A ​Vagina Monológok 200 csillagozás

Eve Ensler: A Vagina Monológok Eve Ensler: A Vagina Monológok Eve Ensler: A Vagina Monológok

„Elhatároztam, ​hogy beszélni fogok a nőkkel a vaginájukról, hogy vagina-interjúkat készítek. Ezekből lettek a vagina-monológok. Több mint kétszáz nővel készítettem interjút. Beszéltem idős nőkkel, férjezett nőkkel, egyedülálló nőkkel, leszbikusokkal, egyetemi profeszorokkal, színésznőkkel, üzletasszonyokkal, kurvákkal, feketebőrű nőkkel, spanyol nőkkel, ázsiai nőkkel és amerikai nőkkel, indián nőkkel, fehér nőkkel, zsidó nőkkel. Az elején nehezen ment. A nők nem akartak erről a témáról beszélni, szemérmesek voltak. De ha egyszer belekezdtek, le sem lehetett többé állítani őket. A nők maguknak sem vallják be, de imádnak a vaginájukról beszélni. Izgatja őket a dolog, talán pont azért, mert eddig még soha senki nem kérdezte őket erről.” (részlet a könyvből) „Nyelve őszinte és eredeti, a történetek lüktetően valódiak, igazi szereplőkkel, felismerhetően megtörtént események tapasztalatairól. Ensler figurái nők – fiatalok és öregek, feketék és fehérek, homo- és heteroszexuálisak,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789638678881 · Fordította: Bozai Ágota, Debreczeni Júlia, Pordán Ferenc, Szurdi András, Tandori Dezső
>!
Parlando, 2008
ISBN: 9638729392 · Felolvasta: Fullajtár Andrea, Pálmai Anna, Udvaros Dorottya
>!
Dee-Sign, Budapest, 2002
176 oldal · ISBN: 9638613432 · Fordította: Debreczeni Júlia, Pordán Ferenc, Szurdi András, Tandori Dezső

Enciklopédia 2


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
stancili1
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Ajaj. Bedugom a fejem az oroszlán barlangjába, hisz ahogy látom, csak nők írtak még ide, én vagyok az első férfi. Mindegy, valakinek el kell kezdenie a moly pasijai közül ezzel is foglalkoznia (ígérem, az utolsó kétértelmű mondat volt ez :)

Szóval: Vagina Monológok. Olvastam a kritikákat, mielőtt belenéztem volna, nők nyilatkoznak arról, mennyire sokat adott nekik a könyv, mennyit segített önmaguk megismerésében. Mit mondjon akkor egy férfi? Hisz a mi kapcsolatunk ezzel a testrésszel (milyen hülyén hangzik ez ebben a kontextusban) meglehetősen specifikus. Könyvet olvasni arról, hogy egy nő hogy viszonyul hozzá, fura, majdnem voyeur érzést kelt, hisz olyan gondolatokat tartalmaz a kötet, amelyeket az ember nem tételezne fel senkiről, a saját feleségéről sem. Nem azért, mert „erkölcstelen” (fenéket), hanem egyszerűen nem jut eszébe megkérdezni, egyáltalán: beszélni róla. „Drágám, hogy van a vaginád ma”, hülyén hangzik, bezzeg a „hogy van a fejed/hasad/lábad/frizurád/nem kívánt törlendő” nem. Tulajdonképp az okozhat egy pasinak meglepetést a könyvben, hogy tudatosítja azt, amit tudattalanul úgyis tud mindegyik: a nők épp annyit foglalkoznak a vaginájukkal, mint a férfiak a péniszükkel. Mi több: nevet is adnak nekik, mint a férfiak a sajátjuknak, beszélnek is hozzá:

„A vaginám kagyló, kerek, rózsaszín puha kagyló, nyílik és csukódik, csukódik és nyílik. A vaginám virág, szertelen tulipán, középpontja lüktető és mély, illata csodás, szirmai lágyak, mégis izmosak.”

(idézet a könyvből)

A könyv legnagyobb erénye számomra az volt, hogy egy újabb nézőpontot adott, a klasszikus férfi-nézőpontot, ami serdülőkorban minden férfiba beleég, kiegészítette egy nőivel. Rácsodálkozás, igen. Sőt: csodálat.

Ennyit akartam, most pedig a szüfrazsettek fejem vehetik :)

13 hozzászólás
>!
DaTa P
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Meddig tologattam én ezt. Kíváncsi voltam. Nagyon. De hát van az a fránya prüdéria. Bizony, nálam is, ezt se hittem volna. Meg olvastam annyi lehúzós kritikát én erről. Egye fene, lássuk, mi ez, mondtam vagy 6-7 éve. Hát mondhattam volna előbb is. Nagyszerű könyv. Mivel évek teltek el olvasása óta, nem emlékszem a legtöbb részletre, de arra igen, hogy teljesen más volt, mint amire számítottam. Nem vulgáris, szexualitást reflektorfénybe állító ponyva volt ez. Sorsokra emlékszem. Tragédiákra. Erőszakra. Traumákra. Pajzánságra. És arra, hogy akkor kicsit úgy éreztem, jobban megértem a nőket eztán.

6 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Míg olvastam a könyvet, jókat röhögtem rajta. Túlzó, a 90-es évek Amerikájában vagyunk. Tabu témát döntögetünk, természetesen. Imádat? Pff, azért túlzásokba ne essünk. De legalább történt valami! Beszéltek róla.
Gondoltam azóta fejlődött a világ. Például mi már mennyire természetesebben állunk a vaginánkhoz, az első menstruációnk sem olyan lelki trauma, és ma már minden nőnek napi 15-ször van orgazmusa, és tudják, hogy érhetik el ezt. Nem keringenek tévhitek a női szexualitásról és a vaginát sem eufemizmussal illetjük. Teljes körű ismereteink vannak a fogamzásgátlásról. És mindenki boldogan és bátran megy el nőgyógyászhoz, mert semmi kellemetlen nem éri ott. Vagy nem? Nem.

>!
Dariaa
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Lehet ezt a könyvet nem szeretni, megbotránkozni rajta, de az kétségtelen, hogy fontos dolgokról ír és hívja fel azokra a figyelmet. Szuper, hogy mennyi embert megmozgatott a könyv, mennyi embernek segített Eve, hogy milyen mozgalmak indultak el. Számunkra (ennyi évvel a megírása után) elég furcsa lehet néhány dolog a könyvben, emellett én azt gondolom, hogy kortól függetlenül minden nőnek el kéne olvasnia!
Nagyon szeretem Eve könyveit. Nálam az 'Érző lelkek' örök kedvenc és ez is egy szuper kis könyv. Egyedül azt sajnálom, hogy nem hosszabb! :)

1 hozzászólás
>!
mohapapa I
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Alapvetően, önmagában nem érdekelt volna a könyv. Arról nem beszélve, hogy azt már elfeledtem, milyen jó kis értékelést írt hozzá @Baba082 (s most, a könyvet elolvasva még inkább értékelem, amit írt, mert nagyjából teljesen lefedi az én véleményemet).

Akkor a könyvről. Előrebocsátom, nem leszek mosdott szájú, ahogyan a könyv sem az. (Érdekes, hogy a molyok menyivel visszafogottabbak voltak az értékelések során a szóhasználatukban, mint a könyv, amit értékeltek. Vagyis a könyv, jobbára nem érte el a célját. :-P )

Férfi vagyok. Nembéli meghatározottságom, amióta az eszemet tudom, a szépnem felé terelte az érdeklődésemet. Mindig is szerettem a lányokat, a nőket, mindig is volt bennem mindenféle érdeklődés irányukba. Ennek szerves része volt a Tollasbál, a SZÚR Magazin lelkes lapozgatása, a megfelelő kártyanaptárok gyűjtése már közép-kamasz koromban, s ezzel párhuzamosan, csak visszafogottabban, olyan nem volt, hogy éppen ne jártam volna valakivel. Kizárólag nőneművel és emerrel. Tehát ennek megfelelően roppant módon érdekelt a nők vaginája. Ha nem is hangosan, de nagyon lelkesen, vágyakozva kiáltottam magamban: Pina!

Az érdeklődésem az évek során cseppet sem múlt. Még mindig férfi vagyok. Lám, van, ami állandó…

Viszonyulásomat a vaginához a mindenkori barátnőim, az exem és a feleségem tudnák elmondani. (Nem fogják. :-P ) Szerintem teljesen egészséges, gyöngéd, tisztelettudó, szenvedélyes, gátlástalan, gasztronómia-teli és minden, ami kell. Úgy gondolom a viszonyulásom a saját nemi szervemhez (írnék mást, de lehet, ettől már kiakadna az erkölcsi-molyméter) is átlagos, egészséges. Soha nem volt bajom a dizánjával sem. Nem mondom, hogy nem kísértett meg hébe-hóba az irigység, mert van, amelyik erre, van, amelyik arra nagyobb, meg van, amelyik mindenféle nagyobb, de amíg ezt nem a párom teszi szóvá csak azért is elhiszem, nem kielégületlen, nincsen hiányérzete; s ha az nincs, nincsen probléma!

A baráti társaságból én vesztettem el először a szüzességemet, tizenhatéves koromban. Szép emlék az a szerelem a mai napig.

Tisztázzunk valamit: nem exhibicionizmus miatt írtam, amit most írtam. Azt szeretném tisztázni, nem vagyok bigott, prűd és semmi hasonló. Tehát nem emiatt nem tetszik a könyv. Annak ellenére nem, hogy olyan színészek adták elő (emiatt lettem kíváncsi rá), mint Glenn Close, Goldie Hawn, Whoopi Goldberg, Susan Saradon, Jane Fonda, Brooke Shields.

A könyv stílusáról szerintem szót ejteni sem érdemes. Nagyjából nincsen neki ilyen. Illetve csak annyi, amennyi egy általános iskolai munkafüzetnek. Mielőtt megérkezne a stílus, máris lapozhatunk a következő fejezethez. Tehát errefelé elindulni sem érdemes.

A tartalom. Itt is van komoly baj. Mert egyfelől ha ez a munkafüzet, akkor a képzetleneket képzi. A képzetlenek két csoportba sorolhatók. A tragédiák elszenvedőivel nincsen probléma, nekik tényleg segíteni kell. A nyavalygások azonban idegesítettek.

S itt álljunk is meg azonnal! Mert akkor tisztáznunk kellene mit is olvasunk! Szépirodalmat, tényirodalmat, lelki-irodalmat vagy micsudát? Szerintem micsudát. Nem derül ki. Színházban mutatják be, tehát dráma. Nem az. Nem szépirodalom. De voltaképpen semminek sem jó. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyetlen fejezete volt, ami tényleg nagyon jó szöveg: a puskacsővel is megerőszakolt nő fejezete.) Szóval mit is olvasunk? Egyfajta propaganda-szöveghez áll legközelebb, amit nyakon öntött a szerző valamiféle negédes lelkiséggel (mibe öltözne a vaginád; egek, ha ennek fallokrata verziója előkerülne, mekkora lenne a feminista rinya!) és közben forradalmat csinál, mert untalan ismétli: vagina, pina! Még a közönséget felállítva is skandáltatja: Pi-na! Pi-na! (Újramondom: ha ennek a férfi-verziója fordulna elő? Skandáló tömeg: Pö-csöm! Fa-szom! No?)

Szóval a tragédiák áldozatainak segítség kell. Elfogadom, persze. De manapság azon nyavalyogni egy nőnek, hogy milyen a viszonya a vaginájához, nekem valahogy beteg dolognak tűnik. S ez a jobbik eset. A rosszabbik, amit aztán a könyv tartalma is megerősít: egy kőkemény feminista szöveget olvasunk. Olyannyira feministát, hogy egészséges férfi-nő kapcsolat csak felszínen érintve fordul elő a könyvben. (Akkor sincsen akció, csupán azon lamentálnak, hogyan nedvesítsék be a helytelen nevet kapott IzéMizét, aki besértődött, nem hajlandó benedvesedni az aktusra, mert nem a rendes nevén szólították.) Bakker, belegondolok, hogy a saját farkamnak külön tudatot kölcsönözve beszélek hozzá a párommal… Nem játékból: komolyan. Ez nekem nem bizarr, hanem beteges. Hát nem tudom…

Viszont van sikerült aktus, orgazmussal, szenvedéllyel, elaléllel, aztakurvázva, csakhogy: nő a nővel. Mert ugye, egy nő igazán tudja, hogy mi kell a másik nőnek. Amit egy férfi soha nem tudhat. Gondolom. (Nekem ugyanezen érv alapján soha nem jutott eszembe, hogy férfi kezébe, egyebébe tegyem magam, hátha az ismeretei miatt jobb lesz vele, mint egy tudatlan nővel… Legyen az én bajom.) De az biztos, hogy egy csodálatos aktus részletezve is van a könyvben: két ujj ide, két ujj oda, irány a csillagok!

No, viszont én itt már rendesen kiakadtam. Újra mondom, nem bigottságból. Elvi szinten.
Mert a könyv üzenete innen nem a megerőszakolt, megcsonkított, de még csak nem is a valahol félresiklott pszichéjű nők gyógyítása, de nem ám! Innentől kezdve valami nagyon tömény, liberális-feminista propaganda az egész.

Mert a testünk, önmagunk elfogadása nem önmagunkról, nem a végre bármi áron elért orgazmusokról, hanem a kapcsolatokról, ebben az esetben a párkapcsolatokról szól. Vállalva a felháborodást: az evolúció által (nem hiszek benne) is támogatott, fajfentartós szexualitás emberi, vagyis kölcsönös, örömszerzős megéléséről szól. És ebben a vérliberális, mindent megértő, minden másság előtt ájultan tisztelgő világban már szinte félve teszem hozzá: a szexualitás a férfi és nő intim szerelméről kellene, hogy szóljon. (Nem leszek népszerű…)

Hadd mondjam el: mi férfiak, legalábbis a döntő többség, imádjuk a vaginát, puncit, punát, pinát. Kinézetével, illatával, ízével, mindenével egyetemben. Jobbára nem öncélúan, nem csupán a nemi szervünk érdekében, hanem és elsősorban a „tulajdonosuk”, a NŐ miatt. Önmagában is, naná, de magasabb szinten, síkon is. Persze! Lehet kérdezni a párjainkat. (Bár nem biztos, hogy válaszolnak.) S ebből a könyvből kimaradtak a férfiak. Vannak a férfiak brutalitása, állatsága miatt sérült nők, vannak a bármi egyéb okból sérült nők, és vannak a nő-nő sikerkapcsolatok. Más nem nagyon. A könyv szerint.
S ezért, bár mindenestül, szőröstű-bőröstül (lehet szó szerint érteni!) vagina (stb.) párti vagyok, végeredményében nem tudok hozsannázni a vagina-mozgalomnak. Már csak azért sem, mert óhatatlanul valami elborult vallási, MLM-összejövetel jut róla eszembe, ahol mindenki a maga agymosottsága szerint skandálja a maga istennek a nevét. Azt mondják, egy szenvedélyt csak egy másikkal lehet elmulasztani. De az nem gyógyulás, csupán alany-váltás. (Vajon milyen bölcsességet vonna le erre Dr. Bubó a film végén, a kamerába „nézve”?)

Nem sajnálom senkitől, hogy végre gyönyörködihetik maga vaginájában, (stb.), de ez meg, ami itt van, a ló másik, számomra visszataszító, beteg oldala. A gyógyulás akkor lenne igazi, ha rendben, gyönyörködne, és gyógyulásával szépen, csöndben (hangosan!) örömöt, gyönyört okozna a maga férfijának is. Szerintem kevés az az egészséges férfi, aki erre ne hallelujázna, és nem egyből azon gondolkodna, ne arra mozdulna, hogy a saját vagina-tulajdonosának, hogyan okozzon még nagyobb élvezetet. Ezt egyébként nem csupán vaginizmusnak nevezhetnénk, hanem kommunikációnak is. Szeretetnek. Egészséges szerelemnek. Evolúciós szempontból is.

>!
msglass P
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Nehéz értékelni ezt a könyvet, több okból is. Egyrészt (sajnos?) majdnem két évtizeddel az eredeti, 1998-as megjelenés után olvastam, ami úgy érzem, sokat elvett belőle. Másrészt, és ez némileg összefügg az előző ponttal, manapság már nem olyan nagy kunszt egy olyan könyv, ami a vagináról, a nők ahhoz való viszonyáról szól, hiszen roskadoznak a polcok a különféle szexualitással kapcsolatos regényektől, kézikönyvektől. Ma már minden megengedett, minden elérhető, köszönhetően az internetnek és a gender forradalomnak már beszélni is lehet mindenről, és ami még fontosabb: beszélünk is mindenről – legalábbis én igen, és szerintem ez a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek, ez teszi ma is aktuálissá. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy nő tisztában legyen azzal, hogy kívül-belül mitől lesz nő, élje meg a nőiségét háborítatlan valójában, annak minden fájdalmával, de főleg élvezetével együtt. Sajnos az az általános tapasztalat, hogy erről nem illik beszélni, pedig igenis fontos, és egy egészséges kapcsolat alappillére a jó szex, ehhez pedig szükséges, hogy mindkét fél ismerje, mi jó neki, és mi nem. Végtelenül elszomorítanak azok a történetek, amikben 40-50-60-70(!!)-es nők évtizedes házasságokkal, gyerekkel a hátuk mögött arról vallanak, hogy még sosem volt orgazmusuk és nem élvezték úgy igazán a szexet. Persze ehhez normális szex-edukáció kellene az iskolákba, de ebbe inkább bele sem megyek, szomorú téma lenne.

Minden aktualitásával és fontosságával együtt mégis úgy érzem, hogy a könyv csak egy nagyon kis szeletét mutatja meg annak, milyen forradalmian hatott annak idején a Vagina monológok előadássorozata szerte a világon. Habár megérintett, saját szexualitásom teljes tudatában mégsem volt annyira letaglózó mű, mintha mondjuk akár csak tíz évvel ezelőtt, még tinédzser fejjel olvastam volna. Nem hoztak zavarba az erotikus részek, viszont néhol elborzasztott, a háborús emlékek és a szülés különösen. Úgy sejtem, hogy nem a legjobb történeteket válogatta be ide a szerző, bár igazából nekem nem a történetekkel volt bajom, mert azok nagyon is jók, inkább az átvezető szövegekkel, mintha minél hamarabb le akarta volna tudni őket és inkább visszamenni a színpadra. Kár érte – bár élek a gyanúperrel, hogy talán a második, cenzúrázatlan kiadás egy fokkal jobb, majd meglesem a könyvtárban.

Addig is, melegen ajánlom mindenkinek, de különösen a nőknek, hiszen nekik és főleg értük született ez a mű. Közben figyeljünk egymásra, ha adódik alkalom, beszéljünk is arról, és élvezzük a szexet az életet!

>!
bozs
Eve Ensler: A Vagina Monológok

De jó kis könyv ez! Az éjszaka folyamán ki is olvastam. Rövidke élettörénetek vannak benne, kicsit más nézőpontból.:) Meghatóak és szörnyűek is voltak.
Meg kell néznem a színdarabot és együtt kiabálni a színészekkel: p*na! :D

2 hozzászólás
>!
dtk8 P
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Azt hittem, hogy nagyon hatásvadász lesz, direkt polgárpukkasztó. Volt olyan rész is, de én lepődtem meg a legjobban, amikor egyszercsak elsírtam magam rajta.

>!
gaspaka
Eve Ensler: A Vagina Monológok

Az egyik nagy kedvencem. Egy sítábor alkalmával fel kellett olvasnom belőle minden este. A fiúknak is nagyon tetszett. Azóta már többször kiolvastam.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Brigi007

… a nők meggyalázása azt bizonyítja, az emberek többé már nem tisztelik és nem védik az Életet…

XXX.

>!
Ingryd

Az emberi faj túlélésének elengedhetetlen feltétele, a nők biztonsága és egyenjogúsága. Magától értetődő gondolat, de megvalósulásához, rengeteg figyelemre és szeretetre van szüksége – akárcsak egy vaginának.

>!
Nauglamír

A vérzésem, mint a sületlen tészta. Az indiánok öt napig mohán ültek. Bárcsak indián lehetnék.

62. oldal

>!
Nauglamír

Izgalmasabb volt mint a Grand Canyon; időtlen és elegáns.

68. oldal

>!
Beja

Hogyan szerettem meg a vaginámat? Szokatlan, zavarba ejtő történet.
Tudom, hogy egy kádban kellett volna megtörténnie, drága holttengeri fürdősó illata
és kellemes zene élvezete közben, saját magammal játszadozva. Mindannyian
ismerjük ezt a lemezt. A vagina gyönyörű. A nők hamis öngyűlölete abból fakad,
hogy elhiszik a férfikultúra propagandaszövegét, elfogadják az elnyomást és a rájuk
osztott kisebbrendűség szerepét. Lázadjunk fel ez ellen asszonyok! Világ Vaginái,
Egyesüljetek! Kívülről tudom az egészet.

Mert szerette nézni

Kapcsolódó szócikkek: vagina
1 hozzászólás
>!
Zakkant_Tudós

A „szívforma” valószínűleg a női nemi szerv ősi szimbóluma, amelyet az erő és a hatalom jelképéből a romantika jelképévé silányítottak a férfiuralom évszázadai.

X. oldal, Gloria Steinem

>!
Beja

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik úgy nőtt fel, hogy a női családtagok a női nemi szerveket, belsőket és külsőket egyaránt – persze csak ritkán, és suttogva –, még egymás között is az „odalent” vagy „ott lent” kifejezésekkel jelezték.

(első mondat)

>!
msglass P

Megsütik a halat, aztán még lemosnák, merthogy hal íze van. Hát ne lopják ki a halból a hal ízt! Azt akarom érezni, azért rendeltem halat!

Az én dühös vaginám

>!
Zakkant_Tudós

Az alkohol a fejembe száll, ellazulok, és készen állok. Gyengéden lefektet, miközben én a meztelen fekete nő fényképét bámulom az ágya fölött. Ahogy egymáshoz ér a testünk, azonnal elélvezek. Aztán olyasmiket tesz velem és a nunimmal, amiről mindig azt gondoltam, hogy undorító és most…, hú! Forró vagyok és vad. Azt mondja: – „A vaginád olyan jó illatú, olyan friss, látszik, hogy nem érintette férfi soha…, bárcsak mindig így maradna nekem.” (…) Később ez a csodálatos nő megtanít nekem mindent a nunimról. (…) Ő volt az én amúgy is szokatlan életemben a meglepő megmentő. Életre keltette, feltámasztotta az én szerencsétlen kis nunikámat, és ezzel áldássá változtatta az átkot.

87-89. oldal

>!
Zakkant_Tudós

Vagina csodák, jelek és esetek. Egyre több és több. A legnagyobb csoda természetesen a V-nap: egy mozgalom, energia, katalizátor, a nők elleni erőszak Végnapja.

XXIX. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Révai Gábor: Beszélgetések nem csak szexről
Laura Doyle: Az igazi Szingli
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Joseph Nicolosi – Linda Ames Nicolosi: A homoszexualitás megelőzése
Kevin Leman: Szexre hangolva
Robin Baker: Spermaháború
Willem Poppeliers – Martin Broesterhuizen: Szerelem és szexualitás a kapcsolatok és generációk tükrében
Tracey Cox: Szuperszex