Élektra 79% 29 csillagozás

Euripidész Élektrája nem olyan, mint az Antigoné (ami mai napig az egyik kedvenc drámám). Itt nincsenek az igazságért akár a halált is vállaló, erkölcsös hősök: tépelődés van, dilemmák, szereplők, akiket elrettent a saját kegyetlenségük, a bosszú körforgása. Szeretem a görög drámákat, mert még világkorszakok távlatából is tudnak nekem újat mondani az emberi természetről, az akkori ember érzelmi világáról. Tetszett az Élektra sötét hangvétele, a lírai betétek, a karakterek, akik közül az egyetlen, megkérdőjelezhetetlenül jó szereplő szinte azonnal háttérbe szorul a sokkal morálisan szürkébb „hősökkel” szemben, a befejezés, ami egy teljesen más megoldást kínál, mint amire számítottam. A problémám a szerkesztői utószóval van ebben a kiadásban, ami tele van hasznos életrajzi adatokkal, de egy nagyon… meghatározott értelmezést kínál a darab szereplőiről, főleg magáról Élektráról, amivel maradjunk annyiban, hogy nem igazán értettem egyet. Nyilván nincs vérrel írva a Szerkesztés Nagykönyvében, hogy „lészel vala objektív az utószóban”, de számomra a dráma, főleg a klasszikus dráma szépségét pont a különböző értelmezések sokasága adja – szerintem meg lehetett volna adni az olvasónak a szabadságot, hogy levonja a saját következtetését arról, mennyire vagy mennyire nem pozitív karakterek Élektra és Oresztész. Magát a darabot azért szerettem, nagyon, még ha a csillagozásom itt nem is tükrözi ezt annyira.

Talán a kedvenc drámám. Hogy miért? Mert a tragikus triász mindhárom tagja feldolgozta ezt a témát, Euripidész pedig olyan logikusan és újítóan tette ezt, hogy azonnal belopta magát a szívembe (ha nőgyűlölő volt, ha nem).
A másik két szerző tragédiájában Élektra abszolút pozitív szereplő, itt viszont egy simlis nővé alacsonyodik, ellenben Klütaimnésztra végre az a királyné lesz, aki mindig is kellett volna, hogy legyen. A hűséges nő, akinek a férje miután megölte a lányukat, visszatér a háborúból egy fiatal ágyassal az oldalán. Az anya, akinek élete Iphigeneia halálával tragédiává változik, de ezt is méltósággal viseli, és gyermekeit akkor is szereti és félti, mikor ezt Aigisztosz feleségeként nem szabadna megtennie. Azonnal és örömmel indul Élektra segítségére, jutalma pedig az lesz, hogy még attól a kevéstől is megfosztják, ami az övé maradt. Teljesen más, számomra sokkal érthetőbb és emberibb megközelítés Euripidészé.
A másik két drámaíróval szemben Euripidésznél nincs olyan mértékű isteni igazságosztás, megkérdőjelezi az elődöket, az addig elfogadott hagyományokat, a jót és a rosszat. Egyértelmű utalásokat tesz Aiszkhülosz és Szophoklész azonos témájú drámáira, tulajdonképpen ki is gúnyolja azokat – megjegyzem abszolút logikusan. Elgondolkodtató, kemény dráma, a szó legnemesebb értelmében.

Göröghonban a helyzet fokozódik! :) Idő: T.p.u., vagyis „Trója pusztulása után” vagyunk. A Trója alatt győztes hellén had vezére, Agamemnón és felesége, Klütaimnésztra gyermekei közül ebben a drámában Élektra és Oresztész a főszereplők. (Az Iphigenia Auliszban Oresztész még karon ülő kisded volt, itt már felnőtt ifjú)
Agamemnón már „nincs”, mert felesége és új szeretője meggyilkolta, ezt bosszulja meg két gyermeke. Hát, igen, apa-, vagy anya-központú világ…? Mit engedhet meg magának a gyermek a szüleivel kapcsolatban? Persze, itt is visszavezethető minden a történet elejére, Helénéhez… ;)
Egyébként csak én érzem úgy, hogy ezeket a drámákat egyre kevesebbet játsszák a hazai színpadokon?

Annyira nem voltam oda érte. Kíváncsi leszek Szophoklész változatára is.
Élektra különösen unszimpatikus volt, főleg az a nagy megbánás a végén.

Lényegesen jobban tetszett, mint Szophoklész azonos című műve. Kevés ókori drámában fordult elő eddig az, hogy az, ami szerintem bűn, a szereplők is bűnnek fogják fel, és éppen ezért elég nehéz is volt megértenem… gyakorlatilag bárkit. Ám itt végre találkoztam kidolgozott karakterekkel, motivációkkal és értékrendekkel, és végre a lezárást is erkölcsösnek éreztem. Kiemelkedő dráma!

Bosszúhadjárat, véres háttér, pszichológiai gyilkosság, és vajon ki is fogta azt a kardot Klütaimnésztrával szemben.
Finomság.

Egyetemre
Ez a változat sokkal jobban tetszett.
(Háy János fordítása, Bornemissza szövegének felhasználásával)