Kelepce 7 csillagozás

Eve Rigel: Kelepce

Miranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor.
A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére.

Eve Rigel (Czinkos Éva) tíz év után először jelentkezik új regénnyel, egy filmszerűen pergő, páratlan atmoszférájú környezetben játszódó, szövevényes krimivel.

>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2022
360 oldal · ISBN: 9786155821585

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Alaska Range · Alaszkai napkelte


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Eve Rigel: Kelepce

Mivel nem szoktam krimiket olvasni, tartottam tőle, hogy mennyire fogok tudni ráhangolódni erre a könyvre, de miután ráismertem benne a ’90-es évek közismert tévésorozatainak világára, már tudtam hová tenni, és onnantól megtört a jég. A Remington Steele, Trópusi hőség, Magnum és társait idéző történet végig lendületes, a sok szereplőn és a szövevényes bűnügyön pedig látszik, hogy sokat dolgozott vele az írónő, aki érzésem szerint maga is lelkes rajongója lehet ezeknek a sorozatoknak. Több, egymással összefüggő bűncselekmény is van – én az ilyesmikre sosem szoktam rájönni, úgyhogy most sem strapáltam magam a megfejtésükkel, inkább csak figyeltem, hogyan göngyölítik fel a szereplők az ügyet. A helyszín miatt felbukkan az indián hitvilág, valamint a keresztény szertartásrend is, úgyhogy bár első ránézésre talán csak egy kalandos történetnek tűnhet, valójában elég összetett mű, mely mögött láthatóan sok kutatómunka áll.

Amit viszont nem értek, az a romantikus, erotikus címkék, mert semmi ilyesmit nem találtam benne, olyannyira, hogy a könyv befejezése után vettem csak észre, hogy egyáltalán rajta vannak. Egyetlen szerelmes jelenet található a könyvben, ami összesen két bekezdés terjedelmű, a szereplői ráadásul házasok, úgyhogy egyáltalán nem zavaró.

Pörgős, és kellő gondolkodást is igénylő regény. A kórházas részek miatt még Robin Cook is eszembe jutott róla. Számomra mindig pluszpont, ha egy szövegen látszik, hogy az írónak mi a szakterülete, ha többet nyújt annál, amit józan paraszti ésszel tudunk például az egészségügyről, úgyhogy nagyon jónak tartom, hogy a kórházas részek még új ismereteket is adnak egyes mérgekkel, gyógyászati eljárásokkal kapcsolatban.

Ezúton is köszönöm a recenziós példányt.

1 hozzászólás
Alvarando P>!
Eve Rigel: Kelepce

A szebb napokat is látott, évek óta válófélben levő házaspár, Miranda Foster és Daniel Grant egy jól menő magánnyomozó irodát működtetnek, két másik alkalmazottal. Az újabb ügyükre készülődnek, amikor Miranda telefonhívást kap a húgától, Debrától, aki a segítségét kéri, mert őt gyanúsítják édesapjuk meggyilkolásával. Miranda Daniellel együtt Alaszkába repül segíteni és nyomozni, ahol már tizenöt éve nem járt. Találkozik a régi barátokkal és a családdal, és persze egy régi riválissal is. Közben pedig valaki sorra gyilkolja a családja még életben maradt tagjait és őt is megpróbálják többször is eltenni láb alól. A nyomozásba bevonják még a két társukat, Ericet és Taniát is és hamarosan kiderül, hogy a szálak Dawson Creekbe, az aranylelőhelyre vezetnek…
A hosszú idő után új regénnyel jelentkező szerző a krimi műfajában próbálta ki magát, ami nagyon jól sikerült. A történet szinte sohasem fullad unalomba, a szokásos tájleításos és érzelmi betéteket normál mértékben adagolja, ennek köszönhetően a nyomozás kerül jobban előtérbe. A karakterek, főleg a főszereplő Miranda könnyen megkedvelhetőek, Daniellel együtt kicsit emlékeztetnek az egymást folyton ugrató filmbeli női-férfi zsarupárosokra, amelyet nagyon jó szimbolizál kettejük sokszor parázs párbeszéde, főleg amikor a nyomozással kapcsolatban beszélgetnek. A könyv címe nem véletlenül Kelepce, mert főhőseink egy írtó nagy csapda kellős közepén találják magukat, amit kiválóan oldanak meg, és amikor már azt hittük mindent tudunk, akkor még a szerző újabb csavarral lep meg minket. Bátran ajánlom minden csavaros krimit kedvelő olvasónak, aki egy furmányos és izgalmas történetet kíván olvasni!

6 hozzászólás
_BenGa>!
Eve Rigel: Kelepce

    Miranda Foster, a milliárdos örökösnő és férje, Daniel Grant egy jól működő magánnyomozóirodát működtet San Franciscóban. A nő egyik nap hívást kap húgától, hogy édesapjuk meghalt, és a lányt vádolják a megölésével. Miranda 15 éve megfogadta, hogy soha többet nem tér haza, húga kérésére most mégis elindul, hogy tisztázza őt. A rendőrség tiltása ellenére nyomozásba fognak, ami egyre szövevényesebb lesz, minél mélyebben merülnek el benne. Feszültség, nem várt titkok és Alaszka különleges atmoszférája várja az olvasót.

    Már az első oldalakon feltűnhet az olvasónak, hogy nem egy totojázós történettel lesz dolga. Eve Rigel stílusával nincs gond, szinte üresjárat nélkül haladunk a könyv végéig. Nekem valamiért egy délutáni tévés krimi képe lógott a szemem előtt, miközben olvastam, abból is a minőségibb fajta, ami elé szívesen ült le az ember anno. Ezt okozhatta a sztori könnyedsége, vagy éppenséggel az, hogy majdnem minden fejezetre jutott egy meglepő fordulat, ami remek dinamikát kölcsönzött ez által. Egy-két helyen viszont már túl soknak éreztem ezeket, mintha valamilyen okból el kellett volna lőni az összes remek ötletet. A tájleírások nagyon hangulatosak, gond nélkül az adott helyszínre tudtam magam képzelni általuk. Szerencsére nincs a történetben túlzott romantika, maximum egy kisebb résznyi. Ennek kifejezetten örültem, borzasztóan ront az összképen egy túltolt szerelmi szál. Humornak sincs híján a könyv, Miranda és Daniel civódásai mindig a megfelelő helyen és időben. Szereplőügyileg különösebb kifogásom nincs, nekem egyedül Miranda karaktere problémás, túlságosan szélsőséges módon reagált bizonyos szituációkban, ami miatt enyhén ellenszenvessé vált számomra. A mellékszereplők némelyikéről szívesen olvastam volna többet, például Bodhiban nagyobb lehetőség is rejtőzött, ami szerintem kiaknázatlan maradt. Talán egy későbbi folytatásban… (Cinkosan kacsintós fej.)

    Mivel jelenleg csak e-book formátumban érhető el a mű, így arról tudok csak nyilatkozni. Kevés elütéssel vagy hibával találkoztam benne, ez imponáló, tekintve, hogy manapság nem igazán tekintik prioritásnak a tökéletes formában kiadott könyvet. A borító… Nos, nem szeretnék senkit sem megbántani, de bárcsak ne lenne. Ha borító alapján vásárolnék könyveket, hatalmas ívben elkerülném a polcot, ahol ez található. Nem tükrözi a beltartalmat, inkább valami szerelmetes blődségre asszociálnék a láttán.

    Összességében sikerült megugrania a lécet a műnek, remek visszatérő regény ez a meglátásom szerint. Remélhetőleg az írónő a jövőben több ilyen művel örvendeztet meg minket. A könnyed, pörgős krimik kedvelőinek mindenképpen ajánlom beszerzésre! Négy és fél üst az ötből.

Bővebben a blogon, ahol egy interjút is olvashattok az írónővel:
off

Kristin_M_Furrier IP>!
Eve Rigel: Kelepce

Nagyon köszönöm az írónőnek, hogy elolvashattam a könyvet.
Első olvasásom volt Tőle, így teljesen ismeretlen volt számomra a stílusa. Az elején kicsit féltem is, mert meg vagyok róla bizonyosodva, hogy az összes zsáner közül, a krimi írása a legnehezebb műfaj. Imádom a nagy klasszikusok ilyen stílusú könyveit, és nem voltam bizonyos abban, hogy hazai írók meg tudják ugrani az Ő szintjüket.
Ám Eve olyan szinten rácáfolt a félelmemre, hogy simán öt csillagot érdemel, bármily gondolkodás nélkül.
Annyira jól vezette a szálat, csavarta, terelte, hogy engem végig megvezetett. És pont ebben van a zsenialitás! Hiszen ennek a zsánernek ez a lényege. Több szász oldalon keresztül tereld el a gyanút is mindenkiről. Sikerült.
A történet érdekes volt, kissé visszavitt a kilencvenes évek krimijeinek a világába, amiken szerintem az írónő, és jómagam is szocializálódtunk. Néhány pillanat ezekből a filmekből ismerős volt számomra, de egyébként izgalmas volt, sőt a második felét egyhuzamban végigolvastam. Egyfolytában az kattogott bennem: ki a gyilkos? Hát most már tudnom kell! :)) A válasz pedig letaglózóan meg is érkezett.
A könyv borítója is figyelemfelkeltő. Gratulálok az írónőnek, mert nagyon jól ír, és ezt már csak úgy tudná fokozni, ha létrehozna ebben a zsánerben egy egyedi kis nyomozót, és egy szuper sorozatot hozna vele nekünk olvasóknak. Biztos vagyok benne, hogy hatalmas siker lenne.

4 hozzászólás
Guti_Csaba>!
Eve Rigel: Kelepce

Ez a könyv krimi a javából, de talán több is attól.
Adott egy dúsgazdag férfi, akit vérbe fagyva találnak meg az irodájában, de még előtte van annyi ideje, hogy felhívja a hatóságokat, hogy fenyegetve érzi magát a saját lányától. A gyanú egyértelműen a lányra terelődik, aki azonban nem tud sem színt vallani, sem védekezni, mivel kómába kerül. Arra gyanakodnak, hogy öngyilkossági kísérletet hajtott végre szörnyű tettének elkövetése után.
Ebben a műfajban azonban mindannyian tudjuk, hogy az első benyomások után ítélni nem szabad, minden addig megismert kép olyan, mint a délibáb.
S ez ezúttal is hamarosan bebizonyosodik, mert a történet irtózatosan szövevényessé válik. Szinte azonnal megjelenik a színen a meggyilkolt apa régen nem látott idősebbik lánya a férje oldalán, akik történetesen magánnyomozók. Megpróbálva félretolni személyes érzelmeiket rögtön bele is vetik magukat a dolgok sűrűjébe, miközben verseny futnak az idővel, a rendőrséggel, no és persze a gyilkossal. Érkezésük után kitágul a történet, szereplők sokaságát ismerhetjük meg, némelyiket csak igen rövid időre, mert újabb gyilkosságok tizedelik a gárdát. A regény utolsó harmadában kap egyfajta misztikus vonalat a történet, miután a múltban keresgélve az indián rítusok is szerepet kapnak. Igazán izgalmas szelete ez a regénynek, de remélem, nem árulok el azzal nagyon sokat, hogy mindez még korántsem a vége a nagy egésznek.
Rendkívül pörgős, szerteágazó az olvasmány, ami folyamatosan adagolja az izgalmakat, s fenntartja az olvasó figyelmét. A leírások szinte láthatóak, de kicsit sem töltenek be hézagkitöltő szerepet, s olykor a humor is megjelenik. Ami nagyon tetszett még a könyvben, hogy a szerző a részleteket nem elegáns kormánymozdulatokkal kerülgeti, hanem áldozatos kutatómunkával megszerzett ismeretekkel adagolja. Mindig annyit amennyi szükséges, és akkor, amikor kell.
Csak ajánlani tudom, krimi kedvelőknek kihagyhatatlan.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Alvarando P>!

– Látom, jobban érzed magad!
– Sokkal jobban! Úgy tűnik, időről időre össze kell veretni magam, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz lelkiállapot között.

Alvarando P>!

– Miért is nem csodálkozom, hogy rendre nélkülem hozol döntéseket?
– De hát teljesen logikus, hogy odamegyünk, és beszélünk azzal az öregemberrel. Szerintem te is erre gondoltál, most miért vagy így felháborodva?
– Egy dolog gondolni valamire, és egészen más megbeszélni. Felfogtad? Meg-be-szél-ni…
– Oké, vedd úgy, hogy most megbeszéltük!

Alvarando P>!

Mindenki titkol valamit. Van, aki annyit, hogy szeret éjjelente csokit nassolni, van, aki nem hord fehérneműt, és olyan is akad, aki másnak adja ki magát, és ezzel akár szövetségi törvényeket is sérthet.

Kristin_M_Furrier IP>!

Az emberek nem változnak. Egy kis időre belebújhatnak egy
másik ember karakterébe, magukra ölthetnek bármilyen álcát, de a
lelkük mélyén ugyanazok maradnak, és előbb-utóbb lelepleződnek.

Alvarando P>!

– Valahogy olyan furcsa vagy ma reggel – jegyezte meg tűnődve.
– Hogyhogy furcsa?
– Nem is tudom… az arcod olyan… olyan…
– Milyen?
– Olyan… érdekes… gumiszerű, mint egy maszk. Bizarr. Brrr…
Miranda felsóhajtott.
– Ne idétlenkedj! Csajk feltettem egy kis sminket. A bőröm nem bírja a hideget.
– Mert nem vagy hozzászokva a hideghez, mi… értem én.
Miranda letette az asztalra a maradék croissant-t, bement a fürdőszobába, megmosta az arcát folyékony szappannal, és amikor visszatért a szobába, Daniel elégedetten füttyentett.
– Most így jobb? – kérdezte Miranda kihívóan.
– Sokka! – nyugtázta Daniel vigyorogva. – Így legalább látható a természetes, ramaty valód.
– B****g!

Kristin_M_Furrier IP>!

Mert egy dolog valakinek gondolatban a halálát kívánni, és egészen más meggyilkolni…

Alvarando P>!

– Sajnálom, hogy nem tudtam vigyázni rád! – közölte sápadtan Daniel.
– Hogy vigyáztál volna, hiszen nem voltál ott! Erről nem te tehetsz, és még csak nem is én, hanem az a fickó ott a proszektúrán a tepsiben.

Alvarando P>!

– Megnézhetem a nagybátyámat is, Robert Fostert?
A nő nyugtalan lett.
– Biztos vagy benne, hogy látni akarod? – kérdezte Daniel.
– Igen, biztos.
– Emlékszel, amikor elmondtam, hogy szétlőtték a fejét?
– Most azt hiszed, hogy hülye vagyok?
– Dehogy, csak egy nagy kaliberű golyós vadászpuska nem hagy valami szép látványt.
– Majd elvonatkoztatok.

Trivium_Egyesület KU>!

Miranda és Daniel leült az íróasztallal szembeni székekre, amik a látszat ellenére meglepően kényelmesnek bizonyultak. Az iroda berendezése minimalista volt, az asztalon és a székeken kívül csak egy kanapé, egy ruhásszekrény és egy mennyezetig érő irattartó szekrény alkotta. A falakon nem voltak képek, az ablakon nem volt függöny, csak egy feltekert bambuszroló, nem volt radiátor, sem kandalló, mindössze egy elektromos hősugárzó melegítette a helyiséget. A jobb oldali fal közepén egy ajtó vélhetőleg a mosdóba nyílt. Az asztalon három hatalmas stóc dosszié mellett egy notebook hevert kinyitva.
Daniel meglepetésében felhúzta a szemöldökét.
– Látod, amit én látok?
– Te mit látsz? – kérdezte Miranda. – Mert én nem sokat. Egy ügyvédtől azért menőbb irodát vártam.
– Az ott egy Acer Predator 21X…
– És?
– Hogyhogy és…?! A világ legerősebb notebookja… hatvannégy gigabájt, DDR4 memória, hétezerkétszázas fordulatszám, egy terabájt kapacitás, szemmozgást követő technológia…
Miranda megvonta a vállát.
– Nekem aztán jónak mondod.
– …és az ára… szóval nem olcsó.

79. oldal - Kelepce

Trivium_Egyesület KU>!

A táskáit ledobta a padlóra, visszament a folyosóra, és a lépcsőn felment a második emeletre. Ott balra fordult, és a folyosó végén az egyik ajtó előtt megállt. Ugyanazt érezte, mint a saját szobája előtt, egyszerűen nem tudta, hogy lépjen be. Csak le kell nyomni a kilincset, és szembenézni a múltjának legszörnyűbb emlékével, amit sok éves kitartó gyakorlással végül sikerült elfojtania, de képtelen volt rá. Nézte az ajtót, az aranyszínű kilincset, az ajtórés alatt átszivárgó gyenge fényt, és olyan erővel törtek rá az emlékképek, hogy a testét elöntötte a verejték, a szíve pedig olyan hevesen kezdett verni, hogy a két kezével le kellett szorítania a mellkasát.

168. oldal - Kelepce


Hasonló könyvek címkék alapján

Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Megyeri Judit: Holttest az Ambróziában
Jud Meyrin: A múlt bűnei
Anita Boza: Édes borzongás
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Skye Warren: The Castle – A bástya
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Ella Steel: Érzéki rabság
Anne L. Green: Heather vonzásában
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd