Long ​Day's Journey Into Night 26 csillagozás

Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

This work is interesting enough for its history. Completed in 1940, Long Day's Journey Into Night is an autobiographical play Eugene O'Neill wrote that--because of the highly personal writing about his family--was not to be released until 25 years after his death, which occurred in 1953. But since O'Neill's immediate family had died in the early 1920s, his wife allowed publication of the play in 1956. Besides the history alone, the play is fascinating in its own right. It tells of the „Tyrones”--a fictional name for what is clearly the O'Neills. Theirs is not a happy tale: The youngest son (Edmond) is sent to a sanitarium to recover from tuberculosis; he despises his father for sending him; his mother is wrecked by narcotics; and his older brother by drink. In real-life these factors conspired to turn O'Neill into who he was--a tormented individual and a brilliant playwright.

Eredeti megjelenés éve: 1956

>!
Yale University Press, New Haven, Connecticut, USA, 2002
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 0300093055
>!
Nick Hern Books, London, 2000
110 oldal · puhatáblás
>!
Yale University Press, New Haven, Connecticut, 1989
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780300093056

1 további kiadás


Kedvencelte 6

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

hraurie>!
Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night

Nem hittem volna, hogy egyetemen adnak majd fel olyan művet, ami kedvencemmé válik és újra akarom olvasni többször is, de a Long Day's Journey Into Night pontosan ilyen. Olyan sok rétegű, hogy úgy érzem, egyetlen olvasás nem volt elég, még több réteget szeretnék lefejteni róla, még többet szeretném, ha beszélne hozzám. Nem az a tipikus, szórakoztató irodalom, de a karaktereken keresztül borzasztóan megszerettem. Edmund és Jamie bármikor és bárhova elrabolhatna, a szívemmel együtt.

chibizso>!
Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night

Nem is tudom. Az eleje nem nagyon akart menni, a szereplők idegesítettek pedig egészen az utolsó oldalig idegesítettek. Viszont O'Neill előtt leborulok, mert nagyon jól irányította a szereplőket oda, ahová kellett, továbbá ahogy a családtagok közötti kapcsolatot bemutatta. Vajon mennyi ilyen létezik még ma is…

ParaGirl>!
Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night

Az új kedvenc könyvem, olyan gyönyörűen van megírva. Azt hiszem beleszerettem Edmund ködös monológjába :D

Sheila>!
Eugene O'Neill: Long Day's Journey Into Night

Nagyon tetszett, ezért gondolkodás nélkül öt csillagot adtam neki.

Egyrészről az angol nyelvezete könnyen érthető, hétköznapi szavakat használ (és olyan collocation-öket, ami könnyen megragad – ez kifejezetten tetszett), ami élvezhetővé teszi a darabot.

Másrészről hihetetlen, egy nap alatt mennyi mindent megtudhatunk egy családról, az emberekről, a problémáikról, az életükről. Azt hiszem, nem lehet eldönteni igazából, melyikük tette tönkre melyikük életet, mert az események annyira összefüggnek, hogy elválaszthatatlanok. Mindegyikük hoz magával valamit otthonról, amit vagy nem szeretne megismételni (például Tyron), vagy az után áhítozik (Marie). Végig az az érzésem volt, hogy a családtagok a külön kis világukban, „igazukban” élnek, és képtelenek ebből kilépni.

Harmadrészről tipikus íreket láthatunk a darabban: a problémákat alkoholba fojtják, illetve érdekesnek találtam, milyen helyzetben jelennek meg a nők és milyen helyzetben a hit.

Összességében nem vártam volna, hogy ennyire megfog majd ez a mű, de pozitívan csalódtam. O'Neill egy kiemelkedő drámát írt meg a Long Day's Journey Into Night-tal, ha lesz rá lehetőségem, biztosan megnézem színházban is.


Népszerű idézetek

girl_with_the_albatross>!

EDMUND: It was a great mistake my being born a man, I would have been much more successful as a seagull or a fish. As it is I will always be a stranger who never feels at home, who does not really want and is not really wanted, who can never belong, who must always be a little in love with death!

girl_with_the_albatross>!

JAMIE: […] What I wanted to say is, I'd like to see you become the greatest success in the world. But you'd better be on your guard. Because I'll do my damnedest to make you fail. Can't help it. I hate myself. Got to take revenge. On everyone else. Especially you.

girl_with_the_albatross>!

JAMIE: […] The dead part of me hopes you won't get well. Maybe he's even glad the game has got Mama again! He wants company, he doesn't want to be the only corpse around the house! [He gives a hard, tortured laugh.]

girl_with_the_albatross>!

EDMUND: All right. Pass out if you want to.
JAMIE: Can't, that's trouble. Had enough to sink a ship, but can't sink. Well, here's hoping. [He drinks.]

girl_with_the_albatross>!

EDMUND: [changing the subject] What did you do uptown tonight? Go to Mamie Burns?
JAMIE: [very drunk, his head nodding] Sure thing. Where else could I find suitable feminine companionship? And love. Don't forget love. What is a man without a good woman's love? A God-damned hollow shell.

girl_with_the_albatross>!

JAMIE: [as if he hadn't heard] Only don't forget me. Remember I warned you—for your sake. Give me credit. Greater love hath no man than this, that he saveth his brother from himself.

hraurie>!

MARY: […] Why is it fog makes everything sound so sad and lost, I wonder?

hraurie>!

EDMUND: To hell with sense! We're all crazy. What do we want with sense?

tamachan>!

It was a great mistake, my being born a man, I would have been much more successful as a sea gull or a fish.


Hasonló könyvek címkék alapján

Tennessee Williams: Cat on a Hot Tin Roof
Edward Albee: A Delicate Balance
Tony Kushner: Angels in America – Millennium Approaches
Tony Kushner: Angels in America – Perestroika
Irving Shulman: West Side Story (angol)
Lorraine Hansberry: A Raisin in the Sun
Reginald Rose: Twelve Angry Men
Lillian Hellman: The Children's Hour
John Logan: Peter and Alice
Arthur Miller: A View from the Bridge / All My Sons