7 ​nap 83% 123 csillagozás

Nehéz írnom erről a könyvről. Én soha nem voltam egy átlagos kinézetű ember, mondhatni hasonló voltam, mint Jess, de soha sem értek olyan támadások, mint őt. Rettenetesen sajnáltam, de a zaklatóját is, akinek szintén megvolt a maga keresztje, persze ez nem mentség, de árnyalja a képet. Gördülékeny stílus, fontos téma. Örülök, hogy a kezembe került. Anyaként pedig remélem, a kislányom sosem kerül ilyen helyzetbe vagy ha igen, elég bátor lesz szembeszállni vele vagy segítséget kérni.

Hihetetlen, hogy néhány szó, néhány rosszindulatból odavetett mondat mekkora hatással lehet egy emberre és az ember önképére!
Szerencsésnek mondhatom magam (bár ez egy kicsit erős megfogalmazás), mert soha nem ért olyan fajta terror, mint amit Jessnek el kellett szenvednie. A nem éppen vastag alkatom miatt nyilván egy-két beszólást én sem úsztam meg, de ebből összesen egy olyan durvábbra emlékszem, ami valószínűleg végigkíséri az életemet. Úgyhogy a tinédzserkori zaklatás, mint olyan, nagyon távol áll tőlem, mégis akárhányszor ezzel a témával találkozom, hatalmasat dobban a szívem.
Kifejezetten tetszett, hogy ebben a könyvben nem csak az áldozat, hanem a zaklató fejébe is beleláthattunk. Bár az esetek többségében gyűlöltem Kezt és azt, amit tett Jess-szel, a családi háttere némileg mégis magyarázatot adott a viselkedésére. De! Ez semmilyen körülmények között nem lehet mentség, pláne ilyen mértékű zaklatás esetében!
Jess-ért sokszor megszakadt a szívem. Ahogy leírta a testét, a fehér bőrét, a hurkákat a hasán, annyira érződött az önutálat és az önbizalomhiány! És erre még csak rakódott és rakódott az a sok gonoszság, amit Kez és Marnie kiejtett a száján, vagy épp posztolt az interneten…
A történet vége eléggé kiszámítható és talán egy kicsit összecsapott is volt, de ettől függetlenül a tanulság levonható.
Jó kis kötelező olvasmány lehetne belőle.

Hét nap a világ. Jess életében legalább is. Hét nap alatt bármi megtörténhet, akár vehet egy hatalmas fordulatot is az életünk. Jess eddig célpont volt, Kez pedig tipikus zaklató. De miért is válik valaki célponttá, annyi magyarázatot kaptunk már rá, arra viszont eddig még senki sem gondolt, hogyan lesz valaki zaklató. Sorok között olvasva, fény derül Kez tragédiájára is, semmivel sem könnyebb az ő élete, mint Jessé. Akkor miért lett ő a zaklató? Talán mert fél, hogy ugyanazt a mintát követi majd, mint az anyja, hogy egy nap ő is áldozattá válik. Mert az anyja gyenge, nem képes kitörni, de ő nem akar sem gyenge, sem áldozat lenni. A brutalitást viszont elítéli, mégis az, aki nem képes kitörni az elnyomás alól, az megvetendő. Nem akarja ezt a szerepet magára venni, ezért az erős oldalra áll, inkább ő lesz az, aki másokat elnyom, bántalmaz, zaklat. A félelem, ami vezérli a cselekedeteit és a gyengeség az, ami miatt rosszul dönt. Talán mert túl fiatal, nem tudja megérteni, hogy egyik oldalon sem kell állnia, csak egyszerűen léteznie úgy, hogy nem válik áldozattá, de nem is zaklat másokat. Ez nem vagy-vagy kérdés. Van más lehetőség is, amit meg kell találni, amihez fel kell nőni. Le lehet-e küzdeni a félelmet, felül lehet-e emelkedni és kiszakadni abból a mintából, amit a szülők közvetítenek? Lehet-e normális életet élni, egészséges lélekkel azoknak is, akiknek a körülményei nem éppen nevezhetők ideálisnak. 7 nap alatt bármi megtörténhet, összeomolhat a lelkivilágod, belenézhetsz abba a tükörbe, amit eléd tartanak és ami ez után történik, azon múlik, hogyan döntesz.

Nagyon szeretem a zaklatásról, öngyilkosságról szóló könyveket, ez pedig kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet. Mire elég hét nap? Nos, rengeteg mindenre. Jó ötlet volt a zaklatott és a zaklató szemszögéből is leírni a dolgokat, ugyanis elég sok olyan könyv van, ahol megtudjuk azt, milyen annak, akit folyton piszkálnak és megaláznak, azonban csak nagyon kevés könyv mutatja be azt, hogy mit gondol a zaklató. Nem mondanám, hogy megértettem Kez-t. Nem számít, hogy neki is nehéz, akkor sem lehet így bánni valakivel, csak azért, mert egy kicsivel testesebb, mint az átlag. Undorító. Sajnálatos, hogy ez nem csupán egy kitaláció, amire rábólintasz, hogy ”aham, jó, ilyen az életben úgysem történik meg”, mert dehogynem! Nap, mint nap emberek százait kínozzák lelkileg, alázzák meg, közösítik ki. Hogy miért? Olyan baromságok miatt, mint hogy az illető kövér, homoszexuális, más vallású, vagy tudom is én. Miért ne lehetne például egy leszbikus kövér lány egyenértékű egy vékony, heteroszexuális lánnyal? Kez szép, vékony, viszonylag jól él (a családi körülményeit kivéve), mégis egy kis dög. Ellenben Jess hiába él egy egérlyukban, és hiába nem vékony, mégis jobb ember, mint Kez. Szerintem, legalábbis. spoiler egy társadalmunk van…

Tisztában vagyok vele, hogy ez nem épp értékelés, de mindegy.

„De addig, amíg eljön ez a nap, kimozdulok a sötétből, vissza a fény felé. Talán most végre valami jót csináltam. Megváltozom. Megpróbálok. Új hét, új kezdet.”

„Rövid, tömör, egyszerű, igazából néhány óra elég rá, hogy elolvasd. De ahhoz, hogy totál felfogd, átérezd, feldolgozd… na, az más tészta. Mint arra utaltam az előbb, a kivitelezése rendkívül egyszerű – talán mondhatnám rá azt, hogy hanyag, hogy jobban ki lehetett volna bontani, a szerző foglalkozhatott volna vele többet, de igazából ez totál nem lényeges a könyv szempontjából – ennek a könyvnek a szempontjából nem. A 7 nap arra hivatott, hogy közvetítsen egy fontos üzenetet, egy elgondolkodtató történeten keresztül, amibe sajnos sokan beilleszthetik magukat – ki a zaklató, ki a zaklatott helyébe, esetleg lehet valamelyik legjobb barátja, ellensége, segítője, szülője. Ebben a könyvben lényegében szinte mindenki megtalálhatja a helyét, mert szégyenszemre a zaklatás mindennapi probléma, és igenis sokakat érint. Kit így, kit úgy.”

Olvass tovább: http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu/2016/07/20-egy…

Húzd ki magad! Mosolyogj! Lazulj el!

Érdekes történet, még érdekesebb borítóval.
Számomra gyorsan olvasható volt, és az elejétől fogva sajnáltam Jess-t. Vártam, hogy felszabaduljon; hogy elfogadja önmagát; hogy rájöjjön, nem vele van a baj, hanem másokkal.
Első naptól kezdve beindul a történet, és amikor azt gondolod nem lesz ettől rosszabb, rájössz: de bizony, hogy lesz! Méghozzá a hatodik és hetedik napon, amikor felér a csúcsra a történet. Megbotránkozol, nem hiszel a szemeidnek, nem hiszed el, hogy tényleg elfajult addig a bizonyos pontig a dolog.

Azért, csak három-fél csillag, mert nem tudtam egyetérteni Kez-zel. Az okai nem voltak elég erősek, ahhoz, hogy ezt tegye Jess-szel. Persze nem arról van szó, hogy hihetetlen, mert a való életben is vannak ilyen családok, de gyengének tartom arra, amit majdnem megtett.

Sokkal jobban is meglehetett volna írni ezt a sztorit, ha már az írónő ennyire ragaszkodott ehhez a végkifejletthez.
Sajnálom, viszont:
Összességében Hannah Baker-t gyorsan lekörözte, de Melinda nyomába sem érhet.

Nekem ez meglepően jól tetszett.
@Nikiii29 polcárol vettem le, hogy beleolvasgassak… Észre sem vettem, és már a felénél tartottam. Nagyon bele lehet rázódni a történetbe úgy, hogy meg van magyarázva minden, de azért mégsem.

Tudjátok, vannak azok a főszereplők, akik egy helyzet leírása után egyszerűen megpróbálják megmagyarázni az egészet, nem csak a saját szemszögükből, hanem mindenkijéből. Nehogymá' legyen saját gondolata az olvasónak. De ez egyáltalán nem olyan volt. Egyedül két darab szemszögöt kaptunk végig: a zaklatott lányt, és a zaklatót. És hogy a többi szereplő (barátok, család) mit tett, vagy gondolt, rejtély maradt számunkra, ki kellett találnunk, és én nagyon szeretem az ilyen könyveket. Jó nagy pluszpont. mondjuk alap volt a téma miatt, de akkor is

Jesst az elején nagyon-nagyon nem kedveltem. Olyannak láttam belülről, mint Kez: gyengének. Nem kell elfogadni mindent. Nagyon fel tudott idegesíteni, mikor spoiler. Na de az még csak hétfő volt, és nem sokszor látni ilyen karakterfejlődést egy hét alatt, szóval megbocsájtva, de akkor sem szeretem.

Kez… Ha egyszer újraolvasom, biztos először csak Jess részét olvasom végig vasárnapig, aztán csak Kezét. Jess szemszögéből csak egy hülye picsának tűnhetett az olvasóknak, ha nem láttuk volna a magánéletét is. És ő maga volt a tanulság a könyvben. Kívülről tökéletes, belül romokban hever… Nem minden esetben ilyen a suli gonosz rib@bnca, de itt egy változat, és nagyon tetszett, tényleg. De nem kedveltem jobban, mint Jesst, sajnos.

A befejezés… Nem tetszett. Hirtelen lelapult a sztori. Ez a „láttam egy képet, szóval tudom hol van, mert hiába vagyunk ellenségek, én ennyire ismerem” történet nagyon elcsépelt volt. És az utána lévő beszélgetés is. Egy csillag levonva. Túl hirtelen, túl egyszerűen van vége. Egy hét szenvedés után képes volt lezárni az író három-négy oldallal az egészet. Ahh.

Nem tudom nem a Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című könyvre hasonlítani, hisz már az első oldalról az jutott róla eszembe. De ez mégis más volt. Gyerekesebb, gyerekekről szólt. Nagyon szívesen lekaparnám letörölném azt a 14+ korhatárt a könyvről, és átírnám tizenkettőre, de lehet tizenegy is jobb lenne.
Jó volt, olvassátok, de én a végét olyan szívesen átírnám…

Egy hét eseményei, ahol minden napra jut valami kegyetlenkedés.
A kegyetlenkedő és az áldozat ugyanazon napjait olvashatjuk, és elég nyomasztó, amit mindketten átélnek.
Kez indoka nem elég jelentős, Jess pedig azt gondolom túl későn kap észbe.
Kicsit sem rossz történet, nem üt ugyan túl nagyot, nem jön át annyira belőle a gyötrelem, a kínlódás, viszont fiatalok részére abszolút tálalhatóan mutatja be az iskolai zaklatást. Ez még egy finomabb változata a durvaságoknak, mégis borzasztó, hogy mikre képesek egyesek a társaikkal szemben, és elég hozzá bármilyen ok.
Itt egyik lány családi háttere sem az ideális. Azt gondolom Kez van rosszabb helyzetben, és sajnos ez teljesen kihat a személyiségére. A szülőknek, tanároknak ezt észre kellett volna venni, de ebben a történetben ők nem kaptak túl sok szerepet.

Ha el akarod ezt a könyvet olvasni, akkor készülj fel, hogy nagyon sokszor leszel dühös, szomorú, ideges, megértő, sajnálkozó és még sorolhatnám. Azt hiszem, hogy mostanában nem olvastam ennyire jó ifjúsági regényt, főleg olyat nem ami ezzel a témával foglalkozik, ami ennyire feltárja, mint történetileg, mint lélektanilag az eseményeket és azok lelki következményeit.
http://konyv.guru/decens-recenzens-mivel-zaklatnak/

A fájdalom nem gyengeség. Az erő abból jön, ha továbbmegyünk.

Ennek nem ilyennek kellett volna lenni. Sokkal jobbra számítottam. Az alapötlet is tök jó, de hogy mit hoztak ki belőle…
Ugye ez a könyv két szemszögű: van a zaklató és a zaklatott. Nem is lenne ezzel baj, sőt, ígéretesnek tűnt, de annyira el van rugaszkodva a valóságtól. Azt hiszem, az ilyen, zaklatással foglalkozó könyvek lényege, hogy feltárja szemünket, hogy ezek megtörténhetnek. Nap mint nap megtörténnek ilyen esetek. De ez olyan valószerűtlen volt. Komolyan, itt még a szomszéd kutyájának az unokatestvérének a szülei is elváltak, vagy verik őt, vagy isznak, vagy mit tudom én. Mindenkinek rossz a helyzete, azt se tudtam, kit szeressek, kit utáljak. Így utáltam mindenkit. Ennyi életképtelen szereplőt még egy könyvben nem láttam pedig ez nem is olyan hosszú :D.
A két szemszögből talán amit el tudtam viselni, az Jess volt, őt tényleg tudtam néha sajnálni, de Kez… az a csaj…. nem tudom, hogy most fojtsam meg, vagy öleljem át. Skizofrén. Csak ezzel tudom megmagyarázni. Az egész szürrealistást ő hozza a képbe, főleg a történet befejezésével, amivel tényleg nem tudtam mit kezdeni. Az egész könyvnek hatásvadász és tanmese szaga van. Annyira agresszívan akar érzéseket kicsikarni belőlem, hogy végül csak megutáltam. Elmondja ugyan azt ötször, beléd diktálja, hogy te most aztán nagyon sajnálsz. Mint amikor valaki elmond egy viccet, nem röhögsz, és elmondja még egyszer. Mintha az lenne a gond, hogy hányszor hallod.
A maga műfajában szerintem rossz, ha valaki erre a témára kíváncsi, én a Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című könyvét ajánlom. Összetöri a szíved, és reális képet mutat a erről a témáról. Csak ezt ne vedd a kezedbe, kérlek. Légyszi.