Long ​Way Down 2 csillagozás

Ewan McGregor – Charley Boorman: Long Way Down Ewan McGregor – Charley Boorman: Long Way Down

After their fantastic trip round the world in 2004, fellow actors and bike fanatics Ewan McGregor and Charley Boorman couldn’t shake the travel bug. And after an inspirational UNICEF visit to Africa, they knew they had to go back and experience this extraordinary continent in more depth.

And so they set off on their 15,000-mile journey with two new BMWs loaded up for the trip. Joining up with producer/directors Russ Malkin and David Alexanian and the Long Way Round team, their route took them from John O’Groats at the northernmost tip of Scotland to Cape Agulhas on the southernmost tip of South Africa.

Riding through spectacular scenery, often in extreme temperatures, Ewan and Charley faced their hardest challenges yet. With their trademark humour and honesty they tell their story – the drama, the dangers and the sheer exhilaration of riding together again, through a continent filled with magic and wonder.

>!
Sphere, London, 2008
342 oldal · ISBN: 9780751538953

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Gregöria_Hill
Ewan McGregor – Charley Boorman: Long Way Down

Ez a kötet kevésbé tetszett a Long Way Round után, amit nagyon szerettem. Bizonyára azért is –és most az Afrika-rajongók meg fognak dobálni-, mert sokszor untam a kevéssé mozgalmas tájat és a hozzá fűződő panaszolkodást. Nem magát a zsörtölődést untam, mert egy ekkora túrának simán része a kényelmetlenség és a panaszkodás, de századszorra elolvasni a homok miatti kellemetlenséget nem volt izgi, Afrikában, és hát eleinte a táj sem*. Ezen az afrikai országok kiterjedése sem segített, nem mintha Kazahsztán vagy Mongólia kisebb lenne, mert jesszus, mekkorák, csak hát a hegyek-völgyek, ugye, meg nem is a motorosok tehetnek róla, szóval tök igazságtalan, de attól még nekem olvasóként jogom volt unni, amikor csak mentek a homokban és este panaszkodtak miatta. A másik fájdalmam, hogy iszonyú részletes volt, szintén különösen az eleje. Szerintem egy ilyen hosszúságú útleírásban nem kell feltétlenül megjegyezni, ha Olaszországban megkérdezzük valakitől a városban, merre a 4-es út, és ő pedig megmondja, vagy hogy valaki integet. De ide azért betoldom, upper-intermediate utazóként, hogy megbocsátó vagyok, mert valahogy ettől lett mégis hiteles: az ember az elején tényleg mindenről azt hiszi, hogy feljegyzésre méltó, aztán ahogy szaporodnak az élmények, ez átalakul. Kicsit sok volt a jaj istenem, mennyire szeretem a feleségemet szál is. Volt egy olyan gondolatom, hogy ez a sok I love you/I love you, too az amerikai célpiac miatt került bele, és lehet, hogy statisztikusok megcáfolnak, de a LWR-ban mintha nem lett volna ez ennyire fókuszban. Ennyit a negatívumokról.

Olvastam (külföldi) fórumokat, ahol sokan megkérdőjelezik a „fontosságát” és megjegyzéseket tesznek, hogy a híres embernek és a haverjának kvázi fizetik a hobbiját, sőt utána még könyvekből/filmekből keresnek is rajta. Nos, az már szentigaz, hogy Ewan McGregornak (és a haverjának) a ventillátoros gatyája meg a vókitókija többe került önmagában, mint a mi motorunk. Ugyanakkor kérem figyelembe venni, hogy Ewanék nagyon karitatívak, adakozóak. Nem csak az út folyamán folyamatosan, hanem alapról is. És hát a saját pénzét is erre költötte, nem drogra, mint más rendes celebek :)) Különösen a második felében volt az út térben és időben is a különböző UNICEF- (és egyéb) programokhoz és helyszínekhez igazítva (és nem hinném, hogy az olcsóbb szállás miatt, bónusz E.M-nak, máskülönben sem ajnározta a minőségi szállást, desőt). Mondjuk ez nekem szimpi volt. Tisztességes, humánus, normális viselkedésük, a rászorulók felé kiemelkedő anyagi segítségnyújtásuk szintén. Személyes közbeszúrás, hogy láttam például ezt a kiállítást Olaszországban: http://fallescape.travellerspoint.com/10/ meg ezt is Portoban: http://www.ideal.es/granada/multimedia/fotos/ultimos/94… és annak ellenére, hogy mindkettő durva vizuális sokk volt, a dolog lényegét mégis ebből a könyvből fogtam fel, elég szuggesztívak benne a személyes találkozások és idézett élettörténetek, és akkor még keveset mondtam.

Úgy tudom, mindkét sorozat oktatási segédanyagként is szolgál Nagy-Britanniában földrajzból és társadalomismeretből, és meg is kapta az az iskola, vagy annak a könyvtára, amelyik fel kívánta használni. Ez szerintem kúl. Én anno ugyan földrajzból érettségiztem, sőt egy ideig voltak olyan terveim, hogy azt tanulom tovább, úgyhogy nem vagyok vérlázítóan tudatlan, de ebből a könyvből Afrikáról konkrétan többet tanultam meg verejtékezés nélkül, mint középiskolában egy év alatt nyögve és félve (hatásos de gyökér tanárom volt). Tessék használni, főleg internettel együtt! Sokkal jobb, mint órarend szerint 45 percig bámulni egy szakadt térképet és felmondani, mint a hülye, hogy ki termel kukoricát.

* habár Saint-Exupérynek legutóbb sikerült meglepnie olyan szépirodalmi leírással a sivatagról, hogy csak lestem.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Capella: The Various Flavours Of Coffee
Gerald Durrell: The Overloaded Ark
Arthur Conan Doyle: The Tragedy of the Korosko
Gerald Durrell: The Bafut Beagles
Ernest Victor Thompson: Harvest of the Sun
Neil Gaiman: Stardust
Gerald Durrell: The Whispering Land
Gerald Durrell: A Zoo in my Luggage
Gerald Durrell: Golden Bats and Pink Pigeons
Wilbur Smith: The Sunbird