Utazás ​az éjszakába 28 csillagozás

Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Az ​amerikai drámairodalom óriásának ezzel a remekművével első ízben találkozik a magyar közönség. O'Neil ugyan már 1941-ben megírta, de azzal, hogy csak halála után adható ki és vihető színpadra: ebben a tragédiában ugyanis saját magának és legszűkebb családjának könyörtelenül fájdalmas portréit festette meg- az o'neilli drámaírásának már szinte tűrhetetlen feszültségével, izgalmas drámai eszközeivel. O'Neill halála után, a közelmúlt esztendőkben aztán az Utazás az Éjszakába döbbenetes vihart aratott az amerikai, s még inkább az európai színpadokon: O'Neill ugyanis önmagának és szeretteinek nagyon is egyéni határesetén keresztül a család tragédiáját és titkait írta meg benne, a legősibb emberi közösség jó és rossz kötöttségeit, s hazugságai alól a válságos pillanatokban kirobbanó kegyetlen igazságait. S az egy nap alatt lejátszódó dráma éjszakai végjelenetében az anya morfiummámorában, az apa és a két fiú kétségbeesett részegségében az emberi kapcsolatok mélysége tárul elénk,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1956

>!
Európa, Budapest, 1960
162 oldal · Fordította: Vas István

Kedvencelte 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 8

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Iustitia
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

O'Neill önéletrajzi ihletésű drámája a függőségek és a tönkrement emberi és családi sorsok tükre. Nem kell messzire mennünk, hogy ilyet láthassunk, majdnem minden bokorban akad egy hasonló eset. Ha a valós oldalát nézem, jól esik, hogy így zárult, de ha mint független irodalmi művet, akkor nekem hiányzott belőle valami, amit a túl sok elnyújtott oldalon nem kaptam meg. Bosszantóan önismétlő, túllépi az észszerű és szükséges hangsúlyozás határait. Az egyetlen tökéletessége a köd szimbolikája, egyébként túl sok, de mégsem elég.

>!
csend_zenésze
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Az eddigi legjobb, amit a drámás kurzusomon olvastam, de tényleg.
Gyönyörű szimbólumok, a köd mindent beborít, szépen sejtet, aztán ott hagy minket a mélyben, ahonnan nincs visszaút. Nagyon szép.

>!
Mandula8
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Akármit olvastam O'Neilltől eddig, mindig tetszett. Ez az abszolút kedvenc tőle. Fantasztikusan jeleníti meg a család helyzetét.

>!
Dandelion
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Azt hiszem, az egyik kedvenc drámám lesz (bár általánosságban is szeretem ezt a műnemet). Vagy az egyik kedvenc modern drámám, még kitalálom a kategorizálást. Annyi biztos, hogy nem csupán muszájból olvastam, és nem tartozik az utált kötelezők közé sem. Sőt! Mély utazás volt és komor, nem hiába a címe, de nagyon megragadott. Főleg miután megtudtam az életrajzi részleteket, s bár tudom, az író külön kérése volt ennek megtagadása, mégis vágyom egyszer színpadon látni.

>!
molybaba
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Végig fenntartotta az érdeklődésemet a dráma, ami eddig nem nagyon fordult elő.
Az író remekül fokozta az izgalmat, késleltette a történteket. Közben bemutatta a családot és felvázolta a szereplők közötti konfliktusokat, majd azok forrásait is.
Legjobban az döbbentett meg, ahogyan az apuka fukarkodik még az orvos kifizetésekor is, pedig van mit a tejbe aprítania. Rettenetes lehetett így felnőni.
Ebből a szempontból megértem, hogy a felesége miért kattant be és keresett menedéket, ami függőséghez vezetett.
Egy olyan történetet, családot láttam a történet végére, ami a modern világban sajnos nem egyedülálló, egyszeri eset.
A ráadást az hozta, mikor kiderült , hogy a drámával az író a saját életét ábrázolja és így próbálja meg feldolgozni a történteket.

1 hozzászólás
>!
Kathleen
Eugene O'Neill: Utazás az éjszakába

Végig Az ügynök halálár emlékeztetett. A történet maga nem fogott meg különösebben, de tetszett, ahogy az egész múlt és a jellemek kibomlottak a szemem előtt.


Népszerű idézetek

>!
Dandelion

Ködben akartam lenni. A kerti ösvényen feleútról már nem látod ezt a házat. Azt se tudod, hogy itt áll. És a többi házat se látod, végig az úton. Csak azt látod, ami egészen közel van. Egy lélek se járt arra. Minden olyan valószerűtlen volt, amit láttam, amit hallottam. Semmi sem olyan, amilyen. Ez kellett nekem – hogy egyedül legyek önmagammal, ahol az igaz nem igaz, és az élet el tud rejtőzni önmaga elől. Kint, túl a kikötőn, ahol az út a parton fut végig, elveszett az az érzés is, hogy a földön járok. Nem vált el egymástól a köd és a tenger. Mintha csak a tenger mélyén jártam volna. Mintha már régen belefulladtam volna. Mintha kísértet lennék, része a ködnek, a köd meg a tenger kísértete. Fenemódon nyugalmas érzés volt, hogy nem vagyok más, csak a kísértet kísértete.

Negyedik felvonás (Edmund)

>!
n20x1d3 P

No igen, hogy ha már jók nem lehetünk, legyünk legalább óvatosak.

29. oldal, Első fejezet (JAMIE)

>!
n20x1d3 P

Nincsenek idegei. Van benne egy jó adag az egykedvű,földhözragadt parasztból, az érzelmes mélabú áramlataival és az intuitiv érzékenység ritka felvillanásaival.

10. oldal, Első felvonás

>!
n20x1d3 P

Mary arca felragyog, bájos, félénk zavarral. Hirtelen meglepetésszerűen kibukkan arcából az a kislány„ aki valaha volt, de nem a meghalt lényének kísértete, hanem még mindig eleven része önmagának.

23. oldal, Első fejezet

>!
[névtelen]

A ködben elrejtőzünk a világ elől és a világ is elrejtőzik mielőlünk.

81. oldal

>!
n20x1d3 P

TYRONE: […] Mi az ördögön tudsz nevetni?
EDMUND: Nem terajtad, papa. Az életen. Olyan képtelen őrültség.

126. oldal, Negyedik felvonás

>!
[névtelen]

Egyikünk sem tehet arról, amit az élettől kap. Megkapjuk a magunkét, és még meg sem értjük, és ha egyszer megkaptuk, attól fogva nem tudunk ugyanazok lenni, akik voltunk. Végül minden elválaszt már attól, ahogyan élni szeretnénk és örökre elvesztettük valódi önmagunkat.

50. oldal

>!
n20x1d3 P

Leroskad az egyik fonott karosszékbe, az asztal túlsó oldalán, fejét hátrahajtja, szemét lehunyja. De hirtelen megint rettentő feszültség lesz rajta úrrá. Szeme kinyílik, előremered, rohamszerűen fogja el az ideges rémület. Kétségbeejtő küzdelembe kezd önmagával. Reumától elgörbült és megcsomósodott, hossz ujjai a szék karfáján dobolnak, szenvedélyesen élik a saját életüket – Mary beleegyezése nélkül.

41, oldal, Első fejezet

>!
Dandelion

Igazi otthonban az ember soha sem elhagyatott.

Második felvonás (Mary)

>!
n20x1d3 P

MARY : Ne tartsd rajtam örökké a szemedet, James. Csak azért ne, drágám, mert akkor én is túlságosan sokat foglalkozom magammal.

13. oldal, Első felvonás


Hasonló könyvek címkék alapján

Braun Róbert (szerk.): Nobel-díjas írók antológiája
T. S. Eliot: Gyilkosság a székesegyházban
T. S. Eliot – Romhányi József: Macskák
Henrik Ibsen: John Gabriel Borkman
Henrik Ibsen: A vadkacsa / Solness építőmester
Henrik Ibsen: Hedda Gabler
Henrik Ibsen: A társadalom támaszai
Henrik Ibsen: Három dráma
Henrik Ibsen: Peer Gynt / Rosmersholm
Henrik Ibsen: Henrik Ibsen színművei I-II.