A ​magányos 25 csillagozás

Eugène Ionesco: A magányos

Egyedül jövünk a világra, gyógyíthatatlanul egyedül is vagyunk és egyedül is távozunk belőle.
Modern Faust történet az emberi létezés lehetőségeiről.

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Barrus, 2007
176 oldal · ISBN: 9789638672568 · Fordította: Török Gábor

Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Morpheus>!
Eugène Ionesco: A magányos

Igen, ez valóban egy egzisztencialista történet, jó meglátásokkal, a hangulata is olyan, amiket én is átérzek. Magány, az élet értelem nélkülisége, hiány, a nem létező múlt, a valójában nem is létező világ, amelyhez ragaszkodunk, miközben egyre idegenebbé változik, mi pedig megöregszünk és egyre szűkebb lesz a börtönünk, mégis jobban félünk a semmitől, mint a nem valóságos világtól. Ki érti ezt…
A végén a harcok, a forradalom kizökkentettek, bár értem az író célját, az örök körforgást, a társadalmak hiába változnak, mindegyik rossz volt, van és lesz is.

robertjordan>!
Eugène Ionesco: A magányos

Én Dosztojevszkij óta bírom az odúlakókat. Jó arcok. Szórakoztatnak az egzisztencialista nyűglődésükkel.

spinakker>!
Eugène Ionesco: A magányos

Aki ennyire elpazarolja az életét, aki ennyire nem tud kapcsolatot kialakítani és tartani az emberekkel, a világgal, aki ennyire mihaszna, tehetetlen, az teljesítse csak be az egzisztencialisták szomorú tanítását: „egyedül jövünk a világra és egyedül távozunk belőle”, de az ilyen nem méltó az életre.
Rém depressziós regény, mert az előző véleményem ellenére beleéltem magam, nem is, hatással volt rám. Melankólikusabb beállítottságú embereknek semmiképpen nem ajánlom, mert még teljesen vidám emberekben is szuicid gondolatokra késztethet.
Nekem pedig a vége is tetszett, a háború kitörésétől. Sokan ezt tartják a könyv hibájának, pedig itt kezd el teljesen szétválni az egyén világa a külvilágtól, míg nem teljesen megőrül.

2 hozzászólás
Dün P>!
Eugène Ionesco: A magányos

A fülszövegbeli idézet sokat ígér, de sokkal kevesebbet ad… Vannak benne nagyon jó gondolatok – bár a metafizikai szorongással spec. nem tudtam azonosulni, a regénybeli többséghez hasonlóan –, de onnantól, hogy bejött a háború, a reakciósok… Kár érte.

metahari P>!
Eugène Ionesco: A magányos

Szörnyű a befejezése, pedig olyan ígéretesen indul, massza, zavaros mondatok lettek a gondolatmenetből. Úgy érzem, elfogytak az írói sajátélet-tapasztalatok és a feltételezések bemutatásában egy hajszálrepedés keletkezett. Mindenesetre nem sajnálom, hogy belefogtam.

Himnuszbanabalsors>!
Eugène Ionesco: A magányos

Ionesco csodálatos. Hihetetlenül unalmas dolgok történnek, de mégis magávalragadó a történet!!!


Népszerű idézetek

Dün P>!

Mennyi, de mennyi sajnálkozás élhet a távozó emberben, amikor rájön, hogy csodálatos volt minden, a reggeli kávé illata, egy fura veszekedés, bár azok furák mindig, egy légy a csészében, a dragonyos egyenruhája és a dragonyos az egyenruhájában.

86. oldal

sophie P>!

Felfoghatatlan, hogy nem lehet felfogni a felfoghatatlant

62. oldal

Szelén>!

Mindannyian tudjuk, hogy semmi sem olyan szomorú, mint egy vasárnap délután.

13. oldal

sophie P>!

Mindent el lehet intézni barátsággal is. Igyunk meg egy békepipát!

107. oldal

sophie P>!

– Ha egyszerű lenne, nem lenne ilyen bonyolult!

109. oldal

sophie P>!

Éltem a magam életét tovább. Néma takarítónőt vettem fel.

127. oldal

1 hozzászólás
Szelén>!

Sohasem tértem magamhoz a világgal szembeni kezdeti csodálkozásomból, csodálkozó kérdéseimből, amikre nincs is válasz. Azt mondják, szabaduljunk meg e csodálkozástól, ne tegyük föl e kérdéseket, hanem foglalkozzunk mással. De akkor meg milyen alapokra helyezhetjük a tudást és az erkölcsöt? Ez az alap semmi esetre sem lehet a tudatlanság, és még csak nem is tudatlanságban élünk, kiindulásunk, alapunk nem egyéb, mint maga a semmi. Semmire hogyan építhetünk?

60-61. oldal

Szelén>!

Semmi okunk nem volt rá, hogy haragudjunk egymásra. Ő elég naiv volt, hogy azt képzelje talán, a szerelmünk nem vallott kudarcot. Talán azt gondolta, hogy most újra kezdhetnénk, ha én is így akarom. Mert, gondolhatta még esetleg, a pénzhiány és a nagy rakás ilyen-olyan munka fékezte szenvedélyünket, ám a szerelem hegyeket mozgat meg, ércnél maradandóbb, elolvasztja a jeget, semmi sem áll ellen neki, ha istenigazában lángol. Csak középszerűségünk miatt hamvad el, ha magunk is gyáván lemondunk róla. A Nagy Szerelem nem ismeri a lemondást, még csak a lemondás kérdését sem ismeri, sohasem mond le, a lemondás a középszerűeké, a kishitűeké, csakúgy, mint a kudarc.

10-11. oldal

BacchanteBlues>!

Rájöttem, hogy túl sokat gondolkodom, én, aki pedig megígértem magamnak, hogy egyáltalán nem fogok gondolkodni, ami bölcsebb dolog, mivel úgysem ért senki semmiből semmit.

30. oldal

aiglon>!

általában nem látok más megoldást a szorongás ellen, mint hogy leiszom magam

87. oldal (Barrus Könyvkiadó, 2007)


Hasonló könyvek címkék alapján

Milan Kundera: Halhatatlanság
Milan Kundera: Elárult testamentumok
Simone de Beauvoir: Minden ember halandó
Simone de Beauvoir: A kor hatalma
Simone de Beauvoir: Mások vére
Murakami Haruki: A kurblimadár krónikája I–III.
Albert Camus: Az idegen
Albert Camus: Közöny / A pestis / A bukás
André Malraux: Az ember sorsa
Jean-Paul Sartre: Egy vezér gyermekkora / A fal