Ha ​minden madár énekel 9 csillagozás

Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Jake Whyte, az Ausztráliából érkezett fiatal nő magányosan él egy öreg tanyán, valahol egy meg nem nevezett brit szigeten, ahol szüntelenül esik az eső és fúj a szél. Van egy társa, a neveletlen Kutya, és van egy birkanyája.
De éjszakánként valami előjön az erdőből, és öldösi a birkáit. Akármi lehet. Talán az erdőben élő rókák, vagy az a furcsa fiú a szomszédból? Egy ismeretlen, félelmetes vadállatról is hallani. Avagy a szörnyű titkokat rejtő múlt kísért?

Mi késztet egy lányt arra, hogy egy elhagyatott tanyán, sok ezer kilométerre a szülőföldjétől magányosan éljen? Miféle tragikus titkokat hordoz a lelkében, mi elől menekül, és miről tanúskodnak a hátán soha be nem gyógyuló hegek? S mi köze mindennek az eltűnő birkákhoz?
Számos díjjal jutalmazott, gyönyörűen megírt, fordulatos történet egy különleges női sorsról, erőről és a nehezen megszerezhető megnyugvásról.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2020
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155859892 · Fordította: F. Nagy Piroska

Enciklopédia 3


Most olvassa 6

Várólistára tette 140

Kívánságlistára tette 217

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
manami P
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Tipikusan az a történet, amit irodalomórákon / kurzusokon tesz elénk a tanár, miközben reménykedő hangon megkérdi: „vajon mire gondolhat a költő”.

Rengeteg metafora (hosszabbak, rövidebbek), szimbólumok, drámai történetvezetés, már-már az erőszakosság határát súroló sejtetés, darabolt (2-3) idősík, (és szerintem) szükségtelenül vulgáris nyelvezet.

Maga a történet, néhol egészen érdekes. Miután az első 70-80 oldalt (ami számomra kész kínszenvedés volt) letudjuk, megszabadulunk a művészi erőlködés egy részétől, és rettentő olvasmányossá válik a könyv, ezzel könnyítve a haladást. Van egy-két jelenet, ami tényleg képes megdöbbenteni az olvasót, így pl. mikor a szemét törölgető Otto spoiler. De itt is, sok helyen éreztem úgy, hogy az író erőlködik, rettentően szeretne „nyers és őszinte” lenni, a káromkodással, az állatok spoiler, mert persze ezek is metaforák a spoiler. Számomra ezek (az előbbi példával ellentétben) nem sokkoló, inkább kicsit túlzó hatást keltettek. Ez persze nem kell, hogy másokat is kizökkentsen, sőt, biztosan sokaknál eléri a megfelelő hatást, hisz nem vagyunk egyformák (és ez jól is van így).

Nem is tudom. Sajnos nem azt kaptam amit reméltem, inkább azt, amitől tartottam. Elemezni lehetne bőven, akár ezernyi szempont szerint; mindenki azt szűrhet le belőle amit csak akar. Ami persze csodálatos dolog! Azonban, míg sok eleme nagyon érdekes, összességében túl sok élvezetet nem okozott az olvasása. (Még ha az írónak nem is ez a célja, nekem legtöbbször igen.)

>!
WerWolf
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Evie Wyld regénye igencsak próbára teszi az olvasót az elején. Nagyon lassan indul be, és még csak információkat sem nagyon csepegtet. Valahol a 6. vagy 7. fejezet környékén kezd kibontakozni az olvasó előtt, hogy két történeti szálon haladnak az események, melyeknek ugyan az a főszereplője. Az egyik egy nevesincs brit szigetecskére kalauzol el bennünket, ahol Jake a saját farmján éli életét. A másik szál Ausztráliában követi nyomon az eseményeket, szintén Jakekel a középpontban. Itt a múltja tárul fel lassan az olvasó előtt, fordított időrendi sorrendben elmesélve. Tehát a kezdetet csak a regény végén ismerhetjük meg.
Nos, kijelenthetem, hogy valóban egy különleges női sorsot ismerhettem meg a regény lapjain, de ez nem feminista történet. Ez inkább a rossz döntések sorozatának a következményeit tárja fel előttünk. Amikor egy hegyről elindítunk egy hógolyót, és mire a völgybe ér már lavinává változik.
Az időben lineáris történet a szembenézést tárja elénk. Az időben visszafelé tartó történet nem csak irodalmi szempontból érdekes, hanem egy játék is, mely az író és az olvasó között történik. Az okozatok megismerése elindít egy gondolatfolyamot, hogy rájöjjünk mi is lehetett az ok, ami az eseményt kiváltotta. A következő fejezetben feltárul előttünk az ok, de kapunk még egy okozatot, hogy a játék tovább tartson.
Úgy gondolom, hogy az olvasói értékelések igen széles skálán fognak mozogni, attól függően, hogy valaki megtalálja benne a szépséget, a játékosságot, saját elvárásait, vagy nem.

Bővebben: http://www.letya.hu/2020/02/evie-wyld-ha-minden-madar-enekel/

>!
Bódis_Éva I
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Ez a könyv már néhány oldal alatt beszippantott. A különleges információadagolás miatt elképesztően feszült, és bár sose gondoltam volna, hogy egy birkatenyésztő nő története érdekelhet, ez a könyv bebizonyította az ellenkezőjét.
Megfogott a borító, nagyon tetszett a nyelvezet: az, hogy könnyed és olvasmányos, és az, hogy szókimondó.

Bővebb értékelést írtam a blogon:
https://rileyeraines.blogspot.com/2020/02/ha-minden-mad…

>!
rrita
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Nyomasztó atmoszférájú regény, ami minden szavával és mondatával erősíti az esős angol sziget magányos, baljós hangulatát. Egy nő egyedül egy farmon, nyomában a múltjával és a farm körül valamivel, ami sorra öli a birkáit… Az ember egyszerre eredne a titokzatos lény nyomába és zárná magára az összes ajtót és ablakot.

Gyönyörű, félelmetes, borzalmas és felemelő.

Meg kellene filmesíteni.

>!
Nadzieja
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Realista történet, egy olyan nőről, akinek az élete nem volt egyszerű. Nagyon valóságszerű az egész könyv. Ez kicsit nekem túl valóságos is volt. A befejezésen nem tettem túl magam. Nekem olyan volt, mintha mindketten megzakkantak volna a végén. Fura volt, hogy minden amit tett a főhősnő annyira természetesen tette meg,mintha a lelki kapcsolatok nem lennének fontosak a számára. Minden anyag és pont. Mintha minden ami történt vele az élete során, az úgy volt normális. Nem tudom. De birkát nyírni már képzeletben tudok.

>!
Költsei_Firincz
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Különleges regény, mely az Európai Unió Irodalmi Díjával kitüntetett művek közül is kiemelkedik, mert, bár – mint látni fogjuk – ebben is van egy komoly „technikai” csavar, ez egy kimondottan könnyen olvasható könyv. Téttel.
Ha az EU-díjas regényeket nézzük, akkor ez a könyv leginkább a szintén két kontinensen játszódó, Az Unikornis árnya című regénnyel (Raquel Martínez-Gómez műve) rokonítható. Nőíró műve, mely női sorsot igyekszik feltárni, s felváltva hozza az európai és az Európán kívüli történeteket. Az Unikornis Argentína és Spanyolország között feszül, a „Mindenmadár” pedig Ausztrália és egy névtelenségbe burkolt brit sziget között. (Mindezeken túl is sok fontos párhuzamra lehetne fényt deríteni, de talán elég, ha ezekre így felhívjuk a figyelmet.)
Evie Wild regénye két ellentétes irányba haladó szálon fut. A brit szigeteken zajló történet, ahol Jake Whyte saját farmján igyekszik gazdálkodni (birkákat tart), s megpróbálja rendbe tenni az életét, előre halad. Ha úgy tetszik, ez „a regény jelene”.
Az Ausztráliában játszódó, közbeiktatott fejezetek – bár nem tudjuk meg, hogyan került a főszereplőnk Európába – megmutatják Jake White „előéletét”… ráadásul úgy, hogy a szerző fejezetről-fejezetre egyet-egyet visszalép az időben, s visszafelé haladva az okok és okozatok láncolatán, megmutatja, hogy miként lett a naiv iskolás lányból szexmunkás, szexrabszolga – majd az itt szerzett tapasztalatai eredményeként – egy birkanyíró brigád tagja. De Evie Wyld még ennél is messzebbre viszi az olvasót a múltban. Mintha keresne egy olyan pontot, ahol „még minden rendben volt”.
Azt, hogy a jelenben játszódó szál – ahol a magányos nő birkáit egy ismeretlen erő/ember/állat gyilkolja, s ráadásul egy fura férfi is is feltűnik – milyen irányba halad, sajnos nem árulhatom el. Ráadásul nem is annyira nyilvánvaló, mint az ausztráliai történet esetében.
A két történet meglenne/megélne egymástól függetlenül, külön-külön is. Mégis, így, hogy át- és átbújnak egymáson, olyan összefüggéseket villantanak az olvasó elé, amelyeket másként nem lehetne bemutatni. Határozottan jó megoldás, hogy az ausztrál történet nem visszaemlékezésként szaggatja a brit szálat, hanem külön, önálló fejezeteket alkot.
A könyv végére az olvasó megértheti a világban kicsit elveszettként bolyongó nő cselekedeteinek mozgatórugóit, s már eszébe sem jut, hogy összefüggéseitől mentesen elítélje őt a hibái miatt. A regény nem relativizálja az emberi döntéseket, csak annyit mutat meg – de azt egészen élesen –, hogy a döntések láncolatából miként áll össze egy olyan élet, mely nincs köszönő viszonyban sem a képességekkel, sem a szándékokkal…. de egy ilyen helyzetben is lehet valaki erős, s talán, ha nekiveselkedik, kiránthatja magát a mocsárból a saját hajánál fogva.

>!
fekete_kolibri
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Nagyon élvezetes olvasmány. Habár ha jobban belegondolok, kifejezetten horrorisztikus hangulatú. Mint Hichkok Madarak c. filmje. A Madarak itt egyáltalán nem énekelnek, hanem ricsajoznak, vijjognak, kinevetnek, összegyűlnek… De minden horrorisztikussága mellett is nagyon lebilincselő irodalmi alkotás. Méltán kapott annyi díjat.

>!
Adrin994
Evie Wyld: Ha minden madár énekel

Sajnos nem találtunk egymásra a könyvvel. Számomra módfelett vontatott, erőltetett (és néhol hiteltelen is) volt a történet.
A misztikum és úgy egyáltalán 'A hangulat' nem jött át. Ez részben a karaktereknek, részben a főszereplő „naggyonkeménycsajvagyok” megnyilvánulásainak és úgy egyáltalában a nyelvezetnek köszönhető. Nincs hiány közönséges kifejezésekből sem, pl. „visszafingta magát beléjük"/"őszibarack- plusz szarszag”, amiket még be lehet tudni a hangulatfestésnek, a rondább szavakat viszont a lehető legindokolatlanabbul tüzdelték/tuszkolták bele a mondatokba, ami sokadjára már egyenesen irritált.

A könyv első harmadánál küszködtem, napokra kiesett a kezemből, és csak nehezen tudtam magam motiválni a folytatásra, ami hasonló oldalszámú könyveknél ritkaszámba megy. Olyan érzésem volt, mintha egy szakdolgozatot olvasnék, olyanfélét, ahol van egy jó alapkoncepció úgy kb. 20.000. karakterre, de 40.000. a követelmény, és valamivel ki kell tölteni a másik 20.000. karaktert is. Elképzelhető, hogy ez a bizonyos „töltelék” itt maga a hangulat (lett volna), amire immunissá váltam. Nem éreztem meg a könyvben, hogy az írónő maga is félig ausztrál, szinte csak olyan helyszínek, tárgyak kerültek be a "local life"/környezet lefestése gyanánt, ami saját elképzeléseimben is él a kontinensről úgy, hogy még soha nem jártam ott, nem éreztem semmilyen darabkát, amit az írónő a sorok közt hagyott volna magából.
spoiler

A könyv második harmadában felcsillant a reménysugár, hogy végre fény derülhet a főszereplő valódi traumájára, miért viselkedik úgy, ahogy.
A harmadik harmad befejeztével pedig csak pislogtam magam elé, hogy…komolyan? Ezért történt minden…?
És hatalmas csalódottsággal és hiányérzettel zártam be a könyvet.
spoiler

Sajnos összességében nem tetszett a történet, de őszintén remélem, hogy ebben nem sokan fogják osztani a véleményemet. :)


Népszerű idézetek

>!
Cetti94 P

A juhok nem ismerik a haragot.

44. oldal, 5. fejezet (Metropolis Media, 2020)

>!
Cetti94 P

Az ember nem rendez fesztivált, ha anyagilag nem tudja biztosítani a megfelelő eszközöket.

47. oldal, 5. fejezet (Metropolis Media, 2020)

>!
Cetti94 P

…Patkányok, patkányok vannak a falban, vagy egerek, azok a kisebb, barna testű állatkák, ennyi az egész, vagy egy elöregedett gerenda engedi ki a levegőt, vagy recseg, éjszaka odakint lehűlt a levegő, attól reccsent meg, az egerek meg ide-oda futkosnak, kaparásznak, vagy a tűzhely kéménye okozza – a szél megváltoztatta az irányát.

31. oldal, 3. fejezet (Metropolis Media, 2020)

Kapcsolódó szócikkek: egér · gerenda · patkány
>!
Bódis_Éva I

Néztük, ahogy a fény átvonul az égen, és egy utolsó őrjáratát teljesítő gyöngybagoly, magányos úszó az üres tengeren, kibontja a hajnalt.

33. oldal

>!
Bódis_Éva I

Odakint szél suttogott a fák lombjában, hébe-hóba füttyszó harsant, vagy talán a szél süvített át a völgyön, a szél, amely a tenger felől fújva átgázolt a kökénybokrokon, leszaladt a juhok legelőjére, és szélesre tátott szájjal készült elnyelni a házat.

212. oldal, 21. fejezet (Metropolis Media, 2020)

>!
Nilse 

A whiskeyt bögrében, minden mást dobozban szolgálnak fel.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jojo Moyes: Tengernyi szerelem
Jenny B. Jones: Tiéd leszek
Stephanie Perkins: Lola és a szomszéd srác
Catherine Bybee: Házasság hétfőre
Stephenie Meyer: A Vegyész
Tracy Chevalier: Az utolsó szökevény
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Holly Ringland: Szirmokba zárt szavak
Holly Smale: A nagy finálé
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg