: Baranyai András

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Nicolae Ceaușescu


Most olvassa 6

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kíváncsian vettem kezembe ezt a könyvet, melynek szerzői a rendszerváltás és az ahhoz közeli idők során szerzett emlékeikről írtak, akik a 80-as 90-es években gyerekek, kamaszok, fiatalok voltak és saját személyes élményük alapján tudnak mesélni arról, hogy milyen volt 1989.
Mint a novellagyűjteményekre jellemző, ahány író, annyi stílus, vannak, akiknek konktrétabb emlékeik és élményeik maradtak, és vannak, akik még kicsi gyerekek voltak a rendszerváltáskor, ők inkább benyomásokról, érzésekről és környezetükről írtak.
Voltak történetek, amelyek közel álltak hozzám, és voltak, amelyek nem annyira, de ez egy több író által írt kötetnél talán természetes. Olvashatunk ellenállásról, disszidálásról, a berlini fal lebontásáról, Trabantokról, ndk-s turistákról, számomra ismerős dolgokról, megélt pillanatokról, amelyek egyrészt nosztalgikus emlékekeket idéztek fel bennem, másrészt pedig a felismerést, hogy a történelem sokszor ismétli önmagát, és mindig szükség lenne olyan változásokra, amik a kisembereknek is jók, nem csak 89-ben, hanem 2019-ben is.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/09/ezentul-lesz-banan.html

3 hozzászólás
cseri P>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Mindig érdekelnek ezek a tematikus novelláskötetek, hiába tudom, hogy az ide adott szövegek valószínűleg nem az életmű csúcsai egyik írónál sem. Ez nem is volt rossz kötet amúgy. És van benne egy egészen zseniális novella, a számomra ismeretlen Magyari Pétertől a Sztrájk. Nagyjából minden benne van, amit a mi kis Abszurdisztánunkról tudni kell.

Molymacska P>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

A történelmi téma nem az én asztalom, mondhatni nem is szeretem. Ha megkérdeznek, miért, nem tudnék konkrét válaszokat adni: talán azért, mert sose szerettem igazán, önfeledten a törit. Talán azért, mert egymás után sok ugyanolyan korban lévő könyv fáraszthat a sok (evidens) hasonlóság miatt. Talán azért is, mert ragaszkodnak az alapvető tényekhez, így ha a valóságban a rossz nyert, akkor a könyvben is. És természetesen még millió oka lehet, amiről nem tudok, de egyszerűen nem szeretem a történelmi könyveket olvasni. Ha pedig ez a novelláskötet nem a Tilos az Á kiadónál jelent volna meg, és nem azt hirdeti, hogy ifjúsági, valószínűleg el se olvastam volna.
A kötetben nagyon változatosak a szerzők, és emiatt a novelláik is: van, akit a kiadó szerzőiként ismerhetünk, és olvashattunk már tőle. Mások tipikus szépírók, akik minden novelláskötetbe írnak, megint mások pedig friss felfedezettek a pályázat miatt. Nagyon tetszett a változatosság, bár sajnos nem mindig jelent meg ez novellák szintjén sajnos.
Alapvetően szerintem 15 novellának szűk volt a hely, hogy egyetlen időpontra korlátozódjon, így alapvetően voltak hasonló novellák. Nagyon örültem, hogy a végén megjelentek nem a változással, hanem az előtte lévő élettel kapcsolatos novellák is, ezek alapvetően a nagy kedvenceim lettek. Az utószóban a szerkesztő írja, hogy ezek a novellák általánosan a 80-90' évek érzéséről szólnak, de én ezt nem éreztem. Az írók nagyja ragaszkodott (foggal, körömmel, tollal, és vasvillával is) a történelemhez, a saját átélt történetükhöz, és az a bizonyos érzés, hogy milyen volt akkor az általában az élet, kicsit elmaradt. Én például nagyon sajnálom, hogy néhány ötlet nem került be: nem láthattuk a zene jelentőségét (pedig a szüleim csak erről tudnak beszélni, és azért valljuk be, a rádióban a mai nap ez a korszak a legnépszerűbb), egy művész életét vagy gondolkozását, ahogyan nem feltétlenül láttuk, milyen az élet a nagyvárostól (főként Budapesttől) távol.
Az is jellemző a novellák nagy részére, hogy sajnos szépírók írták, akiknek fogalmuk sincs, mit jelent az ifjúsági szó, és sem, hogy mit jelent a szórakoztató könyv. A szépírók szerintem abban az értelemben, amiben én szeretném egy könyvre használni, nem is tudnak szórakoztatni (más szempontból viszont igen, ám ehhez tanulni és érteni kell a szöveget). Sajnos azt is észrevettem, hogy sok novella azért lett ifjúsági, mert a főszereplő óvodás-alsós-felsős (akinél tini szereplő volt, annak általában sikerült tényleg ifjúságit írnia), és nagyon hosszú körmondatokban, rengeteg utalással, költő képpel, és borzasztó szövegtömbökben (amikor egy oldal simán egy egész összefüggő szöveg volt) tudta csak az író kifejezni magát. Azért valljuk be, szegény gyerek, ki most töltötte a tizenötöt, lehet nem erre számít, mikor anyuci és apuci megveszi neki a könyvet, hogy szórakozzon és tanuljon egyszerre. Sőt inkább nem olvassa el, mert a felét sem érti, akkor meg a kötet nem ér semmit (hiszen célja az olvasás megszeretése és a történelem megismerése lenne nem?)
Az illusztrációk elképesztően jól voltak: fiatalosak, de mégis hozzáadtak a novellákhoz. Realisztikusak, de közben mondtak valami mást is, többet a történetről. Fekete-fehér volt, de éreztük benne az összes színt, főleg a vöröset, annyira jól néztek ki. Az illusztrátor hihetetlen munkát végzett, mindenképpen profi munka.

Az alábbiakban szeretnék a novellákról egyenként is írni:

Vörös István: A szerző anyja rendszerváltozáskor Nagyon tetszett, hogy megidézte a költő Aranyt ezzel a verssel. Fontos, hiszen az eredeti is egy változáskor fogant meg, és ebben is látható annyira amennyire a rendszerváltozás hatása. Itt a hollót felváltotta a békegalamb, miközben a vége mégis picit keserédes. Nagyon tetszett a vers, egyrészről, mert átirat, másrészről, mert tényleg jó volt olvasni így, bevezetőként a kötethez.

Lackfi János: Kémregény a pincében Hangulatos novella a gyermeki képzelgésről a kémregények nyomán. Kellemes volt olvasni, ahogyan az alapvetően unalmas, és nem túl gyermekbarát napokból hogyan nő ki a főszereplő fantáziái, akciókkal, nőkkel, rejtélyekkel.

Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül A novella nem csak az időben megfagyott nyári pillanatokat mutatja be, az elhallgatott eszmékkel, és a nyári meleggel, de a tinédzserek egy korszakát is, amikor megismerkednek a saját testükkel, és az ellenkezőneműekkel is. Boldizsár pedig ismerkedik a lányokkal, és a nyaralással, nem csak a kor életérzését láthattuk, de valami sokkal általánosabbat is, valami olyat, amit picit ma is átélünk a nyaralásra gondolva, vagy érezhetjük azt a kíváncsiságot a másik nemmel kapcsolatban.
Érdekes novella, kicsit szépirodalmi, kicsit fiatalos, de mégis kellemes olvasmány.

Kiss Noémi: Papucsok Egy barátság története a két idegen féltől: németek és magyarok és mégis barátok voltak. A novella rám nem tett túl nagy hatást, talán kicsit líraibb volt, mint amit olvastam volna, de ennyi.

Mészöly Ágnes: A Budapest-Müchen-Berlin-tengely Ez a novella a kettősség jellemezte: egyrészről beszélt a migrációról, hogy külföldön se olyan egyszerű a munka, és hogy ott is jelenhetnek meg problémák. Ezek a részek, amik a főszereplő munkájáról szóltak, igazából most is ugyanolyan aktuálisak, ha nem aktuálisabbak az idő elteltével. Ezzel szemben áll a pályaudvarnál lévő történelmi pillanat, ami egyszerre éreztette a szabadság pillanatát, a bármi megtörténhet érzést, és mégis az összefogást az emberek között.
Kellemes érzés volt ezt olvasni, a problémák ellenére is vidám, kellemes érzést adott át.

Laboda Kornél: Amerika Kérem szépen, mi a haragja ez a novella?
Szóval van egy óvodás korú gyerekünk, aki éppen most kezdi megérteni, hogy van olyan, hogy Amerika. Stimt. Amerika szép, Amerika jó, Amerika fejlett. Ez is stimt. Az viszont nem stimt, hogy lehet egy óvodás korú gyereknek ilyen szépirodalmi, egybefolyó gondolatfolyama, ami inkább idézi meg a szépíróinkat (akármennyire is egyes részletek bénácskára sikerültek), mint egy valóban élő és lélegző óvodás gondolatait. Egyszerűen csak olvastam, és nem passzolt, az egész. Nem is volt fiatalos, nem is annak szánták, pedig a téma fontos és aktuális (!!!), ahogyan leírta viszont borzalmas volt.
Laboda Kornél: inkább hagyjuk egymást *legyint búcsúzásképp*

Győri Hanna: TILOS NYERSREZSŐ Sokkal jobb ovis novella, mint Laboda Kornélé, de mégsem az igazi. Ebben a novellában részletek, életérzések jelennek meg, egy gyermek (talán pont az író) szemszögéből, és ezeket a kis mozaikkockákat rakosgatva láthatjuk meg a nagy egészet, hogy mi is történt. Érdekes volt, a stílus vitt magával és az ovis nagyjából tényleg ovisként viselkedett, a történet pedig kerek egész volt. Mégsem éreztem azt, hogy a novella nekem szólna és azt se, hogy fiataloknak szól.

Gerőcs Péter: Elgurult a tízforintos Az eddigi egyik legjobb novella véleményem szerint. Egyszerű, rövid, tömör, de mégis nagyon jól átadta a korképet és ezzel együtt a problémákat is, még úgy is, ha valódi konfliktus nem volt a novellában. Csak érzések. Pillanatok. Történések. Mégis szép volt így.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás Azt hiszem, ez a kisgyerekes blokk lehet, mert újfent egy apróság szemszögén keresztül vehetünk részt a POLITIKÁBAN. Természetesen az apróság nem ért semmit, de pontosan el tudja mondani, mit mondott apu meg anyu, mi történik, és attól függetlenül, hogy néha tényleg gyerekként viselkedik, a novella legnagyobb része mégsem igazán erre épít, hanem a politikára, a történelemre, a „fontos” eseményekre. Elérkeztünk ahhoz a fordulóponthoz így a nyolcadik novellánál, hogy már olvastam egy ilyen történetet többször is, és bár valamennyire más, mint a többi novella (narrációban, stílusban stb) ellenben már nem tud újat mutatni, így csak olyan, mint a többi. Számomra? Unalmas…

Gévai Csilla: Komolyan mondom Újabb nagyon erős novella a kötetben, amire csak annyit tudok mondani: zseniális. Egyrészről a fiatal írót láthatjuk, ahogyan lassan, de biztosan cseperedik, ahogyan az iskolába begyűrűzik a változás, ahogyan elkezdi a kamaszkort, és ahogyan kitekint kicsit országhatáron túlra is. Nagyon tetszett benne, hogy most kivételesen nem nyugatra tekintünk, hanem Romániába, és hogy nem csak tényeket kapunk, hanem érzéseket is. érzéseket egy gyermektől, egy tényleg fiataltól, úgy, ahogyan gondolja.
A novella vége számomra túlzottan erősre sikerült. Több aktualitás van benne, mint az egész kötetben, és úgy ért véget, hogy leraktam a hajam tőle. Zseniális, hihetetlen, eszméletlen. És közben fiatalos és gördülékeny is.

Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme Csak említenem kellett Romániát, és meg is kaptuk. Szemelvényeket láthatunk egy fiatal történetéből, és ezek a részletek egymás után adnak ki egy történetet. Kellemes volt olvasni az újabb szemszög miatt, egy újabbféle történetet, és hogy a végén nem teljesen pozitív a végkifejlet, hanem sokkal inkább valóságra hajazó. Nem happy end, hanem történt jó és rossz is benne.

Karafiát Orsolya: Foszlás Az író megpróbálta megmutatni, milyen lehet más szemszögekből az eseményeket figyelni. Azok szemszögéből akik vélten vagy valósan rosszul jártak az eseményekből. Megpróbálta átadni a gondolkodásmódokat,a berögzült rendszer szeretetét, vagy a gyermeki ártatlanságot, esetleg a tanárok nem mindig jó életét. Bár a novella nem volt rossz, mégis jobbra számítottam volna.

Molnár T. Eszter: Morze Annyiban ifjúsági volt, hogy előkerült az a bizonyos szerelem kérdése, és a mindennapi élet is. Annyiban jó volt a novella, hogy előkerült a gyász, mint olyan, a rendes élet, az anya (vagy inkább a szülő) problémája. Annyiban viszont nem volt jó a novella, hogy hasonlított a többire (főleg narrációban). érdekes volt olvasni, hiszen tényleg tinik szemszögéből láthattuk a család problémáját, de közben volt benne valami unalmas is, valami, ami miatt szöveg kevésbé volt izgalmas számomra. Pedig az alapötlet (szerelem, gyász, anyagi problémák) miatt nem kellett volna ezt éreznem.
Nem volt rossz, de sokkal, sokkal többet vártam Molnár T. Esztertől.

Magyari Péter: Sztrájk Kellemes hangulatú iskolai novella. Volt néhány rész, ami az én gyerekkoromból is felderengett (én is voltam iskolai ügyeletes, bár én szerettem), más egyszerűen csak annyira gyerekes vagy szülős volt, hogy teljesen átéreztem. Nagyon tetszett a novella, melyben végre senki sem politizál (annyira) de közben mégis kapunk egy képet az adott korról.
Kellemes, vidám, és kedves ifjúsági novella. Nagyon tetszett.

Kiss Judit Ágnes: A lánchídi csata Szintén egy erős novella ahol a tinédzser nem csak maga miatt lázad, de a politika ellen is. Nagyon tetszett, ahogy láthattunk egy folyamatot, egy jó tanuló fiút, aki mégis küzd (főleg a szülei értékrendszerének átvétele miatt) és aki szeretne elérni valamit. Mégsem igazán sikerül neki. A novella vége kicsit kesernyés, mégis boldog (főleg ha utána is gondol az ember). Kellemes olvasmány, érdekes, lázadó.

Szabó Borbála: Cecman és a többpártrendszer Utolsó novellának tökéletes volt. Szintén egy erős történetet olvashattunk, aminek nagyon örültem. Gyakorlatilag egy osztályközösségben láthattuk lemodellezni a politikát, amely annyira nem is volt rossz, főleg ha azt is hozzávesszük, mennyi humor és közben mennyire mindennapi szituációk voltak benne. Kellemes volt olvasni, a pozitív hangulat mindenképpen sokat segített a novellának, illetve az is, hogy tényleg fiatalos, tényleg iskolás történet volt. Kellemes olvasmány a kötet végére.

Ezek után láthatjuk, hogy a kötet nagyon változatos felhozatalú. A kedvenceim egyértelműen Szabó Borbála, Magyari Péter, Gávai Csilla, Gerőcs Péter (és sose hittem hogy ezt valaha le fogom írni, de) Mészöly Ágnes novellája. Nagyon tetszettek ezekben, hogy fiatalosak, hogy tényleg a tiniknek szólnak, hogy a történelmi novellában felfedezhető aktualitás is, hogy elgondolkoztat, miközben szórakoztat.
A kötet nem volt nagyon rossz, de olyan jó sem. Érdekes lehet történelem és irodalomtanítás részéről is (egy-egy novella erejéig), és reménykedni tudok, hogy az ifjúságot nem ijeszti el a néhány nagyon szépirodalmi novella. Több hasonló koncepciójú könyv is elférne a piacon :)

ddani>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Értékelés helyett lesz hamarosan recenzió. Addig is egy személyes visszaemlékezés, de az csak a molyra :::

Amikor éppen a rendszerváltás volt, nekem eléggé kívül esett a politika az érdeklődésemen. A szüleim a barátaikkal mindig viccelődtek politikás dolgokkal, 9-10 évesen az ember innen is, meg mikor honnan valahogy csak tájékozódik a világ dolgaiban. Éppen tényleg rendszerváltás is lehetett, valamelyik este egy szállodaszoba tévéjén láttuk ahogy emberek falat bontanak valahol Berlinben – később pedig mintha választási plakátokat is észleltem volna, sokadjára, nagy és számomra érdektelen plakátok voltak ezek, és a sokkal érdekesebb autómatrica trendekhez passzoltak: eszdéeszes meg emdéefes, ez volt a két rivális csapat, és valamiért ez a felnőtteket érdekelte, mint annyi unalmas dolog. A szatellit csatornák nemrég kezdtek terjeszkedni a lakótelepi infrastruktúrában, és a vasárnap délelőtti rajzfilmblokkok mellett a CNN hírműsorai is felbukkantak a médiaprofilomban. Az Öbölháború közvetítései maradtak meg bennem mostanáig, bár csak később tudtam meg arról is hogy mekkora jelentősége volt, hogy először adtak így világszerte egyszerre színes, telegén és műsorrakész háborút élő adásban. Történelmet láttunk. Égtek a kuvaiti kutak, gomolygott a sűrű, fekete füst az olajmezők fölött, Wolf Blitzer jelentkezett be élőben a helyszínről.
És volt banán, bizonyára – de ezt az áldást a szigorú cukorbeteg diéta mellett csak sutyiban élvezhettem ki. Persze sokkal érdekesebb dolgok is voltak akkor is a világon, például a paleontológia. Nem voltam már akkor sem kifejezett hazafi.

kratas P>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Hát néhány mű elég gyengécskére sikeredett, de a többség hozta az emlékeket és az érzéseket.
Alapjában véve tetszett, de ha nincs mondanivalóm, akkor nyugodtan lehet ám egy felkérésre nemet is mondani.

2 hozzászólás
Teetee>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kicsit sokáig vártam az értékeléssel, a könyv pedig teljesen elhalványult már az emlékeimben.
1989-ben hatéves voltam, és ahogy ezeknek a novelláknak a hősei, én sem igazán értettem, hogy mi történik körülöttem, és talán még egy novellát vagy minimum egy tárcát is tudnék írni erről (de már részben meg is írtam egy másik könyv értékelésében: spoiler), de ezek most így annyira nem kötöttek le.
Valahogy nem vitt el a szöveg, mintha érződött volna rajtuk, hogy ezzel a céllal születtek, hogy majd egy ilyen antológia részét képezzék, és emiatt elfogyott az erejük.
A cím pedig elsőre tetszett, de minél többet gondolkozom rajta, annál kevésbé tetszik, mert ugyan ki tudhatta akkor, hogy ezentúl mi lesz vagy mi nem lesz?
Kíváncsi lennék, mit mond ez a könyv azoknak, akik 89-ben még nem is éltek, megértenek-e valamit belőle abból a korból, egy pillanatra megérzik azt a furcsán fojtogató légkört, ami észrevétlenül vette körbe az embert. Most így nem vagyok biztos benne.

kedaiyun>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

A rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából jelent meg ez a könyv, és amikor a boltban belelapoztam, akkor egyből el akartam olvasni, mert igaz, hogy én még csak 5 éves voltam a rendszerváltás idején, és emiatt nincsenek ilyen élénk emlékeim róla, de több olyan dolog is szerepelt a könyvben, amit én is átéltem az iskolában. Az egyik az ügyeletesség, a másik pedig egy olyan jelenet, amit ki is írtam az idézetek közé. De ezeket majd kifejtem bővebben.
Szerencsére megvolt a könyvtárban a könyv, úgyhogy ki is vettem.

A kötetben kortárs írók novelláit olvashatjuk, melyek a rendszerváltás, illetve a 80-as, 90-es évek élményeit, életérzését mutatják be. A fülszöveg nem titkoltan a mai tizenéveseket szólítja meg, és nem azokat a felnőtteket, akik akkoriban voltak gyerekek, és emiatt valahogy úgy tűnik, egy mai fiatalnak már csak történelem, távoli múlt az az idő, amikor még nem volt Youtube vagy Instagram. Pedig nem is volt az olyan régen. Vagy csak nem vettük észre az idő múlását, de akkor is, furcsa érzés belegondolni, hogy sokaknak már történelem az, hogy csak az 1-es meg a 2-es csatorna volt, hétfőn adásszünettel.

Én a 90-es években voltam általános iskolás (1991-1999), és emlékszem, hogy hogy vártuk az esti mesét, aztán lett egy olyan műholdas csatorna, ahol egész nap(!) csak rajzfilmek mentek! Ez ma már egyáltalán nem szenzáció. Akkor minden menő volt, ami amerikai volt, baseball, szörf, baseball-sapka, minden, ami az amerikai filmekben volt látható. Legalább is alsó tagozatban, nekem a menőséget testesítette meg. Sőt azt mondtam, hogy ha nyílna McDonald's nálunk, akkor mindig ott ennék. Amikor egyszer voltunk a Régi posta utcai Mekiben, talán 1990-ben, 6 évesen, teljesen lenyűgözött, hogy habdobozban hozták ki a hamburgert, meg M-betűs volt a papírpohár is. Sőt később, amikor az énekkarral elmentünk Budapestre, még akkor is nagy szám volt a McDonald's-ban evés. Furcsa belegondolni, hogy ami ma már a mindennapok része lett, akkor még nem volt elterjedve, és még csak nem is volt olyan régen…

De vissza a könyvhöz. A novellák közül volt, ami kevésbé tetszett, volt, ami viszont nagyon is. Megragadják azt a hangulatot, ami akkor volt: balatoni NDK-turisták, disszidálás, átképzős orosztanárok, újgazdagok, egy rendszer összeomlása, ami valakinek jól jött, valakinek viszont kihúzták a lába alól a talajt.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás. Ebből a novellából kiírtam egy idézetet is. Amikor kikiáltották a köztársaságot, talán láttam a tévében, de biztosan beszéltünk róla otthon, és én mindig úgy képzeltem el a jelenetet, hogy Szűrös Mátyás kiállt az erkélyre, és szó szerint kikiáltotta, hogy „Emberek! Köztársaság van!”. A kiírt idézetben viszont egy olyan jelenet van, amin hangosan nevettem a csepeli héven hazafelé menet, ugyanis felidéződött minden olyan alkalom, amikor általános iskolában rámjött a röhögőgörcs. A novella lényege nem ez, de ezt én is átéltem, amikor valami unalmas vagy nagyon komoly előadásra kellett menni az osztállyal, és mindig arra gondoltam, hogy jaj, nehogy véletlenül eszembe jusson valami vicces, vagy hogy hangversenyen nehogy történjen valami vicces dolog, mert nem bírom ki. Vicces nem igazán történt, de mindig eszembe jutott valami, és végül kibírtam, de nehezen.
Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme. Ez a novella is nagyon tetszett, itt Romániából menekülnek Magyarországra a szereplők a Ceaucescu-rendszer bukása után. Ezzel kapcsolatban csak annyira emlékszem, hogy a tévében volt róla szó, és otthon is sokat emlegettük a „csaucseszkut”, bár nem tudtam, hogy ki az.
Magyari Péter: Sztrájk. Ebben a novellában az ügyeletesekről van szó, és amikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott, hogy én is voltam ügyeletes, bár nálunk önkéntes volt az ügyelet, és a kapunál voltam, ahol mindig a karbantartóval beszélgettünk a szünetben.
Szabó Borbála: Cecman és a többpártrendszer. A kötet befejező novellája, ami az egyik kedvencem lett, szerintem humoros volt.

A kötet illusztrációi is tetszettek. Összességében megérte elolvasni ezt a könyvet, bár nem tudom, hogy hogy értékeltem volna, ha semelyik részét nem élem át a rendszerváltás korszakának, hanem már a 90-es évek végén vagy a 2000-es években születek.

gizmo6 I>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Mivel gyerekként éltem át a rendszerváltást, és leginkább csak érzésekre, apróságokra, hangulatokra emlékszem ezekből a korszakalkotó napokból, ezért roppant kíváncsi lettem a kötetre. Az is érdekelt, hogyan képesek a kortárs szerzők az ifjúság nyelvén beszélni erről a különös, a mai kamaszoktól távol álló időszakról.
Az írások többsége tetszett, jó volt általuk nosztalgiázni kicsit, vagy egy teljesen új szemszögből nézni az eseményeket. Néhány novella különösen megragadott, de volt pár, amelyek kevésbé fogott meg, vagy nem igazán éreztem ifjúságinak. A novellákat Baranyi (b) András rajzai illusztrálják, melyek abszolút feldobják a kötet hangulatát.

Most pedig nézzük egyenként a műveket:

Vörös István – A szerző anyja a rendszerváltozáskor :A kötet egyetlen verse és egyben a bevezető írása. Igazán hangulatos, ötletes parafrázisa Arany János Mátyás anyja című balladájának. Remek kezdő írás, megadja a kötet alaphangulatát.

Lackfi János – Kémregény a pincében: Igazi ifjúsági novella lenne, nagyon tetszik az a hang, amit megüt, de egyszerűen képtelen vagyok kibékülni a szerkezetével. Lassú tempóban indul a történet egy kamaszfiú unalmas, nagyszülőknél töltött nyaráról, ám egy ponton átfordul valami egészben másba. Hirtelen egy kémtörténetbe csöppenünk, az események őrült sebességre kapcsolnak, és szinte csak villanásokat látunk innentől a cselekményből. Olyan, mintha két különböző novellából lenne összegyúrva.

Vörös István – Péntek Boldizsár disszidálni készül: Míg a vers nagyon tetszett a szerzőtől, addig ez a novella már kevésbé. A történet maga érdekes, csak egyszerűen annyira távoli a nézőpont, ráadásul az író nem mutatja, hanem csupán mondja az eseményeket, hogy képtelenség azonosulni a szereplőkkel. Egy ifjúsági történetnél viszont alap lenne, hogy érzelmileg bevonódhasson az olvasó.

Kiss Noémi – Papucsok: Különleges hangulatú történet barátságról, elválásról, a bizonytalanságtól való félelemről. Nagyon jól érvényesül a gyermeki nézőpont, és itt egy nagyon fontos történelmi eseményt tényleg az átlag ember, ráadásul egy gyerek szemén át láthatunk.

Mészöly Ágnes – A Budapest-München-Berlin-tengely: Igazi ifjúsági novella. Egy kamaszlány élményein keresztül élhetjük át a berlini fal leomlását különleges, egyedi módon. Ráadásul olyan ma is aktuális kérdések is felvetődnek, mint a különböző kultúrák együttélése, elfogadás, egymás tisztelete, előítéletesség.

Laboda Kornél – Amerika: A történet témája izgalmas és érdekes, de valahogy a megvalósítása félrecsúszott. A nézőpontkarakter egy óvodás kisfiú, de a nyelvhasználata, gondolatainak összetettsége, filozófiai mélysége sokszor egyáltalán nem a korának megfelelő. Sőt, Amerika jelképpé, életérzéssé válásának folyamata ebben a formában szerintem egy kamasznak sem érthető.

Győri Hanna – TILOS NYERSREZSŐ: Igazi ifjúsági novella. Humoros, lendületes, jól érvényesül a gyermeki nézőpont. A témája izgalmas, lakásokban tartott titkos gyűlésekről, a szamizdat mozgalomról, tiltakozó felvonulások kockázatos, veszélyekkel teli, mégis lélekemelő világáról mesél.

Gerőcs Péter – Elgurult a tízforintos: Aranyos novella, egy jellegzetes életérzést, egy ma már abszurdnak tűnő szituációt mutat be, ami akkor véresen komolynak számított. A kelet-nyugat összehasonlítást a végén kicsit didaktikusnak érzem.

Bendl Vera – Apám, én meg a rendszerváltás: Érdekes írás a rendszerváltás időszakának közhangulatáról, a várakozás izgalmáról, a közélet megváltozásáról, és a Kádárhoz való viszony alakulásáról. Tulajdonképpen nincs története, a szerkezete mozaikos, inkább csak egy folyamatot mutat be.

Gévai Csilla – Komolyan mondom: Egyedi hangvételű, valóban a fiatalokat megszólító novella. Itt sincs konkrét történet, hanem egy folyamatot, a narrátor felnövésének történetét látjuk és a háttérben ott vannak a történelmi események. A központi elem a Ceaușescu-házaspár kivégzésének magyarországi megítélése.

Mán-Várhegyi Réka – Egy lista néhány eleme: Megítélésem szerint a kötet egyik legerősebb írása. Egyedi atmoszférájú, máig ható problémákat felvető novella, ami a romániai rendszerváltásra, a Ceaușescu-rendszer bukására, a polgárháborúra és az erdélyi magyarok disszidálásának problémakörére fókuszál.

Karafiáth Orsolya – Foszlás: A novella témája fontos és érdekes lenni, hiszen a rendszer bukását azoknak a szempontjából mutatja be, akik a vesztesei lettek. Azonban a nézőpont itt is távoli, a szereplőkkel képtelenség azonosulni, így egyáltalán nem fogott meg. Semmilyen szinten nem érzem ifjúságinak az írást.

Molnár T. Eszter – Morze: Nagyon megszerettem ezt a novellát. Érzelmileg az egyik legerősebb, hiszen olyan témákat érint, mint a gyász, a veszteség, harag és a szerelem. És azt hiszem, ezek a témák állnak a legközelebb a kamaszokhoz is. Ráadásul itt a rendszerváltás csupán háttérként, életérzésként jelenik meg, a központban pedig egy család élete és a hétköznapok állnak.

Magyari Péter – Sztrájk: Igazi kamasz téma. Iskola, lázadás, szabályok megszegése. Természetesen a novella túlmutat az iskolai kereteken. Nagyon jó hangulatú írás, és valószínűleg a mostani kamaszok is élvezik a témát.

Kiss Judit Ágnes – A lánchídi csata: Számomra ez volt a kötet legjobb írása. Minden egyes mondata torokszorító, megrázó és mégis felemelő. Igazi ifjúsági novella, igazi hősökkel és örökérvényű üzenettel.

Szabó Borbála: Cecman és a többpártrendszer: A kötet zárónovellája igazi megkoronázása a kötetnek. Az iskolai környezetbe ágyazott történet tökéletesen lemodellezi a diktatúrák, a politikai pártok radikalizálódásának, a személyi kultusz kialakulásának rendszerét.

Összességében az Ezentúl lesz banán! kötet élvezetes olvasmány, ami tökéletes bemutatja a ’80-as, ’90-es évek világát, hangulatát, emellett a rendszerváltásról és a környékbeli országok politikai eseményeiről is képet kapunk. Bár a novellák egy része valójában nem ifjúsági, az írások többsége valószínűleg a kamaszok számára is érthető. Magyari Péter, Kiss Judit Ágnes, Szabó Borbála, Molnár T. Eszter és Mán-Várhegyi Réka novellája igazán kiemelkedő.

BBetti86>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Azt nem merném állítani, hogy már a borító megfogott, de a téma igen. Fontos, hogy a történelmet életben tartsuk, és minél több beszámoló marad meg róla, annál jobb. Vagyis, tetszett a tematika, hogy több magyar írót is megkértek, egy novellában meséljen a maga ’89 élményéről, hogyan élték meg a rendszerváltást. Nekem már csak azért is érdekes a téma, mert számomra ez már történelem, nem a saját emlékem. Én már a rendszerváltás után nőttem fel.
A kötet kicsit több is, mint konkrétan a rendszerváltás novellái. A szocialista emlékek is benne vannak, korrajzok és hangulatok. A nyarak, amikor özönlöttek a turisták a Balatonra. Ahogy az emberek Nyugatra szöktek. Tágabb lett a téma, mint csak maga a rendszerváltás.
Tetszett, hogy különféle szempontokat kapunk. Mindenki másként élte meg, nem mindenki örült, amikor elbukott a szocializmus. Igen, van olyan, ahol ünnepelnek, és legszívesebben maguk mennének Berlinbe falat bontani, de olyan is van, ahol komolyan féltek, mi lesz velük, ha az állam megszűnik irányítani minden lépésük – elvesztették a biztonságérzetüket.
Bár ifjúsági kötet, a legtöbben kamaszok a szereplők, és olyan témák is benne vannak, mint a szerelem és a vágy, komolyabbnak éreztem ennél a novellák nagyját. A kedvenceim talán azok voltak, ahol a szocialista idők emlékei, életképek voltak, ezek szinte tükrök a múltra. Hitelesnek, őszintének éreztem őket. Talán ezért az I. rész történetei ragadtak meg leginkább.
Stílusában is sokfélék. Mesélősebb, kellemesebb, de a modern szépirodalmat jobban közelítő történet is akad benne. A változatosság különben jó, színesebb tőle a kötet, ha nem is feltétlenül szívesen olvasok posztmodern elemekkel teli novellákat.
Külön nem is akarom elemezni a történeteket. Mert most úgy éreztem, nem a cselekmény a lényeg bennük. Hanem a kor, amiről szólnak.

Laszlo_Molnar_2>!
Ezentúl lesz banán!

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

30 éve volt rendszervált(oz?)ás, te jó ég. Internet és mobiltelefon nem volt, voltak viszont kisdobosok, úttörők, szamizdat, bevásárlóturizmus, keletnémet nyaralók a Balatonon faldöntésig, Ceausescuék élőben közvetített kivégzése, forradalomból ellenforradalom, egypártból többpártrendszer. Vagy gyerekszemmel kék köpeny és nyugatról hozott csilivili cuccokkal villogás a suliban, november hetediki és április negyediki iskolaünnepélyek, izzadás a határellenőrzésnél, furcsa, felfoghatatlan változások (meghalt az a kedves öreg bácsi, a „király”, és mi most örülünk?). Saját emlékeimben (’89-ben 12 éves voltam; ja, nekünk akkor videónk és színes tévénk sem volt) még az úttörőtáborok, ahol hol az ország egy részének visszaadásán lamentáló, ostoba ruszkikról írtunk és adtunk elő jelenetet, hol a román-magyar határon átszökő testvéreinkről; a romániai események kirakott tévén követése még a templomban is, ahol a karácsonyi kóruskoncertünket tartottuk; persze előtte az ellenőrzőben inkább a szocialista ünnepeken való szereplésért kaptuk még a dicséreteket, én pedig szorgos kisdiákként kiolvastam a tanteremben fellelhető Lenin lámpácskáit

Ez a könyv időutazás ebbe a korba. Nagyjából velem kortárs írók visszaemlékezései vagy novellái – kicsit úgy érzem, ki inkább az előzőt, ki inkább az utóbbit választotta a célirányos felkérésre; nem baj, ad egy egységes ízt az egésznek, hogy akár kitalált, akár konkrétan megtörtént eseményekkel és szereplőkkel idézik fel a szerzők a kort, és egy-két kivétellel mindannyian egyes szám első személyben fogalmaznak, tehát akkor is lesz egy visszaemlékezés jellege az egésznek, ha nyilvánvalóan kitalált szereplőt állítanak a középpontba. A közös történelmi háttér adott (különösen jó a külső – romániai – nézőpont és talán a többinél drámaibb visszaemlékezés Mán-Várhegyi Réka részéről), és bár a cél az lenne, hogy a fiatalok megismerhessék, milyen volt egy generációval korábban lenni fiatalnak, pár kivétellel egyáltalán nem ifjúsági a megközelítés, nem is véletlen a 14+ korhatár-besorolás a könyv hátulján: bár minden írás olvasmányos, a sztorik bűvöletében élő általános iskolásoknak még egyszerűen az írások egy része nem lenne túl érdekes. Irodalomkedvelő középiskolások már élvezhetik, töriszakos irodalomtanárok is elgondolkodhatnak a könyv kötelezővé tételén, jó kis beszélgetések jöhetnek ki belőle. Felnőttként viszont kifejezetten élveztem az időutazást és az emlékek felfrissítését, a „tééényleg, ez így volt” élményeket.

Persze, a szerzők különbözők, a könyv színvonala nem egységes, és a szerkesztő által készített csoportosításon és többé-kevésbé logikus időrenden túl sem véletlen, hogy egy kis Arany-parafrázis után Lackfi János kezdi (jelképes sztorijával elemelkedve a valóságtól) és Szabó Borbála zárja a kötetet (az ő írása már-már kilóg a múltidézésből és valóban leginkább utószónak való, de annál ütősebb darab ütős zárómondattal, erősebben nem is zárulhatott volna a könyv), de alapvetően minden írás élvezhető és hozzáad az egészhez. Ráadásként a kötetet okosan illusztrálják Baranyai (b) András képei, amelyek a képregényeiben és gyerekkönyvekben tőle megszokott stílustól eltérnek: a rendszerváltás korát és szellemét talán leginkább idéző grafikai elem, a festékszórós graffitik világát idézik – nem is lehetne tökéletesebb formátumot találni, mint azt, amivel a közízlésre (évtizedek óta) leggyakrabban ráérző párt akkoriban még a logójában is élve bejutott a parlamentbe.

Összességében persze lehet, hogy nem irodalomtörténeti mérföldkő ez a kötet, de minden ízében nekem való, és remélem, általa egyszer majd a gyerekeimnek is tudok ízelítőt nyújtani gyerekkorom nem csak politikailag izgalmas világából.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

De hogy egy átlagos kedd este egy kocsmányi ember tátott szájjal bámulja, ahogy a képernyőn valakik valamilyen betonfalat kalapálnak, annak nem sok értelme van.

56. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin tengely

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

ddani>!

Akkor már ott tartottunk, hogy nem oldalakat, hanem fejezeteket téptünk ki a tankönyveinkből. Azt mondod, nagy szám mostanában a Nyírd ki ezt a naplót!? Srácok, nálunk ez már megvolt 1989-ben, csak akkoriban ezt a projektet úgy hívtuk: Nyírd ki ezt a törikönyvet!

143. oldal Gévai Csilla: Komolyan mondom

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: 1989
ddani>!

– Ezentúl lesz banán… – mondom félájultan.
A szomszédék nagyszobájában vagyunk, a tévében a Ceausescu házaspár fekszik sárgán és holtan.

153. oldal Mán-Várhegyi Réka: Egy lista néhány eleme

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Kapcsolódó szócikkek: banán · Nicolae Ceaușescu
3 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Igen, Boldizsár tudta, hogy az anyja imádja őt, ő is imádta az anyját, de ez tökéletes akadálynak bizonyult kölcsönös megértésük útjában. Most is szeretetteljesen fölkacagott, kis butám, biztos Péter bácsiék miatt gondolsz a disszidálásra, de az régen volt, ma már nem szokás ilyesmit csinálni. Ez a hely itt különben is Magyarország. Anya, tudom.

32. oldal, Vörös István: Péntek Boldizsár disszidálni készül

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Bea_Könyvutca P>!

Nekem mégis hiányérzetem van. Nem, nem a szocializmus hiányzik. Inkább az az ugrálós pillanat, mikor az egész ország lába a levegőben volt. Mert akkor mi magunk voltunk a változás, együtt cselezve ki egy pillanatra a gravitációt.

150. oldal, Gévai Csilla: Komolyan mondom

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Bea_Könyvutca P>!

A fal ledöntésének eufóriája vett erőt rajtunk, és világosan éreztem, hogy csodálatos ez a zene, ami mögött nyilvánvaló módon valami csodálatos ügy állhat, és az emberek is csodálatosak, mert apám velük tart, és nem egyedül!

133. oldal, Bendl Vera: Apán, én meg a rendszerváltás

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

kedaiyun>!

A végén a szakállas bácsi felemelte a hangját, valamit mondott, kikiáltott, fogalmam sem volt, mit, majdnem elaludtam, de a tévében az emberek tapsoltak, megszólalt a szózat, és fel kellett állnunk. A tömeg énekelt, és észrevettük, hogy van köztük egy operaénekes, aki viszi a szólamot, sokkal hangosabb, mint a többiek, és nagyon hülyén hangzik. Ki-kitört belőlünk a nevetés, és én komolyan próbáltam, hogy belőlem ne, de alig tudtam visszatartani. Amikor az operaénekes bácsi kicsit túlzásba vitte a „bölcsőd s majdan sírod is” részt, én meg a kék nejlonköpenyem piros-fehér szegélyét morzsoltam az ujjammal, a földet néztem, és az unokáimra gondoltam, akiknek azt mondhatom majd, hogy „nagyanyátok aznap, amikor az a bizonyos fontos dolog történt, állt, és nem röhögött…”, de elrontottam: hiába tartottam a kezemet a szám elé, egy pillanat alatt tört ki belőlem visszatarthatatlan erővel a csukló kacagás, a megállíthatatlan nevetőroham, és bár minden erőmmel küzdöttem ellene, a nevetéssel együtt a nyálam is kifröcskölt, elsősorban a kezemre, de a padra és a padlóra is. Óriási szerencse, hogy elnyomta a taps a tévében, és senki nem vett engem észre az előttem álló copfos lányt, Jutkát kivéve, akinek a nyakát sajnos egy kicsit leköptem.

Bendl Vera: Apám, én meg a rendszerváltás, 128-129. o.

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Chris_Q >!

Csak tudd, a történelem megtapos minket… akár akarjuk, akár nem.

60. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin-tengely

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Chris_Q >!

(…) az élet nem arra való, hogy megszokjuk.

53. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin-tengely

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról

Chris_Q >!

Többen odajöttek hozzá, hogy gratuláljanak neki a határmegnyitás miatt. Csilla először nagyon zavarban volt, de amikor az egyik popperfrizurás azt bizonygatta neki, hogy ez az akció most már elkerülhetetlenül elhozza az újraegyesítést, már olyan büszkén bólogatott, mintha saját kezűleg vágta volna darabokra az egész vasfüggönyt.

66. oldal, Mészöly Ágnes: A Budapest-München-Berlin-tengely

Ezentúl lesz banán! Novellák a rendszerváltásról


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Őszi vásár
Bódy Gábor: Végtelen kép
Szabó Magda: Abigél
Debreczeni József: Húsz év
Kérdések és válaszok a rendszerváltásról
Hubai Gruber Miklós: Hajoljunk közelebb egymáshoz
Életmesék a Kárpát-medencéből 2018
Csoma Mózes: 1989 – Diszkózene a Kvangbok sugárúton
Moldova György: A beszélő disznó
Sándor Iván: A kő visszahull