A ​Vagina Monológok 215 csillagozás

Eve Ensler: A Vagina Monológok Eve Ensler: A Vagina Monológok Eve Ensler: A Vagina Monológok

„Elhatároztam, ​hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638678881 · Fordította: Bozai Ágota, Debreczeni Júlia, Pordán Ferenc, Szurdi András, Tandori Dezső
>!
Parlando, 2008
ISBN: 9638729392 · Felolvasta: Fullajtár Andrea, Pálmai Anna, Udvaros Dorottya
>!
Dee-Sign, Budapest, 2002
176 oldal · ISBN: 9638613432 · Fordította: Debreczeni Júlia, Pordán Ferenc, Szurdi András, Tandori Dezső

Enciklopédia 6


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 67

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Na igen, van az a könyv, ami engem is ki tud akasztani és még besorolni sem tudom egyik kategóriába sem. Ugyanis nem szerettem, de nem is utáltam.

Nem tagadom a címe keltette fel az érdeklődésemet.
Szeretem a huncut, vagy tabu témákat.
A női „bűbarlang”, ahogy egy minapi utcai beszélgetésből hallott kimarásom is mutatja, mindenkit foglalkoztat.
Engem is, pedig rendelkezem vele, elvégre Nő vagyok, és imádom, hogy eme csodálatos, de sokszor elviselhetetlen típushoz tartozhatom.
Nem igazán tudtam hova tenni az olvasottakat.
Sok hölgy által íródott meg ez a kötet.
Bennük csak a nemük közös, etnikai és egyéb különbözőségek jellemzik, de mindenki csodálatos, egyéni és érdekes.
Jó volt olvasni, szembesülni avval amit mások önmagukról vallanak, vagy éppen még ismerkednek önmagukkal.
Nekem természetes a léte.
Mindennap törődünk vele, nevelgetjük, tisztítjuk, tornáztatjuk és szenvedünk ha beteg lesz.
Személy szerint nem tudom elképzelni, hogy „beszélgessek” vele, személyként gondoljak rá. Elég furán néznek ki, bár valahogy így képzelem: „Helló, hogy vagy? Minden rendben?”- nem kell mondani, tudom már a leírtak alapján is kattantnak tűnök.

De visszatérve a kötetre, nem tudom besorolni, sem érzelmileg, sem irodalmi értékileg.
Ugyanis mint olyan nincs neki.
Ami talán megmaradt bennem két tematikai meglátás.
Az egyik a bántalmazott nő gondolatai a nem kívánt aktus után. Felvállalom, volt benne részem, és maga a pokol, hogy megértsük mi hol hibáztunk és hol helyezkedünk el a világban, a saját önértékelésünk szerint.
A gyógyulás, mint olyan végtelen hosszúra nyúlik, főleg ha nincs megértő környezet.
Az én esetemben tíz évem ment rá,- a környezet hiánya-, de akarattal vissza lehet térni az önszeretethez, akár a saját testi örömnyújtásig is.
Mindenhez kell a vagina, nélküle egy üres héj lennénk, mégis mikor általa vagyunk meggyalázva, gyűlöletünk forrása.
Ha a könyvben leírtakat nézem, hiányérzetem támad, ennél sokkalta több megérteni, hogy újra fel kell fedezni önmagunkat, hogy újra örömünk forrása lehessen és elsődlegesen el kell fogadni, hogy hozzánk tartozik. Mert sérült, de a pofon után is ég az arcunk, mégsem így éljük az életünket. Az élmény fájdalma végig kíséri elszenvedőjét, de a sok öröm -akár önkezűleg,akár más által-,visszaadja a terület szépségét, értékét.

A másik pedig a rendben tartását tekintve.
Most biztosan sokan ki lesztek akadva, de tornáztatni kell.
Használatilag elég strapás „élete” van, kinek jobban, kinek kevésbé, de a törődés a tornát is jelenti.
Napi 5 perc nem a világ, de a korosodás által elengednek az izmok és komoly, vagy kellemetlen élményeket okozhat idő előtt.
Arról nem beszélve, mennyire vonzó mikor idősebb korunkban új kapcsolatban is mutathatjuk fiatalságunkat ezáltal is.

Na jó, nem fogok senkit sem hajhullajtásra kényszeríteni a nyitottságommal.
Nekem ez a nézetem, a kötet pedig érdekes.
Számomra egy egyszer olvasható, de többet kézbe nem vevő élményét hagyta bennem.

4 hozzászólás
stancili1>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Ajaj. Bedugom a fejem az oroszlán barlangjába, hisz ahogy látom, csak nők írtak még ide, én vagyok az első férfi. Mindegy, valakinek el kell kezdenie a moly pasijai közül ezzel is foglalkoznia (ígérem, az utolsó kétértelmű mondat volt ez :)

Szóval: Vagina Monológok. Olvastam a kritikákat, mielőtt belenéztem volna, nők nyilatkoznak arról, mennyire sokat adott nekik a könyv, mennyit segített önmaguk megismerésében. Mit mondjon akkor egy férfi? Hisz a mi kapcsolatunk ezzel a testrésszel (milyen hülyén hangzik ez ebben a kontextusban) meglehetősen specifikus. Könyvet olvasni arról, hogy egy nő hogy viszonyul hozzá, fura, majdnem voyeur érzést kelt, hisz olyan gondolatokat tartalmaz a kötet, amelyeket az ember nem tételezne fel senkiről, a saját feleségéről sem. Nem azért, mert „erkölcstelen” (fenéket), hanem egyszerűen nem jut eszébe megkérdezni, egyáltalán: beszélni róla. „Drágám, hogy van a vaginád ma”, hülyén hangzik, bezzeg a „hogy van a fejed/hasad/lábad/frizurád/nem kívánt törlendő” nem. Tulajdonképp az okozhat egy pasinak meglepetést a könyvben, hogy tudatosítja azt, amit tudattalanul úgyis tud mindegyik: a nők épp annyit foglalkoznak a vaginájukkal, mint a férfiak a péniszükkel. Mi több: nevet is adnak nekik, mint a férfiak a sajátjuknak, beszélnek is hozzá:

„A vaginám kagyló, kerek, rózsaszín puha kagyló, nyílik és csukódik, csukódik és nyílik. A vaginám virág, szertelen tulipán, középpontja lüktető és mély, illata csodás, szirmai lágyak, mégis izmosak.”

(idézet a könyvből)

A könyv legnagyobb erénye számomra az volt, hogy egy újabb nézőpontot adott, a klasszikus férfi-nézőpontot, ami serdülőkorban minden férfiba beleég, kiegészítette egy nőivel. Rácsodálkozás, igen. Sőt: csodálat.

Ennyit akartam, most pedig a szüfrazsettek fejem vehetik :)

13 hozzászólás
Linszyy P>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Nagyon érdekes volt. Lehet, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot, de azt is borítékolnám, hogy ezek az emberek nem a mondanivalóra, hanem csak a körítésre figyelnek. Persze, hogy megbotránkoztató, hiszen monológokat olvasunk különféle nők vaginájáról. Viszont nagyon elszomorító, hogy ennyi nő él át erőszakot, hogy bizonyos országokban még mindig csak tenyészkancának tekintik a nőket és mindenféle élvezettől megfosztják őket. De láthatjuk azt is, hogy ezeken az eseteken kívül is léteznek olyan nők – és ők a többség –, akiknek gőzük sincs a saját testükről. Mert így nevelik őket. Arról ott lent nem beszélünk, a mentsruációról nem beszélünk, a szülésről nem beszélünk, a szex nem is létezik. Pedig minderről beszélni kell. És nem félmondatokban, amik aztán meghatározzák a kislány egész életét, és úgy emlékszik majd minderre, mint ami valami bűnös dolog. Miért kellene bűntudatunknak lenni csak azért mert nőnek születtünk? Vagy mert menstruálunk? Vagy mert érdekel minket a szex? Két ember kell hozzá, szóval mindkét félnek kijár belőle.
Nekem tetszett ez a könyv, jól összegezte a témát. A hangoskönyv is jó volt belőle, de nem értem, hogy az utolsó szüléssel kapcsolatos rész miért maradt ki, mikor az az egyik legfontosabb monológ.
https://www.youtube.com/watch…

DaTa >!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Meddig tologattam én ezt. Kíváncsi voltam. Nagyon. De hát van az a fránya prüdéria. Bizony, nálam is, ezt se hittem volna. Meg olvastam annyi lehúzós kritikát én erről. Egye fene, lássuk, mi ez, mondtam vagy 6-7 éve. Hát mondhattam volna előbb is. Nagyszerű könyv. Mivel évek teltek el olvasása óta, nem emlékszem a legtöbb részletre, de arra igen, hogy teljesen más volt, mint amire számítottam. Nem vulgáris, szexualitást reflektorfénybe állító ponyva volt ez. Sorsokra emlékszem. Tragédiákra. Erőszakra. Traumákra. Pajzánságra. És arra, hogy akkor kicsit úgy éreztem, jobban megértem a nőket eztán.

6 hozzászólás
mohapapa I>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Alapvetően, önmagában nem érdekelt volna a könyv. Arról nem beszélve, hogy azt már elfeledtem, milyen jó kis értékelést írt hozzá @Baba082 (s most, a könyvet elolvasva még inkább értékelem, amit írt, mert nagyjából teljesen lefedi az én véleményemet).

Akkor a könyvről. Előrebocsátom, nem leszek mosdott szájú, ahogyan a könyv sem az. (Érdekes, hogy a molyok menyivel visszafogottabbak voltak az értékelések során a szóhasználatukban, mint a könyv, amit értékeltek. Vagyis a könyv, jobbára nem érte el a célját. :-P )

Férfi vagyok. Nembéli meghatározottságom, amióta az eszemet tudom, a szépnem felé terelte az érdeklődésemet. Mindig is szerettem a lányokat, a nőket, mindig is volt bennem mindenféle érdeklődés irányukba. Ennek szerves része volt a Tollasbál, a SZÚR Magazin lelkes lapozgatása, a megfelelő kártyanaptárok gyűjtése már közép-kamasz koromban, s ezzel párhuzamosan, csak visszafogottabban, olyan nem volt, hogy éppen ne jártam volna valakivel. Kizárólag nőneművel és emberrel. Tehát ennek megfelelően roppant módon érdekelt a nők vaginája. Ha nem is hangosan, de nagyon lelkesen, vágyakozva kiáltottam magamban: Pina!

Az érdeklődésem az évek során cseppet sem múlt. Még mindig férfi vagyok. Lám, van, ami állandó…

Viszonyulásom részleteit a vaginához a mindenkori barátnőim, az exem és a feleségem tudnák elmondani. (Nem fogják. :-P ) Szerintem teljesen egészséges, gyöngéd, tisztelettudó, szenvedélyes, gátlástalan, gasztronómia-teli és minden, ami kell. Úgy gondolom a viszonyulásom a saját nemi szervemhez (írnék mást, de lehet, ettől már kiakadna az erkölcsi-molyméter) is átlagos, egészséges. Soha nem volt bajom a dizánjával sem. Nem mondom, hogy nem kísértett meg hébe-hóba az irigység, mert van, amelyik erre, van, amelyik arra nagyobb, meg van, amelyik mindenféle nagyobb, de amíg ezt nem a párom teszi szóvá csak azért is elhiszem, nem kielégületlen, nincsen hiányérzete; s ha az nincs, nincsen probléma!

A baráti társaságból én vesztettem el először a szüzességemet, tizenhatéves koromban. Szép emlék az a szerelem a mai napig.

Tisztázzunk valamit: nem exhibicionizmus miatt írtam, amit most írtam. Azt szeretném tisztázni, nem vagyok bigott, prűd és semmi hasonló. Tehát nem emiatt nem tetszik a könyv. Annak ellenére nem, hogy olyan színészek adták elő (emiatt lettem kíváncsi rá), mint Glenn Close, Goldie Hawn, Whoopi Goldberg, Susan Saradon, Jane Fonda, Brooke Shields.

A könyv stílusáról szerintem szót ejteni sem érdemes. Nagyjából nincsen neki ilyen. Illetve csak annyi, amennyi egy általános iskolai munkafüzetnek. Mielőtt megérkezne a stílus, máris lapozhatunk a következő fejezethez. Tehát errefelé elindulni sem érdemes.

A tartalom. Itt is van komoly baj. Mert egyfelől ha ez a munkafüzet, akkor a képzetleneket képzi. A képzetlenek két csoportba sorolhatók. A tragédiák elszenvedőivel nincsen probléma, nekik tényleg segíteni kell. A nyavalygások azonban idegesítettek.

S itt álljunk is meg azonnal! Mert akkor tisztáznunk kellene mit is olvasunk! Szépirodalmat, tényirodalmat, lelki-irodalmat vagy micsudát? Szerintem micsudát. Nem derül ki. Színházban mutatják be, tehát dráma. Nem az. Nem szépirodalom. De voltaképpen semminek sem jó. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetlen fejezete volt, ami tényleg nagyon jó szöveg: a puskacsővel is megerőszakolt nő fejezete.) Szóval mit is olvasunk? Egyfajta propaganda-szöveghez áll legközelebb, amit nyakon öntött a szerző valamiféle negédes lelkiséggel (mibe öltözne a vaginád; egek, ha ennek fallokrata verziója előkerülne, mekkora lenne a feminista rinya!) és közben forradalmat csinál, mert untalan ismétli: vagina, pina! Még a közönséget felállítva is skandáltatja: Pi-na! Pi-na! (Újramondom: ha ennek a férfi-verziója fordulna elő? Skandáló tömeg: Pö-csöm! Fa-szom! No?)

Szóval a tragédiák áldozatainak segítség kell. Elfogadom, persze. De manapság azon nyavalyogni egy nőnek, hogy milyen a viszonya a vaginájához, nekem valahogy beteg dolognak tűnik. S ez a jobbik eset. A rosszabbik, amit aztán a könyv tartalma is megerősít: egy kőkemény feminista szöveget olvasunk. Olyannyira feministát, hogy egészséges férfi-nő kapcsolat csak felszínen érintve fordul elő a könyvben. (Akkor sincsen akció, csupán azon lamentálnak, hogyan nedvesítsék be a helytelen nevet kapott IzéMizét, aki besértődött, nem hajlandó benedvesedni az aktusra, mert nem a rendes nevén szólították.) Bakker, belegondolok, hogy a saját farkamnak külön tudatot kölcsönözve beszélek hozzá a párommal… Nem játékból: komolyan. Ez nekem nem bizarr, hanem beteges. Hát nem tudom…

Viszont van sikerült aktus, orgazmussal, szenvedéllyel, elaléllel, aztakurvázva, csakhogy: nő a nővel. Mert ugye, egy nő igazán tudja, hogy mi kell a másik nőnek. Amit egy férfi soha nem tudhat. Gondolom. (Nekem ugyanezen érv alapján soha nem jutott eszembe, hogy férfi kezébe, egyebébe tegyem magam, hátha az ismeretei miatt jobb lesz vele, mint egy tudatlan nővel… Legyen az én bajom.) De az biztos, hogy egy csodálatos aktus részletezve is van a könyvben: két ujj ide, két ujj oda, irány a csillagok!

No, viszont én itt már rendesen kiakadtam. Újra mondom, nem bigottságból. Elvi szinten.
Mert a könyv üzenete innen nem a megerőszakolt, megcsonkított, de még csak nem is a valahol félresiklott pszichéjű nők gyógyítása, de nem ám! Innentől kezdve valami nagyon tömény, liberális-feminista propaganda az egész.

Mert a testünk, önmagunk elfogadása nem önmagunkról, nem a végre bármi áron elért orgazmusokról, hanem a kapcsolatokról, ebben az esetben a párkapcsolatokról szól. Vállalva a felháborodást: az evolúció által (nem hiszek benne) is támogatott, fajfentartós szexualitás emberi, vagyis kölcsönös, örömszerzős megéléséről szól. És ebben a vérliberális, mindent megértő, minden másság előtt ájultan tisztelgő világban már szinte félve teszem hozzá: a szexualitás a férfi és nő intim szerelméről kellene, hogy szóljon. (Nem leszek népszerű…)

Hadd mondjam el: mi férfiak, legalábbis a döntő többség, imádjuk a vaginát, puncit, punát, pinát. Kinézetével, illatával, ízével, mindenével egyetemben. Jobbára nem öncélúan, nem csupán a nemi szervünk érdekében, hanem és elsősorban a „tulajdonosuk”, a NŐ miatt. Önmagában is, naná, de magasabb szinten, síkon is. Persze! Lehet kérdezni a párjainkat. (Bár nem biztos, hogy válaszolnak.) S ebből a könyvből kimaradtak a férfiak. Vannak a férfiak brutalitása, állatsága miatt sérült nők, vannak a bármi egyéb okból sérült nők, és vannak a nő-nő sikerkapcsolatok. Más nem nagyon. A könyv szerint.
S ezért, bár mindenestül, szőröstű-bőröstül (lehet szó szerint érteni!) vagina (stb.) párti vagyok, végeredményében nem tudok hozsannázni a vagina-mozgalomnak. Már csak azért sem, mert óhatatlanul valami elborult vallási, MLM-összejövetel jut róla eszembe, ahol mindenki a maga agymosottsága szerint skandálja a maga istennek a nevét. Azt mondják, egy szenvedélyt csak egy másikkal lehet elmulasztani. De az nem gyógyulás, csupán alany-váltás. (Vajon milyen bölcsességet vonna le erre Dr. Bubó a film végén, a kamerába „nézve”?)

Nem sajnálom senkitől, hogy végre gyönyörködihetik maga vaginájában, (stb.), de ez meg, ami itt van, a ló másik, számomra visszataszító, beteg oldala. A gyógyulás akkor lenne igazi, ha rendben, gyönyörködne, és gyógyulásával szépen, csöndben (hangosan!) örömöt, gyönyört okozna a maga férfijának is. Szerintem kevés az az egészséges férfi, aki erre ne hallelujázna, és nem egyből azon gondolkodna, ne arra mozdulna, hogy a saját vagina-tulajdonosának, hogyan okozzon még nagyobb élvezetet. Ezt egyébként nem csupán vaginizmusnak nevezhetnénk, hanem kommunikációnak is. Szeretetnek. Egészséges szerelemnek. Evolúciós szempontból is.

Dariaa>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Lehet ezt a könyvet nem szeretni, megbotránkozni rajta, de az kétségtelen, hogy fontos dolgokról ír és hívja fel azokra a figyelmet. Szuper, hogy mennyi embert megmozgatott a könyv, mennyi embernek segített Eve, hogy milyen mozgalmak indultak el. Számunkra (ennyi évvel a megírása után) elég furcsa lehet néhány dolog a könyvben, emellett én azt gondolom, hogy kortól függetlenül minden nőnek el kéne olvasnia!
Nagyon szeretem Eve könyveit. Nálam az 'Érző lelkek' örök kedvenc és ez is egy szuper kis könyv. Egyedül azt sajnálom, hogy nem hosszabb! :)

1 hozzászólás
Zsoofia>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Olyan tekintetben, hogy egy ablak a 90-es évek feminizmusára, lenyűgöző alkotás, és nagyon sajnálom, hogy nem hangoskönyvben hallgattam meg, úgy még erősebb lehetett volna.
Viszont a huszonegyedik századra fordítani és a mostani problémákra megfeleltetni egy kicsit bajos, olyan tekintetben nem állta meg az idő próbáját, hogy mostmár a vaginát nem érdemes megszemélyesíteni és elszakítani az állapotád a sajátodtól, mert habzó szájú pszichológusok fognak utánad rohanni hogy kielemezzék a traumáidat.

mrsglass P>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Nehéz értékelni ezt a könyvet, több okból is. Egyrészt (sajnos?) majdnem két évtizeddel az eredeti, 1998-as megjelenés után olvastam, ami úgy érzem, sokat elvett belőle. Másrészt, és ez némileg összefügg az előző ponttal, manapság már nem olyan nagy kunszt egy olyan könyv, ami a vagináról, a nők ahhoz való viszonyáról szól, hiszen roskadoznak a polcok a különféle szexualitással kapcsolatos regényektől, kézikönyvektől. Ma már minden megengedett, minden elérhető, köszönhetően az internetnek és a gender forradalomnak már beszélni is lehet mindenről, és ami még fontosabb: beszélünk is mindenről – legalábbis én igen, és szerintem ez a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek, ez teszi ma is aktuálissá. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy nő tisztában legyen azzal, hogy kívül-belül mitől lesz nő, élje meg a nőiségét háborítatlan valójában, annak minden fájdalmával, de főleg élvezetével együtt. Sajnos az az általános tapasztalat, hogy erről nem illik beszélni, pedig igenis fontos, és egy egészséges kapcsolat alappillére a jó szex, ehhez pedig szükséges, hogy mindkét fél ismerje, mi jó neki, és mi nem. Végtelenül elszomorítanak azok a történetek, amikben 40-50-60-70(!!)-es nők évtizedes házasságokkal, gyerekkel a hátuk mögött arról vallanak, hogy még sosem volt orgazmusuk és nem élvezték úgy igazán a szexet. Persze ehhez normális szex-edukáció kellene az iskolákba, de ebbe inkább bele sem megyek, szomorú téma lenne.

Minden aktualitásával és fontosságával együtt mégis úgy érzem, hogy a könyv csak egy nagyon kis szeletét mutatja meg annak, milyen forradalmian hatott annak idején a Vagina monológok előadássorozata szerte a világon. Habár megérintett, saját szexualitásom teljes tudatában mégsem volt annyira letaglózó mű, mintha mondjuk akár csak tíz évvel ezelőtt, még tinédzser fejjel olvastam volna. Nem hoztak zavarba az erotikus részek, viszont néhol elborzasztott, a háborús emlékek és a szülés különösen. Úgy sejtem, hogy nem a legjobb történeteket válogatta be ide a szerző, bár igazából nekem nem a történetekkel volt bajom, mert azok nagyon is jók, inkább az átvezető szövegekkel, mintha minél hamarabb le akarta volna tudni őket és inkább visszamenni a színpadra. Kár érte – bár élek a gyanúperrel, hogy talán a második, cenzúrázatlan kiadás egy fokkal jobb, majd meglesem a könyvtárban.

Addig is, melegen ajánlom mindenkinek, de különösen a nőknek, hiszen nekik és főleg értük született ez a mű. Közben figyeljünk egymásra, ha adódik alkalom, beszéljünk is arról, és élvezzük a szexet az életet!

bozs>!
Eve Ensler: A Vagina Monológok

De jó kis könyv ez! Az éjszaka folyamán ki is olvastam. Rövidke élettörénetek vannak benne, kicsit más nézőpontból.:) Meghatóak és szörnyűek is voltak.
Meg kell néznem a színdarabot és együtt kiabálni a színészekkel: p*na! :D

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Ingryd>!

Az emberi faj túlélésének elengedhetetlen feltétele, a nők biztonsága és egyenjogúsága. Magától értetődő gondolat, de megvalósulásához, rengeteg figyelemre és szeretetre van szüksége – akárcsak egy vaginának.

Szelén>!

A vérzésem, mint a sületlen tészta. Az indiánok öt napig mohán ültek. Bárcsak indián lehetnék.

62. oldal

Brigi007>!

… a nők meggyalázása azt bizonyítja, az emberek többé már nem tisztelik és nem védik az Életet…

XXX.

Beja>!

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik úgy nőtt fel, hogy a női családtagok a női nemi szerveket, belsőket és külsőket egyaránt – persze csak ritkán, és suttogva –, még egymás között is az „odalent” vagy „ott lent” kifejezésekkel jelezték.

(első mondat)

Beja>!

Hogyan szerettem meg a vaginámat? Szokatlan, zavarba ejtő történet.
Tudom, hogy egy kádban kellett volna megtörténnie, drága holttengeri fürdősó illata
és kellemes zene élvezete közben, saját magammal játszadozva. Mindannyian
ismerjük ezt a lemezt. A vagina gyönyörű. A nők hamis öngyűlölete abból fakad,
hogy elhiszik a férfikultúra propagandaszövegét, elfogadják az elnyomást és a rájuk
osztott kisebbrendűség szerepét. Lázadjunk fel ez ellen asszonyok! Világ Vaginái,
Egyesüljetek! Kívülről tudom az egészet.

Mert szerette nézni

Kapcsolódó szócikkek: vagina
1 hozzászólás
Brigi007>!

Az elmúlt tíz év során nők százaival készítettem interjúkat. Mindez idő alatt mindössze két olyan „hajléktalan” nővel találkoztam, akit nem molesztált valamelyik családtagja kislánykorában vagy ne erőszakoltak volna meg fiatalkorában. Kialakítottam egy elméletet, miszerint a legtöbb ilyen nő számára az „otthon” roppant ijesztő hely, az a hely, ahonnan elmenekültek, és hogy ezek a nők életükben először a menhelyen leletek biztonságra, védelemre vagy kényelemre, a többi nő társaságában.

80. oldal

mrsglass P>!

Megsütik a halat, aztán még lemosnák, merthogy hal íze van. Hát ne lopják ki a halból a hal ízt! Azt akarom érezni, azért rendeltem halat!

Az én dühös vaginám

Zakkant_Tudós>!

A „szívforma” valószínűleg a női nemi szerv ősi szimbóluma, amelyet az erő és a hatalom jelképéből a romantika jelképévé silányítottak a férfiuralom évszázadai.

X. oldal, Gloria Steinem

Szelén>!

Izgalmasabb volt mint a Grand Canyon; időtlen és elegáns.

68. oldal

Szelén>!

Mindig is megszállottja voltam a dolgok elnevezésének. Amit a nevén tudok nevezni, azt megismerhetem. Aminek tudom a nevét, azt megszelídíthetem. Barátommá tehetem.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Patti Smith: Kölykök
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Rainbow Rowell: Eleanor és Park
Fanny Flagg: Érdemes élni
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el