Nem véletlenül inspirált oly sok embert Eugen Herrigel ezen világhírű munkája -A zen és az íjászat művészete című műve mellett-, a keleti gondolkozás megismerésére, hiszen személyes tapasztalatait összefoglaló könyve egyszerre tanúskodik filozófiai műveltségről és a keleti gondolkozás ismeretéről. Herrigel volt azon első nyugatiak egyike, aki közvetlenül megismerkedhetett és elmélyedhetett a zen-buddhizmusban, miközben a 20-as években – heidelbergi tanító évei után – a Tokiói Császári Sendai Egyetemen filozófiát oktatott. A zen misztikáját állította vizsgálódásainak középpontjába, azon utat, amely e szellemiség sajátos megérinthetetlenségén keresztül vezet el a buddhizmus lényegéhez. Céltudatos keresése során azonban hamarosan meg kellett tanulnia: nem is olyan egyszerű a zen megértése, mivel a zennek sem doktrínája, sem dogmája nincsen. S talán épp ezért választotta könyve egyik vezérgondolatává a következő sorokat: a szó önmagában véve kevesebb, mint a gondolat, a gondolat pedig… (tovább)
A zen-út 4 csillagozás
Enciklopédia 10
Kedvencelte 1
Várólistára tette 6
Kívánságlistára tette 11
Kiemelt értékelések
„A szó önmagában véve kevesebb, mint a gondolat, a gondolat pedig kevesebb, mint a tapasztalás.”
Valóban ennyi a lényege, bár Herrigel nagyon szépen kifejti a nyugati elme számára is befogadható módon, ezt az amúgy a nyugati ember számára szinte felfoghatatlan módszert, amit a zen gyakorlás jelent. Nem könnyű út ez, ugyanis itt nincs a mesteren kívül mire támaszkodni, hiszen itt (a Sóbógenzót leszámítva) nincs annyi leírt és hűen követhető szent könyv, mint a buddhizmus többi ágában, legfeljebb csak meghökkentő beszélgetések és koanok formájában, melyek megint csak túl vannak a gondolkodás általi megértésen, mégis segítségünkre lehetnek önmagunk valódi természetének megismerésében.
Majd ír a zen befolyásáról a művészetekben, az életről a zen-kolostorban, és a zennek a hétköznapi életünkben is megjelenő hatásairól (türelem, elfogadás, együttérzés, szeretet minden létező iránt).
Majd a végén megtudhatjuk, hogy maga Herrigel nyugati filozófusként, milyen személyes tapasztalat révén került a zen-buddhizmus hatáskörébe. :)
Remek könyvecske, szívből ajánlom a zen/csan iránt érdeklődőknek!
Népszerű idézetek
[…] a tanítvány egészen alul kezdi gyakorlatait. Az első időben ezek nagyon egyszerűek. A zen-mesterek egy legyintéssel elhárítják azt az állítást, hogy az ember lazíthat, ha a kicsiny és szerény tettekről van szó, feltéve ha gondja van rá, hogy a nagy és döntő dolgokat szilárdan kézben tartsa. Csakhogy aki a kicsiny dolgokban fegyelmezetlen, a döntő feladat színe előtt rendszerint csődöt mond és akkor még nem vettük száma, hogy nincs biztos mércénk arra, hogy adott helyzetben mit kell kicsinynek és jelentéktelennek, mit fontosnak és döntőnek tekintenünk. Egyetlen, haraggal odavetett rossz szó akár a legsúlyosabb következményekkel is járhat, s visszavonni már nem lehet, kimondtuk – már hat. Sőt, olykor csak ha elgondolunk is ilyesmit és az utolsó pillanatban mégsem mondjuk ki, ez akkor is puszta gondolatként, visszavont rossz rossz szándékként erősebb és károsabb hatással van, miként általában képzeljük.
Így tehát az a feladat: ha az ember az ideges türelmetlenségnek, kedvetlenségnek vagy a haragnak akárcsak a leghalkabb érintésével találkozik magában, egyből tudatosítsa, szálljon szembe vele, de ne úgy, hogy nagy energiával elfojtja magában, hanem gondos tanulással szoktassa le magát róla.
88. oldal, A gyakorlást legalulról kell kezdeni (UR, 1997)
Az ember énként érzi és éli meg magát. Az én-szerűség énközpontúsághoz vezet, önmagunk érvényesítéséhez, úgy hogy élesen elhatárolódunk minden nem-éntől; ennek végső eredménye pedig az, hogy megkeményedik a szívünk. Az ember középpontnak érzi és azzá teszi magát, még ha nem is tudatosan, de titokban.
14. oldal A Zen sajátosága (szemben az európai misztikával)
Milyen a születés előtti igazi arcod, ha elméd már túljár jón és rosszon?
31. oldal Oktatás a zen-kolostorban
[…] nem szabad semmin sem csodálkoznod, ami így napvilágra kerül, legyen az bármilyen szégyenteljes is; végy tudomásul nyugodtan mindent, mintha pusztán érdek nélküli szemlélő lennél, egy történés megfigyelője, amelyben nem kell részt venned; hagyd a dolgokat elsuhanni, míg azok unalmassá nem válnak, míg végül már csak fél füllel hallgatsz oda. A végső eredmény: teljes csend, amely lélegzik, észrevétlenül.
22. oldal, Oktatás a zen-kolostorban, Légzésgyakorlatok (UR, 1997)
Az a dolgunk, hogy minden lényt hagyjunk eljutni saját teljes létezéséhez, amelyhez joga van. A zen-buddhista ember képes erre, mégpedig hosszú időn át szerzett tapasztalatai révén. E tapasztalatok elvezették odáig, hogy úgy tiszteljen mindent, ahogyan van. Úgy találkozik minden létezővel, hogy nem erőlteti rájuk saját akaratát, de nem is hagyja befolyásolni magát a másik akaratától (amennyiben annak egyáltalán van akarata). Tisztelettel közeledik hozzá, mintha e létező megnyilvánulása lenne annak, amiből kinőtt, ami hordozza. Az Egy, az Istenség, a Semmi, a Mindenség mindent, ami van, magába ölel és hordoz.
77. oldal, Magasabb fokozatok (UR, 1997)
A kicsiny dolgokat kell legelőször is a figyelem igája alá hajtani. Úgy kell kezdenünk, hogy már a mellékes dolgokban is rendet teremtünk, hogy azután erőnk támadjon a nagy dolgokban győzedelmeskedni. […] Mondjuk valaki dühösen bevágja az ajtót. Ezt Kelet-Ázsiában semmiképpen nem tartják a karakter megnyilvánulásának, erős személyiség kifejeződésének, nem tekintik afféle kisiklásnak sem, amelyet nem érdemes komolyan venni. A kelet-ázsiai ember – az európaival ellentétben – nem tartja az effélét a helyzethez illőnek, vagy nem mondja mentegetőzésként: hát, elpattant a húr; hanem: aki bevágta, visszamegy az ajtóhoz, kinyitja, halkan újra becsukja, s így szól a közelében tartózkodóhoz: kérlek, bocsáss meg. Ettől fogva aztán önkéntelenül odafigyel, hogy miként csukja be az ajtót.
107. oldal, A zen, ahogy Európából látjuk, Türelem és önuralom a kicsiny dolgokban (UR, 1997)
A beszéd nem több és nem is lehet több, mint szavak halmaza, amelyek elérnek az ember füléig, de nem hallja meg azokat. Az emberformálásnak csak két, egymásnak megfelelő módja áll rendelkezésére (a zen-tanítónak): egyrészt a meggyőző példamutatás, másrészt a várakozás.
116. oldal, A zen, ahogyan Európából látjuk, Az ember én-szerűsége (UR, 1997)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Baranyi Tibor Imre (szerk.): Tanulmányok a tradicionális íjászatról ·
Összehasonlítás - Julius Evola – Frithjof Schuon: Zen – A szamurájok vallása ·
Összehasonlítás - Douglas E. Harding: Fej nélkül ·
Összehasonlítás - Seung Sahn: A zen iránytűje 98% ·
Összehasonlítás - Julius Evola: A felébredés doktrínája 100% ·
Összehasonlítás - Janwillem van de Wetering: Az üres tükör 99% ·
Összehasonlítás - James Norbury: A macska, aki zent tanított 96% ·
Összehasonlítás - Sunrjú Szuzuki: Nincs mindig úgy ·
Összehasonlítás - Adyashanti: Az üresség tánca 96% ·
Összehasonlítás - Alan W. Watts: A zen útja 94% ·
Összehasonlítás