Íphigeneia ​Auliszban 51 csillagozás

Euripidész: Íphigeneia Auliszban Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magyar Helikon minikönyvek

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
236 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseri Gábor · Illusztrálta: Bozóky Mária
>!
Franklin-Társulat, Budapest, 1906
108 oldal · keménytáblás · Fordította: Radó Antal

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Akhilleusz / Achilles · Agamemnón · Iphigeneia · Klütaimnésztra / Clytaemestra · Meneláosz


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

eme>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Szép Heléna megkeverte a kártyákat. Körülötte tragikus sorsok tucatjai, egy évtizedig tartó háború, hányattatás, felperzselt Trója… Persze nem csak Heléna okolható a bonyodalmakért. A szálak szerteágaznak, van benne isteni hiúság és érzékenység, emberi nemtörődömség, a mértéktartás hiánya, önzés, az istenek semmibevevése. Márpedig ez nem maradhat megbosszulatlanul.
Auliszban vagyunk, kedvező szélre várva. De ki is hibáztatható a hosszú és meddő várakozásért? Agamemnon, mert elejt egy szent állatot, az istennő szarvastehenét? Artemisz, mert bosszúálló? És miért is kell az áldozat, az indulás ára? Hogy Meneláosz, a sértett férj visszanyerje csalfa feleségét? Hogy a szabad Hellász megleckéztesse a rabszolga barbárokat? Lélektani dráma ez a javából, amelyben a dráma cselekményét megelőző események szerint önző és meggondolatlan emberek, önző és bosszúálló istenek sértettségükben elvakultan játszanak sorsokkal és idéznek elő sorsokat. Magában a drámában büszkeség, becsület, harci vágy csap össze együttérzéssel, emberséggel. Az áldozat értelme vagy értelmetlensége, szükségessége illetve szükségtelensége a kérdés. Nemcsak indulatok, személyes érzelmek, hanem érvek és ésszerű belátások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a beszélgetések, szembesítések során számos szereplő változtasson addigi hozzáállásán.
Tépelődő, töprengő, magukat emésztő emberek kerülnek a középpontba – elsősorban Agamemnon, aki vétke miatt bűnhődik, akit esküje kötelez, aki megadja, majd meggondolja, majd ismét megadja magát a sorsnak, aki mintha gyáván menekülne a személyes felelősség elől, és akit mégis szánunk mint szenvedő apát. Vezérnek lenni vagy lemondani a harcról? Áldozatot hozni, vagy otthagyni a már megfékezhetetlenné vált tömeget? Aztán ott van Iphigeneia, aki tudatlanul és ártatlanul csöppen a dráma kellős közepébe, és aki a végére az önzetlenség nagyszerű példaképe lesz. Valójában nincs választása, sorsának alakulásáról látszólag nem dönthet, arról azonban igen, hogy hogyan fogadja azt. Így lesz kétségbeesett, menekülni vágyó áldozatból a Szabad Hellászért halni képes hőssé, úgy tűnik, megengesztelve ezáltal Artemiszt. De említhetnénk Meneláoszt, Klütaimnésztrát vagy akár Akhilleuszt is. Mindenikük egyféle választás előtt áll, emberségében mérettetik meg. Nem tudom, mennyire jó dráma az Iphigeneia Auliszban a műfaj kritériumai szerint, de kimondottan tetszik bonyolult és sokágú problémafelvetése, lélektanisága és humanizmusa.

Bagheera70 P>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Nem volt könnyű – hisz ókori görög drámát nagyon régen off tartottam a kezemben – ennek ellenére kimondottan élveztem. Ez ugyan okozott számomra némi nehézséget, néhol gondokodóba estem, hogy épp miről is beszélünk tulajdonképp? Aztán csak leesett. Ehhez annyi kellett, hogy jócskát visszamenjek az időben, betájoljam magam hol is vagyok, illetőleg felidézzem magaman a görök mítoszokat, hősöket. Ugyanis nem kevés benne az utalás! És persze (szerencsémre) volt a végén mindenféle jegyzet, kiegészítés, ami megkönnyítette számomra a dolgokat.
De a műről. Tulajdonképpen Szép Heléna történetének egy része a másik oldalról tekintve. Helenéről készült is egy film, a címére nem emlékszem, csak a kép van előttem, ahogyan a sereg ott áll Trója előtt. Ezért is voltam kíváncsi az ellenoldalra, ott mik is történtek.
Hiszen Helené Klütaimnésztra testvére spoiler, aki annak ellenére, hogy Menelaoszt választja, Párisszal megszökik – és ebből indul ki az egész. Ahogyan már említettem is, az ellentáborban vagyunk, Menelaosz és seregei csak a „jelre” várnak, hogy visszaszerezzék Helenét. Az ő hadvezére Agamemnón, felesége Klütaimnésztra és leánya Íphigeneia, tulajdonképpeni szereplőink.
A sok utalgatás között, meg a szép körülírások közül nehéz volt kihámozni a tulajdonképpeni lényeget.
Mivel a sereg áll Aulisznál, Artemisz istennőnek áldozatot kell bemutatni, nevezetesen úgy, hogy Agamemnón (Menelaosz testvére) feláldozza neki lányát – történeteszen Iphigeneiát. Mivel ő nincs jelen, ezért egy olyan levelet ír, hogy Akhilleusz nászt akar ülni vele, így csalja Auliszba. A szép az egészben az, hogy – anya és leánya odaérvén – beszélgetésbe keveredik vele, aki nem is tud az egészről semmit! A kiigazító levelét pedig Menelaosz elfogta, így az nem jutott kezükhöz. Szóval zajlanak a történések, mennek az ellenintézkedések, könyörgések. És ennek ellenére …. plusz a csoda. Magyarán, nem írom meg mi lett a végeredmény, inkább olvassátok el! Érdemes! A dolog másik fele pedig az, hogy 'vissza a gyökerekhez'. Mert akárhogyan is nézem, mint minden, így az írás, költészet etc. alapja, innen indultak ki a dolgok. Ha nem akadnak olyanok, akiknek nem tetszik a görög tragédia, nem óhajtoznak más után, talán nem is alakulnak ki a különböző stílusok és formák. Vagy ha valami módon mégis, akkor sem biztos hogy egészen idáig eljutottunk volna, hisz a továbbfejlődéshez is idő szükségeltetik. Nagyon-nagyon lesarkítva a dolgot: kissé megnyirbálva és lerövidülve kialakulnak a versek; kissé feltupírozva, bővítve pedig a regények (legalábbis az én elgondolásom és rövidített verzióm szerint). És innen már csak egy paraszthajszál ezek különbéle formátumban való megjeleníttetése.
A gondolataim, ami menet közben eszembe jutott. Emlékeim szerint az ókori görög színházakban kizárólag férfiak játszhatták el a szerepeket. Nomármost a darabban (mert e drámákat színileg is előadták) hölgyek is vannak, akiknek szerepük van (Klütaimnésztra és Íphigeneia), kik megjelenhetnek a színpadon – feltételezem annyira nem bonyolították el a szinpadra vitelt, hogy mind Helenét, mind Artemiszt is megmutassák – kivéve persze, ha szöveget írtak nekik erre az alkalomra. De maradjunk az első két nőnél. Elképzeltem. JAJAJAJAJAJ!! Az addig még rendben is volna, hogy álarcot viseltek, tehát a szakállát pl. nem látom. Azt se mondhatom, hogy jó szőrőslábú volt anya és lánya, hiszen a hosszú ruhájuk off miatt nem látszhatott. És itt jön a nagy DE:
az akkori direktor, aki színre vitt bármit is, elképzeléseim szerint csak nem valami 4ajtós szekrény, vállas embert választott női szerepre! Biztos nem a legnagyobb izomkolosszus mellett tette le voksát, hanem valamilyen gyengébb csontozatú egyént választott. Már ha olyan sok emberből tudott választani! És akkor még ott van az ádámcsutka-kérdés. Igaz, ezt vagy a túlméretezett álarc takarhatta, vagy a hátsó sorokban ülők észre se vehették. Különben is, mit kötök bele mindenbe, igaz?
Szóval olvasván a művet elképzeltem, ahogyan a szép vékony karcsú leány, Iphigeneia épp adja elő esdeklését Agamemnónnak, ezt színre vívén megjelenik a hadvezér Agamemnón, egy szép izmos ember, és Iphigeneia, az erős lábszörzetű, szintén izomkolosszus szakállas szépnő.
Én meg szégyelljem magamat, mert tragédiát olvasok és ilyenek jutnak az eszembe, amin csak mosolyogni lehet.
De mindettől függetlenül, kedvem támadt föleleveníteni dolgokat, úgyhogy azt hiszem elő is keresem a görög regékkel, mítoszokkal, legendákkal és hősökkel foglalkozó könyveimet.
És az is remélem, a hülyeségeimmel nem vettem el senki kedvét attól, hogy akár ezt a művet, akár valamelyik másikat off elolvassa!!

Chöpp >!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Szkeptikusan fogtam hozzá, de minden reményemet és elképzelésemet maximálisan felülmúlta. Most már hiszek Euripidészben.

pwz I>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Fejembe vettem, hogy felgöngyölítem a Trójai mondakört. Bizony, Euripidész ezen drámája is ennek része. Idő: T.p.e., vagyis „Trója pusztulása előtt”. Párisz már megszöktette Helénét, Menelaosz feleségét, ezért a volt kérők – Heléné apjának tett esküjüknek megfelelően – a „megcsúfolt férj” segítségére siettek. Ez volt az a had, ami később Homérosz Iliászában Tróját ostromolta. De Aulisznál szélcsend állt be, a had „Akhilleuszostól, Odüsszeuszostól és a többi hellén hősöstől” ott ragadt az auliszi fövenyen. – Itt csak az isteneknek szánt emberáldozat hozhat megoldást – mondá Khálkhász, a jós…! Na, itt jön be a képbe Iphigenia, Agamemnón egyik lánya! És a seregek fővezére, Agamemnón már itt is froclizza Akhilleuszt, előrevetítve azt, ami később Ilionnál más formában ismét megtörténik… Mindent nem mondok el…, ja, még annyit azért igen, hogy Iphigenia is back, but in Tauris, in another drama, written by Euripides, too :D!

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1960
236 oldal · keménytáblás · Fordította: Devecseri Gábor · Illusztrálta: Bozóky Mária
Alena89>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Egy újabb görög dráma kivégezve.
Mindig is érdekelt a görög mitológia. Lenyűgöz a számtalan kisebb-nagyobb egymásra épülő történet összhangja.
Most a trójai-mondakör került „terítékre". Örülök, hogy megismerhettem ezt a kis kiegészítő történetet, ami talán annyira nem is kicsi, és jelentéktelen, mint elsőre hinnénk, mert ha ezek az itt leírt tragikus események nem mennek végbe, talán el sem kezdődik a trójai háború.
Aminek igazából nem is volt semmi értelme, mint a legtöbb háborúnak…
Ez a gondolat fogalmazódott meg a fejemben olvasás közben többször is, hogy mennyire mondva csinált okokkal képesek az emberek háborút indítani, és mennyi ember halt meg, és mennyi fog még meghalni értelmetlenül, mások kicsinyes bűnei miatt.

Anna_Casea>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Nagyon tetszett!
Imádom Euripidészben, hogy fog egy alapvetően szomorú eseményt, és úgy ír belőle drámát, hogy megtölti szeretettel, önfeláldozással és megbocsátással, ezáltal az egész sokkal szebb történetté válik. Sokkal többé teszi a történetet, hogy megláthatjuk, hogy a kegyetlen és véres gyilkosságok hátterében milyen érzelmek álltak, és milyen érzelmek követték azokat.
Csak ajánlani tudom!!!

Izolda P>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Annyira tipikus, hogy az irodalomórai mondatok jutottak eszembe folyton. Egyszer szivesen megnéznék egy ilyen drámát a szinpadon.
Szegény Iphigenia!

AgiVega IP>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

Nem rossz. Nem egy lenyűgöző valami, de volt benne pár rész, ami nagyon bejött, pl. az, amikor Klütaimnésztra a férjének könyörgött Iphigeneia életéért, meg az is, amikor maga Iphigeneia könyörgött az apjának, hogy ugyan, ne ölje már meg. Azok nagyon remek monológok voltak. :)

jM_>!
Euripidész: Íphigeneia Auliszban

a görög drámák között nálam ez eddig a leggyengébb..


Népszerű idézetek

Lélle P>!

    Akhilleusz
Magas lelkem most mégtovább emelkedik:
bajok közt mérséklettel tud busongani,
s örülni éppúgy, hogyha sorsa jót jelent.
Az így gondolkozó halandó tud csupán
az életúton bölcsen s jól haladni át.

126. oldal (Magyar Helikon, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · bölcs · bölcsesség · élet
gybarbii>!

A bölcs ember csak engedelmes és derék
nőt tartson otthon, vagy ne nősüljön soha.

Lélle P>!

    Klütaimnésztra
Jaj!
Hol kezdjem elbeszélni szenvedéseim?
Akárhol: első s legfőbb baj lesz mindegyik,
a végső és a középső is vagy bármelyik.

144. oldal (Magyar Helikon, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: baj · Klütaimnésztra / Clytaemestra · szenvedés
Lélle P>!

    Meneláosz
[…]
Vészes szavamtól tán hamar fordultam el.
De illőn: mert ki vélem egytől sarjadott,
azt szeretem, s érte változtam. Nem silány,
ki, mit legjobbnak ítél, mindig avval él.

63. oldal (Magyar Helikon, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Agamemnón · Meneláosz · változás
1 hozzászólás
Lélle P>!

    Akhilleusz
[…]
Van úgy, hogy édes nem sokat töprengeni,
s van úgy, hogy józan ésszel élni hasznosabb.

126. oldal (Magyar Helikon, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles
MoiraCarey>!

Apám, ha Orpheus hangján tudnék szólani,
s varázs-szavam követni hívna szirteket,
s beszéddel bírnék elbűvölni bárkit is,
megtenném. Csakhogy, lásd, egész művészetem a könny, hát ezt adom csak, mert csak ezt tudom.

Kapcsolódó szócikkek: Iphigeneia
Lélle P>!

    Akhilleusz
[…] légy nyugodt; nagy istenként tűntem föl én
előtted, bár nem az vagyok – de az leszek.

129. oldal (Magyar Helikon, 1960)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles
Szelén>!

Hát szeméremnek és erénynek az arca mit ér el? amikor a kegyetleneké a hatalom, s az erényt a halandók ellökve lenézik, s a jogon az úr, ami jogtalan. S nem küzdünk, hogy az istenek irigysége ne sujtson.


Hasonló könyvek címkék alapján

Aiszkhülosz: Aiszkhülosz drámái
Sophoklés: Sophoklés összes drámái
Sophokles: Philoktetes
Szophoklész: Élektra / Oedipus király / Antigoné
Aiszkhülosz: Három dráma
Aiszkhülosz: Perzsák / Heten Théba ellen
Aiszkhülosz: Oreszteia / Leláncolt Prométheusz
Szophoklész: Trakhiszi nők
Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
Szophoklész: Élektra