Élektra 20 csillagozás

Euripidész: Élektra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Elektra tárgya azonos Aiszkhülosz Oreszteia-jának második részével, illetve Szophoklész Elektrájával. (Euripidész azonban nem ad felmentést az anyagyilkosságra.)

Agamemnón király Trója alól diadallal tér vissza Argoszba, otthon azonban felesége, Klütaimnésztra, aki nem tudja megbocsátani, hogy férje a hadjárat sikeréért leányukat, Iphigeneiát feláldozta, megöli férjét, Agamemnónt, s szeretőjét, Aigisztoszt emeli maga mellé a trónra. Az Elektra cselekménye azonban csak ezután kezdődik: Évek múlva hazatér Klütaimnésztra fia, a gyermekkorában más országba küldött Oresztész, s Apollón parancsára, apjáért bosszút állva megöli anyját és annak szeretőjét, Aigisztoszt. A mítosz problémája az volt: a gyermek anyjához vagy apjához tartozik inkább. Euripidész nem ad felmentést az anyagyilkosságra: Klütaimnésztra joggal lakolt meg, Oresztész tette mégis jogtalan, s a felelősségben Apollón is részes: feloldás tehát nincs.

>!
Kriterion, Bukarest, 1967
78 oldal

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Mimiti
Euripidész: Élektra

Talán a kedvenc drámám. Hogy miért? Mert a tragikus triász mindhárom tagja feldolgozta ezt a témát, Euripidész pedig olyan logikusan és újítóan tette ezt, hogy azonnal belopta magát a szívembe (ha nőgyűlölő volt, ha nem).
A másik két szerző tragédiájában Élektra abszolút pozitív szereplő, itt viszont egy simlis nővé alacsonyodik, ellenben Klütaimnésztra végre az a királyné lesz, aki mindig is kellett volna, hogy legyen. A hűséges nő, akinek a férje miután megölte a lányukat, visszatér a háborúból egy fiatal ágyassal az oldalán. Az anya, akinek élete Iphigeneia halálával tragédiává változik, de ezt is méltósággal viseli, és gyermekeit akkor is szereti és félti, mikor ezt Aigisztosz feleségeként nem szabadna megtennie. Azonnal és örömmel indul Élektra segítségére, jutalma pedig az lesz, hogy még attól a kevéstől is megfosztják, ami az övé maradt. Teljesen más, számomra sokkal érthetőbb és emberibb megközelítés Euripidészé.
A másik két drámaíróval szemben Euripidésznél nincs olyan mértékű isteni igazságosztás, megkérdőjelezi az elődöket, az addig elfogadott hagyományokat, a jót és a rosszat. Egyértelmű utalásokat tesz Aiszkhülosz és Szophoklész azonos témájú drámáira, tulajdonképpen ki is gúnyolja azokat – megjegyzem abszolút logikusan. Elgondolkodtató, kemény dráma, a szó legnemesebb értelmében.

>!
pwz ISP
Euripidész: Élektra

Göröghonban a helyzet fokozódik! :) Idő: T.p.u., vagyis „Trója pusztulása után” vagyunk. A Trója alatt győztes hellén had vezére, Agamemnón és felesége, Klütaimnésztra gyermekei közül ebben a drámában Élektra és Oresztész a főszereplők. (Az Iphigenia Auliszban Oresztész még karon ülő kisded volt, itt már felnőtt ifjú)
Agamemnón már „nincs”, mert felesége és új szeretője meggyilkolta, ezt bosszulja meg két gyermeke. Hát, igen, apa-, vagy anya-központú világ…? Mit engedhet meg magának a gyermek a szüleivel kapcsolatban? Persze, itt is visszavezethető minden a történet elejére, Helénéhez… ;)
Egyébként csak én érzem úgy, hogy ezeket a drámákat egyre kevesebbet játsszák a hazai színpadokon?

>!
Szirmocska
Euripidész: Élektra

Annyira nem voltam oda érte. Kíváncsi leszek Szophoklész változatára is.
Élektra különösen unszimpatikus volt, főleg az a nagy megbánás a végén.

>!
Anna_Casea
Euripidész: Élektra

Lényegesen jobban tetszett, mint Szophoklész azonos című műve. Kevés ókori drámában fordult elő eddig az, hogy az, ami szerintem bűn, a szereplők is bűnnek fogják fel, és éppen ezért elég nehéz is volt megértenem… gyakorlatilag bárkit. Ám itt végre találkoztam kidolgozott karakterekkel, motivációkkal és értékrendekkel, és végre a lezárást is erkölcsösnek éreztem. Kiemelkedő dráma!

>!
Holdbéli_nyúl P
Euripidész: Élektra

Brutális. A trójai hérószok világától már fényévekre kerültünk. Itt nincsenek hősök, még az isteni jóslat helyessége is megkérdőjelezhető. Tényleg ezt akarta Apollón?

>!
csend_zenésze
Euripidész: Élektra

Bosszúhadjárat, véres háttér, pszichológiai gyilkosság, és vajon ki is fogta azt a kardot Klütaimnésztrával szemben.
Finomság.


Népszerű idézetek

>!
Ad3lka

A nemességnek nincs pontos külső jele:
az ember-természetben sok zavar tanyáz.
Mert láttam én már nemes apának gyermekét,
ki mitsem ért, és hitványnak jó fiát,
és gazdag embert, aki kolduslelkü volt,
s szegényt, kinek testében nagy lélek honolt.
Mi hát a mérték, mely szerint itélhetünk?
Vagyon talán? De ádáz bíró lenne az.
Vagy hogyha semmid sincs? De kóros állapot
a nincstelenség, s gyakran rosszra is nevel.
Vagy tán a fegyver? De ki a dárdát látja is,
hogy a dárdás derék, el tudja dönteni?
A válaszunk legjobb ha mindezt elveti.

>!
Ad3lka

Nosza, riaszd föl a régi nyögést,
legyen a gyönyöröd a könnypatak.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Szophoklész: Antigoné
Szophoklész: Élektra / Oedipus király / Antigoné
Arisztophanész: Lüszisztraté
Arisztophanész: Arisztophanész vígjátékai
Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok
Platón: Szókratész védőbeszéde
Hérodotosz: A görög-perzsa háború
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Platón: Euthüphrón / Szókratész védőbeszéde / Kritón
Plutarkhosz: Négy görög életrajz