Belezúgva 82% 59 csillagozás

A könyvnek köszönhetően újra átélhettem milyen is az első szerelem, milyen az amikor annyira szeretsz valakit, hogy képtelen vagy tőle elszakadni és mindenki mást akit szeretsz inkább ellöksz magadtól és megbántod, milyen az amikor a szerelem annyira elvakít, hogy nem bírod egyszerűen azt mondani, hogy elég, nekem ennyi elég volt ebből… Folytathatnám a felsorolást még nagyon sokáig. Ilyen ez a történet, tele van minden olyan rossz dologgal, amit senkinek nem lenne szabad átélnie, mert igen a szerelem néha tényleg fájdalmas lehet, még akkor is ha viszontszeretnek.
Néha olyan érzésem volt, hogy úgy felpofoznám mint a két szereplőt, amennyit ők szenvedtek… Hűha… Vannak gondok. Leginkább Will-t akartam felpofozni. spoiler Egyrészt viszont néha együtt is éreztem velük, főleg Annával spoiler. Szóval vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Hú basszus… Miért van, hogy ilyen kevesen ismerik ezt a könyvet? Miért csak 5 (az enyémmel együtt) vélemény van alatta? Én is a könyvtárban akadtam rá teljesen véletlenül és a borítója borzasztóan megtetszett, szóval azonnal ki kellett kölcsönöznöm.
Ez az a regény, amit minden nőnek olvasnia kéne minimum egyszer, hogy ne essen áldozatul hasonló bántalmazásnak. Hogy felismerje a jeleket. Nagyon nyomasztó, mégis hamar végeztem vele, mert tudni akartam Anna hogyan szabadul ki, mit tesz végül. Eve Ainsworth brutálisan jól fogalmazta meg az egész történetet és építette fel a két főszereplő karakterét.
Will részei morbid módon tetszettek, mert most a bántalmazó érzéseibe is beleláthattunk és még milyen módon… Néhány résznél folyamatosan borzongtam… Megértettem miért vált ilyenné, de nem fogadtam el, ahogyan viselkedett. A vége szintén egy arculcsapás volt, mégis az olvasás minden percét élveztem.
Aki úgy gondolkodik, hogy „Dehát, ha rossz neki a kapcsolatban, akkor miért nem szakít a párjával??" az azonnal rohanjon a könyvesboltba, vagy könyvtárba és szerezze be ezt a regényt, mert benne van a válasz erre a naiv kérdésre.

Általában nem szeretem az ilyen teljesen romantikus, tiniszenvedős könyveket, de mivel a szerző 7 nap című könyve már régóta kívánságlistát nálam, úgy gondoltam, nekifutok. Illetve meggyőzött a borító is, ami szerintem nagyon jól sikerült.

A történet nagyon gyorsan olvasható, szinte le sem tudtam tenni, a nyelvezete könnyed, így fiataloknak is jó olvasmány, de elég komoly témát dolgoz fel, így a felnőttek is megtalálhatják benne az értékes gondolatokat.

Anna szenvedéseit nagyon jól írta le az írónő az elején, nagyon találó volt szerintem, így mindenki, aki átesett már hasonló élményen, bele tudja élni magát a történetbe. A két főszereplő személyisége jól ki volt dolgozva, érdekesnek találtam a felépítésüket, a fiú kicsit megfejthetetlen volt számomra, de aztán kezdtem kiismerni.

A fülszöveg jól állítja, tényleg szövevényes, sötét titkokkal terhelt ez a történet, de nekem nagyon tetszett, amit Ainsworth kihozott belőle, a végére egy nagyon izgalmas regény kerekedett ki az eseményekből, úgyhogy szívesen ajánlom mindenkinek. :)

Bővebb értékelés a blogomon: https://barbyesakonyvek.blogspot.hu/2017/10/eve-ainswor…

„ Az ember azt hiheti róla, hogy egy sima YA könyvvel áll szemben, amikor a kezébe veszi, mégis ez sokkal több annál. Ez az aprócska regény megmutatja a szerelem hátulütőit, amikor nem úgy alakul, ahogyan azt tervezzük, és a rózsaszín köd miatt nem látjuk meg az igazságot, cserbenhagyunk mindenkit, akit szeretünk.
Mégis már nekem fájt a főszereplőnk, Anna naivsága. A legjobb barátnője meg igencsak meghúzhatja magát, amiért mindezt hagyta, és nem volt képes erősebben tenni ellene.
Félelmetes egy könyv ezzel az alig 200 oldalával. Kell hozzá egy mély, világfájdalmas hangulat, hogy ezt igazán értékelni tudjuk, így azoknak ajánlanám, akik nem egy humoros és örömteli, inkább nehéz és lélekromboló olvasnivalót keresnek.”

Érdekes könyv volt.
Gyorsan kiolvastam: gyorsan olvasok, könnyen olvasható volt, volt időm a villamoson és itthon, és fenntartotta az érdeklődésemet.
Tetszett a történet felépítése, az egész alapötlet, és a végkifejlet is. A karakterek igényesen voltak kidolgozva, bár néhányan, pl. Dan és Izzy eléggé körvonalasak voltak, a lényeges vonásaik viszont megvoltak.
Az egyetlen dolog, ami nem tetszett benne, az tulajdonképpen Anna volt. Lehet, hogy én voltam mindig túl erős személyiség, hogy valami ilyen megtörténését lehetetlennek lássam, és ha valaki eleve ennyire padlón van egyéb okok miatt, és egyébként is gyengébb, könnyebben hódol be az ilyeneknek, vagy tényleg természetellenesen naiv volt a főszereplőnk. Ez volt az egyetlen zavaró tény, amit a könyv első felében nem bírtam figyelmen kívül hagyni, egyenesen idegesített. Hogy hogy nem lát át a fiún. Amit szintén ezzel hoznék párhuzamba, az lenne, hogy túl gyorsan történtek az események. Szerintem még ha azt is nézzük, hogy Anna egy eléggé befolyásolható karakter, hosszabb idő kellett volna, amiben kedves volt vele Will, hogy legalább valami alapja legyen annak a világnak, amit felépített a fiú köré. Ez az egy elem volt, ami az én szememben sántított. Viszont tudom, hogy a való életben is nem egyszer megesnek ilyen helyzetek, úgyhogy mégsem lehet annyira természetellenes… szóval lehet, hogy csak én látom így, mindenki olvassa el a könyvet, és döntse el maga :D
Ami határozottan tetszett, az az volt, hogy Will, ellenben a legtöbb „suli legmenőbb srácával” nem volt tökéletes. Szar volt az élete, ismerjük be. Nyilván ez sem mentség a viselkedésére, de mégis egy ok, és nem csak egy kidolgozatlan életű menő idiótával találjuk szembe magunkat, a nélkül, hogy betekintést nyernénk a lelkébe, abba, hogy miért ilyen. A vége talán túl szép lett. Tudom, hogy nagyon kritikus vagyok, és bevallom, hogy sok esetben nem szeretem a happy end-eket, de nem azért, mert én ilyen kis pesszimista lennék sőt :D hanem egyszerűen rengetegszer természetellenesek. Ahogy itt is éreztem. Túl gyorsan oldódott meg minden, Anna önbizalma ahhoz képest, hogy megalázták, elvesztette azt, akiről úgy érezte, hogy az egyetlen támasza volt, úgy ragyogott mint egy villanykörte, a barátai, akiket ugyan nem szándékosan vagyis nyilván rajta múlt, de ebbe ne menjünk bele, de megbántott, újra imádták, a családjával teljes mértékben normalizálódott az élete (bár ez a szál még tetszett is, ezt én sem bántam, hogy így végződik), és ami szerintem tényleg nem volt szükséges: Will is rendbe jött nagyjából. Neki én egy olyan véget tudnék elképzelni, hogy még jobban felbőszül, és úgy végzi mint a bátyja. hesteg direktnemszpojlerezem xD Akinek ilyen élete volt, az nem jön rendbe ilyen hamar. Ettől eltekintve gyönyörű volt a befejezése. Mondanám, hogy nem szoktam sírni, de ez könyvekre pont nem igaz, mert előfordul, hogy megkönnyezem őket, mindenesetre ezt is.
Még egy megjegyzés: Will anyját imádtam. Sajnáltam, hogy nem kapott nagyobb szerepet, tudom, hogy őrült volt, de tetszett volna, ha spoiler. De ez már tényleg csak az én kötözködésem :D Egyébként annyira fura, elolvastam egy könyvet, ami nagyon tetszett, mégis itt kritizálom :D Na de azt hiszem, ezeket akartam leírni, jó olvasást mindenkinek, és kíváncsi vagyok, hogy valaki más is érezte-e így ezeket a dolgokat, amiket leírtam.^^

Kellemesen csalódtam ebben a könyvben. Sokkal komorabb hangvételre számítottam, így kicsit féltem belekezdeni. De a nehéz kezdet után nagyon gyorsan haladtam, mivel nem is hosszú és jól vannak elosztva a fejezetek.
Szerintem sokkal több emberhez el kellene jutni a történetnek. Eddig még én sem olvastam hasonlót, talán, mert épp a komorságától féltem. Viszont most már bátran ajánlom!
Szerencsére, ebben a könyvben megjelenő nehéz témákban nincsenek saját tapasztalataim, de próbáltam közben kigondolni, hogy vajon én mit tettem volna a főszereplő helyében.
Már az elején sejteni lehetett a katasztrófát, viszont a legjobb barátnő már az első pillanattól ellenezte Anna döntését, ami azért furcsa volt, mondván, hogy ő sem ismeri a srácot. Mások legalább hallottak róla rosszakat…
A szereplőkről nem sokat tudok mondani, egyiküket sem kedveltem meg igazán, talán egyedül Dan-t.
A lezárás szerintem lehetett volna részletesebb, így kissé függővég-szerű bizonyos dolgokban, de nem mondanám, hogy lezáratlan.

Na ez durva volt. Nagyon nem ezt vártan. Valami cuki szerelmi történetre számítottam. Az elejétől kezdve a történetben valami sántított. Éreztem, hogy valami nagyon nincs és nem is lesz rendben. spoiler Furcsa volt, hogy Will csak így hirtelen rábukkant Annára és hirtelen elkezdte érdekelni. Azt gondoltam a végén kiderül, hogy valami buta játék volt, valamelyik hülye haverjával fogadást kötött, vagy hasonló. Nem így történt, ezért tovább gondolkodtam, vajon mi lesz a bökkenő. Túl kedves és aranyos volt. Aztán elkezdődtek a „ ne így hord a hajad, ne ezt tedd, ne így csináld, ne ezt edd” dolgok és nekem még ekkor sem esett le mit olvasok. Kicsivel később azért sikeresen leesett.
Szörnyű. Egy szóval. Nem lenne szabad hagyni senkinek, hogy ennyire hasson rá valaki. Üdv a klubban, ezt gondoltam magamban, mert én is mindig futok mindenki után még így közel 27 évesen is. spoiler Ennyire megmondja valaki, hogy mit csinálj az nem normális. És értem én, meg az elején még én sem vettem ennek jeleit észre. Értem, hogy szerette, értem, hogy vak volt. De amikor már én 66 x rájöttem mi történik és ő még mindig nem, azt nem tudom felfogni. Túl későn és túl sokat sérült mire észrevette.
Will te drága jó lélek. Imádtalak, nem tudnék rólad rosszat mondani. spoiler
Megrázó és igazság alapú történet, amit a cím alapján nem is gondoltam volna. Azt hittem valami irtó cuki szerelmi történetet kapok. Végülis kaptam is, csak nem úgy ahogy számítottam rá.
Ha nem könyvtári lett volna a könyv, biztosan tudom, hogy kitéptem volna a lapokat, vagy legalábbis összegyűröm. Néhány oldalnál már úgy voltam hogy jézusom ne már komolyan?! spoiler
A lényeg számomra, hogy ez a könyv nagyon tanulságos. Sokat tanultam belőle még így a magam 27 évével is. És nem felejtem el, biztosan a közel múltban nem fogom elfelejteni mennyire hatással tudnak ránk lenni az emberek.

Ragyogok. A magasba lendítem a karom. Sikítok. Ugrálok.
Élek. Szabad vagyok. Én vagyok.
(…)
Hiába vannak ilyen érzéseim, az erőt mindig is az adta, hogy hátat tudok fordítani.
És most erős vagyok.
Igazság szerint mindig is az voltam.

fuu. ez… igazán érdekes könyv volt.
a könyvtárban szúrtam ki, kicsit a cím, de leginkább a borító miatt. annyira eredeti, kifejező, gyönyörű… de jobban megfigyelve, ijesztő is. és a tartalomból is sejteni lehet, hogy ez bizony nem egy limonádé sztori.
nem is annyira drasztikus vagy sötét, mint amire számítottam (igazából eleinte ezért féltem tőle kicsit), de azért messze nem a könnyed kategória. viszont sajnálom, hogy nem magasabb ennél az értékelése. mert bizony megérdemli a figyelmet. sőt. ez az a könyv, amit minden tizenéves lány kezébe odaadnék, hogy olvassa el, ha kell, kétszer; de legalább felismeri a jeleket, hogy tudja, mi az, amikor nem normális egy kapcsolat… de egészen biztos, hogy ez nem elkerülhetetlen? a legtöbb esetben az első szerelem tényleg ilyen: csak körülötte forog a világ. de nem feltétlenül fogunk ki olyan embert, aki így irányítana is minket.
tetszett a történet felépítése, írásmódja, a karakterei kidolgozása, meg ahogy az apró jelekből a vészjósló felismerés lett, és a ráébredés, hogy ez így nagyon nincs rendben.
az egészet főként a két szereplő, Anna és Will szemszögéből láthatjuk, de egészen más módon. az alapvető mesélő Anna – és minden fejezet végén van egy dőlt betűs rész, ami viszont már Will gondolatai. tetszett, hogy beleláthattunk ebbe, hogy megérthettük az okokat. nem mentség, hiszen ettől még nem helyes, amit tett, de valahol azért mégis meg lehet érteni. bár nincs rendben, nagyon de nagyon nincsen.
itt konkrétan magát az érzelmi függőséget mutatja be a könyv. Annának nagyon nehéz élete van, és mélyponton van, amikor megismeri Willt. Willt, aki helyes, kedves, figyelmes… tényleg az. de ennél sokkal több van benne. ott van benne a sérült lélek, az a düh, amit képtelen irányítani; a féltékenység, az önbizalomhiány … minden. és ahogy szépen lassan megismerjük az élettörténetét, megértjük, miért lett ilyen. kedvelni akartam, aztán furcsálltam, aztán megrémített… végül sajnáltam, de nem tudtam neki megbocsátani. mert én láttam, amit Anna sokáig nem: hogy ez nagyon nincsen rendben. talán azért is éreztem át annyira az egészet, talán azért volt rám akkora hatással ez a könyv, mert nekem is részem volt az érzelmi függőségből. ijedelemre semmi ok, az én esetem nem volt ennyire durva, hála istennek. lelkileg talán nem volt a legenyhébb, de nem fordult fizikaiba, ahogyan itt.
mindenesetre, tényleg minden lánynak kötelező lenne. a tanulsága egy életre szól. mindenkinek el kellene olvasnia, aki nem volt még szerelmes, vagy aki volt már, vagy aki nem tudja elképzelni, hogy létezik ilyen, de annak is, aki tudja, hogy igen. vagy azt, hogy milyen. és büszke vagyok Annára. talán sokszor bennem volt, hogy ne legyél buta, hát nem látod, mit tesz veled? nem látod, hogy ez nem jó neked? hogy mennyire tönkretesz? de mégsem tudtam hibáztatni. mégis megértettem. talán mert átéltem. talán mert bárki átélhetné… talán most is átéli valaki.
noha soha, senkinek, de senkinek nem szabadna ezt átélnie.
nagyon, de nagyon figyelni fogok erre az írónőre. engem magával ragadott(: <3

„Általában minimum néhány nap kell számomra egy könyv elolvasásához, de most néhány óra alatt a történet végére értem, mert nem tudtam letenni.”

A véleményem bővebben: http://spiritblissoldala.blogspot.hu/2017/05/eve-ainswo…

    Ez a kötet jó. A 7 nappal próbálkoztam úgy 3 éve, de az valahogy nem volt igazán jól megírva, meg nem tükrözte az átlag magyar helyzetet. Ezzel szemben a Belezúgva sokkal általánosabb, és ügyesen felépített. A bántalmazó (tinédzser)kapcsolat persze megint olyan téma, ami révén a túlérzékeny olvasók rengeteg érzelmet megélhetnek, nagyrészük a félelem-düh dimenzióin mozog. Önmagában az is csavar egyet a történeten, hogy tinikről beszélünk, ami bizonyos szempontból egyszerűbbé, más szempontból meg sokkal nehezebbé teszi a helyzetet. De magánál a bántalmazó kapcsolat tényénél sokkal többről szól a könyv, mindkét főszereplőnk háttere halmozottan terhelt. Anna, spoiler És besétál a képbe a majd 17 éves Will, spoiler Ainsworth javára legyen mondva, lassan csepegteti az információkat, főleg Willről, szerkezetileg jól van felépítve, illetve a jelenetek is hatásosak. Szemtanúi lehetnek az olvasók annak, hogy hogyan is működik egy bántalmazó (verbálisan és fizikailag is) kapcsolat, hogy általában milyen alapok vannak hozzá. spoiler Nem tudom, ez mennyire valósághű. Tippre nem feltétlenül. Viszont old a belső feszültségen, mármint az olvasóéban.
    A nem túl valósághű részhez tartozik még az is, hogy közepesen egyszerűen oldódik meg minden a könyv végén, ami sajnos általában nem így történik az életben. Illetve Anna egy kiemelkedően intelligens (érzelmileg is) karakter.