Mozart ​felébred 33 csillagozás

Eva Baronsky: Mozart felébred

1791. december 5. éjszakáján minden idők egyik legzseniálisabb zeneszerzője az ágyában haldoklik, és élete utolsó művét nem tudja már befejezni… Másnap idegen emberek közt, idegen helyen, furcsa ruhákba öltöztetve ébred. Sajnos nem indul jól a napja, nem találja se a helyét, se az idejét. Lehet, hogy ez a pokol tornáca, de az is lehet, hogy a paradicsom. Csak egyetlen magyarázata lehetséges: ez egy isteni küldetés, be kell fejezni a Requiemjét. De ehhez meg kell találnia a közös hangot a tojotákkal és siemensekkel,az óriásférgekkel, a fülmelegítőkkel, hogy a jumbó bögréről ne is beszéljünk.
Jöjjön most a klasszikus kérdés: Vajon sikerül neki?

Eredeti megjelenés éve: 2009

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2013
334 oldal · ISBN: 9789632792750 · Fordította: Nádori Lídia
>!
Typotex, Budapest, 2013
330 oldal · ISBN: 9789632792750 · Fordította: Nádori Lídia

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

balagesh IP>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Úgy látszik, Mozarttal nem lehet mellényúlni. Ez a bohókás figura, ez a zseniális bolond megnevettet és megríkat. A könnyedség elviselhető maximuma ez a könyv. Vagy a komolyság elviselhető minimuma. Szégyenkezés nélkül élvezhető.

2 hozzászólás
ddani P>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Meglepő* módon Mozart új korba helyezett pótéletrajza inkább kortárs kommentár, mint zenetörténeti utazás. A művészlétet meghatározó szerelmek és zene mindenféle érzékletes és eksztatikus kreatív hullámvasutazása közben eléggé kemény tematikán vonulunk végig az osztrák (európai, jóléti) rögvalóság árnyoldalain. Hajléktalanság, nélkülözés, művésznyomor, szakmai elitizmus és piaci alapú elutasítás, hatósági bürokrácia, kényszergyógykezelés. Nem éppen móka és kacagás. És mint minden jól megírt, humorral szegélyezett, szinte lehetetlen sorsdráma, sőt: tehetségdráma, ezt is visszatartott lélegzettel lehet végigszáguldani, hogy ugye, a Művészúr** végül boldog és sikeres Mozart lehet, ugye nem öljük meg a modern társadalmunkkal és technológiánkkal.
Olvastatja magát, mindenféle előképzettség nélkül is befogadható, még strandra is kivittem volna ha normálisabb az időjárás szóval Mozart kicsit populáris ugyan, de tök jó.

*a Nézd, ki van itt után valójában annyira nem is meglepő egyébként, mindenesetre másképpen, mint ott ::: https://moly.hu/ertekelesek/1584236
** alapvetően itt is egy meglehetősen tizennyolcadik századi szereposztás lesz a párkapcsolati idea: az alkotó géniuszt megértő és támogató jó anya és feleség***, aki szereti a Művészurat satöbbi.
*** a kreatív géniusztárs szerető szaxofonistennő ugyanis másnap reggelre már le is lép, és vissza se néz – ilyen értelemben talán jobban is jár.

Annamarie P>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Nincs ezzel a könyvvel nagy probléma, csak éppen semmi különös. Ez a „Jöttünk, láttunk, visszamennénk” feeling, kicsit lerágott csont, és én nem is próbálkoznék vele, ha épp nem egy remek ötlet feldolgozásához használná a szerző. Nagy szívfájdalom, hogy Mozart nem tudta befejezni a Requiem-ét, de ez az időutazásos történet így egy kicsit fejre ejtett ötlet lett Eva Baronsky könyvében. A szerző sem tudta hogyan mászhatna ki ebből az egészből, így a könyv vége is -szó, ami szó- béna lett.
Amit viszont kiemelnék, magam sem tudom hogy történhetett, de a viszonylag kevés leírással bemutatott környezet élő, valóságos térré nőtte ki magát. Az, hogy most nagyon jó lett-e a fantáziám, vagy elég volt csak egy két ecsetvonás felmázolása ahhoz, hogy testet öltsön a 2006-os Bécs -azt magam sem tudom, de a lényeg, hogy tényleg működött.

Bubesz1998>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Ó, Drága Amadé!
Hát valóban akkora gondot okoz neked a nevek zűrzavarában az Amadeus?

Mindenesetre komolyan szólva: Imádtam olvasni. Mozartról köztudott, hogy lobbanékony természet. Talán ennyire nem is bohókás, de értékelendő, hogy a jövőben a humor társául szegődött.
Szinte láttam magam előtt az újra élete teljében lévő, csavargó Wolfgangot, Piotrt és a többieket. A 2006-os Bécs is a szemem elé rajzolódott, mint az a kék szalag, bár még sosem jártam ott. Zenészként dupla öröm volt zenész regényt olvasni. Itt-ott felrémlettek előttem a zenetörténet órák, a Requiem, a szonáták, a könnyed, de annál tartalmasabb művek. Mozart öröksége túlmutat a jelenen, és bízom abban, hogy a jövő nemzedékek számára is példaértékű lesz.

Visszatérve: nagyon örülök, hogy megláttam az antikváriumban, első pillanattól kezdve tudtam, hogy haza fog velem jönni a könyv. A borító volt, ami első körben felkeltette az érdeklődésemet, annak ellenére is, hogy a zeneszerző nem túl pozitív megjelenésű. Sajnos igazat kell adnom abban, hogy a borító talán csak az első néhány fejezetig lehet találó, de a modern környezetbe helyezett zeneszerző megpróbáltatásait talán tükrözi.
A szerelmek nehézsége mellett könnyed olvasmány, a befejezése azonban kis űrt hagy. Biztos, hogy még sokáig fogok elmélkedni a klasszika nagy zsenijének művészetén és életén.

kormix P>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Fúúú de sokáig tartott ez az olvasás. Bőven volt időm feldolgozni a könyvet az egyhetes olvasás közben, most mégsem tudom, mit írjak az értékelésbe, a csillagozás is nehézségekbe ütközött. De elkezdem valahol.

A fülszöveg tökéletes, legalábbis nálam elérte a célját, felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt. A borító már kevésbé tetszett, így olvasás után pedig egyenesen gagyi, főleg abban a tekintetben, hogy spoiler. Mondjuk igazából Eva Baronsky munkáját ez nem befolyásolja.
Az írónő egy már ismert ötletet vett elő, aminek a fő elemét cserélte ki, így került egy másik korba Mozart, és nem más. Ahogyan írták előttem is, ebben rengeteg potenciál lett volna, de nem igazán lett kihasználva.
Mozart első napja 2006-ban a szokásos séma szerint zajlott, rácsodálkozott mindenre, ez hol vicces volt, hol gagyi. Engem az első 20-30 oldal totál untatott, nem történt semmi érdekes. Aztán megjelent Piotr, és végre elkezdett elindulni valahová a történet.

Innentől kezdve igazából egy szóval tudnám jellemezni a könyvet: hullámzó. Egy vicces jelenet után két oldallal Mozart sikeresen felcseszte az agyamat, újabb két oldallal később megint történt valami megmosolyogtató, hogy ismét két oldallal később szintén felidegesítsen. Ezt eléggé nehezen viseltem. Ráadásul Mozart alakját az írónő valami félelmetesen irritálóra írta meg. Gyerekes volt, felelőtlen, szétszórt, sokszor öntelt, de leginkább ostoba. Lehet magyarázni ezt azzal, hogy 200 évnyi fejlődést kellett hirtelen feldolgoznia, de a hajlandóság sem volt meg benne. Szóval a vicces jelenetein kívül nem igazán lopta be magát a szívembe.

Nem értem, hogy a romantikus vonalat miért kellett erőltetni, szerintem ki lehetett volna hagyni. Mert például a spoiler nettó kapartam az arcomról a bőrt. Szerencsére az spoiler már egy fokkal elviselhetőbb volt. Bár az, hogy spoiler, hát az, az.. az nem is tudom. Az így WTF? Na mindegy..
Ami pedig a lezárást illeti, hát ne. NE! Ennél gagyibban meg se lehetett volna oldani.

Tehát tényleg nagyon hullámzó volt számomra ez a kötet, sajnos a vége pont egy hullámvölgyben jött el. Mindenesetre nem tántorítanék el senkit tőle, mert egyrészt humoros volt, másrészt a történetvezetéssel sem volt különösebb baj. Amint megtalálta a helyét Wolfgang, felgyorsult körülötte minden, tehát unalmas abszolút nem volt a könyv.

oross>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Jópofa sztori, jól megírva. Olvasásra ajánlom..én szeretnem egyszer megérteni a zenei utalásokat is…de azok nélkül is élvezhető és olvasmányos.

FZolee P>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Amikor tudomást szereztem erről a könyvről, mindjárt azt gondoltam, hogy WTF és hogy ezt el akarom olvasni. Azt kell, hogy mondjam, hogy nem is csalódtam benne.
A könyv eleje nagyon jól sikerült, elég sűrűn nevetnem kellett Mozarton, zseniális dolgokba keveredett és a régies szavakon, egyes kifejezésein is jókat derültem. Sajnos néha ez már-már átment idegesítőbe, de még teljesen vállalható maradt. Mozart mellett Piotr karakterét szeretném még kiemelni, aki sokat hozzátett a történethez, ahogyan segítette Mozart életét, aggódott érte.
A hangulat a „végjátékban” merőben megváltozott, szomorú irányba indult meg. Sajnálom, ami Mozarttal történt. Örültem volna, ha rendes lezárást kap a könyv, mert így a levegőben lógva hagyta a könyvet, nincs igazán rendes befejezés. Aztán lehet jobb is így, mert bármit beleképzelhetünk a folytatásba, egy rossz lezárás helyett.

leho_noemi>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Manapság divat „újjáéleszteni” az embereket az irodalomban, a gond viszont sokszor az, hogy ez rengeteg klisével jár – főhősünk felébred, rácsodálkozik a 21. század vívmányaira, nem érti, hogy került ide stb. – és bár ezek a kiszámítható mozzanatok ebből a regényből sem hiányoznak, így is tele van váratlan eseménnyel. Mindenkinek ajánlom.

dr_Eminens>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Er war Superstar
Er war populär
Er war so exaltiert
Because er hatte Flair
Er war ein Virtuose
War ein Rockidol…

Bevallom, Mozartról annyit tudok, amit Milos Forman filmjében láttam (ami persze mese habbal), de ott be is lopta magát a szívembe. Nem egyszer láttunk már olyan történetet, ahol múltból jött időutazók csetléseit-botlásait követhettük, de vicces és kedves volt, ahogy Wolfgangunk rácsodálkozott a számunkra olyan mindennapi dolgokra, mint pl. egy bélelt dzseki. A történet második fele sajnos egy kevésbé izgalmas romantikus szálba torkollik, aztán ráadásul kurtán-furcsán ér véget… Pedig mennyi mindent lehetett volna kihozni a szituációból! Végig azt vártam, hogy Mozart szembesül a köré épült kultusszal, de ez jobbára ki is merül abban, hogy megmosolyogja a Mozart-golyót. Miért nem került valahogy a kezei közé az életéről szóló film, vagy akár miért nem hallotta meg a rádióban a fent idézett slágert? Kár, hogy nem boncolgatta az ember és a legenda közti kapcsolatot a regény. Ennek ellenére összességében tetszett, de sok kiaknázatlan lehetőség maradt benne.

Dóra_Jegenyés>!
Eva Baronsky: Mozart felébred

Kicsit érthetetlen, kicsit fura. Pár dolgot szívesen megtudtam volna még….de magával ragadott. És azt hiszem, ez a lényeg.


Népszerű idézetek

balagesh IP>!

De mindig, ha hallom Wolfgang zenéjét, azt gondolom, hogy a Jóistennek a testvére.

Lacrimosa, 178.o.

kormix P>!

Morgott valamit, kinyitotta a hűtőszekrény ajtaját, és kivette belőle az utolsó, már félig üres babkonzervet. Lassan megfordult, és úgy nézett Wolfgangra, mint egy egzotikus állatra.
– Ez minden, amit hagytál?
Wolfgangnak széles vigyorra húzódott a szája. – Bableves az élet sója, hangos fingnak okozója!

126. oldal

balagesh IP>!

Jéghideg atyafi a halál.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: halál
balagesh IP>!

ma egy hete, hogy naponta concertet adok – általában telt ház előtt, csak a pianoforte hagy némi kívánnivalót maga után, márpedig a tisztes pianista teljesítményhez kell a jó instrumentum, no de nem panaszkodom, ha nincs is ki mind a négy kereke a publikumnak, a pianoforténak megvan az összes billentyűje – kívánhat-e többet az ember e nehéz időkben?

Benedictus, 292.o.

kormix P>!

Wolfgangnak megjött az étvágya; sonkát, kolbászt, perecet, süteményt és soha nem látott gyümölcsöket pakolt a kocsiszerűen tolható, csillogó kosárba.
– Elég. Nem tudod megenni ezt a mindent.
– Ugyan, én… – Wolfgang megállt, elakadt a szava. Polcokkal teli fal állta el az útját, alig magasabb nála. Színesre festett, arannyal díszített dobozok csillogtak rajta. – Ez mi?
– Mozart-golyók. Nem ismered?
– Mo-zart-go-lyók?! Hah! – Wolfgang a combjára csapott, és megpördült tengelye körül. – Hát ez jó! Mozart-golyók. Mindjárt főbe is lövöm magam velük. Mondd, meg lehet ezeket enni? – Egyik dobozt vette le a másik után: az egyik kerek volt, a másik hosszúkás, a harmadik négyzet alakú, de hegedűt formázó doboz is akadt. Piotr sorra kivette a kezéből a dobozokat.
– Abbahagyod, ez túl drága dolog, veszel tábla csokoládét, olcsóbb.
– De Piotr, Mozartot nem tagadhatod meg tőlem, kedves barátom, ezt nem hagyom ki, megeszem az utolsó morzsáig, hamm, Mozart, bekaplak! Hahaha!

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kolbász · Mozart-golyó · sonka · sütemény
Dina0413>!

Hirtelen mindenütt hallotta: a szilfák szelíden hajladozó ágai közül, a madarak ezüstös hangjában, a szél zúgásában. Még egy távoli autóbusz motorzajában is fölzengett valami, amit korábban soha nem hallott, és amely bizonyára ott rezgett mindenben már azelőtt is. A dolgok leglényegének éneke, a hangok mögötti zene, a hangzás esszenciája és lebegő ritmusa, mely nem is volt már ritmus, hanem az előrehaladó idő súrlódó léptei, hangzó világremegés. Egy eljövendő kor pulzálása.
– Minden – ujjongott –, minden zene!


Hasonló könyvek címkék alapján

Romain Rolland: Goethe és Beethoven
Barát Endre: Boszorkánytánc
Alyssa Palombo: A velencei hegedűs
Thomas Mann: Mesterek szenvedése és nagysága
Sienna Cole: Reményszimfónia
Alfred Amenda: Eroica
Szolomon Volkov (szerk.): Testamentum
Székely Júlia: A halhatatlan kedves
Zsigray Julianna: A Sugár úti palota
Passuth László: A mantuai herceg muzsikusa