A ​Vagina Monológok 73% 227 csillagozás

Na igen, van az a könyv, ami engem is ki tud akasztani és még besorolni sem tudom egyik kategóriába sem. Ugyanis nem szerettem, de nem is utáltam.

Nem tagadom a címe keltette fel az érdeklődésemet.
Szeretem a huncut, vagy tabu témákat.
A női „bűbarlang”, ahogy egy minapi utcai beszélgetésből hallott kimarásom is mutatja, mindenkit foglalkoztat.
Engem is, pedig rendelkezem vele, elvégre Nő vagyok, és imádom, hogy eme csodálatos, de sokszor elviselhetetlen típushoz tartozhatom.
Nem igazán tudtam hova tenni az olvasottakat.
Sok hölgy által íródott meg ez a kötet.
Bennük csak a nemük közös, etnikai és egyéb különbözőségek jellemzik, de mindenki csodálatos, egyéni és érdekes.
Jó volt olvasni, szembesülni avval amit mások önmagukról vallanak, vagy éppen még ismerkednek önmagukkal.
Nekem természetes a léte.
Mindennap törődünk vele, nevelgetjük, tisztítjuk, tornáztatjuk és szenvedünk ha beteg lesz.
Személy szerint nem tudom elképzelni, hogy „beszélgessek” vele, személyként gondoljak rá. Elég furán néznek ki, bár valahogy így képzelem: „Helló, hogy vagy? Minden rendben?”- nem kell mondani, tudom már a leírtak alapján is kattantnak tűnök.

De visszatérve a kötetre, nem tudom besorolni, sem érzelmileg, sem irodalmi értékileg.
Ugyanis mint olyan nincs neki.
Ami talán megmaradt bennem két tematikai meglátás.
Az egyik a bántalmazott nő gondolatai a nem kívánt aktus után. Felvállalom, volt benne részem, és maga a pokol, hogy megértsük mi hol hibáztunk és hol helyezkedünk el a világban, a saját önértékelésünk szerint.
A gyógyulás, mint olyan végtelen hosszúra nyúlik, főleg ha nincs megértő környezet.
Az én esetemben tíz évem ment rá,- a környezet hiánya-, de akarattal vissza lehet térni az önszeretethez, akár a saját testi örömnyújtásig is.
Mindenhez kell a vagina, nélküle egy üres héj lennénk, mégis mikor általa vagyunk meggyalázva, gyűlöletünk forrása.
Ha a könyvben leírtakat nézem, hiányérzetem támad, ennél sokkalta több megérteni, hogy újra fel kell fedezni önmagunkat, hogy újra örömünk forrása lehessen és elsődlegesen el kell fogadni, hogy hozzánk tartozik. Mert sérült, de a pofon után is ég az arcunk, mégsem így éljük az életünket. Az élmény fájdalma végig kíséri elszenvedőjét, de a sok öröm -akár önkezűleg,akár más által-,visszaadja a terület szépségét, értékét.

A másik pedig a rendben tartását tekintve.
Most biztosan sokan ki lesztek akadva, de tornáztatni kell.
Használatilag elég strapás „élete” van, kinek jobban, kinek kevésbé, de a törődés a tornát is jelenti.
Napi 5 perc nem a világ, de a korosodás által elengednek az izmok és komoly, vagy kellemetlen élményeket okozhat idő előtt.
Arról nem beszélve, mennyire vonzó mikor idősebb korunkban új kapcsolatban is mutathatjuk fiatalságunkat ezáltal is.

Na jó, nem fogok senkit sem hajhullajtásra kényszeríteni a nyitottságommal.
Nekem ez a nézetem, a kötet pedig érdekes.
Számomra egy egyszer olvasható, de többet kézbe nem vevő élményét hagyta bennem.

Ajaj. Bedugom a fejem az oroszlán barlangjába, hisz ahogy látom, csak nők írtak még ide, én vagyok az első férfi. Mindegy, valakinek el kell kezdenie a moly pasijai közül ezzel is foglalkoznia (ígérem, az utolsó kétértelmű mondat volt ez :)

Szóval: Vagina Monológok. Olvastam a kritikákat, mielőtt belenéztem volna, nők nyilatkoznak arról, mennyire sokat adott nekik a könyv, mennyit segített önmaguk megismerésében. Mit mondjon akkor egy férfi? Hisz a mi kapcsolatunk ezzel a testrésszel (milyen hülyén hangzik ez ebben a kontextusban) meglehetősen specifikus. Könyvet olvasni arról, hogy egy nő hogy viszonyul hozzá, fura, majdnem voyeur érzést kelt, hisz olyan gondolatokat tartalmaz a kötet, amelyeket az ember nem tételezne fel senkiről, a saját feleségéről sem. Nem azért, mert „erkölcstelen” (fenéket), hanem egyszerűen nem jut eszébe megkérdezni, egyáltalán: beszélni róla. „Drágám, hogy van a vaginád ma”, hülyén hangzik, bezzeg a „hogy van a fejed/hasad/lábad/frizurád/nem kívánt törlendő” nem. Tulajdonképp az okozhat egy pasinak meglepetést a könyvben, hogy tudatosítja azt, amit tudattalanul úgyis tud mindegyik: a nők épp annyit foglalkoznak a vaginájukkal, mint a férfiak a péniszükkel. Mi több: nevet is adnak nekik, mint a férfiak a sajátjuknak, beszélnek is hozzá:

„A vaginám kagyló, kerek, rózsaszín puha kagyló, nyílik és csukódik, csukódik és nyílik. A vaginám virág, szertelen tulipán, középpontja lüktető és mély, illata csodás, szirmai lágyak, mégis izmosak.”

(idézet a könyvből)

A könyv legnagyobb erénye számomra az volt, hogy egy újabb nézőpontot adott, a klasszikus férfi-nézőpontot, ami serdülőkorban minden férfiba beleég, kiegészítette egy nőivel. Rácsodálkozás, igen. Sőt: csodálat.

Ennyit akartam, most pedig a szüfrazsettek fejem vehetik :)

Nagyon érdekes volt. Lehet, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot, de azt is borítékolnám, hogy ezek az emberek nem a mondanivalóra, hanem csak a körítésre figyelnek. Persze, hogy megbotránkoztató, hiszen monológokat olvasunk különféle nők vaginájáról. Viszont nagyon elszomorító, hogy ennyi nő él át erőszakot, hogy bizonyos országokban még mindig csak tenyészkancának tekintik a nőket és mindenféle élvezettől megfosztják őket. De láthatjuk azt is, hogy ezeken az eseteken kívül is léteznek olyan nők – és ők a többség –, akiknek gőzük sincs a saját testükről. Mert így nevelik őket. Arról ott lent nem beszélünk, a mentsruációról nem beszélünk, a szülésről nem beszélünk, a szex nem is létezik. Pedig minderről beszélni kell. És nem félmondatokban, amik aztán meghatározzák a kislány egész életét, és úgy emlékszik majd minderre, mint ami valami bűnös dolog. Miért kellene bűntudatunknak lenni csak azért mert nőnek születtünk? Vagy mert menstruálunk? Vagy mert érdekel minket a szex? Két ember kell hozzá, szóval mindkét félnek kijár belőle.
Nekem tetszett ez a könyv, jól összegezte a témát. A hangoskönyv is jó volt belőle, de nem értem, hogy az utolsó szüléssel kapcsolatos rész miért maradt ki, mikor az az egyik legfontosabb monológ.
https://www.youtube.com/watch…

Meddig tologattam én ezt. Kíváncsi voltam. Nagyon. De hát van az a fránya prüdéria. Bizony, nálam is, ezt se hittem volna. Meg olvastam annyi lehúzós kritikát én erről. Egye fene, lássuk, mi ez, mondtam vagy 6-7 éve. Hát mondhattam volna előbb is. Nagyszerű könyv. Mivel évek teltek el olvasása óta, nem emlékszem a legtöbb részletre, de arra igen, hogy teljesen más volt, mint amire számítottam. Nem vulgáris, szexualitást reflektorfénybe állító ponyva volt ez. Sorsokra emlékszem. Tragédiákra. Erőszakra. Traumákra. Pajzánságra. És arra, hogy akkor kicsit úgy éreztem, jobban megértem a nőket eztán.

Lehet ezt a könyvet nem szeretni, megbotránkozni rajta, de az kétségtelen, hogy fontos dolgokról ír és hívja fel azokra a figyelmet. Szuper, hogy mennyi embert megmozgatott a könyv, mennyi embernek segített Eve, hogy milyen mozgalmak indultak el. Számunkra (ennyi évvel a megírása után) elég furcsa lehet néhány dolog a könyvben, emellett én azt gondolom, hogy kortól függetlenül minden nőnek el kéne olvasnia!
Nagyon szeretem Eve könyveit. Nálam az 'Érző lelkek' örök kedvenc és ez is egy szuper kis könyv. Egyedül azt sajnálom, hogy nem hosszabb! :)

Olyan tekintetben, hogy egy ablak a 90-es évek feminizmusára, lenyűgöző alkotás, és nagyon sajnálom, hogy nem hangoskönyvben hallgattam meg, úgy még erősebb lehetett volna.
Viszont a huszonegyedik századra fordítani és a mostani problémákra megfeleltetni egy kicsit bajos, olyan tekintetben nem állta meg az idő próbáját, hogy mostmár a vaginát nem érdemes megszemélyesíteni és elszakítani az állapotád a sajátodtól, mert habzó szájú pszichológusok fognak utánad rohanni hogy kielemezzék a traumáidat.

A Vagina Monológokat olvasni nem kell félnetek jó lesz!

Nehéz értékelni ezt a könyvet, több okból is. Egyrészt (sajnos?) majdnem két évtizeddel az eredeti, 1998-as megjelenés után olvastam, ami úgy érzem, sokat elvett belőle. Másrészt, és ez némileg összefügg az előző ponttal, manapság már nem olyan nagy kunszt egy olyan könyv, ami a vagináról, a nők ahhoz való viszonyáról szól, hiszen roskadoznak a polcok a különféle szexualitással kapcsolatos regényektől, kézikönyvektől. Ma már minden megengedett, minden elérhető, köszönhetően az internetnek és a gender forradalomnak már beszélni is lehet mindenről, és ami még fontosabb: beszélünk is mindenről – legalábbis én igen, és szerintem ez a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek, ez teszi ma is aktuálissá. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy nő tisztában legyen azzal, hogy kívül-belül mitől lesz nő, élje meg a nőiségét háborítatlan valójában, annak minden fájdalmával, de főleg élvezetével együtt. Sajnos az az általános tapasztalat, hogy erről nem illik beszélni, pedig igenis fontos, és egy egészséges kapcsolat alappillére a jó szex, ehhez pedig szükséges, hogy mindkét fél ismerje, mi jó neki, és mi nem. Végtelenül elszomorítanak azok a történetek, amikben 40-50-60-70(!!)-es nők évtizedes házasságokkal, gyerekkel a hátuk mögött arról vallanak, hogy még sosem volt orgazmusuk és nem élvezték úgy igazán a szexet. Persze ehhez normális szex-edukáció kellene az iskolákba, de ebbe inkább bele sem megyek, szomorú téma lenne.

Minden aktualitásával és fontosságával együtt mégis úgy érzem, hogy a könyv csak egy nagyon kis szeletét mutatja meg annak, milyen forradalmian hatott annak idején a Vagina monológok előadássorozata szerte a világon. Habár megérintett, saját szexualitásom teljes tudatában mégsem volt annyira letaglózó mű, mintha mondjuk akár csak tíz évvel ezelőtt, még tinédzser fejjel olvastam volna. Nem hoztak zavarba az erotikus részek, viszont néhol elborzasztott, a háborús emlékek és a szülés különösen. Úgy sejtem, hogy nem a legjobb történeteket válogatta be ide a szerző, bár igazából nekem nem a történetekkel volt bajom, mert azok nagyon is jók, inkább az átvezető szövegekkel, mintha minél hamarabb le akarta volna tudni őket és inkább visszamenni a színpadra. Kár érte – bár élek a gyanúperrel, hogy talán a második, cenzúrázatlan kiadás egy fokkal jobb, majd meglesem a könyvtárban.

Addig is, melegen ajánlom mindenkinek, de különösen a nőknek, hiszen nekik és főleg értük született ez a mű. Közben figyeljünk egymásra, ha adódik alkalom, beszéljünk is arról, és élvezzük a szexet az életet!

De jó kis könyv ez! Az éjszaka folyamán ki is olvastam. Rövidke élettörénetek vannak benne, kicsit más nézőpontból.:) Meghatóak és szörnyűek is voltak.
Meg kell néznem a színdarabot és együtt kiabálni a színészekkel: p*na! :D

Nehéz egy ilyen könyvről véleményt írni. Azt gondoltam, picit több történet lesz benne, tovább fog tarni, ehhez képest pár óra alatt sikerült elolvasnom.
A téma jó, szerintem még mindig nincs elég könyv ami ezt fejtegetné, és még mindig sok nő zavarban van ettől. De miért is?! Nehéz ügy… Bár én tényleg többet vártam. Azt hittem komolyabban ki lesz fejtve, így kissé összecsapottnak érződött.
off
Összességében tetszett, de olvastam már a témában picit komolyabb műveket is. ;)