Kutyafiú 50 csillagozás

Eva Hornung: Kutyafiú

Egy ​négyéves kisfiú magára marad Moszkvában a tél közeledtével. Az utcán bolyongva kóbor kutyák találnak rá. Romocska a nyomukba szegődik, és követi őket a romos pincébe, ahol élnek.
Ahogy a fészek szagokkal teli, hideg sötétjében, szőrös testektől, mancsoktól körülvéve a kölykök közé férkőzik, és belekortyol az anyakutya tejébe, megkezdődik Romocska kutyaélete. Bár szőrtelen, a szaglása gyenge, fogai kicsik és tompák, a falka befogadja. Romocska minden tavasszal egyre ügyesebb lesz, s a kóbor állatok veszélyekkel és nélkülözéssel teli életét élve fiatal kutyává cseperedik. Az éhség és óvatlan embertermészete azonban újra és újra a városba csalja, s lassanként meg kell tanulnia, hogyan legyen újra kisfiú, ember.

A volt szovjet utódállamokban a gyermekvédelmi rendszer összeomlásával megdöbbentő számban maradtak otthon nélkül kiskorúak. Eva Hornung Kutyafiúja az állatként felnövő gyermek örök története másképp: fájdalmas, megrázó története napjaink Moszkvájában… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
I.P.C., Budapest, 2011
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636354053 · Fordította: Fazekas László

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Dmitrij Pavlovics Pasztusenko · Dr. Natalja Ivanova · Fehér Nővér · Mámocska · Marko 'Kölyök' · Romocska · Szürke Fivér


Kedvencelte 12

Most olvassa 5

Várólistára tette 60

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Cicu
Eva Hornung: Kutyafiú

„Ennek a fiúnak jobb dolga van a kutyák, mint az emberek között.”

A kis orosz Maugli, Romocska története. Szívfacsaró, megrázó, megható történet Oroszországból. Szegénység, hideg, veszteség és elmúlás, ugyanakkor mérhetetlen szeretet árad a könyvből. A kutyahűség a bizalom szívmelengető.
Nem könnyű olvasmány, túlontúl realisztikus. Harc az életben maradásért és a túlélésért.
Egy kisfiú akit kutyák nevelnek fel.
Megkönnyeztem.

>!
Gólyanéni
Eva Hornung: Kutyafiú

Léteznek ilyen kegyetlen sorsok? Kegyetlenül kegyetlen ez a gyermeki korszak? Lehet erre a problémára újabb kegyetlenség nélkül megoldást találni?
Mi a legkegyetlenebb? Az árvaság? A hideg, a mocsok, netalántán az éhség? A félelem, a kitaszítottság, az elveszettség? Vagy a megismert eset tömeges jelenléte?
Lélekfacsaró, könyörtelen, borzalmas és kíméletlen történet ez, mely úgy fejbe kólintja az embert, hogy a könyv befejezése után sem tud szabadulni saját, nyomasztó gondolataitól.

>!
Ibanez MP
Eva Hornung: Kutyafiú

Ismét egy könyv, amit kár volt ennyi ideig halogatni! De végre belefogtam és gyakorlatilag egy szuszra kiolvastam (ha fel kellett állnom mellőle, idegesített és rohantam vissza, hogy mi lesz, hogyan tovább…)…

„… a történet sokkal jobban át van itatva emberi kegyetlenséggel, mintsem valaha is pontosan ki tudnánk deríteni.”

A könyv rögtön azzal indít, hogy Romocska, egy kis orosz fiú egyedül marad, nagybátyja eltűnik (a bútorokkal együtt), s furcsa módon az egész ház is kihalttá válik (ezt az egyet tartottam furcsának, hogy ha valamiféle kitelepítés? volt, akkor hogy nem járták végig az épületet, hátha bent maradt valaki, mert arra fura gondolni, hogy minden lakó egyszerre döntött úgy, hogy most elmegy onnan…?). Pár nap után az éhség és a hideg kiűzi az utcára, ahol egy vezérkutya védi meg, s azt követve csatlakozik a romos épület pincéjében lévő falkához…

„…három kutyával, hétköznapi utcákon, hétköznapi házak között, hétköznapi életek mellett elballagva egy magányos fiú átkelt egy általában átjárhatatlan, sőt elképzelhetetlen határon. Akkor, abban a pillanatban észre sem vette.”

Mivel még nagyon pici gyerek, az első tél a többi kutyakölyökkel együtt a növekedésé és a játéké… valamint annak elsajátítása, hogy a falka tagjait megismerje és kiismerje, a kutyák testbeszédét, jelzéseit megtanulja, melyik int óvatosságra, melyik játékra avagy meghunyászkodásra… megtanulja a falka szabályait… s nemsokára eljön a nap, amikor Romocska már annyira kutyának érzi magát, hogy bántja, hogy ő nem tud úgy szaglászni, nem képes bizonyos dolgokra, s főként az, hogy tudja, sosem lesz képes úgy vadászni, ahogy társai, pedig szeretné büszkévé tenni a falkát, azzal, hogy ő is zsákmányt szerez.
A falka azonban egyelőre még óvja a kölyköket, csupán figyelhetnek, tanulhatnak, hiszen a kinti világot is meg kell ismerniük, amely veszélyes, hiszen ott van az ember és más falkák…

„Romocska mindegyiket ismerte anélkül, hogy különösebben megnézte volna őket magának. A magányosokat és a szülőket, a szeretőket és a gyerekeket. Kikerülte és elfelejtette őket.”

A történetbe folyamatosan kezd bekúszni a szorongás, a félelem és a külvilág brutalitása is… kezdve azzal, hogy a hideg tél érzetére spoiler, Romocska kószálni kezd, s ezzel idegen falkát szabadít a családra, melynek során spoiler, ugyanakkor harcra tanítja és arra, hogy küzdjön magáért és családjáért, ha nem is fogakkal, de a maga módján, így megtanul pár kezdetleges fegyvert készíteni. Elfogadja tehát másságát, sőt onnantól kezdve emberi „részeit” arra fordítja, hogy családját minél ravaszabbul eleséghez segítse, méghozzá jobb eleséghez, mint korábban.

„Álmodott arról a halovány, gyönge szagokkal teli világról, aztán felébredt, hogy folytassa életét a szagokban gazdag sötétben, szőr, karmok és fogak között.”

Így cseperedik fel, telik el egy-két év, s már kósza hírek szállnak a Kutyafiúról, akivel jobb nem kezdeni, hiszen a kutyái is megvédik őt, bármerre jár… Megismerjük Laurentinát, az éttermi nőt, aki maradék étellel (és egyébbel) segíti a csapatot, a moszkvai csavargók és szemétdombok világát, a kitelepítéseket és a kóbor kutyák megölését, néha gyomorforgató jelenetekkel (főleg, mikor Romocska „válogat” a belső szervek közül, hogy melyiket egye meg…)… Kutyalénye ellenére láthatjuk, ahogyan tanul, folyamatosan, kihasználva az emberi világ adta lehetőségeket és emberi kinézetét.

És aztán megérkezik a Kölyök… egy újabb kisfiú, kisebb, mint amilyen Romocska volt, s aki így ténylegesen kutyaként nő fel, nem tanulva meg az emberi beszédet, viselkedés, négy lábon futva, kutyaként gondolkodva.. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül a kisfiú az emberi hatalom kezébe, hiszen már Romocskára is felfigyeltek többen… Kölyök fogságba (gyermekvédelem) kerülése ismét megvillantja Romocska bámulatos intelligenciáját és ravaszságát… teljesen emberi fiúként sétál be „testvéréért”, lóvá téve mindenkit… Kölyök végzete és a nagybácsival való újabb találkozás azonban megpecsételi Romocska sorsát is… A vége nagyon fájdalmas, duplán is, először az „árulás” (nehéz állást foglalni, de szerintem az olvasók többsége igenis árulásnak veszi), másodjára a végső jelenetek szimbolikus jellege..

A könyvben az a legmegdöbbentőbb, hogy akármilyen hidegbe, fájdalomba, éhségbe, szenvedésbe taszítva látjuk ezt a kisfiút, mégis végig azt érezzük, hogy jobb sora van ott, mint az emberek világában, hogy ez a kutyafalka tényleg az igazi családja, életük árán is megvédik, etetik, szeretik, s akaratlanul is drukkolunk, hogy velük maradjon és velük éljen – talán rövidebb, de boldogabb életet…

Megdöbbentő könyv, csodálatos borítóval, szívszorító történettel… ismét egy null az állatok javára.

„Az egész világ lelassul – egy ütés, aztán a következő, majd még egy, kimérve mindent.”

>!
chhaya
Eva Hornung: Kutyafiú

Már az alap szituáció is elég borzalmas, amire a regény épül: egy kisfiút elhagy a családja, a tél közeledtével egyes egyedül marad egy kihűlt és kifosztott lakóházban, éhezve és fázva, magára utalva. Kóbor kutyák fogadják be és nevelik fel. Átveszi a szokásaikat, megtanulja „beszélni” és megérteni a nyelvüket, részt vesz a vadászatokon, amiken hasznosítja azokat az előnyöket, amik emberi mivoltából fakadnak – egészen addig, míg a család teljes jogú tagjává nem válik. Modern kori Maugli, a Disney-verzió minden boldog vidámságát mellőzve… A legszomorúbb talán mégis a könyv vége felé egy odavetett gondolat: „Ennek a fiúnak jobb dolga van a kutyák, mint az emberek között.” Mit remélhet egy ember, egy gyerek, ha a kivert kóbor kutyában több könyörület és együttérzés lakozik, mint a saját fajtársaiban? Ez volt az egészben az, ami engem leginkább szíven ütött.

1 hozzászólás
>!
esztie
Eva Hornung: Kutyafiú

Döbbenetes.

Nem volt könnyű olvasmány, na nem a nyelvezete miatt, az nagyon olvasmányos. Viszont a történet maga nyers és brutális, mégis olykor elképesztően szívmelengető, miközben érezni, hogy nincs jól ez így, és előre borítékolható, hogy valaminek történnie kell, ami lelkileg megtépáz majd. Nem volt eddig sem titok, hogy léteznek nyomorult sorsok, de ez akkor is pofán csapott.

Pozitívat csalódtam a könyvben, nem vártam tőle sokat, de mégis azt kaptam.

>!
ppeva P
Eva Hornung: Kutyafiú

Jóformán egyszuszra kiolvastam, csak annyi időre engedtem ki a kezemből, amennyire okvetlenül muszáj volt…
Megdöbbentő és szívbe markoló történet, a lehető legtárgyilagosabb stílusban előadva.
A kérdés, hogy sikerül-e valaha a kis orosz Mauglinak visszatérni az emberek világába, tulajdonképpen a levegőben marad. Így sokáig ott lebegett a fejemben a történet, mindenféle lehetséges és lehetetlen változata.
És mi lesz a több millió utcagyerek sorsa?!
Külön megviselt olvasás közben, hogy félek a kutyáktól, ez a könyv pedig teli van kutyatámadásokkal, kóbor kutyákkal, kutyabandákkal (is).

>!
Tatsu
Eva Hornung: Kutyafiú

A borító és a cím talán egy könnyed regényt ígér, de ez az illúzió már a könyv elején érvényét veszti. Egy ízig-vérig „valódi” és megdöbbentő történetről van szó.
Az elején kicsit „nyersnek” hatott a sok leíró szöveg, párbeszéd igen ritkán akad benne, de akinek jó a fantáziája, az könnyen beleéli magát az árván maradt kisfiú történetébe. Nagyon tetszett, ahogy Romocska kutyákkal való kapcsolatát kifejtette az írónő, hogy nem csupán állatoknak, de a családjának tekintette őket.
Én ajánlani tudom a könyvet, bár az érzékenyebb lelkűek készüljenek fel, hogy fognak néhány könnycseppet ejteni a könyv olvasása közben.

>!
gubancos
Eva Hornung: Kutyafiú

Most olvasom a könyvet, kb. az egyharmadánál járok. Uramisten! Ilyen megdöbbentő történettel rég találkoztam. Szívfacsaró, elképesztő, döbbenetes.
Olvassátok el, megéri.

1 hozzászólás
>!
amy_tth
Eva Hornung: Kutyafiú

Szinte már igazi könyves kikapcsolódásnak éltem meg a sok ugyanarra a sablonra épülő ifjúsági könyvek között. Izgalmas volt, szerethető, hiteles és néha már kínosan realisztikus. Sikerült megteremtenie azt az atmoszférát amit akart, tudtam szeretni Romocskát és a kutyákat, szurkoltam nekik és gyakran alig bírtam megállni hogy ne lapozzak elölre hogy megnyugodhassak a történet folyását illetőleg. Egyszerűen nem tudtam letenni. A lezárás pedig egy nagy „miért??" érzés volt, és mégis helyénvalónak éreztem, az ezzel kapcsolatos kérdéseket, gondolatokat minden olvasónak magában kell elrendezni.

>!
siors
Eva Hornung: Kutyafiú

Kihívásra olvastam a könyvet, s nem bántam meg. Bár nagyon nehezen barátkoztam meg a történettel és igazán csak az első harmad elolvasása után kezdtem megszeretni. Aztán már folyamatosan olvastam és végülis nagy hatással volt rám. Egyszerre nyers, kegyetlen, megdöbbentő, érzelmes, brutális. Sokkolt a vége és mégis megnyugtatott. Érdekes olvasmány volt.


Népszerű idézetek

>!
Cicu

(…) szörnyű dolog, ha valakiben az ostobaság arroganciával keveredik.

226. oldal

>!
Cicu

A többszörös stresszhatásnak kitett alany rendszerint kifordul önmagából…

272. oldal

>!
Cicu

Hirtelen azt kívánta, bárcsak egészen kicsi lenne, bárcsak édesanyja újra megfogná a kezét.

133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Romocska
>!
Cicu

„Némi húgyot leszámítva a világ tele van szarral.”

243. oldal

>!
Cicu

A meleg elmúlt a világból, s az ősz szagát lehetett érezni a szélben.

261. oldal

>!
Cicu

Minden lélegzetvétel édes boldogsággal töltötte el, miközben közeledett az otthonához, s távolodott a várostól és az emberektől.

101. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Romocska
>!
Cicu

A szerelmi történetükben, amely oly rövid és hétköznapi, benne lesz az összes hétköznapi hiba is.

292. oldal

>!
Cicu

Az első éjszaka volt a legrosszabb.

(első mondat)

>!
Cicu

Egyszer el kell jönnie az első alkalomnak.

202. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Saroo Brierley: Oroszlán
Paul Griffin: Ahol a barátom, ott az otthonom
Padisák Mihály: Gyalog Juli
Charles Dickens: Oliver Twist
Jim Shepard: Áron könyve
František Hečko: Vörös bor
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Andrea Hirata: A végletek szigete