A ​ragyogás városa 13 csillagozás

Eve Rigel: A ragyogás városa Eve Rigel: A ragyogás városa

Althira, az agyfürkész leány és társa, a barbár Theor Den egy szélhámos papnő nyomában érkeznek Khittarába, hogy visszaszerezzék azt a mágikus szelencét, amely Althira anyjának lelkét rejti. A nyomok a Mekhkari hercegség irányába mutatnak, ám egy váratlan esemény arra készteti az üldözőket, hogy a keleti part legforgalmasabb kikötőjébe, Maslaamba, a Ragyogás Városába tartsanak. Veszedelmek és rejtélyek nehezítik útjukat, és hamarosan kiderül, hogy sokkal hatalmasabb események részeseivé váltak, mint azt valaha is sejtették… Ki az a gazdag és csodaszép nő, aki kislányával együtt a leghírhedtebb nomád törzsfő elől menekül, és akinek a tudatába még az agyfürkész sem képes bepillantani? Miért törnek át a sivatagon épp Maslaam felé Khittara legkegyetlenebb nomádjai, a Sárga Leopárdok? Miféle sötét titkokat rejt a kislány elméje, és kik azok a rejtélyes „vérivók”, akik különös szertartásra készülnek?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Osiris Könyvek Cherubion

>!
Trivium Egyesület, Budapest, 2020
250 oldal · ISBN: 9786155821172
>!
Cherubion, 2007
260 oldal · ISBN: 9789639566644

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Noro >!
Eve Rigel: A ragyogás városa

Azért vállaltam be annó, mert tapasztalataim szerint a női szerzők többet, vagy legalábbis mást tudnak kihozni Worluk világából. De nem Eve Rigel. Ez egy átlagos John Caldwell-utánzat, egyszer olvasható, olvasás után elfelejthető.

Nympha17 P>!
Eve Rigel: A ragyogás városa

Bővebben: https://konyvvandor.blogspot.com/2021/01/eve-rigel-ragy…
"Althira kedvelhető hősnő volt, szerettem a beszólásait meg ahogy intézte az ügyeit. Ráadásul az írónő nem bánt kesztyűs kézzel vele, csak azért mert nő volt, jócskán megkapta ő is a maga részét a harcból. Az önfényezése volt kicsit unszimpatikus, amit teljesen feleslegesnek éreztem, hisz a tettei és az események pontosan megmutatták, mennyire jó agyfürkész. Ennek valószínűleg az E./1 az oka, amit személy szerint alapból nem szeretek olvasási formaként.

Theor Den volt az abszolút humorforrás a regényben, sokat mosolyogtam rajta. Bevallom vele kapcsolatban vártam is egy szerelmi szálat, de kellemesen csalódtam, hogy ez nem következett be."

Traclon>!
Eve Rigel: A ragyogás városa

Remekül összeszedett, izgalmas, kerek egész fantasy-regény. Az egyetlen apróság, amiért nem adtam maximumot az a zavaró tény, hogy egyes szám első személyben íródott. Engem mindig zavar ha egy regény eltér a klasszikus E/3., múlt idő használatától.

péter86>!
Eve Rigel: A ragyogás városa

Annak ellenére, hogy már jócskán olvastam fantasy irodalmat, még csupán másodszor találkoztam ezzel a napló formátummal… Talán nem véletlen… Nekem nem igazán tetszett ez a fajta megjelenítés.
De ezen túlmenően sem nevezném egy épületes irománynak ezt a kis regényt, olyan semmilyen, erősen túlmagyarázza a főhősnő mentális képességeit, cserébe a történések eléggé elnagyoltak.
Igazából nem hinném, hogy még egyszer elolvasom.


Népszerű idézetek

Trivium_Egyesület KU>!

Hasztalan a hozzáértés és tapasztalat, a kiváló iskola, a legyőzhetetlenségben való vakhit, ha a legfontosabb tényezőt mindig elfelejtik. Az embert… az egyéni tehetséget. Bármit meg lehet tanulni, és jól-rosszul végezni, de igazi eredményekre, kimagasló teljesítményekre csak az igazán rátermettek képesek.

73. oldal, 9. fejezet - A Ragyogás Városa (Trivium Egyesület, 2020)


Hasonló könyvek címkék alapján

John Caldwell: A Káosz Szava
Malcolm J. Hunt: Kígyószív
Colin J. Fayard: A magnólia nővérei
Douglas Rowland: Az idő vasfoga
Colin J. Fayard: Az ayvari mágus
Kristo Hans: Sörben az igazság
John Caldwell: Fekete lángok
Raoul Renier: A kívülálló
Imre Viktória Anna: Kísértés Rt.
Allen Newman – Douglas Rowland: A Sötét Isten