A ​fehér város csöndje 33 csillagozás

Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Tasio ​Ortiz de Zárate, a közkedvelt régész, akit húsz évre ítéltek egy gyilkosságsorozatért, amely egész Vitória lakosságát rettegésben tartotta, hamarosan szabadul. Már csak néhány napot kell a börtönben töltenie, amikor az öldöklés újrakezdődik: az Öreg Katedrálisban egy húszéves pár meztelen holttestére bukkannak.
Az áldozatok halálát az okozta, hogy valaki méheket eresztett a torkukra. És ez még csak a kezdet.
Unai López de Ayala, bűnügyi profilalkotásban jártas fiatal nyomozó megszállottan igyekszik elejét venni a további gyilkosságoknak. Módszerei rendre felbosszantják a felettesét, Alba főhadnagyot, aki történetesen nő, és akivel ráadásul nyomozás közben zavaros szerelmi viszonyba bonyolódik.
Az idő mintha ellenük dolgozna, és Vitória lakóira újra minden sarkon veszély leselkedik. Ki lesz a következő áldozat?

A fehér város csöndje egy trilógia első kötete. A mű alapján forgatott film 2019-ben került spanyolországi forgalomba. A sorozat további… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Európa, Budapest, 2020
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635042272 · Fordította: Vajdics Anikó
>!
Európa, Budapest, 2020
640 oldal · ISBN: 9789635042807 · Fordította: Vajdics Anikó

Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 100

Kívánságlistára tette 105

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55 >!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Elegáns és összetett noir, amely bemutatja, hogy a múltbeli hibák hogyan befolyásolhatják a jelent. A lenyűgöző helyszín, a kiválóan kidolgozott cselekmény és a tökéletes jellemzés teszi kiemelkedővé Eva Garcia trilógiájának első részét. Kiváló példa arra, hogy hogyan kell úgy sztorit építeni: amikor az író csavart csavarra halmoz, de az mégsem megy az érthetőség rovására. Képes bizonytalanságokban, rejtélyekben és kétségekben hagyni anélkül, hogy bármilyen ingerlékeny módon juttatna el az okokhoz vagy a tényekhez. Arra késztet, hogy kutassuk az értelmet a sorok között, hiszen az is úgy bújik meg, mint a jéghegy vízfelszín alatti része. Minden szemrebbenés nélkül elmondhatom, hogy a krimiírás magasiskolájának lehetünk tanúi, annyira hiteles, annyira őszinte, tökéletesen áttudjuk élni az egészet, és együtt tudunk érezni-lélegezni a karakterekkel és magával a történéssel. Sokkal mélyebben rejtőzik az igazi érdeme, mint azt előzetesen mutatja nekünk. Mindenkinek ajánlom, aki szereti a krimiket, a csavarokat, a lassan kibontakozó történeteket meg mindent, ami ezzel jár, mert számomra a műfaj egyik legjobb alkotása!

17 hozzászólás
Kókuszka >!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Mennyivel egyszerűbb néha csak figyelni és hallgatni! A bűnesetek hátteréhez tartozó embereknek annyi mondanivalójuk lenne, és mi nyomozók, észre sem vesszük őket. Szakértőknek képzeljük magunkat, pedig nem is ismerjük egymást; alig tudunk valamit az elkövetőkről, az áldozatokról és a környezetükről.

Unai López de Ayala, profilalkotásra szakosodott nyomozó magánéleti problémák után tér vissza a különleges gyilkosságok megfékezésére. Húsz éve történt rituális sorozatgyilkosságok újra ismétlődnek, melyek erkölcsi üzenetet hordoznak, napvirág és egyéb szimbólumokkal az Édenkertből kiűzött emberpárra utalva. Az ikergyilkosságok rejtélye félelemben tartja a baszkföldi Vitória lakóit, a nyomozók sötétben tapogatóznak. Legendák, mitológiák, történelem. kultúra, spanyol egyházi ünnepek, templomok, katedrálisok világával ismerkedhetünk. A megoldásig vezető út hosszadalmas, tele kitérőkkel, vakvágányokkal. Legérdekesebb és egyben a legolvasmányosabb a múltbeli szerelmi háromszög, amely egyben az egész mozgatórugója. Annak ellenére, hogy egy trilógia első kötete nem érzem függővégesnek, minden a helyére került.

pribrgre P>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor először olvastam skandináv krimit, és elképzelni nem tudtam, hogy azokat a neveket én valaha kiolvasom, nemhogy kimondom. :D De mint ahogy azok esetében, most is viszonylag hamar megszoktam a neveket. :)
Bíztam benne, hogy a nagyon erős bevezető után tartani fogja a szintet a továbbiakban is, szerencsére nem kellett csalódnom. Az elejétől fogva izgalmas, szórakoztató, nagyon jól megírt történet. Hiába tudtam meg már a bevezetőből mi lesz Unai sorsa, azért izgatottan vártam és olvastam, hogy jut el odáig. Jó kis csavarok voltak a vége fele, még úgyis, hogy azért 1-2 közülük sejthető volt. :)
Felőlem jöhetne is a következő rész, azonnal olvasnám is. :)

3 hozzászólás
ƨɔɴом P>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Így képzelem el a Hannibál és a Da Vinci kód szerelem gyerekét… izgalmas, pörgős, tudod kapkodni a fejed, hogy mi történik, ki kivel van és miért történik. Mindezt olyan módon tálalja az író, hogy sokszor minden mást képes voltam félredobni csak azért, hogy olvashassam. Esküszöm próbáltam húzni és elmerülni benne, de lehetetlen…
Unai karakterétől tartottam, túlzottan ígéretesnek festette le a fülszöveg, de a legmeglepőbb, hogy végig tudta is tartani ezt a szintet.
Ah, örülök, hogy beruháztam a könyvre, ezek utána filmre is vevő leszek ^^

Hellena P>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

A teljes értékelés olvasható a blogomon:
https://thedeathgoddess.blogspot.com/2020/05/19-het-eva…

Eddig egyszer volt dolgom spanyol szerzővel, számíthattam közlékenységre, kiszólásra, lazaságra, látszólag vagy ténylegesen zagyva történetvezetésre. Nem rossz tulajdonságok ezek, de szokni kell. Az első kétszáz oldalnál tapasztaltam is ezeket, sokszor csak pislogtam vagy kapkodtam a fejem: most mi van? Hol vagyunk? Mi történik? Ki kicsoda? Sok név, hosszú nevek, sok helyszín, az ugrás az időben – először nehezen tudtam követni. Kicsit lassan is haladtam vele. Aztán egyszer csak megvilágosodtam, és onnantól beindult, és a cselekmény is elkezdett bonyolódni – de mennyire!

Viszonylag sokáig nem tudjuk, hogy itt két szál lesz, egy a jelenben, egy a múltban. A múltbeli szál leginkább azt szolgálja, hogy mi magunk megértsük a történteket, hogy ha ügyesek vagyunk, előbb rájöjjünk a titkokra, mint a nyomozók. A második szál aztán úgy tűnik el, ahogy felbukkant; a megfelelő helyen beleolvad a fő szálba. Olyan simán, hogy észre se vesszük.

A történet tele van váratlan fordulatokkal, ami nem hagyja, hogy unatkozzunk, és azt se, hogy letegyük a könyvet. Nem tudott nem érdekelni, hogy hogy van tovább, hogy jók-e a tippjeim a gyilkos személyét és az indítékát illetően. Az indítékot telibe találtam, és a személyét illetően is közel jártam, mégis meg tudott lepni.

Az eseményeket és a fordulatokat tekintve az volt az érzésem, hogy ebben a történetben aztán tényleg minden jelen van, meg még a fordítottja is. Családi titok, házasságtörés, rengeteg halott, egy utolérhetetlen gyilkos, a meg nem értett, a bűnbak, a hackergyerek, az egyenes út és a nem hivatalos út, és a bizonytalanság mindenhol. Az érzés, hogy valami még mindig nem stimmel. Mintha az írónő minden ötletét, ami csak felmerült egy ilyen történethez, bele is akarta volna írni ebbe az egybe. És nagyon jól tette! Mindent felhasznált, és egy olyan szövevényes cselekményt hozott létre belőle, hogy tátva maradt a szám. Rendkívül összetett a történet, minden mindennel összefügg, mindenki mindenkihez kapcsolódik valahogyan. Mindenbe részletesen beavat, és egyúttal pörgeti az eseményeket. Nincs felesleges szereplő és a végére nem marad elvarratlan szál. A megoldás kicsit gyors, de ütős, és minden és mindenki a helyére kerül, a két főszereplő kapcsolatát kivéve. Tudom, hogy trilógiáról van szó, de ezen az egyen kívül nem látok már szálat, ahol a történet fonalát fel lehetne venni és gördülékenyen folytatni.

Az írói stílusba sem tudok igazán belekötni. Az elején kissé zavartak a kiszólások, de később rájöttem, hogy nagyon is emberi, ahogy ezt alkalmazza. Hisz mindenkivel előfordult már, hogy legszívesebben mást mondott volna, mint ami valójában elhangzott. Ez lehetővé teszi, hogy jobban belelássunk a főszereplő fejében, hogy jobban tudjunk vele azonosulni. Erre szolgál természetesen az E/1 is. Nagyon tetszett az is, ahogy a szereplők érzelmeit megjeleníti, és ahogy ezekre az intenzív érzelmekre építi fel a történetet. Az elhagyatottságra, a kitaszítottságra, a meg nem értettségre, az elkeseredettségre és a bosszúvágyra.

Nem egyszer fogom elolvasni. Valószínűleg a második kötet megjelenésekor újra előveszem.
És ebben a pillanatban azt hiszem, hogy te leszel az idei kedvencem, #Kraken.

2 hozzászólás
Krimedika>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Kifejezetten tetszett az, hogy nem csupán krimirőp van szó, hanem egyben történelemről, művészettörténetről, régészetről is. A jelen-múlt fejezetek váltakozása méginkább fordulatossá tette a regényt. Imádtam elejétől a végéig!

kizabella>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Nagyon akartam ezt a könyvet. Megszerezni, olvasni, érezni, élvezni. Nem okozott csalódást. A történet egyedi és izgalmas. Krimi és útikalauz egyben. A szimbolikus ikergyilkosságok mellett bejárjuk Baszkföld Álava tartományát is. Megismerjük a főváros és a környékbeli falvak jellegzetes épületeit, történelmét, a helyi pogány szokásokat és legendákat. Némi túlzással, jobban érdekeltek ezek a varázslatos helyszínek és történetek, mint a nyomozás és a gyilkos személye. A fél pont levonás oka a főszereplő (szerintem kissé kidolgozatlan) karaktere; nem tudtam igazán megkedvelni.

rchrd>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Biztos vagyok benne, hogy az írónő szereti Hannibalt, Paula és Paulinat. Egy krimi szappanopera könyvben. Nem mondanám túl egyedinek, de attól függetlenül, hogy deja vu érzésem volt, fel tudtam ülni az írónő vonatára, és élveztem a történetet. A nevekkel kissé hadilábon álltam elején, de hozzá lehet szokni. Kíváncsi vagyok a Netflixen található filmre, és a következő részre. (remélem a kiadó kegyes lesz:) )

Tet68>!
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje

Nagyon-nagyon jó könyv!!!! Remélem hamarosan jön a folytatás!!


Népszerű idézetek

mate55>!

A tévések lerohanták a barátaimat a kameráikkal.

(első mondat)

pribrgre P>!

Hátborzongató érzés volt belegondolni, hogy a fájdalom összehozza az embereket, talán még az örömnél is jobban, mert az utóbbiról, amilyen javíthatatlanul hálátlanok vagyunk, hamar elfeledkezünk.

435. oldal

pribrgre P>!

Nem mintha meg akartam volna váltani a világot. Szerettem úgy hagyni az univerzumot, ahogyan találtam. Olyan halottakkal, akik rendes úton távoznak az élők sorából, és nem bántanak vele senkit. Megértettem a dolgok természetes rendjét, a bennünk rejlő folyamatok logikáját, elfogadtam a halált, a baleseteket és a betegségeket is… De az olyan perverz csapdahelyzetekkel, amelyekben a Kaszás ártatlan kisgyerekeknek állít kelepcét, nem voltam képes kiegyezni.

123. oldal

pribrgre P>!

Egy rendőrnek nem illene azzal lezárnia egy ügyet, hogy az egész várost rettegésben tartó sorozatgyilkosnak ő az utolsó áldozata, az élet azonban, ha játékos kedve támad, alaposan meg tudja keverni a lapokat.

10. oldal

pribrgre P>!

A félelem a legrosszabbat hozza elő az emberekből, és egy ponton túl senki sem ártatlan.

122. oldal

pribrgre P>!

Vitóriában nem akadt senki, aki ne lett volna megrendülve, amikor kiderült, hogy golyó került a fejembe. Tudom, hogy így volt, és ha azokban a pillanatokban gondolkodni tudtam volna, ami fizikai képtelenség volt, a mennyben éreztem volna magam a sok együttérző megnyilvánulástól.

10. oldal

Hellena P>!

Az ember gyakran nem látja, mi van az orra előtt. Fel kell benne buknia, hogy észrevegye.

109. oldal

pribrgre P>!

Nem tudom, miért, de a hideg futkározott a hátamon, mintha a munkája eredményében gyönyörködő Kaszás ólálkodott volna a hátam mögött.

178. oldal

Hellena P>!

Az emlékezet időnként egészen triviális helyeken helyez el rajszögeket, hogy örökre megjelölje a fontos pillanatokat, akkor is, ha az „örökre” túl hosszú időnek tűnik számára.

314-315. oldal

1 hozzászólás
pribrgre P>!

Amikor valaki futószalagon kezdi gyártani az áldozatait, és hozzá egy megátalkodott zseni, csak azért imádkozhatsz, hogy az arany sorsológömbből ne a te golyód pottyanjon ki, és a következő „nyerőszám” ne a te számod legyen.

11. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Sikíts értem
Helena Silence: Ezüsthíd
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Stephen King: Joyland
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Jo Nesbø: Hóember
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Kathy Reichs: Csont és vér
Bleeding Bride: A téboly kertje
Brenda Joyce: Halálos ölelés