Csillaghullás ​Athénban 84% 21 csillagozás

Mennyire más ezt felnőtt fejjel olvasni, mint gyerekként. Akkor még örültem Asztradeni kalandjainak, többek között a szupermarké volt a kedvencem, most elkeserített az egész történet.

Ez a Piknik könyv kimaradt az életemből, pedig a többségét olvastam, nagyon jó sorozat volt.
Talán jobb is, hogy kimaradt, felnőtt fejjel nagyon komornak és kilátástalannak találtam Asztradení és családja történetét, a sok nyomorgást, a nehézségeket az iskolában, a zaklatást, a pénztelenséget. Nagyon jó volt olvasni a szigetre való visszaemlékezéseket, a szokásokat, hogy mennyire hiányzott a közösség megtartó és támogató ereje a nagyvárosban és ezt a gyerek mennyire hiányolja. Pedig a szigeten sem volt gazdaság, csak valami szeretetből fonódó biztonság.
A vége pedig…. jajjj.

borító: 4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Az 1001-es listáról is kerestem egy ifjúsági regényt erre a hónapra, amit még nem olvastam. Így akadtam rá erre a görög műre. A cím már nem sok jóval kecsegtetett a végét illetően,és sajnos ez be is bizonyosodott. Nagyon szép íve van a történetnek, a mondanivaló kidomborításának. Gyerekszemszögből láthatjuk a falu (sziget) és a nagyváros közti kontraxot, ez utóbbi csillogó lehetőségeit, ami hamar kiábrándultságba csap át. A nosztalgia a sziget iránt egyre többször tör rá Asztradeníre. Jó kis leírásokat kapunk a húsvéti szokásokról, a hagyományokról. A megélhetés miatti elköltözés, a gyökértelenség és a megnemértettség érzése ma is nagyon aktuális és tragikus életeket eredményez.

A Piknik sorozatból eddig ez volt a második, amit olvastam, habár a címét érdekesnek találtam korábban. Valamiért teljesen másra gondoltam a cím alapján, azonban ahogy elkezdtem, és megnéztem az eredeti címet, a főszereplő, Asztradení nevének magyarázatát, és végül a történetet, már értettem a címet, és teljesen más megvilágításba helyeződött.
A történet nem mondható túl vidámnak. Aszradení, a főszereplő lány családjával együtt Szími szigetéről a görög fővárosba, Athénba költözik. A történet folyamán párhuzamosan járunk Athénban és Szímin, ahogy a főszereplő összehasonlítja az falusi életet a városival. Eleinte sok az újdonság, de ennek a varázsa hamar elmúlik, és egyre inkább eluralkodik a nyomasztó hangulat. Munkakeresés, iskolai bajok, és az érzés, hogy ők nem tartoznak oda. Főként Asztradení érzi ezt, akinek a neve is régies.
Tetszett a könyv, mert jól megragadja a hangulatot, habár nem egy vidám könyv. És egy kicsit bepillanthatunk a 70-es évek végi Görögország életébe.

Nagyon szomorú hangulatú könyv, amely a faluból városba került lány élményeit meséli el. Persze sok a pozitív tapasztalat is, de egyre inkább lehangolóvá válik a történet, egyre idegenebbé válik Athén. És minden előkészítés ellenére nagyon hirtelen jön a vége, szerintem nem lehet rá felkészülni, még akkor sem, ha sokat utal rá előre az író, és amúgy is az egyik hosszabb Piknik könyv ez (210 oldal). Viszont az atmoszféra ott van, jól érzékelteti a 70-es éveket Görögországban.