Madame ​Curie 55 csillagozás

Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie Eve Curie: Madame Curie

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Eddig ​egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy embernek két alkalommal ítélték oda a legmagasabb tudományos elismerést, a Nobel-díjat. Ha csak ezt az egy tényt tekintjük, már akkor is megállapíthatjuk, hogy Marie Curie különleges ember volt. Még jobban aláhúzza ennek rendkívüliségét, hogy ez az esemény nő nevéhez fűződik. Ennyi már önmagában is elegendő ok arra, hogy megismerjük élettörténetét.
Az életrajzi regényeket a rendkívüli dolgok teszik igazán érdekessé. Nos, Marie Curie élete bővelkedik ilyenekben. Lengyel tanár gyermekekként látja meg a napvilágot. Amint eszmélni tud, elnyomás alatt sínylődő hazájából a szabad Franciaországba megy – tanulni, hogy népén segíthessen. Elképesztő nyomorban él, míg tanul, mégis kitüntetéssel végzi az egyetemet. Egész élete ilyen céltudatos törekvés, amellyel a századforduló egyik legnagyobb tudósává küzdi fel magát. Házassága is kivételes képességű emberek egymásra találása: élettársában, a később tragikus véget érő Pierre Currie-ben méltó… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1937

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Sikerkönyvek Gondolat · Világsikerek

>!
Gondolat, Budapest, 1971
344 oldal · keménytáblás · Fordította: Just Béla, Rába György
>!
Gondolat, Budapest, 1967
320 oldal · Fordította: Just Béla, Rába György
>!
Gondolat, Budapest, 1962
320 oldal · puhatáblás · Fordította: Just Béla

5 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 15

Most olvassa 4

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Eve Curie: Madame Curie

Fantasztikus, inspiráló életrajz, és korrajznak sem utolsó.

Ève Curie jó újságíróhoz méltó módon írt az anyjáról: biztos vagyok benne, hogy minden, amit leírt, ellenőrizhető, visszanyomozható, legfeljebb nem a teljes igazságot közölte. Így eszményítettnek tűnhet a kép. (Valahol a vége felé meg is jegyzi, hogy valószerűtlen lehet ennyi rokonszenves ember egy könyvben, ám ettől még az olvasó legyen szíves elhinni, hogy azok a rokonszenves emberek tényleg megjelentek Marie Curie életében.)

Csak hát annyi a dinamizmus, annyi a lelkesedés a stílusában, amennyi kisebb jelentőségű életművet is elvinne a hátán, nemhogy olyasvalakiét, akiből eszményítés nélkül is süt a zsenialitás.

Itt olvasható tovább:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/03/20/_ve_curie_…

4 hozzászólás
Habók P>!
Eve Curie: Madame Curie

„A tudományban a dolgok iránt kell érdeklődnünk, nem a személyek iránt.” Nagy mondat. De azért engem – és másokat is – érdekelnek a személyek is. És ebben a könyvben mindkettőt megkaptam.
Amikor elkezdtem, rájöttem, hogy ezt én már valamikor régen (vagy hatvan éve) olvastam, csak éppen nem tetszett, el is felejtettem. No igen, akkor a regényes életrajz kellett volna, most viszont már értékeltem a leveleket, dokumentumokat – habár a stílust most is száraznak érzem – kivéve az első éveket, mert akkor meg túl érzelmekre ható. (Ez van, ha újságíró ír könyvet – vagy hatásvadász, vagy pont az ellenkezője.) De mindegy is, a lényeget elmondják maguk a szereplők.

4 hozzászólás
patakizs>!
Eve Curie: Madame Curie

Mindig nagy kedvencem volt Marie Curie alakja: számomra annyira csodálatos, hogy egyedüli emberként, nő létére két alkalommal kapott Nobel-díjat!
A könyv nem csökkentette lelkesedésemet, igazi szuperlényként tűnik fel előttem a tudósnő alakja: maximálisan próbált helytállni anyaként, társként, háziasszonyként és tudósként. Csodálatos, hogy talált egy társat, aki ténylegesen a „másik fele” volt. Ennek nem tudom, mennyi az esélye….
Ami elszomorított az az, hogy a jelek szerint nem kis hazánk az egyetlen ország, amely éppen csak a saját nagy embereit nem ismeri el. Mármint a tényleg nagyokat. A jelek szerint – abban az időben legalábbis – Franciaország is hasonló betegségben szenvedett, egy Nobel-díj kellett ahhoz, hogy Pierre Curie a Sorbonne-on taníthasson, de laboratóriumot még így sem bocsátottak rendelkezésére (??????????). Marie Curie pedig be kellett, hogy érje egy tanársegédi állással (???????????). És ehhez az országhoz maradtak ők hűségesek…….
Azt gondolom amúgy, elég buta dolog volt, hogy eljárásukat nem védték le szabadalommal. Már miért mondana az ellent a tudomány eszméjének, hogy esetleg a saját pénzemen rendezek be laboratóriumot, vagy adok pénzt a nélkülöző tudóstársaknak? Ebben az egyben szerintem kicsit túl bolondok voltak, bár tényleg megható ez a dolog, de azért végiggondolhatták volna. Én azt gondolom, annyira nem állt rá az agyuk erre a gyakorlatias vonalra, hogy a két zseninek ez eszébe se jutott….
Tehát mit is köszönhetünk a házaspárnak?
– A rádium és a polónium felfedezését, a rádium atomtömegènek meghatározását.
– A sugárterápiás kezelést.
– A „tiszta” rádium előállítását.
– Marie Curie érdeme, hogy az I. világháború alatt mobil röntgenkészülékek segítették az orvosok munkáját.

mazsa>!
Eve Curie: Madame Curie

Hihetetlen könyv. Curie is hihetetlen volt. Az élete is. A szerelme is. A tudománya is. Minden.

csilla0923>!
Eve Curie: Madame Curie

Már nem is emlékszem hogyan találtam rá erre a könyvre. De azt tudom, hogy azért kezdtem el olvasni, mert anno a kémia tanárom, aki egyben az ofőm is volt, mesélt Marie Curie-ről. Sírva. Nagyon tisztelte őt.
Én is. Hihetetlen személyiség volt. Szerintem olyan sok pozitív jellemezőt lehetne mondani rá, hogy az valami csoda. Nekem legjobban a férjével lévő kapcsolata, évei, munkáik ragadtak meg. Hihetetlen mennyire szerették egymást, és hogy mennyire tudták mit és hogyan szeretne a másik. És hogy sose volt fényes az anyagi helyzetük, mégis tudtak élni! Kisgyerekekkel is, munkalázban égve! :) Minden elismerésem az övéké, a szorgalmuk és a tudásvágyuk elképesztő.

4 hozzászólás
madann>!
Eve Curie: Madame Curie

Számomra ez A Könyv. Annyi mindenért hálás vagyok ennek a könyvnek. Tudom, hogy nem egy hétköznapi téma, és, hogy nem is annyira mai, de nekem ez Minden volt. Sok mindent megszerettetett velem ez a könyv és ráébresztett, hogy mindannyian egyformák vagyunk.
Ennek a szegény lengyel származású asszonynak, annyi sok rosszban volt része, mégis minden pozitivizmusát beleadta abba, amiben Ő hitt.
Inspiráló.

Barbikönyvek>!
Eve Curie: Madame Curie

Nagyon inspiráló történet egy 20. századi tudósasszonyról, aki az életét a rádiumnak szentelte. Nem tántorította el ha nem volt mit ennie, ha az 5 fokos laborban kellett 14 órákat dolgoznia – őt csak a cél érdekelte. Becsülendő, hogy ennyire a tudománynak volt képes alárendelnie magát. Eredményei a fizikában, a kémiában, az orvostudományban is hatalmas áttörés, nem véletlenül lett az első Nobel-díjas nő a világon.

lauranne>!
Eve Curie: Madame Curie

Fel nem foghatom, hogy fér bele egy emberéletbe ennyi minden. Hihetetlen asszony lehetett Marie Curie, minden tiszteletem az övé. Számomra új információ volt a röntgensugarakkal végzett tevékenysége a világháború alatt: felbecsülhetetlen segítség. Csupa-csupa pozitívum. Egyetlen dologgal kapcsolatban végig bizonytalan maradtam. Talán több haszon származott volna belőle (nem anyagi haszonra gondolok), ha mégis szabadalmaztatják férjével a rádiumot.

1 hozzászólás
oscarmániás>!
Eve Curie: Madame Curie

Lélegzetelállító történet egy rendkívüli asszonyról, érzelgősen elfogódott, de ez nem válik kárára, sőt ! Laikus számára is érthető nyelvezettel, alapfokú ismeretekkel is követhető életrajz, kihagyhatatlan mű.

Ninna>!
Eve Curie: Madame Curie

Voltak előzetes ismereteim (Nobel-díjak, akadémiai tagság, egyetemi professzor), de ezen a regényen keresztül tudtam átérezni Marie életének, felfedezéseinek és eredményeinek a súlyát. Éve mély tisztelettel ír édesanyjáról és annak minden élethelyzetében tanúsított hozzáállásáról… Marie Curie a céltudatosság, fáradhatatlanság és a tudomány, vagyis a megismerés iránti alázat jegyében élte az életét. Ezeknek az elképesztő lelki erőt követelő jellemvonásoknak a megtartása volt a célja és nem a dicsőség. Ez tette olyan naggyá és ezért tudott kialakulni benne és az őt körülvevőkben a megveszekedett erejű szellemi munka, ami halála után is jellemző volt munkatársaira, családtagjaira.
Találtam egy tanulságos, öniróniával, humorral teli idézetet Éve Curieről, talán ideillik: „She sometimes joked that she brought shame on her family. "There were five Nobel Prizes in my family,” she joked, „two for my mother, one for my father, one for [my] sister and brother-in-law and one for my husband. Only I was not successful …”
"Néha azzal viccelődött, hogy szégyen hozott a családjára.
– Öt Nobel-díj volt a családomban – viccelődött – kettő édesanyámnak, egy édesapámnak, egy a nővéremnek, egy a sógoromnak és egy a férjemnek. Csak én nem lettem sikeres…"
De igen. Az lett.


Népszerű idézetek

mazsa>!

Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása s főleg önbizalma. Hinnünk kell abban, hogy tehetségesek vagyunk valamiben és hogy ezt a valamit bármi áron is el kell érnünk.

159. oldal

Milli>!

Marie Curie unokahúgának, Hanna Szalaynak, 1913. január 6-án:
Azt írod, hogy száz évvel ezelőtt szerettél volna élni… Iréne viszont azt hajtogatja, hogy jóval később, századok múlva szeretett volna születni. Én azt hiszem, az ember élete bármelyik korban lehet érdekes és hasznos. Csak nem szabad elfecsérelni, hogy elmondhassuk: » Megtettem, ami tőlem telt.« Ez minden, amit önmagunktól elvárhatunk és az egyetlen, ami némiképpen boldoggá tehet.
Lányaim tavaly tavasszal selyemhernyót tenyésztettek. Én még nagyon beteg voltam és a kényszerű pihenés hetei alatt elnéztem a gubók fejlődését, mert végtelenül érdekelt. Ezek a hernyók olyan tevékenyen, szorgalmasan, annyi igyekezettel és kitartással dolgoznak, hogy mély hatást tettek rám. Ahogy elnéztem őket, úgy éreztem, én is közülük való vagyok – talán csak a munkámat nem szerveztem meg olyan jól, mint ők. Én is mindig kitartóan, egyetlen célra törekedtem. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy megtaláltam az igazságot, de annak tudatában cselekedtem, hogy az élet mulandó és esendő – nyomtalanul múlik el és mások másként fogják föl, mint mi. Nyilván azért tettem így, mert valami kényszerített rá, ahogy a selyemhernyó is kényszerűségből szövi a maga gubóját. Neki, szegénykének el kell kezdenie a gubót, és akkor is szorgalmasan kell csinálnia, ha nem fejezheti be. És ha nem sikerül feladatát elvégeznie, átalakulás nélkül, eredménytelenül pusztul el.
Kedves Hanna, mindenki csak szője a maga gubóját, anélkül, hogy tudná, miért és mivégre.

251-252. oldal

mazsa>!

Arra rendeltettünk, hogy együnk, igyunk, aludjunk, szeressünk, vagyis érintkezésbe kerüljünk az élet legkellemesebb dolgaival s mégse alacsonyodjunk le. De amikor mindezt véghezvisszük, szükséges, hogy a természettel ellentétes gondolatok, melyeknek szolgálatába állítottuk magunkat, tovább is uralkodók maradjanak, s folytassák érzéketlen útjukat szegény agyunkban. Az életet álommá kell alakítani s álmunkból kell valóságot formálni.

120. oldal

Milli>!

„Élénken emlékemben él ennek a szellemi és szociális barátsága rokonszenves légköre” – írja negyven év múlva Marie Curie. – „Az anyagi eszközök szegényesek voltak, és az elért eredmények nem lehettek jelentősek: mégis ma is meg vagyok győződve, hogy egyedül azok az eszmék hozhatnak igazi társadalmi fejlődést, melyek akkor bennünket vezettek. Nem lehet hinni egy jobb világban, ha nem javítjuk meg az egyént. Hogy ezt a vélt elérhessük, mindenkinek tökéletesíteni kell önmagát, hogy kivegyük részünket ezzel az Emberiség általános életében a reánk eső felelősségből – mert különös kötelességünk, hogy segítsük azokat, akiknek a legtöbbet használhatunk.”

52-53. oldal

Milli>!

Milyen fiatalnak, milyen erősnek érzi magát az ember Párizsban! Hogy eltelik reménnyel! És a kis lengyel leányt, hogy elfogja a felszabadulásának csodálatos érzése!

91. oldal

mazsa>!

…A nő,még sokkal inkább mint a férfi, azért él, hogy éljen: a zseniális nők ritkák. Így, ha mi férfiak, titokzatos vágytól hajtva, valami olyan úton akarunk haladni, mely a természettől eltávolodik, ha minden gondolatunkat egy műre összpontosítjuk, amely a bennünket környékező emberiségtől elragad, mindíg a nőkkel kell harcolnunk. Az anya mindenek előtt a gyermeke szeretet után áhítozik, még akkor is, ha ez a gyermek lelki fejlődésére káros. A kedves is hatalmában akarja tartani a férfit, s természetesnek találná, ha a világ legnagyobb szellemét egy szerelmes óráért feláldoznák. A harc majdnem mindíg egyenlőtlen, mert az igazság a nők oldalán van: az élet és a természet nevében akarnak bennünket visszatéríteni.

112. oldal

Milli>!

Szeretnék tehetséges író lenni, hogy méltóan rajzoljam meg azt az örök diáklányt, akiről Einstein mondta: „Madame Curie az egyetlen az összes híres emberek között, akit a hírnév nem rontott el”; hogy írjam le életének útját, mint egy idegen – távolról, természetesen, szinte érzéketlenül nézve meglepő sorsát.

7. oldal

Milli>!

A leendő Madame Curie nem látszott kivételes tehetségnek, mert kivételesen tehetséges emberek, három okleveles, aranyéremmel kitüntetett emberek között élt, akik éppolyan törekvők, munkaszeretők és ragyogó koponyák voltak, mint ő. Korlátolt emberek környezetében a figyelemre méltó képességek nyomban szembeötlenek, meglepetést okoznak és megvan a visszhangjuk. De itt egy tető alatt nő fel Jozef, Bronia, Hela és Mania – mind tehetségesek, műveltek és versengenek a tudomány megismeréséért. Így történhetett, hogy sem öreg, sem fiatal, a családban senki sem ismerte föl az egyik gyerekben a lángelme jelét, senkit sem gondolkodtatott el kibontakozó tehetsége. Ekkor még senki sem sejti, hogy Mania más fából van faragva, mint bátyja vagy nővérei. Még az ő fejében sem fordul meg hasonló gondolat.

60. oldal

Milli>!

A zongorista kiéhezett, de elbűvölő egyéniség. Szerelmes, ideges, boldog és boldogtalan egyszerre. Tüneményes művész lesz belőle, és egy napon a felszabadított, újjáteremtett Lengyelország elnöke. A neve: Paderewski.

97. oldal

Milli>!

…Bizony keserű az ifjú lány élete.
A többiek ájuló szenvedéllyel, mohón
Kergetnek olcsó örömperceket!
S magányában mégis ismeretlenül
És boldogan éli le életét,
Mert szobájában megtalálja azt,
Mi visszaadja szíve melegét…
De ez a boldog idő tovaszáll,
A tudomány földjét el kell hagynia,
S küzdve keresni nehéz kenyerét
A z élet poros országútjain.
…De számtalanszor fásult szelleme
Az ismert fedél alá visszatér,
S a mindig drága szívheznőtt sarokba,
Hol a csendes munka lakozott,
S hol egy világnyi emlék honol…

111. oldal, Marie verse


Hasonló könyvek címkék alapján

Per Olov Enquist: Blanche és Marie könyve
Pierre La Mure: Moulin Rouge
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel
Bogáti Péter: Édes Pólim!
Martin Pistorius: Néma üvöltés
Gerald Durrell: Életem értelme
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Harold Lamb: Világhódító Nagy Sándor
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
David Talbot: A két Kennedy