Jámbor ​pálya 7 csillagozás

– […]Látod ezt, Martha? Percy nyerte a magasugrást, a távolugrást és a gátfutást. Hát az ön szépreményű csemetéje, Lady Cosecans, hogy szerepelt?
– A fiam megsebesült a lábán – felelte hidegen Lady Cosecans.
– Szent Isten! Remélem, nem komoly? Kificamodott a bokája ugrás közben?
– Nem – mondta Lady Cosecans –, az egyik tanár meglőtte. De azért kedves öntől, hogy érdeklődik.

83-84. oldal

Egyszerűen nem tudtam megérteni, egyáltalán miért teremtette Isten a világot. […] Biztosan megérti, milyen alapvető ez. Ha az ember a legelső lépést elfogadja, a többi, a Bábel tornya, a babiloni fogság, a megtestesülés, az anyaszentegyház, a püspökök, a tömjén satöbbi, satöbbi, már mind magától következik, de amit akkor sem értettem és ma sem, az éppen az, hogy miért kezdődött az egész? … Megkérdeztem a püspököt. Nem tudta. Azt mondta, nem hiszi, hogy ez a kérdés lelkészi működésem során a gyakorlatban is felmerülhet.

38. oldal

Tudja, tanár úr, milyen nagy sikert aratott az ötödik osztályban? […] Clutterbuck ma reggel a gondnoknő szobájában volt, épp egy ananászkonzervet vett. Tangens megkérdi tőle: „Az ebédlőbe viszed?” Mire ő: „Dehogy, majd Pennyfeather óráján eszem meg.” – „Azt már nem – mondja erre Tangens –, édesség meg keksz, az még hagyján, de ananász, az már mégiscsak sok. Az ilyen piszok fráterek miatt vadulnak meg a legrendesebb tanárok is.”

46. oldal

– Biztosra veszem, hogy tanítani fog, uram. A legtöbb úr innen pedagógusnak megy, kérem, legalábbis azok az urak, akiket közszemérmet sértő viselkedésért zártak ki.

15. oldal

Öreg fiú, fogadja meg a tanácsom: soha ne keveredjen walesi veszekedésbe. Nem lesz verekedés belőle, mint az íreknél, de az örökkévalóságig tart.

100. oldal

Llanabba Castle-nak két arca van; aszerint, hogy a Bangor vagy a parti út felől közelíti meg, két egymással merőben ellentétes kép tárul az érkező elé. Hátulról teljesen ugyanolyan, mint bármelyik nagy vidéki kastély; rengeteg ablak, egy terasz, üvegházak sora és a fák köz félig eltűnő, számtalan, különféle konyhaépület tetőzete. Elölről azonban – márpedig az állomásról erre kell jönni – félelmetesen harcias látvány; legalább egy mérföldön lőrésekkel csipkézett fal mellett vezet az út a tornyokkal, bástyákkal, felvonóhíddal és címerállatokkal megerősített kapuig. A kapun túl, a felhajtó végében áll a kastély, a testet öltött középkori bevehetetlenség.
A két kép kirívó ellentétének elég egyszerű a magyarázata. LLanabba House a múlt század hatvanas éveiben, a nagy gyapotválság idején egy gazdag lancashire-i textilgyáros tulajdona volt. A gyáros felesége nem tudta elviselni, hogy munkásaik éheznek; segélyezésükre lányaival együtt jótékony célú vásárt rendezett, de jelentősebb sikert nem ért el vele. Férje, a textilgyáros, szabadelvű közgazdászok könyveit olvasta, és el sem képzelhette, hogy bért fizessen – megfelelő ellenérték nélkül. A „ felvilágosult önérdek” végül megoldást talált. A szövőmunkások részére tábort létesített a parkban és embereit ott állította munkába: az egész területet fallal kerítették körül, a házat pedig a közeli kőfejtőből idehordott nagy kőlapokkal burkolták be. Az amerikai polgárháború végén azután a munkások visszatértek a gyárba, és minthogy a munkák jó részét rendkívül olcsón elvégezték, Llanabba House-ból Llanabba Castle lett.
Paul a ház történetét aligha láthatta a csukott kis taxiból, az állomás felől jövet. A felhajtón félhomály, a házban pedig teljes sötétség fogadta.
– Pennyfeather a nevem – mondta a komornyiknak – Én vagyok az új tanár.

22-23. oldal

– A fiúk, amint megláttak, rögtön észrevették. Nagy hibát követtem el, hogy egyáltalán vettem parókát. De amikor Worthingből eljöttem, úgy gondoltam túl öregnek látszom, nehezen jutok majd álláshoz. Pedig akkor csak negyvenegy éves voltam. Nagyon drága volt, pedig a legolcsóbbat választottam. Talán ezért látszik ennyire, hogy paróka. Nem tudom. Kezdettől fogva éreztem, hogy hibát követtem el, de ha egyszer már látták rajtam, nem volt mit tenni. A legkülönfélébb viccek állandó céltáblája lett.
– Ha ez nem lenne, biztosra veszem, hogy találnának más nevetnivalót.
– Igaza van, kétségkívül így van. Talán még jó is ha egy bizonyos dologra korlátozódnak a viccek, amennyire ez egyáltalában lehetséges. Istenem! Istenem! Ha nem lettek volna a pipáim, nem tudom, hogy bírtam volna ki. Maga hogy került ide?
– Kizártak a Scone Kollégiumból közszemérmet sértő viselkedés miatt.
– Igazán? Úgy, mint Grimest?
– Nem – mondta határozottan Paul. – Nem úgy, mint Grimest.
– Ó teljesen mindegy, egyre megy. Na csengetnek. Ó, Istenem. Ez az utálatos kis ember, azt hiszem elvitte a köpenyemet.

45-46. oldal