A ​megboldogult 40 csillagozás

Evelyn Waugh: A megboldogult Evelyn Waugh: A megboldogult Evelyn Waugh: A megboldogult

Evelyn Waugh (1903-1966) – akinek keresztneve mögött egyébként nem hölgy található, hanem egy hatgyermekes, hadviselt családapa – Hampsteadben született, irodalmárcsaládban. Oxfordban modern történelmet tanult. Első művét, egy Dante Gabriel Rossetti-életrajzot, 1927-ben publikálta, de szépírói hírnevét 1928-as első regénye, a sikeres – és azóta számos kiadást megért – Jámbor pálya alapozta meg. Rengeteget utazott: külföldön és hazájában egyaránt a Brit Világbirodalom hanyatlásának jelei ragadták meg leghatásosabban termékeny szatirikus fantáziáját. A háborús évek után „vizsgálódását” kiterjesztette Amerikára is – ottani élményeinek tömör, ám az angliaiaknál nem kevésbé szatirikus foglalata A Megboldogult című kisregény – egy „temetkezési szalon” vérfagyasztó szerelmi háromszög-históriája, egy balzsamozóművész, egy hullakozmetikusnő meg egy kóbor angol poéta részvételével (nem beszélve a „szalon” vendégeiről…)

Eredeti megjelenés éve: 1948

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vidám Könyvek Európa

>!
Lazi, Szeged, 2009
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632670690 · Fordította: Ottlik Géza
>!
Európa, Budapest, 1986
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630738023 · Fordította: Ottlik Géza · Illusztrálta: Végh Dezső
>!
Európa, Budapest, 1957
138 oldal · keménytáblás · Fordította: Ottlik Géza · Illusztrálta: Végh Dezső

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Egyébként volt a Vidám Könyvek-sorozatban olyan könyv, ami tényleg vidám volt?
Néha-néha újraolvasva egyet tizensok év után mindig úgy tűnik, hogy ezek a könyvek nem is vidámak.

Pl. ez sem az. Inkább kicsit éles, kicsit morbid, viszonylag szórakoztató szatíra az angol-léhűtőségről meg az amerikai-üresfejűségről. (Viszont van benne némi fehérember-felsőbbrendűség, ami nem tetszik. Lehet, hogy az is a szatíra része – nem tudom.)

Honey_Fly P>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Remek rövidke szatíra az országról, ahol még a temető is igazi amerikai álom.

Eli>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Valamit írnom kell róla. Olyan olvasmány, ami egyik eddig olvasott regényemhez sem hasonlítható. Bár morbidságában Oscar Wilde-dal felveheti a versenyt. Talán az sem véletlen, hogy éppen az Evelyn névvel szerepel a sikerlistákon, holott férfi. Ahhoz mindenesetre valóban ért, hogy hogyan állítsa pellengérre az amerikaiakat az angolok kedvére és az angolokat az amerikaiak kedvére. Több, mint valószínű, hogy ez volt „az utolsó látogatásom” könyvei között. :)

Bur3sz>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Könnyed nyáresti kikapcsolódáshoz tökéletes! A jellegzetes angol humor csillan meg a lapokon.

zeany>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Imádom ezt a könyvet! Minden sora el lett találva. Morbid és mégis kedves. Ennek ötvözéséhez ért olyan mesterien az író. A Jámbor pályában is és ebben is nagyon megkedveltem a főhőst. Kicsit az eseményekkel sodródó, a rohanó világot valahonnan a partvonalról figyelő elmélkedők, akik azért valahogy mégis elboldogulnak. Olyan hányaveti módon kezeli a felmerülő problémákat, hogy őt olvasva, azt érzem, nem is érdemes másként, már-már flegma beletörődéssel veszik hősei a legelképesztőbb akadályokat is, de pont ez emeli ki őket a körülöttük áramló sokaságból.

szb>!
Evelyn Waugh: A megboldogult

Az első fejezetnél még nem tudtam elhelyezni a történetet. Csak kapkodtam a fejem, hogy most ki kicsoda, és mit csinált. Azután kialakult az egész morbid kis szerelmi háromszög. Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, amiben egyik szereplővel sem tudtam szimpatizálni. De azért jól szórakoztam. A vége pedig különösen ütősre sikerült.


Népszerű idézetek

Honey_Fly P>!

Szükségem volt változásra. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Az éghajlat nekem való. Egy csomó jóravaló, derék ember él itt és senki sem várja el, hogy odafigyeljünk arra, amit beszél. Ezt nem szabad elfelejtenie, kedves fiacskám. Ez a titka a társadalmi érintkezés kellemes fesztelenségének ebben az országban. Kizárólag a maguk mulatságára beszélgetnek. Soha nem mondanak olyat, amit meghallgatásra szánnának.

6. oldal

entropic P>!

A legújabb és egészen hiábavaló igyekezete az volt, hogy az emberek „pompás öreg fiú”-nak tartsák.

8. oldal

Honey_Fly P>!

Az egyik lány gumit rágott és buborék habzott a száján, mint a koslató tevének, de tágranyílt, párás szemében még ott volt a gyönyör emléke.

74. oldal

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Beryl Bainbridge: Egy Adolf Liverpoolban
P. G. Wodehouse: Köszönöm, Jeeves!
C. Northcote Parkinson: Parkinson újabb törvényei
C. Northcote Parkinson: Parkinson törvénye
Michael Bond: A medve, akit Paddingtonnak hívnak
William Makepeace Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt
James Herriot: Állatorvosi pályám kezdetén…
James Herriot: Minden élő az ég alatt
James Herriot: Apraja-nagyja megbabonázott
James Herriot: Az állatorvos is ember