A történet majdnem ott folytatódik, ahol az előző kötet abbamaradt. Valahol beteg is, hogy alig 3 hónapnyi különbséggel feltűnik egy újabb pszichopata gyilkos, újabb rituáléval…
De a történet. A krimi: terhes nőket ölnek meg vízáldozatként, fellógatva, vízbe fojtva, és a férfiakat, akitől teherbe estek. Az első áldozat ráadásul Unai első szerelme még 16 éves korából. A magánéleti szál: Unai gyógyulni akar, újra beszélni tanul és közeledne Alba felé – aki ledobja az atombombát: terhes. Lehet Unai gyereke, de a halott férjéé is, az előző kötet sorozatgyilkosáé. A férfinak el kell döntenie, mit akar, mert Alba apasági tesztet sem akar. Nem akarja, hogy a gyereke esetleg azzal a teherrel éljen, hogy az apja gyilkos volt.
A krimi most jobban tetszett. Valamivel gyorsabb a nyomozás, több szálon haladnak, dinamikusabb. Unai megint elsősorban a gyilkos profiljára koncentrál, de fontos mellette a csapat is, akik egyéb adatokkal szolgálnak. Bizonyítékok, orvosi vizsgálatok, a klasszikus krimis kelléktár.
A magánéleti szál kevésbé problémás, mert igazság szerint mindkét fél tudja, mit akar a másiktól, csak ki kell mondaniuk. Mivel az újabb gyilkos miatt megint életveszélybe kerülnek, elég extrém a körülmény is, hogy ki is mondják, meg is éljék.
Ehhez hozzájön, hogy megint két mellékszál színezi a történetet: az egyik a gyilkosságok rituáléja, ami a környék történelmében és mítoszaiban gyökerezik. Annyira nem erőteljes a mitikus hangulat, mint az ikergyilkosságoknál volt, de azért megvan, hogy ez baszk terület. Vannak hangulatos tájleírásai is, ami miatt helyileg is baszk krimi.
A másik a múlt. Ahogy az előző kötetben, ebben is van egy másik idősík, amikor az évekkel korábban történteket ismerjük meg. 25 éve, amikor a pszichózis elindult. Most Unai is érintett, csak idő, amíg vele együtt mi is rájövünk, hogyan. Kamaszokat látunk, akik táboroznak és szerelmi csatát vívnak. Ez nem igazán tetszett – nem értettem meg, egy 16 éves lány miért megy végig egy baráti társaság minden tagján. Annabel Lee nem is valós személynek tűnt nekem, hanem egy férfi vágyálomnak. A szépség, aki elcsábít, aztán továbbáll és összetöri a szíved. De hogy a nőnek mi volt ebben jó? Passz. Ritka ellenszenves egy karakter volt a múltban is, a jelenében is.
Kicsit mélyebben azzal foglalkozik a szerző, milyenek a családok és mi tesz valakit jó apává. Messze nem a genetika. Annyi sebzett, veszélyes és sebző család van itt – a gyilkosé is ilyen volt – hogy az már komolyan fájt. Van itt egy olyan vérfertőzés sor, hogy bele sem akarok gondolni, mert borzadok. spoiler
Urturi rettenetes egy történetet mesél el nekünk, csak olyan a körítés, hogy nem gondoltam bele, csak most. Hiszen megvan az ellentétel, Unai és Alba, akiknek szintén megvan a maga démona, de szeretettel és akarással ők maguk mögött hagyják a genetikát, és a szeretet teszi a családjukat, nem a DNS.
Krimisebb, mint az első, kevesebb a szerelmi gyötrődés és máshogy borzalmas a bűnügy. Korrekt krimi, bár kevésbé erős atmoszférával, mint amit Urturi tud.