Bajban vagyok ezzel a könyvvel (és sajnos a második résszel is), mert már rögtön az elején sikerült összezavarnia az időpontokkal és kifejezésekkel (erre ha kell tanukat is fel tudok vonultatni!). Sajnos ezek az elírások nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy kizökkentem a történetből és értetlenül ráztam a fejem vagy többször újra olvastam egy szakaszt, hogy most akkor mi is van… Valakivel itt beszétem molyon, hogy amikor krimit olvasok akkor igyekszem mindenre odafigyelni árgus szemekkel, mert ki tudja később melyik részlet lesz fontos és segít elméleteket gyártan is, hogy ki a tettes és miért.
A történet szerkezete engem emlékeztet a 4MGY link trilógia szerkezetére. Azzal a különbséggel, hogy a trilógiát itt nem ugyanaz az spoiler köti össze és itt a főbb szereplők karaktere jobban ki van dolgozva, kivéve talán spoiler. A szereplők többsége mindenképpen felfelé húzza ezt a történetet.
Már rögtön a könyv elején kiderül, hogy a történtek utólag kerülnek elbeszélésre és van egy szál ami a múltban építkezik. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért de nekem zavaró volt, hogy Unai visszaemlékezve narrálja a történetet és megjelentek E/1 gondolatai is. Próbáltam rájönni olvastam-e már ilyet korábban és ha igen, akkor ott miért nem zavart. Azt mondanám, hogy valahogy nincs jól megírva, vagy a fordítás a ludas, de itt olyan idegennek érződött számomra sokszor és megtörte a lendületet.
Szerintem fontos tudni, hogy ez egy lassan építkező történet sok tájleírással, ami engem beszippantott és olyan volt mint egy virtuális idegenvezetés. Ugyanakkor emiatt a történetet nem mondanám igazán pörgősnek, de nem hiszem, hogy ez a könyv „legnagyobb hátránya”. Kevés szereplő van a könyvben így nem nehéz rájönni, hogy ki a gyilkos és a legnagyobb csavart az adja, hogy miért és hogyan kapcsolódik az eseményekhez. Nekem ezzel alapvetően nincs problémám, mert nyilván lehet azon izgulni, hogy a többiek mikor fognak rájönni és mi fog még történni az ominózus fejlövésig (nem spoiler, mert ezzel nyit a regény!).
@Réka0128 volt olyan kedves és „meghallgatta” a következő monológot írásban. Visszatérő elem regényekben/filmekben/sorozatokban, hogy fegyveres erőknél lévő emberek milyen könnyen tagadnak meg parancsokat amiatt, hogy inkább a saját megérzéseikre hallgatnak. Fogalmam sincs, hogy van-e erről statisztika de ez valahol már elég klisés és kérdés, hogy tényleg ilyen gyakran előfordul-e következmények nélkül, ha igen akkor az azért ad némi aggodalomra okot. Ehhez képest akkor egyszerű halandoktól ne várjon el senki ésszerűséget, ha az arra hivatottaknak se megy. Szóval ez nem itt fordult elő először, de most jutottam el oda, hogy ezt le is írjam, bocsika.
Ennél a résznél még azt gondoltam, hogy nem rossz nem rossz, igaz nem is a legjobb, de lesz ez még jobb is. Szerkezetileg 4MGY, viszont témáját tekintve lehetne spanyol Dan Brown regény (:
P.S. jobb lett volna ha bizonyos kifejezések, címek megmaradnak eredetiben és csillagozva a lap alján megtalálható a pontos vagy körülbelüli magyar jelentés. A magyar fordítás alapján például nem lehet megtalálni a Szélszőtte vásznak falfesményt (311. oldalon), ami állítólag szerepel a világ 30 legjobb falfestményei közt (feltételezem, hogy ez tényleg létezik és akár turisztikai látványosság)…